2005. október 20., csütörtök

Hiteles linkek (bizonyos értelemben)

1. Jól jöhet: Egy link, nem csak néprajzosoknak ill. kult.antropológusoknak: a Magyar Néprajzi Lexikon online változatában sok olyan szóra lelhet az ember, amivel 'cizelláltabbá', hitelesebbé teheti írását, netán fordítását (már ha épp erre van szüksége).

Nota bene, egy (ilyen) lexikon, akkor is jól jöhet, ha épp ötlethiányban szenvedünk: a szócikkek elég töltettel bírnak ahhoz, hogy jó eséllyel áttörjenek egy - nem krónikus - írói blokkot. Tipp: olvass el egy, azaz egy darab szócikket, majd írj róla egyetlen egy bekezdést - bármit, ami eszedbe jut! Ezután próbálj meg visszatérni a blokk miatt félbehagyott sztoridhoz. A siker egyáltalán nem biztos... de egy próbát megér. (Még egyszer: erre a célra természetesen nem csak a Néprajzi Lexikon alkalmas. De nem rossz választás.)


2. Más: Philip K. Dick esszéje arról, hogyan teremtsünk olyan univerzumot, amelyik nem esik szét két nap múlva. Fiktív valóságokban utazóknak (akár írók, akár mesélők, akár egyebek) kötelező. Na jó, nem az, de azért szerintem mindenképp érdemes.

Íme egy részlet. Nem fordítom le, mert a cikk úgyis angolul van. Talán a későbbiek során közlünk majd egy magyarított kivonatot, amire időhiány miatt most sajnos nincs módunk.

It was always my hope, in writing novels and stories which asked the question "What is reality?", to someday get an answer. This was the hope of most of my readers, too. Years passed. I wrote over thirty novels and over a hundred stories, and still I could not figure out what was real. One day a girl college student in Canada asked me to define reality for her, for a paper she was writing for her philosophy class. She wanted a one-sentence answer. I thought about it and finally said, "Reality is that which, when you stop believing in it, doesn't go away." That's all I could come up with. That was back in 1972. Since then I haven't been able to define reality any more lucidly.

Kiemelés tőlem. (Szerintem brilliáns az a mondat!)

22:23 | idézet | link | trükktár | inquam | |

2005. október 19., szerda

Kikapcsolódás

Ha elég sokáig egyedül hagynak minket és megtiltják, hogy olvassunk, hamarosan elkezdünk magunkban beszélni. Ezért pihenj egyedül, állj ellen az olvasás kényszerének és annak, hogy fölhívj valakit, ha a feszültség már túl nagy lenne: ez oda fog vezetni, hogy megszaporodnak belső monológjaid. Eltervezed, kinek mit fogsz mondani, szóban tanácsot adsz saját magadnak, egy történet cselekményén gondolkodsz – vagyis ha íráshoz akarsz kikapcsolódni, szavak nélkül szórakozz. Színház helyett hallgass meg egy szimfonikus koncertet, menj sétálni, ülj ki egy parkba. Egy jó könyv, film vagy darab ugyanis nem csak elvonja a figyelmedet az írásról, de a hangulatodon is változtat, így másként ülsz le írni, mint ahogy felálltál az asztal mellől.
A legtöbb írónak van valamilyen „néma” kikapcsolódási lehetősége (lovaglás, kirándulás, kötögetés, festegetés, vagy pl. Agatha Christie esetében a házimunka segített).
A géniusz szabadjára engedése gyakran magától bekövetkezik. Az írók gyakran „belelendülésről” beszélnek, vagy egy rég eltemetett ötlet újból, megváltozva fölmerül bennük – ezek mind ilyen jelenségek, de olyan nehéz körülírni őket, hogy a kezdő írók néha úgy vélik: a befutott írók azért ne beszélnek róla, mert valami titkot rejtegetnek.
Persze szó sincsen összeesküvésről. Általában az ötletek villámcsapásszerűen érkeznek, a történet lényegi részével együtt, ezt követi az intenzív ötletelési, ábrándozási szakasz, majd a kikapcsolódás – lovaglás, kártyázás, kötögetés, séta. Ezen utóbbiaknak a lényege három szóban összefoglalható: ritmus, monotónia, szótlanság. Ez a kulcs.
Válassz ki egy bármilyen történetet; lényegtelen, mennyire dolgoztad ki eddig az ötletedet. Találd ki a főbb cselekményt és a fontosabb szereplőket, keress egy fő konfliktust. Nem kell erődet megfeszítve töprengened rajta, csak könnyedén fuss végig az egészen, utána menj el egy hosszú sétára. Közben gondolkozz a történeten, de úgy, mint történeten, és ne azon, hogy miként fogod megírni, vagy milyen technikát szeretnél használni ehhez vagy ahhoz a hatáshoz. Ne hagyd, hogy bármi elvonja a figyelmedet. Amikor visszaérsz a kiindulási pontra, úgy gondolj a történet végére, mintha egy könyvben olvasnád, amit most félreteszel.
Fürödj meg (továbbra is csak felszínesen gondolkozz), aztán menj be a szobába, tekerd le a fényerőt, és feküdj le vagy ülj egy kényelmes székbe. Miután kényelmesen elhelyezkedtél, ne mozogj, és az elmédet is csendesítsd el. Ez nem fog sokáig menni. Egy idő után ellenállhatatlan kényszer tör majd rád, hogy felállj és csinálj valamit. Azonnal engedelmeskedj a késztetésnek: olyan állapotba kerülsz, hogy semmi más nem lesz fontos, csak az írás, és a külvilág másodlagossá válik a történeted világához képest. Most pedig kezdj el írni. Ez az állapot, amit előidéztél, az a fél-önkívület, amelyben a művészek legkönnyebben alkotnak.
Az, hogy milyen jó lesz a végeredmény, rajtad múlik, milyen tapasztalataid vannak, ez mennyire egyezik az olvasók tapasztalásaival, milyen füled van a ritmushoz, mennyit tanultál az írástechnikáról. De ha elvégezted a gyakorlatokat, egy kerek történetet fogsz összehozni. Nyilván lesznek hibái, de ezeket kijavíthatod. Mindent előkészítettél ahhoz, hogy a tehetséged szabadon működhessen.

(jegyzet: Hanna)

A Dorothea Brande: Becoming a Writer című könyve alapján készült írással foglalkozó anyagot, amit kaptam, ezennel feldolgoztam.

9:03 | író | trükktár | Editor Diaboli | |

2005. október 18., kedd

Dalí a művészetről

"Égjen belső tüzünk a leghevesebben, izzítsa fehérre a szabályokat, és változtassa meg őket! Belső valóságunk legyen oly erős, hogy átalakítsa a külsőt! S bár szenvedélyeink mégoly telhetetlenek, legyen még nagyobb étvágyunk élni, hogy felfaljuk őket!"

8:28 | bölcsesség | idézet | Editor Diaboli | |

Kérdőív

Hiszel Istenben? Milyen formában?
Hiszel a szabad akaratban vagy determinista vagy?
A férfiakat szereted? A nőket? A gyerekeket?
Mi a véleményed a házasságról?
Ha meghallod azt a mondatot, hogy „Száz év múlva is minden ugyanilyen lesz”, igaznak, banálisnak vagy hamisnak gondolod?
Mi a legnagyobb boldogság, amit el tudsz képzelni?
Mi a legszörnyűbb szerencsétlenség?
Mi az első? Család, karrier, szabadság?

Ha nem tudsz válaszolni ezekre a kérdésekre, vagy nem vagy biztos magadban, akkor nem vagy érett arra, hogy olyan történeteket írj, amelyek az élet fontosabb témáival foglalkoznak. A legjobb művek erős meggyőződésből fakadnak – bizonytalansággal nem mész semmire. Ha nem ismered a saját véleményedet, hogyan akarsz értékrendet közvetíteni az írásaidban?

7:54 | író | trükktár | Editor Diaboli | |

2005. október 17., hétfő

Orwell és Vonnegut

Korábban már ejtettünk szót Kurt Vonnegut tanácsairól kezdő és haladó íróknak. A litera.hu-n ezúttal George Orwell jótanácsaival együtt olvashatunk arról, hogyan érdemes írni.

"George Orwell Hogyan írjunk jól angolul? címen foglalta össze alkotói reguláját.

Soha ne használj metaforát, hasonlatot vagy más beszédalakzatot, amelyet nyomtatásban szoktál látni.
Soha ne használj hosszú szót ott, ahol a rövid is jó.
Ha egy szót ki lehet húzni, akkor ki kell húznod.
Soha ne használj passzív szerkezetet, ha mást is tudnál.
Sose használj idegen frázist, tudományos kifejezést vagy zsargont, ha eszedbe jut egy hétköznapi angol megfelelő.
Előbb szegd meg a fenti szabályok bármelyikét, minthogy valami durva hagyná el a szádat…"


15:47 | idézet | írástechnika | író | Editor Diaboli | |

2005. október 16., vasárnap

Lajos lába nyoma

Korábban már említettem Egri Lajost, és ígéretet tettem arra, hogy amint beszerzem a könyveit, írok róluk ismertetőt. Az ígéretet nem felejtettem el, meg is próbáltam eleget tenni neki, de sajnos nem jártam sikerrel - az edinburghi négyemeletes Waterstone's-ból az utolsó példányt is elvitték februárban. Bizakodásra nem ad okot, hogy azóta sem töltötték föl a készleteket.

De majd idővel. Talán.

 

7:47 | írástechnika | író | Editor Diaboli | |

2005. október 13., csütörtök

Tanulj meg látni

Dorothea Brande tanácsai

A zseni ugyanolyan éberen közlekedik a világban, ahogy a gyermek csodálkozik rá. Sokan a kamaszkor után lassan elvesztik a képességüket, hogy tartósan nyitott szemmel járjanak-keljenek, és lassan belesüppednek a megszokásokba. Sokan teljesen csak a saját világukkal foglalkoznak, és csak a legkülönösebb események képesek kirángatni őket megszokásaik közül (katasztrófák, balesetek, szokatlan történések). Ez a közömbösség valódi veszedelem az író számára. Ha egy író nem készül fel arra, hogy nap mint nap befogadja az új érzéseket, eseményeket, mindig vissza fog nyúlni a múltba alapanyagért, és újra meg újra gyerekkora élményeit írja meg.
Mindenki tud olyan írót mondani, akinek szemmel láthatóan csak egy elmondani való története van. Lehet, hogy a karaktereket máshogy hívják, és a történet is mindig változik egy keveset, de mégis az az ember érzése, amikor az író új könyvét olvassa, hogy ezzel egyszer már találkozott. Nagy a kísértés, hogy újra és újra földolgozzuk a számunkra érzelmileg fontos momentumokat, és ezzel nincs is baj, amíg az újrafeldolgozás ügyesen van kivitelezve.
Annak ellenére, hogy a múlt bizonyos eseményeihez érdemes visszatérni, fontos, hogy új élményeket szerezz. Jelölj ki egy időtartamot, amikor minden nap megpróbálod újra előidézni a gyermeki rácsodálkozás képességét. Lehet, hogy furcsa lesz tudatosan összpontosítani olyasvalamire, ami hajdanán ösztönösen is ment, de tapasztalni fogod, hogy rövid idő alatt is értékes alapanyagot gyűjtesz össze. Egyelőre még ne használj föl mindent, mert széteső lehet a végeredmény; szükséges, hogy az elméd földolgozza az élményeket, és mintázattá szője őket össze.
Ha idegen városba érsz, minden élesen bevésődik az elmédbe. Próbáld ezt felidézni: ahogy az utcán jársz vagy fölszállsz a villamosra, tizenöt percig mindent alaposan figyelj meg, ami csak a szemed elé kerül. Milyen színű a villamos, milyen reklám van az oldalán? Hogy néz ki belülről? Hogy állnak az ülések? Ki ül veled szemben? Hogy vannak öltözve az utasok? Milyen hangokat hallasz, milyen tapintása van a fogantyúnak és a kárpitnak? Máskor töprengj el az útitársaidon. Miféle emberek? Mi lehet a történetük?
Érdemes a városnak olyan szegletébe is ellátogatni, ahol még nem jártál; menj el kiállításokra, csavarogj! Próbáld új szemmel látni az iskoládat, munkahelyedet, családodat! Vannak hangokat, amelyeket annyiszor hallottál már, hogy észre sem veszed egyedi sajátosságaikat, gyakori szófordulataikat.
Ami még fontos: mindig igyekezd pontosan megfogalmazni a benyomásaidat, mielőtt a tudatalattid gondjaira bíznád őket. Nem kell keresgélned a szavak után, de ha nem nyomatékosítod a tapasztaltakat, akkor ki fognak siklani az ujjaid közül.
Ha nyitott szemmel jársz, a reggeli gyakorlatok során termelt szövegek elevenebbek lesznek. Nem csak az új anyagot építed be apránként a leírtakba, de régebbi emlékeket is felelevenítesz általuk. Minden újdonság asszociációk láncolatát indítja el – ez a jó írók kimeríthetetlen forrásának titka.

(jegyzet: Hanna)

Ui: A szakaszos feltöltés oka, hogy föl kell dolgoznom a jegyzeteket - nem minden kerül fel, csak azok a részletek, amelyeket legfontosabbnak tartok. (a szerk.)

13:21 | író | trükktár | Editor Diaboli | |

Önelemzés

Ha sikerült elvégezned a két első gyakorlatot – képes vagy kora reggel és saját magaddal kötött megállapodás keretében írni –, nagy utat tettél meg az íróvá válás felé. Szert tettél a folyékony írás képességére, és valamekkora önfegyelemre, márpedig mindkettőre szükséged lesz.
Most pedig itt az ideje, hogy a gyakorlatok során termelt rengeteg anyagot átnézd. Legjobb, ha eddig bele sem pillantottál az írásaidba. Amíg a könnyed írásra és a fegyelemre szoktatod magadat, minél ritkábban nézed át kritikusan a munkádat, annál jobb. Most azonban sok mindent tanulhatsz a pötyögéseidből.
Az egyik utasítás a reggeli gyakorlattal kapcsolatban az volt, hogy egy szót se olvass, mielőtt leülsz írni, és ha lehet, ne is beszélj. Az oka: mindannyian szavak között élünk, és az írók különösen fogékonyak mások szavaira. Tudat alatt is befolyásolhatja őket egy nagyra becsült szerző stílusa, holott a cél, hogy a saját hangjukra rátaláljanak. Legkönnyebben úgy kerülhető el a majmolás csábítása, ha az ember fölfedezi saját erényeit és stílusát.

Vedd elő tehát azokat a töredékeket, amelyeket a gyakorlat során leírtál magadnak. Első kérdés: mit írsz, mi az első dolog, ami az eszedbe ötlik, ha írni kezdesz? Úgy olvasd át az anyagot, mintha egy vadidegené lenne, ne foglalkozz azzal, hogy mást írtál, mint szerettél volna, és ne nyafogj, hogy béna lett. Keresd inkább a visszatérő ötleteket, ismétléseket, gyakori írástechnikai megoldásokat. Ezek mutatják meg, mihez van természetes affinitásod, bár nem muszáj később pont ezekre erősítened. Más stílusokban is kipróbálhatod magadat, és meglehet, hogy sikerrel; de a vizsgálat feltárja, mi a legerősebb oldalad.
Aki az éjszakai álmokat jegyzi le, vagy egy komplett anekdotát vagy párbeszédet ír a reggeli gyakorlat során, az többnyire novellista lesz, míg a mélyebb karakterelemzések, lelki mélyfúrások, az ugyanolyan konfliktussal szembesülő eltérő karakterek regényíróra utalnak. A gyakorlatok során produkált írások másik haszna: kiegészíthetők vagy fölhasználhatók más írásokban

Önelemzés

Mostanra már felületes véleményt alkottál írói oldaladról. Bármennyire is homályos még a kép, már most fölismerheted azokat a pontokat, amelyekre összpontosítva javíthatsz az írásodon, vagy amelyek segítenek a természetes és gördülékeny fogalmazásban.
Próbáld megragadni azokat a pontokat, amelyek a gyengéid, és elemezd ki azokat, majd keress megoldást a kijavításukra. Ha nem vagy biztos abban, miért érzel bizonyos részeket erőltetettnek vagy rossznak, mutasd meg az írásodat valakinek, akinek az értékítéletében megbízol, és kérd ki az ő véleményét is. De mindenképpen próbáld meg először magad elemezni a szöveget – nem lesz mindig melletted egy éles szemű olvasó, és a szerkesztő sem a vállad fölött áthajolva fogja olvasni a szöveget. Minél többet tudsz saját magad javítani magadon, annál jobb.
Vizsgáld meg az összes olyan pontot, amellyel kapcsolatban kételyek merültek fel benned. Túl sok rövid mondatot használsz? Túl sok felkiáltójelet? A szókincsed elég nagy, vagy inkább szerény? Kerülöd az érzelmek leírását? Túlteng a köpenylobogás?
A megoldás – a tudatos szerkesztésen túl – az olvasnivaló megválasztása. Minden írónak van „ellenszere”. Aki túl visszafogott, olvasson Swinburne-t és Carlyle-t. Ha unalmasan írsz, olvass Chestertont, és így tovább. Miután kielemezted a saját írásodat, és belőtted a saját stílusodat, olvass olyan íróktól, akik tőled gyökeresen eltérő módon írnak, és ugyanakkor hanyagold azokat, akik rendes körülmények között vonzanának! Ezután próbálj meg összefüggést találni az előző napi tevékenységeid és a reggeli írások között. Mit csináltál megelőző napon, amitől unalmas/érdekes, jó/rossz lehetett a végeredmény? Barátok közt voltál, vagy moziba, színházba mentél? Ha van az előző napi tevékenységnek jótékony hatása az írásodra, jegyezd meg, mi volt az, ami segített!

(jegyzet: Hanna)

13:17 | írástechnika | író | trükktár | Editor Diaboli | |

2005. október 12., szerda

Két gyakorlat

Miután sikerült beazonosítani a legfontosabb problémákat, Brande két kezdő gyakorlatot kínál a tudatalatti felszabadítására és a "kézzár" feloldására:

1. gyakorlat

Kelj föl fél vagy egy órával korábban a szokottnál! A lehető legkorábban – mielőtt még bárkivel beszélnél, elolvasnád a reggeli újságot, vagy kézbe vennéd az előző este lerakott könyvet – kezdj el írni. Írj bármiről, ami csak az eszedbe jut: az álmodról, ha emlékszel rá, vagy írj le egy párbeszédet, valóságosat vagy képzeletbelit. A lényeg, hogy gyorsan és visszaolvasás, megállás nélkül írj. Az írásod minősége egyelőre még nem számít.
A gyakorlat lényege, hogy megtanítsd magadat arra, hogy az alvás és az ébrenlét közti szürke órákban írj. Felejtsd el, hogy van egy beépített szerkesztőd; még semmit ne olvass vissza abból, amit írtál, másnap reggel sem. A legfontosabb: úgy írj, hogy még semmit nem olvastál.
Egy-két nap múlva észre fogod venni, hogy valamennyi szót fáradtság nélkül, folyékonyan le tudsz írni. Később ezt a határt megpróbálhatod mindig egyre több mondattal kitolni. Ha szorgalmasan elvégezted a gyakorlatot, észre fogod venni, hogy az írás többé nem kínszenvedés, és nem válik unalmassá. Később is visszatérhetsz ehhez a gyakorlathoz, valahányszor úgy érzed, hogy egyre többet ülsz tétlenül a gép előtt. Tedd félre mindazt, amit reggelente leírtál: jó ötletek és jelenetek is akadhatnak köztük.
Ha elvégezted az 1. gyakorlatot, észre fogod venni, hogy sokkal inkább íróként gondolkodsz, mint korábban, a napi eseményeket könnyebben szavakba öntöd, a nap közben látottakat-hallottakat elraktározod, hogy az írásaidban fölhasználd. A következő lépés az, hogy bármikor képes legyél írni.

2. gyakorlat

Miután reggel felöltöztél, vedd sorra, mit fogsz aznap csinálni! Biztos, hogy napközben van legalább tizenöt perc szabadidőd: döntsd el, mikor szánod írásra ezt a negyedórát. Nagyon fontos, hogy ha megbeszélted magaddal, hogy mondjuk négy órakor leülsz írni, akkor négy órakor ülj le írni! Ha négykor történetesen éppen egy beszélgetés kellős közepén vagy, kérj elnézést, de tartsd be a saját magaddal kötött megállapodást!
Ha magányra van szükséged, akkor menj ki a mosdóba, és írj egy noteszbe. Ugyanúgy írj, mint az előző gyakorlatnál – vagyis bármiről. Írj szinopszist, verset, írd le, mit gondolsz a főnöködről vagy beosztottadról vagy a tanárodról, jegyezz le egy párbeszédrészletet, bármit. Mindegy, mennyire akadozva vagy rosszul írsz, a lényeg, hogy töltsd ki írással a tizenöt percet.
Mindennap végezd el a gyakorlatot, de minden nap más időpontban (elvégre minden nap más a programod, és máskor tudsz elszabadulni). A lényeg, hogy a reggel kitűzött időpontban azonnal kezdj el írni, és szoktasd rá magadat, hogy ennél semmi nem lehet fontosabb. Észre fogod venni, hogy a tudatalattid tiltakozik a gyakorlat ellen, és elkezd kibúvókat keresni. Vedd tudomásul, hogy a tudatalattid egy lusta dög, és nem szívesen megy bele olyan dolgokba, amelyek szabályokat és megkötéseket jelenthetnek. (Bizonyára előfordult már veled, hogy megkérdezted magadtól: „Nem elég, ha tíz perc múlva kezdek írni?”) Ha azonban betöröd, és nem teszel neki engedményeket, előbb-utóbb megszokja a gyakorlatot, és hirtelen könnyebbé válik az írás.

A két gyakorlatot egészen addig folytasd, amíg szinte bármikor képes nem leszel írni, de legalább két hétig.

Fontos figyelmeztetés

Ha ezt a két gyakorlatot többszöri próbálkozásra sem sikerül végrehajtanod, akkor add föl az írást. Az ellenállásod nagyobb, mint az írás utáni vágyad, és jobb, ha inkább valami más csatornát keresel az energiáid levezetésére.

(jegyzet: Hanna)

9:45 | író | trükktár | Editor Diaboli | |

Legfontosabb problémák

Vendégcikk Dorothea Brande: Becoming a Writer könyve alapján

Az írók legfontosabb problémái nem írástechnikával kapcsolatosak – azok csak később merülnek fel, mivel el kell jutni addig, hogy egyáltalán legyen csiszolnivaló alapanyag. A legfontosabb problémák a következők:

Egyáltalán nem megy az írás

Az első probléma, hogy leülsz a papír vagy a monitor elé, és nem tudsz belefogni az írásba. Ennek számos oka lehet: az író túl fiatal vagy túl alázatos, túl tudatosan próbál írni, különböző gátló elvárásai vannak az írással szemben, vagy valami isteni szikrára vár, amelyről hallott már, és amit véleménye szerint csak a Jóisten gyújthat meg.

Egykönyves író

Jóval gyakoribb az olyan író, aki egyszer már dobott egy nagyot, de azóta sem volt képes megismételni. Ez gyakran azért van, mert részben önéletrajzi ihletésű regényt írt, és nem képes emlékeit és életét új kombinációkban földolgozni (elvégre minden író a saját életéből is építkezik). Az ő esetében a megakadás nem technikai hiányosságokra utal – hiszen egy dobása már volt – sokkal inkább annak az eredménye, hogy nem tudja megismételni a bravúrt, és apránként átadja magát a kétségbeesésnek.

Csak időnként író

Vannak írók, akik hihetetlen hosszú szünet után hatékonyan képesek írni. A szünet oka lehet egy nagyon magasra helyezett léc, vagy hiúság, amely nem engedi, hogy az író bármit is kiadjon a kezéből, amit nem fogadnak mások kitörő lelkesedéssel.

Egyenetlen teljesítményű író

Az ilyen író képtelen az amúgy jó és életképes ötletét végigvinni. Az ilyen írók rendszerint képesek jól elkezdeni egy sztorit, de aztán néhány oldal után zuhan a színvonal – vagy pedig végigírják a történetet, de szárazon és rosszul. Számukra jelentik az írástechnikai anyagok a legnagyobb segítséget, bár az ő kudarcuknak is lehetnek mélyebb okai: lehet, hogy nem elég biztosak benne, hogy jól tálalják a történetet, vagy nem képesek beleönteni a szükséges mennyiségű érzelmet. Ezek a problémák egy dologban hasonlítanak: nem a technikai felkészültséggel van a baj.

Dorothea Brande könyve nem arra tanít, hogyan írjál, hanem hogyan légy író, és különböző gyakorlatokat mutat be a fentebb ismertetett problémák leküzdésére. Amennyiben bármelyik jelenséget igaznak érzed magadra és írói teljesítményedre, nagy a valószínűsége, hogy segítségedre lesznek a későbbi bejegyzésekben ismertetett gyakorlatok.

(gyűjtés: Hanna)

9:14 | író | Editor Diaboli | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika