A fantasyhez mindenki ért. Aki nem hiszi, járjon utána itt. A készítők meg is jelölik az oldal céljaként, hogy „minél többen oszthassátok meg saját írásaitokat, verseiteket, képeiteket, amelyek így - reméljük - egy egyre népszerűbb oldalon jelenhetnek majd meg.”
Több mint 300-an regisztráltak is. Ezt tekinthetjük akár szép eredménynek, hiszen ma már számlálatlanul sok „írókör”, „hivatalos hazai fantasy portál” és hasonló van. Persze lehet, hogy csak ugyanaz a 2-3 száz ember jár körbe és körbe…
Ha legalább kitennék az amatőr jelzőt! De a linkelt oldalon nem hogy ezt nem biggyeszti ki, hanem önmagát kulturálisnak definiálva, válogatás nélkül enged teret olvashatatlan verseknek („Egyszerre vagyok /Minden és Semmi /Véges és Végtelen /Jó és Rossz”; „Szeretőm /Szeretőn /Karol át, /Míg a vágy /És az ágy /Vár reánk /Hevesen /Selymesen.”; ebből pedig inkább nem idézek, olvassa mindenki saját felelősségére). Ezek után az embernek elmegy a kedve a hosszabb írások – novellának titulált valamik – elolvasásától. A képek láttán sem sokkal jobb a helyzet, amíg ilyeneket is találunk közte: gyakori Vallejo utánzat, vagy épp a mineknevezzelek stílus…
Ha valaki mégis kritikával élne az ilyen oldalak kapcsán, a művészet szabadságára hivatkozva sznobnak, vagy hozzá nem értőnek titulálják az ellentétes véleményen lévőt. Hiszen milyen szép ez a vers, milyen szép ez a kép!
Nem csoda, ha az irodalmi (és művészeti) oldalak klikkesednek. Vagy csak az igényesebbek próbálják kiszorítani az igénytelent? Ami már annyira, elképesztően szembetűnő, hogy az ember úgy érzi, soronként kap pofont a „mű” elkövetőjétől, vagy már mérgezést kap a sok giccses „fotóátdolgozás” láttán.
Nem marad más, mint amit Kovács Ákos talált mondani egy zenei díjátadón pár évvel ez előtt: „Légy válogatós, kedves közönség!”