2005. december 20., kedd

Virágozzék minden virág

Az elmúlt napokban többször is volt alkalmam szembesülni azzal, hogy "bátorítás" és "építő kritika" címszó alatt kezdő író olyan dicséretet kapott, ami egészen bizonyosan nem volt őszinte, csupán kedves. Míg ez rövidtávon jó hatással van az íróra, aki a pozitív vélemények hatására bátran enged az ihletnek, és szárnyakra kapva ontja magából a novellákat, netán regényeket, hosszútávon legalább annyira károsnak tartom, mint a rosszul megfogalmazott, írás helyett az író személyét célzó kritikát, amelynek pusztító hatása nyilvánvaló és azonnal tapasztalható.

A probléma abban rejlik, hogy nincsen olyan ember, aki képes lenne objektíven megítélni önmagát és önnön tehetségét. Különösen a művészek vágynak a visszajelzésre, s azon belül is az elfogadást jelző tetszésnyilvánításra. Ez az elismerés iránti éhség oly nagy lehet, hogy ha végre megkapják az áhított dicséretet (s különösen azok, akik amúgy még nem sajátították el az írás alapjait sem, s ezért nagyon ritkán kapnak pozitív véleményt), a kritikus személyétől vagy szándékától függetlenül is hisznek neki. Talán fölmerül a kétely, hogy csak őszintétlen simogatást kaptak, de ez a kétely a legtöbb embernél nem annyira erős, mint a vágy, hogy igazzá tegyék - legalább önmaguk előtt - a dicséretet. Éppen ezért a nem megérdemelt dicséret - mondjuk ki: nyalizás - nagyobb mennyiségben eltorzíthatja az író realitásérzékét, s egy idő után képtelenné válik arra, hogy az önszerkesztést elvégezze, vagy tovább fejlődjön: hiszen ahhoz látnia kéne, hol áll, és hová kell tartania. A fejlődés véletlenszerű megvilágosodásokra korlátozódik, holott a potenciál ennél nagyobb is lehet - ám a tehetség szunnyad tovább. A dicséretek realitásában már elég jó az, amit csinál.

Ugyanakkor nem szabad visszatartani a pozitív véleményt sem - ha az jogos. Minden őszinte dicséret, az író erősségeinek kiemelése, és hibáinak fölismerése segít, és segít kijelölni az utat a fejlődéshez. De ha az író egyedül áll, még az is jobb, mint ha tévútra terelik vagy örökre eltántorítják az írástól a túlzó dicsérők vagy túlzó ostorozók.

Virágozzék minden virág - de nem szabad túllocsolni, sem megvonni a vizet. Épp annyira kell csak megöntözni, hogy növekedjék.

 

18:51 | író | vélemény | Editor Diaboli | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika