2006. február 7., kedd

Írói (?) szeminárium

Ha bárki késztetést érzett tavaly, hogy írói elszántságát bizonyítandó kemény forintokkal is megtámogassa elhivatottságát, megtehette. Duncan Shelley, vagyis Bodor Csaba írói szemináriumot hirdetett, ahova szeretettel várta mindazokat, akik még hisznek abban, hogy két nap alatt meg lehet tanulni írni, de legalábbis jelentősen javítani íráskészségükön.

Az írót egyébiránt a minimalista stílus és a létigék gyakori használata:

"A bár összes tévéje a híradó csatornájára volt állítva. Ez teljesen felesleges volt, mivel minden csatorna közvetítését megszakították az elnök beszéde miatt. Amint elkezdődött a hatórás hírmûsor, a bárban néma csend lett.
Walter, az egyik pultos, aki már tizenhat éve dolgozott a bárban, megesküdött rá, hogy ennyi vendég és ekkora csend még soha nem volt itt."
(Részlet A végső háborúból)

valamint a magát komolynak láttató börleszk jellemzi:

"Kapcsolták a Fehér Házat. Az elnök az Ovális Irodából jelentkezett.
Feltűnt a képernyõn.
- Úristen! - szakadt ki Walterből. A bárban többen is felszisszentek, volt, aki meglepetésében felkiáltott.
Az elnök tolószékben ült, vastag hegek voltak az arcán, be volt kötve az egyik szeme és a feje teteje, az egyik karja gipszben.
- Elõbb Andan, aztán az elnök… Én mondom, itt valami nagyon nem kóser! - jelentette ki Walter. Judy, a mellette álló pincérnõ rápisszegett, hogy legyen csendben, mert az elnököt akarja hallani.
- Hölgyeim és uraim, köszöntöm önöket! - szólalt meg az elnök elkínzott hangon. - Kérem, bocsássanak meg, amiért így kell látniuk. Megsérült a gerincem, és deréktól lefelé megbénultam.
Judy sírni kezdett.
- De higgyék el nekem - folytatta az elnök -, bár mozdulni sem tudok, még sohasem éreztem magam ennyire élõnek, mint most. Be kell avatnom önöket egy nagyon komoly titokba. November 30-án összeült a Nemzetbiztonsági Tanács. Ezen az ülésen létrehoztunk egy titkos bizottságot, amely a létezõ legmagasabb titkosítási besorolást kapta. Ennek a bizottságnak az volt a célja, hogy kiderítse, létezik-e egy láthatatlan világhatalom, egy „legfelsõbb kaszt”, ahogyan azt Julius Andan nevezi a könyvében.
Az elnök rövid hatásszünetet tartott. Megköszörülte a torkát.
- Nem tudom, mit hoz a jövõ, de arra kérem önöket, hogy tartsanak ki, bármi lesz is. Hölgyeim és uraim, barátaim, kérem, hallgassanak végig, mert nagyon fontos témáról kell önöknek beszélnem. A kormány titkos bizottsága arra az egyértelmû megállapításra jutott, hogy a legfelsõbb kaszt… létezik.
A bárban kitört a pánik."


Érdekes kurzus lehetett. Ha valaki netán jelentkezett volna az olvasóink közül, küldjön már nekünk egy beszámolót. Vajon ő is megtanult így írni? És ez fejlődés volt vagy visszalépés? Valamint - ami nem hagy nyugodni - mi mást próbáltak még tanítani neki az íráson kívül?

11:19 | link | vélemény | kisördög | Editor Diaboli | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika