2006. január 15., vasárnap

Miért írok fantasyt? – avagy az „Ilyet én is tudok!”-elv a gyakorlatban 2. rész

Miért divat fantasyt írni?

 

A cikk első részében az amatőrökről volt szó, hol találkozhatunk e faj egyedeivel, illetve melyek főbb sajátosságaik. Most lássuk a törzsfejlődést, honnan is eredeztethetjük őket.

 

1. A F/SF-ről alkotott sztereotípia, miszerint döntően elképzelt világban/jövőben, tehát nem jelen valóságunkban játszódnak a történetek, melyek alkalmasint sok nézőt/olvasót vonzanak: látványos, kikapcsolódásra alkalmas ponyvaipar.

 

2. Mondjuk ki nyíltan: nagy mennyiségben jelent meg Magyarországon, és jelenik meg a mai napig is olyan F/SF, melynek minősége meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után. (És most finoman fogalmaztam.)

 

3. Zömmel fiatalabbak olvassák, akik az 1.-ban említettek miatt azt hiszik, könnyebb egy olyan történetet megírni, amely nem tör az irodalomórákon tanult, általában unalmasnak (vagy inkább: számukra érthetetlennek!) vélt magasságokba. + Annyi irodalmi olvasmányélmény már ragadt rájuk, hogy tudat alatt is, de érzik, a rengeteg, nyomtatásban látott F/SF könyv minőségileg általában gyenge. = Kiben ne fogalmazódna meg, hogy ilyet én is produkálok! Hiszen ha ennek a sok angolszász-nevesincs szerző irományát kiadták, akkor az enyémet miért ne?

 

Állítom, hogy a mai magyar F/SF szerzők 90%-a ezzel a meggondolással kezdte el írói pályafutását. Kérdés, hogy közülük hányan írnak valóban jól? Hoznak-e elfogadható színvonalat, amiért (még) érdemes megvenni a könyvet? Vagy az igénytelenség egyre nagyobb mérteket ölt, s generálja az interneten megjelenő, publikálásra vágyó közönséget? A fantasyhez, a sci-fihez mindenki ért. Vagy mégsem? De vajon kik a jobbak, a megjelent írók (tisztelet a nagyon kevés kivételnek), vagy a neten keringő amatőrök? Azt hiszem, a kérdés már sejtet valamit.

 

17:25 | író | vélemény | kisördög | miért írok? | EnVoice | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika