2005. szeptember 24., szombat

Rilke tanácsai a kezdő írónak

Részlet Rainer Maria Rilke leveléből, amelyet Franz Xaver Kappushoz, egy osztrák katonatiszthez, későbbi ponyvaregényíróhoz (nem túl emlékezetes művei születhettek, mivel elsősorban Rilkével folytatott levelezése révén maradt fönt a neve) intézett:

"Azt kérdezi, jók-e a versei. Tőlem kérdezi. Előzőleg másoktól tudakolta. Folyóiratoknak küldözgeti a verseit. Összehasonlítja ezeket más költeményekkel, és nyugtalan, ha egyik-másik szerkesztőség visszautasítja a kísérleteit. Nos [...], én arra kérem: hagyja abba mindezt. Ön kifelé tekint, s most legelőszöris éppen ezt nem szabad tennie. Senkitől sem kaphat tanácsot és gyámolítást, senkitől. Nem segít, csak egyetlenegy eszköz. Mélyedjen önmagba. Kutassa ki azt az okot, ami az írásra készteti; vizsgálja meg, gyökerei vajon a szíve legmélyébe nyúlnak-e, valljon róla önmagának, hogy belehalna-e, ha nem írhatna. Ez a legfontosabb: kérdezze meg éjszakája legcsöndesebb óráiban: kell, hogy írjak? Ásson le a szívébe mélyről jövő feleltért. S ha ez igenlően hangoznék, ha úgy találkozhatna szembe ezzel a komoly kérdéssel, hogy egy erős és egyszerű "írnom kell" lenne a válasz, akkor alakítsa életét e szükségszerűség szerint; életének még legközömbösebb, legjelentéktelenebb órája is e kényszer jele és bizonysága legyen. Azután közeledjék a Természethez. Kísérelje meg legelső emberként mondani el, amit lát, átél, szeret és elveszít. [...] Az általános motívumoktól [...] meneküljön azokhoz, amelyeket a saját mindennapi élete kínál; írja le szomorúságát, vágyait, futó gondolatait, hitét valami szépben - ábrázolja mindezt bensőséges, halk, alázatos őszinteséggel, s önmaga kifejezésére használja fel környezetének tárgyait, álomképeket, vagy emlékeit. Ne hétköznapjait vádolja, ha szegényesnek látszanak; okolja saját magát, mondja inkább, hogy nagy gazdagságuk elővarázslásához nem eléggé költő; met az alkotó számára nem létezhet szegénység vagy közömbös, sivár hely. [...] S ha ebből a befelé fordulásból, ebből a saját-világba merülésből versek születnek, akkor majd nem gondol arra, hogy bárkitől is megkérdje, vajon jó versek-e ezek. Azt sem kísérli meg majd, hogy fölkeltse a folyóiratok érdeklődését e munkák iránt: mert kedves, természetes birtokát, a saját életének egy darabját és hangját fogja érezni bennük. A műalkotás akkor jó, ha szükségszerűségből jött létre. Eredetnek ez a jellege egyben ítélete is: más megítélés nincs. [...] mélyedjen el önmagába, vizsgálja meg a mélységeket, ahonnét élete fakad; ennél a forrásnál megleli majd a feletetet arra a kérdésre, hogy kell-e alkotnia. Fogadja el azt úgy, amint hangzik, s ne tépelődjék rajta. Talán bebizonyosodik: az a hivatása, hogy művész legyen. Akkor vállalja a sorsát, s viselje el minden terhével és nagyságával együtt, anélkül, hogy valaha is érdeklődnék a kívülről várható jutalom felől. Mert az alkotó legyen külön, teljes világ, találjon meg mindent önnönmagában és a Természetben, ha ahhoz kapcsolódott. E magábaszállás és magánybamerülés után azonban talán le is kell mondania arról, hogy költő legyen (elég [...] éreznie, hogy írás nélkül is tudna élni, s ha így van, egyáltalán nem szabad írnia.) [...] végül azt tanácsolnám, hogy csendesen és komolyan nője ki fejlődését; azzal zavarhatja meg a leghevesebben, ha kifelé néz, és kívülről vár feleletet olyan kérdésekre, amelyekre válaszolni legbensőbb érzése is talán csak legcsöndesebb órájában képes."

(fordította Szabó Ede)

-- Malte Laurids Brigge feljegyzései és más szépprózai írások, Fekete Sas Kiadó

 

15:59 | idézet | író | költészet | Editor Diaboli | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika