2006. február 27., hétfő

Gyerekkrimi

A 8-12 éves gyerekek nagyon szeretik a nyomozós történeteket. Gondoljunk csak az Emil és a detektívek című klasszikusra vagy A közös kutyára, ahol szintén van egy nyomozó szál, nem beszélve Rónaszegi Miklós gézengúzok-sorozatáról. A népszerűség oka, hogy az ilyen könyvekben a nyomok alapján az olvasó is következtetni tud a végkifejletre, és a főhőssel azonosulva sikerélményként éli meg, amikor a rejtélyről végre lehull a lepel.

A 8-12 éves gyerekeknél már derengeni kezd, hogy a szülők és más tekintélyes felnőttek is követhetnek el hibákat, és ebben a korban kezdenek dacolni velük. Gyakran gondolkoznak fekete-fehér felosztás mentén, és szívesebben töltik idejüket barátaik között, mint szüleik mellett. Érdeklődésük feltámad a másik nem iránt, ami elsősorban kérkedésben és tréfálkozásban merül ki.

Nagyon fontos az ilyen korosztály számára írt könyvekben a párbeszéd. A gyerekek beszéljenek úgy, ahogy az igazi gyerekek szoktak. Figyeld hát meg, hogyan beszélnek a környezetedben az ilyen korú gyerekek.

Az ilyen korosztály számára készült nyomozós történetekben a gyerek főszereplő más gyerekkönyvekkel ellentétben nem megy át nagy személyiségfejlődésen, illetve, ha változik is, csak kis mértékben, hiszen nem erre van kihegyezve a regény. A karakterének már a könyv elején erősnek kell lennie, olyan tulajdonságokkal, amelyekkel az olvasó azonosulni tud, vagy amelyekre felnézhet. A főszereplő jellegzetes tulajdonságai a rejtély megoldásában is szerepet játszhatnak (pl. fényképmemória), ha az olvasó időben tudomást szerez a létezésükről.

A krimiregényekben csak elenyésző mértékben van jelen más téma (magányosság, más gyerekek csúfolódása). A cselekmény viszi előre a történetet, és a feszültséget az okozza, ami a karakterek körül történik, nem az, ami bennük zajlik.

Az ilyen történetekben a gyerekszereplőnek legalább olyan okosnak kell lennie, mint a felnőtteknek, vagy még okosabbnak. Időnként a felnőttek is segíthetnek neki, de a főbb konfliktusokat neki kell megoldania, és a rejtélyt is neki kell felgöngyölítenie.

A nyomozás tárgya (a bűn) és a nyomok legyenek olyanok, amelyek egy igazi gyerek életében is előfordulhatnának, különben nem lesz eléggé hihető a sztori. Egy gyerek például nem tudhatja, hogyan buherálta meg valaki egy autó fékjét, de egy bicikli átszerelését valószínűleg észreveszi. Szintén fontos, hogy az olvasó ugyanúgy hozzáférjen a nyomokhoz, mint a főszereplő. Nem fair, ha az író visszatartja az információt, vagy utólag húzza elő a kalapból.

Segít, ha a szerző minden szálat elvarr a végén, és összegzi a történéseket. Ezt gyakran a főszereplő teszi meg a végső rejtély megoldása előtt, így emlékezteti az olvasót az eddigi nyomokra, és esélyt ad neki, hogy maga is megoldja a rejtélyt.


Forrás: Laura Backes - Right Writing

10:54 | írástechnika | trükktár | Editor Diaboli | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika