2005. október 13., csütörtök
Önelemzés
Ha sikerült elvégezned a
két első
gyakorlatot – képes vagy kora reggel és saját magaddal kötött
megállapodás keretében írni –, nagy utat tettél meg az íróvá válás
felé. Szert tettél a folyékony írás képességére, és valamekkora
önfegyelemre, márpedig mindkettőre szükséged lesz.
Most pedig itt az ideje, hogy a gyakorlatok során termelt rengeteg
anyagot átnézd. Legjobb, ha eddig bele sem pillantottál az írásaidba.
Amíg a könnyed írásra és a fegyelemre szoktatod magadat, minél
ritkábban nézed át kritikusan a munkádat, annál jobb. Most azonban sok
mindent tanulhatsz a pötyögéseidből.
Az egyik utasítás a reggeli gyakorlattal kapcsolatban az volt, hogy egy
szót se olvass, mielőtt leülsz írni, és ha lehet, ne is beszélj. Az
oka: mindannyian szavak között élünk, és az írók különösen fogékonyak
mások szavaira. Tudat alatt is befolyásolhatja őket egy nagyra becsült
szerző stílusa, holott a cél, hogy a saját hangjukra rátaláljanak.
Legkönnyebben úgy kerülhető el a majmolás csábítása, ha az ember
fölfedezi saját erényeit és stílusát.
Vedd elő tehát azokat a töredékeket, amelyeket a gyakorlat során
leírtál magadnak. Első kérdés: mit írsz, mi az első dolog, ami az
eszedbe ötlik, ha írni kezdesz? Úgy olvasd át az anyagot, mintha egy
vadidegené lenne, ne foglalkozz azzal, hogy mást írtál, mint szerettél
volna, és ne nyafogj, hogy béna lett. Keresd inkább a visszatérő
ötleteket, ismétléseket, gyakori írástechnikai megoldásokat. Ezek
mutatják meg, mihez van természetes affinitásod, bár nem muszáj később
pont ezekre erősítened. Más stílusokban is kipróbálhatod magadat, és
meglehet, hogy sikerrel; de a vizsgálat feltárja, mi a legerősebb
oldalad.
Aki az éjszakai álmokat jegyzi le, vagy egy komplett anekdotát vagy
párbeszédet ír a reggeli gyakorlat során, az többnyire novellista lesz,
míg a mélyebb karakterelemzések, lelki mélyfúrások, az ugyanolyan
konfliktussal szembesülő eltérő karakterek regényíróra utalnak.
A gyakorlatok során produkált írások másik haszna: kiegészíthetők vagy
fölhasználhatók más írásokban
Önelemzés
Mostanra már felületes véleményt alkottál írói oldaladról. Bármennyire
is homályos még a kép, már most fölismerheted azokat a pontokat,
amelyekre összpontosítva javíthatsz az írásodon, vagy amelyek segítenek
a természetes és gördülékeny fogalmazásban.
Próbáld megragadni azokat a pontokat, amelyek a gyengéid, és elemezd ki
azokat, majd keress megoldást a kijavításukra. Ha nem vagy biztos
abban, miért érzel bizonyos részeket erőltetettnek vagy rossznak,
mutasd meg az írásodat valakinek, akinek az értékítéletében megbízol,
és kérd ki az ő véleményét is. De mindenképpen próbáld meg először
magad elemezni a szöveget – nem lesz mindig melletted egy éles szemű
olvasó, és a szerkesztő sem a vállad fölött áthajolva fogja olvasni a
szöveget. Minél többet tudsz saját magad javítani magadon, annál jobb.
Vizsgáld meg az összes olyan pontot, amellyel kapcsolatban kételyek
merültek fel benned. Túl sok rövid mondatot használsz? Túl sok
felkiáltójelet? A szókincsed elég nagy, vagy inkább szerény? Kerülöd az
érzelmek leírását? Túlteng a köpenylobogás?
A megoldás – a tudatos szerkesztésen túl – az olvasnivaló
megválasztása. Minden írónak van „ellenszere”. Aki túl visszafogott,
olvasson Swinburne-t és Carlyle-t. Ha unalmasan írsz, olvass
Chestertont, és így tovább. Miután kielemezted a saját írásodat, és
belőtted a saját stílusodat, olvass olyan íróktól, akik tőled
gyökeresen eltérő módon írnak, és ugyanakkor hanyagold azokat, akik
rendes körülmények között vonzanának! Ezután próbálj meg összefüggést
találni az előző napi tevékenységeid és a reggeli írások között. Mit
csináltál megelőző napon, amitől unalmas/érdekes, jó/rossz lehetett a
végeredmény? Barátok közt voltál, vagy moziba, színházba mentél? Ha van
az előző napi tevékenységnek jótékony hatása az írásodra, jegyezd meg,
mi volt az, ami segített!
(jegyzet:
Hanna)
13:17 | írástechnika | író | trükktár |
Editor Diaboli |
|