2006. január 15., vasárnap

Miért írok fantasyt? - avagy az „Ilyet én is tudok!”-elv a gyakorlatban 1. rész

Az amatőrökről

 

Mindig meglep, valahányszor egy témát körbejárnak az internetes fórumok hozzászólói, milyen különbözőek is az emberek. Mindenki másképp fogalmaz, mindenki mást emel ki. Bár látszólag sztereotípiákból épül fel a világ, a felszín alatt valamennyien különbözünk, főleg, ha a saját véleményünk akarjuk mindenáron kifejteni. De akkor hogy lehet az, hogy, bár minden ember szükségszerűen másként látja a világot, írni már nem tud egyedien. Klisékbe kapaszkodik, miközben azt sem tudja, hogy amit ír, „lerágott csont”. (Nos, ez a kifejezés is egy klisé volt.)

Ha valaki veszi a fáradságot, és idejét, szemét, valamint nem utolsó sorban fantasy iránti rajongását sem kímélve, huzamosabb időn át figyeli a különféle fantasy és SF portálok amatőr (=önjelölt írói) novelláriumait, scriptóriumait, hamar rájön néhány dologra. Elsőként arra, hogy sem a szerzők nevét, sem a monitorra rótt „novellákat” (rosszabb esetben regényrészleteket) nem jegyzi meg. Legfeljebb azokat, akik hangoskodóbbak a többieknél, és botránykeltésnek szánt hozzászólásokkal, vagy épp „vérengző” kritikával hívják fel magukra a figyelmet.

„Vérengző”, de korántsem hozzáértő: e fórumok másik közös jellemzője éppen az autentikus kritika hiánya. Ahol pedig mégis megjelenik egy-egy lelkes kritikus, véletlenül még hasznos tanácsokkal, hamar szembesül annak hiábavalóságával. (Ugyanis a lelkes résztvevők nem képesek megfogadni a tanácsokat, illetve nem veszik a fáradságot, hogy a másoknak írt velős kritikákat elolvassák és a maguk írására vonatkoztassák, hogy ne kövessék el ők is ezredjére ugyanazt a hibát.)

Ezek után mélységesen megértem, hogy a „befutott” magyar F/SF írók nem véleményeznek, és nem kutatnak a jövő tehetségei után. Minek, hiszen jönnek azok maguktól. Akkor is, ha híján vannak a tálentumnak.

 

De mi az oka, hogy gombamód elszaporodtak az utóbbi két-két és fél évben az internetes írói „műhelyek”, melyek jobb esetben felcímkézik magukat az amatőr jelzővel? Néhol még moderátorokat, „szerkesztőket” is megbíznak, másutt mindenki azt küld be, amit nem szégyell. Mégis, e portálokon egyetlen fórumot, egyetlen cikket, egyetlen leírást sem találni írástechnikai anyagokról; ha valahol feladatok, tagoknak szánt pályázatok kiírásával próbálkoznak, vajmi kevés jelentkező akad, és azok is csak ímmel-ámmal írnak rá, melyekre ímmel-ámmal érkeznek – hasznavehetetlen/hiábavaló – kritikák.

Mi az oka, hogy mégis olyan sokan feltöltik az internetre az írásaikat? Miért van bennük a kényszer, hogy megmutassák, és szánalmas módon mások véleményéért kuncsorogjanak? Amit aztán úgysem becsül, vagy nem tudja alkalmazni a kapott észrevételt, mi több, még meg is sértődik rajta. Merthogy ilyet is látni.

 

A probléma gyökere valószínűleg mélyebbre nyúlik, és annál kínosabb, pedig elég sok helyen elhangzik, jobbára hozzászólásokban. A magyar fantasy és science-fiction irodalom rákfenéje, a kimondottan is kimondatlanul maradt ok, mely főleg középiskolások százait (!) ösztönzi „írásra”: az „ilyet én is tudok!” elve.

 

De hogy merülhet fel a nagyjából 14-18-20 éves korosztályban, hogy belőlük is rögvest fantasy író lesz, hogy a nevüktől lesz majd hangos a F/SF rajongótábor? Ritkábban, de előfordul, hogy náluk jóval idősebbek is írásra adják a fejüket, s amíg azért teszik, hogy a napi munkából kikapcsolódjanak, a dolog rendben lenne. Szándékosan nem említem a zseniket, és a hirtelen kibontakozó tehetségeket, itt most arról az általános tendenciáról – nem sztereotípiáról – van szó, mikor olyan emberek kezdenek írni, akik semmilyen szempontból nincsenek felkészülve rá.

 

Mire gondolok? Például szellemi érettség, a világra való nyitottság, vagy legalábbis képesség arra, hogy elgondolkozzanak pl. azon, mitől lesz egy szöveg irodalmi, vagy minimum igényes fogalmazású. Hogyan kell hitelesen ábrázolni egy karaktert, miért értéktelenek a sablonok, tehát: hogyan kell felismerni a klisét, sőt, a giccset.

Az amatőr írók személyéből legtöbbször az írás iránti alázat is hiányzik, van, aki „könyvként” emlegeti a szerkesztetlen, más írásai alapján „valószínűleg” kiadhatatlan regényét…

Ám míg az alázatnak híján vannak, annál nagyobb az önbizalmuk és a kitartásuk, ha valahol nem kapnak pozitív visszhangot, vagy előszűrés miatt ki sem teszik az írásukat, másutt – esetleg eltérő néven – próbálkoznak tovább.

Ráadásul az amatőr írók jó része nem csak e portálokon kezdi a „megjelenést”, hanem már „lepattant” egy-két kiadó házfaláról. Azt hihetnénk, túl vannak az első megrázkódtatáson, miszerint szembesülnek a címben említett elv cáfolatával, ám nagyot tévedünk. Ha ez a kiadó nem, akkor majd a másik… ha ez a portál nem, akkor majd a másik: az amatőrök levakarhatatlanok.

 

Mindez azonban csak következmény, az igazi oka annak, hogy miért divat fantasyt írni, sokkal mélyebb, és kevésbé szembetűnő. Hogy mi is ez, a következő részből kiderül.

 

17:22 | író | vélemény | miért írok? | EnVoice | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika