2006. február 27., hétfő
Beettam és Geigen-Miller 10 írói szabálya rossz sci-fi alkotásához
1.
Ne tegyél különbséget tudomány és technika között. Ezek az
egyértelmű meghatározások csak megzavarnák a közönségedet, és különben
is, mindenki tudja, hogy a tudósok minden idejüket csodálatos masinák
barkácsolásával, színes vegyszerek egyik lombikból másikba
töltögetésével és különféle tárgyak szórakozásból elkövetett
besugárzásával töltik. Minden tudományos kutatás végső célja valami
szerkezet megépítése vagy valami mágikus elixír kikotyvasztása.
Tudományos körökben elképzelhetetlen, hogy olyan tudós akadjon, aki
azzal vesztegeti idejét, hogy a fizika törvényein elmélkedik, s nem
valami „termék” jár az eszében - és ez jó darabig így is marad, amíg
van még óriásrobot, amit nem építettek meg és ember, akit nem
kicsinyítettek le.
2.
Ne tégy különbséget hardver és szoftver között. Teljesen
egyértelmű, hogy a kettő ugyanaz, és egy tárgy „átprogramozása”
egyúttal a fizikai összetételét is megváltoztatja. A kenyérpirítót is
át lehet „programozni”, hogy halálos lézersugarakat lövelljen, vagy rád
támadjon a kábelével, mint ahogy egy robotot is be lehet „programozni”,
hogy húsz méter magasra nőjön. Minden felszerelés, még a legegyszerűbb
is, szert tehet a gondolkozás, beszéd vagy mozgás képességére, csupán
megfelelő „programozás” kérdése az egész. Ha nem hiszed, nézd meg
egyszer
Automan sorozatot.
3.
A hatás fontosabb a funkciónál és a realitásnál. Magyarul, ha pengén néz ki vagy klassz a hangja, akkor értelme is van. MEGJEGYZÉS: Ez nemcsak a rossz sci-finek, hanem a
Csillagok háborújához vagy az
Űrszekerekhez hasonló
sci-finek, valamint a pszeudo sci-fiknek (minden olyan nem
tudományos-fantasztikus történet, amihez ízesítésül sci-fi elemek is
járnak, mint például „A Jetson család.”) is LEGFONTOSABB alapszabálya.
Ez nem feltétlenül rossz szabály. Valaki valamikor azt mondta George
Lucasnak, hogy a légmentes űrben nincsenek hangeffektek. Ma Lucas
multimilliomos szórakoztatóipart működtet, míg az a bizonyos illető
párologtatót működtet a Tatuinon.
A harmadik szabály egyik folyománya, hogy kis robbanás nem létezik.
4.
A lángelméjű tudósok a tudomány minden ágában tökéletesen otthon vannak. Szakosodás nem létezik. Valószínűleg ezért olyan nehéz tudósnak lenni: mindent meg kell tanulnod. Vegyük például a
Gilligan szigetének
professzorát: Roy Hinkley professzorról többször állították, hogy
tengerbiológus, mégis képes volt rádiót, bambuszból autót, titkos
vegyületeket, lézersugarakat és Geiger- számlálókat produkálni.
(Mindenre képes volt, kivéve a csónak fenekén befoltozni a lyukat!) Ha
jobban belegondolunk, a környék tengeri élővilágát egyáltalán nem
tanulmányozta, holott ez volt az, aminek leginkább le kellett volna
nyűgöznie.
5.
Néha állj elő „közismert” tényekkel, amikről
soha senki nem hallott ugyan a történet előtt, de a cselekmény
megmagyarázásához tökéletes eszköz. Ez nagyon hasonló ahhoz a módszerhez, amit a szüleink alkalmaztak, amikor öt évesek voltunk. Pl. a
Godzilla vs. Megalon című
filmben az egyik karakter a film elején megjegyzi, hogy „mindenki”
hallott már Seatopia elvszett városáról. Miért… te talán nem?
6.
Ne
feledd, hogy bármilyen eszköz, amit rövid idő alatt a rendelkezésre
álló alapanyagokból összeeszkábálnak, legalább olyan jól, vagy még
jobban működik, mint az eredeti szerkezet, amelynek működését utánozni
vagy helyettesíteni volt hivatott. Az ember szinte nem is érti,
miért nem készítjük fegyvereinket és térugró hajtóműveinket
gumiszalagból és rágóból. Ezt a szabályt „MacGyver törvényének” vagy
„Doohan-elvnek” is nevezik.
7.
Az idegen fajok gyakorlatilag az
embereket tükrözik mind kinézetükben, mind kultúrájukban, s csak néhány
feltűnő jegy teszi őket megkülönböztethetővé , pl.: zöldek,
antennájuk van, nincs humorérzékük, stb. Vagy pedig bogarakra,
gyíkokra, macskákra vagy hasonló jól ismert földi állatokra
emlékeztetnek (ez lenne a szabály „gumiálarcos toldaléka”.)
Általánosságban véve minden idegen lény olyan, mintha a Földről
érkezett volna, de gyorsabbak az autóik. (Lásd a 3. szabályt.)
Hasonlóképpen minden földi lakost amerikainak kell tekinteni, kivéve, ha a film Japánban készült.
8.
Minden
rejtélyes vagy ismeretlen energiaforma (például az… ööö… radioaktív
sugárzás) rendelkezik azzal a hatalommal, hogy már létező életformákat
bizarr erőkkel ruházzon fel, megnövelje méretüket, vagy
feltámassza őket. Próbáld ezt ki a barátaidon; az eredmény több órás
megerőltető, de szerencsére rövid mulatság lesz.
9. Ne feledd, hogy
a
történet kezdetén bemutatott technológia mindig mindenkinek csak bajt
okoz, míg a történet közepén és végén felbukkanó technológia mindig
megoldja mindenki problémáját. Ezt akár „Bárcsak Kilencven Perccel Később Találtam Volna Fel” jelenségnek is hívhatjuk.
10. Végül, de nem utolsósorban, mindig tartsd szem előtt:
minden
korábban ismert tudományos törvényszerűség és elv szabadon
újraértelmezhető, felülvizsgálható, vagy figyelmen kívül hagyható a
történet vagy a fenti szabályok kedvéért.
Kiegészítés: A fenti szabályok mindegyike alárendelhető a 3. és 10. szabálynak.
Természetesen ki kell emelnünk, hogy nem minden történet szükségszerűen
borzalmas, amelyik ezeknek a szabályoknak engedelmeskedik;
tulajdonképpen sok közülük meglehetősen szórakoztató ostobaság volt.
Márpedig azt mindenki tudja, hogy baromságokra szükség van időnként,
különben nem találtuk volna fel a tízperces háborút, a
férfifodrász-versenyt vagy Kaliforniát.
Forrás: http://www.xenosarrow.com
13:32 | írástechnika | kisördög | humor |
Hanna |
|