2006. január 26., csütörtök

Miért írok fantasyt? – avagy „Ilyet én is tudok!”
Elv a gyakorlatban – 5. rész



„…egyre inkább elegem lett a sok pocsék fantasyből – a jókból persze nem, de ez utóbbiak igen kevesen voltak. Egyre többet mondogattam, ilyet én is tudnék, sőt még jobbat is! Addig addig piszkáltak ezzel szerepjátékos haverjaim, hogy 17 éves koromban eltűntem egy hónapra a nyáron. Az eredménye a „Zlone örökösei” lett. Első regényem! Akkor rettentően elégedett voltam vele és büszke, nos, hm… Azóta azért kicsit átformálódott a véleményem. Nem rossz, de a jótól messze van, kicsit néhol még gyerekes is és bárgyú.”

– D. D. Parker, Önéletrajz *


SZELIM

Hiszel a varázslatban, Hasszán?

HASSZÁN

Azok az emberek, akik bölcsnek gondolják magukat, semmit el nem hisznek, míg próbák során meg nem bizonyosodnak. Azok az emberek viszont, akik valóban bölcsek, mindent lehetségesnek tartanak, míg meg nem bizonyosodnak a cáfolatról.

SZELIM

S mit tudjuk mi, a mágia hazugság vagy sem? Hanem de minthogy bizonyos, hogy csak a varázslat segíthet rajtad, te magad is próbának vetheted alá.

– James Elroy Flecker, Hassan **


„Sajnos úgy tűnik, hogy azon imitátorok többsége, akik az utóbbi években felbukkantak a kiadói szükségletek kielégítésére, megérezvén a kommersz piacban rejlő lehetőségeket, bűvkörébe került annak a sajátos jelenségnek, amely – feltehetően – egyfajta „kompenzáló(s) fantasy”: véreskezű barbárokról és nyáladzó perverzekről. Ennek eredménye, hogy olyan szereplőket hívnak életre, akiknek még sokkal elborzasztóbb módon egyvágányú az elméje, mint magának Conannak. E vonzerőt számomra sosem volt könnyű megérteni, de néhány éve valamiféle képet alkothattam róla, amikor egy fantasy-találkozó meghívott vendégeként egy csoport sword-and-sorcery-íróval együtt léptem a pódiumra – akik azzal álltak elő a közönségnek, hogy az ok, amiért ilyesfajta fantasyt írnak, az, hogy ők (és ezzel egyértelműen utaltak a közönségre is) nem érzik elégségesnek csupán a modern élet összetettségével birkózni. „Ma ugyan hol tehetnéd meg” – kérdezte egyikük – „hogy könyökhajlatba kapod egy másik ember torkát, a bordái közé küldöd a kést, s hogy aztán még meg is ugrasz vele?” A válasz – magától értetődően – az volt: a Tengerészgyalogság még várja az újoncokat. Ám a felszólaló talán úgy értette, hogy: „Hol teheted meg úgy, hogy senki meg ne torolja?” Ha ez a fő vonzereje az ilyesfajta történeteknek, talán megmagyarázza, miért van az, hogy a legtöbb ember tizennyolcadik életévét betöltvén felhagy az olvasásukkal.”

– Michael Moorcock, Wizardry and Wild Romance ***


* In Álomvarázs. Cherubion, Debrecen, 2001. 225. o.

** Flecker, James Elroy: Hassan: The Story of Hassan of Baghdad and How He Came to Make the Golden Journey to Samarkand

*** Moorcock, Michael: Wizardry and Wild Romance : A Study of Epic Fantasy. Newly revised and expanded by the author. Introduction by China Miéville. Afterword by Jeff VanderMeer. MonkeyBrain, Inc. 2004. 92. o.

0:22 | író | vélemény | miért írok? | MarquezUnread | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika