2005. augusztus 25., csütörtök

Tanuljunk!

"...mért baj az,ha akinek jó művei vannak,azt mondja hogy olvassátok el a novijamat abból tanulhattok szerkesztést stb.Élő irótól akartok tanácsot-akik szóba sem állnak veletek,gőgösen tekintenbek le a piadesztálról-és amikor itt van kéznél valaki,aki tud,azt degradáljátok kicsinyességből,irigységből...nonszensz. Bogumil."

Igaza van. Tanuljunk.

"Már régesrég lemondtam róla, hogy valaha is viszontlátom Egérkét. Úgy vitte el tőlem a csalfa őszi szél, ahogy megismerkedtem vele azon a szeles, novemberi estén. Céltalanul ődöngtünk a felső Dunapart sétányán,a kilátónál, amikor egymásba botlottunk. Mindketten végtelenül csalódottak voltunk. Én az önmegvalósításom, életcélom dugába dőlésében, míg Egérke természetesen a Nagy Ő-ben. Én harminchat éves voltam ő tizenhét. Túl voltam már életem első szívrobbanásain, bennjártam a férfiklimax kellős közepében. Esténként elviselhetetlen neszezésekkel félelmetes árnyak osontak szobámba, ültek le ágyam szélére, térdepeltek mellemre, és kajánul röhögtek megüvegesedő szemeimbe. Testemet kiverte a halálveríték. Vacogva kocogtattam fogaimhoz a konyakospoharat, mohón nyeldekelve a mámorító, bódító italt. Kétségbeesésemben képes lettem volna tíz körmömmel lehántani, és újra cserélni a bőrömet, levedleni, mint a kígyók teszik tavaszonként. Mindent megpróbáltam, hogy eldobjam eddigi énemet, mint egy használt, megunt, rosszcipőt. "

Ebből a novellából rengeteget tanulhatunk. Például, hogy így ne írjunk. Soha.


9:50 | kisördög | Editor Diaboli | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika