2006. március 29., szerda

Hisztis szerkesztők

Mi a száz legbiztosabb módja, hogy egy szerkesztő idegeire menj? Elég szemezgetni egy kicsit a Cranky Editors blogon, és nem száz, de ezer tuti tippet hámozhatsz ki a bejegyzésekből, nem mellesleg megtudhatod azt is, hogy a szerkesztők is emberek.

Néha ezt sem árt észben tartani.

9:00 | link | Editor Diaboli | |

A tetőpont - Regény vs. novella

Van egy jelenet a fikcióban, amelyet mindenképpen dramatizálnod kell. Ez a tetőpont.

Ebben nincsen választásod. A nem nyílt színen történő végkifejlet frusztráló és kiábrándító az olvasók számára (a novellák másként működnek, mindjárt szót is ejtünk róluk). A végkifejletet regénynél nem lehet lezavarni néhány bekezdésben. Ez az a pont, ami felé háromszáz oldalon haladtál; az olvasó, aki szintén háromszáz oldalnyi olvasóidőt ölt a regényedbe, szintén személyesen akar tanúja lenni a leszámolásnak, méghozzá ki szeretné élvezni.


A tetőpont a történet végéhez tartozik. Ez az a jelenet, aminek ragyognia kell a többi között. A tetőpont a vezérfonal kicsúcsosodása, az az esemény, amely ütközésbe vonja az összes erőt, amelyet útjára indítottál. A tetőpont az a pont, amikor valaminek engednie kell – és ez meg is történik.


Hogy meghatározhasd, mi a tetőpont a történetedben, tedd fel a kérdést az olvasó szemszögéből: „Hogyan ér véget a történet?”A válasz azonban nem feltétlenül egyezik meg az utolsó jelenettel!


Egy regényben fontos meghatározni a pillanatot, amelyben a történet összes ereje egy pontba gyűlik, hogy érzelmi tűzijátékban kisüljön. Noha ez a jelenet csak a könyv végén következik, már a történet közepén gondolnod kell rá. Miután magadban eldöntötted, mik az összecsapó erők, visszafelé haladva kiválaszthatod a történet közepének azon jeleneteit, amelyek dramatizálják a konfliktusban lévő elemek feszültségének növekedését.

Egy hagyományos novellában szintén lehet ilyen klasszikus tetőpont, de a kortárs novellákban sokszor másként működik a tetőpont. Gyakran a lényeg a karakter változása vagy a felismerés, amit hoz, és ennek nehéz belőni a pontos időpontját. A történetben ilyenkor minden a változáshoz vezet, amelyet csak egy-két bekezdés jelöl. Ez azonban csak akkor lehet sikeres, ha az előtte lévő jelenetek dramatizáltak, mégpedig elég jól bemutatják a karakter változását. Az ilyen típusú novellánál az alacsony hőfokú tetőpont megalapozása létfontosságú, és ilyenkor a középső jelenetek a legfontosabbak.

Forrás: Nancy Kress: Beginnings, Middles and Ends

5:54 | írástechnika | Hanna | |

2006. március 24., péntek

Párthimnuszok

Párthimnuszok. A megnevezés már önmagában is kész röhej... Na de, mielőtt bárki azt hinné, hogy politikáról lenne szó, a cikk, amire felhívom a figyelmet, nem éppen politikai szempontok szerint vette górcső alá a F... és az M... pártok kampánydalait. Mert hogy az is van nekik.

"Az idő úgyis elszáll, mint mással szállt rég
De míg élsz, mindig érezd, hogy otthon vagy még!
Ez a Föld tele könnyel, kit a szó melegével
És a szívünkkel szárítunk fel."

Aki ezek után többre is kíváncsi: A Föld Könnyei dalszöveg

"Elmondom most, hogy kérdez a szemed/Jó benned hinni, és indulni veled./Ó,Igen,igen, igen./Igen, igen."

Aki ezek után többre is kíváncsi: az IGEN! dalszövege.

Aki a szövegek után a dallamokra is kíváncsi...

A fentebb linkelt internetes híroldal zenei rovatvezetője szerint "érdemes az ilyen szerzeményekhez eleve lejjebb vitt igényküszöbbel közelíteni." Míg egy egyetemi docens nyelvész szerint a szövegek szimplán "értelmetlenek" és "pongyolák". Valóban, ne is várjunk minimális igényességet, tartalmat - értsd: csak (!) kettő, azaz 2 db ép-kéz-láb-mondatot egymás után. Ráadásul, ha valami már önmaga karikatúrája, ha valami annyira semmitmondó, mint ezek a VALAMIK, azt parodizálni, kinevetni sem lehet.

23:30 | link | EnVoice | |

2006. március 22., szerda

A szerelem ereje

A romantikus regények többnyire "jól" végződnek. Ezt várjuk el tőlük, és nem feltétlenül lesz valami értéktelen limonádé attól, hogy a szereplők a végén boldog fészket építenek maguknak. De ha az író egyszerűen csak összeboronálja a párt és kimondatja velük a nagy vallomást, a történet lapos lesz. A kulcsszó (mint sok más témánál) a változás. Egy romantikus regényben a szerelmeseknek meg kell változniuk és annyira erős szeretetet kell kiépíteniük egymás iránt, hogy az olvasó elhiggye: együtt mindenre képesek.

Alicia Rasley azzal kapcsolatban ad pár tippet, hogyan írj az olvasó számára kielégítő véget a romantikus regényedhez.

1. Legyél tisztában azzal, milyen utat tettek meg a szereplőid. Minden konfliktus magában rejti a megoldást is.
2. A szerelem megváltoztat, mert a fejlődés vágyát ébreszti bennünk, hiszen ki akarjuk érdemelni. Ezért a karakterek ahhoz a szereplőhöz vonzódnak, aki a legnagyobb kihívást jelenti a számukra.
3. Akinek a legnagyobb gondot okoz az elkötelezettség, legyen az, aki a végén a legnagyobb áldozatot meghozza.
4. A szerelem legyen cselekvés, ne csak egy érzés. A végkifejlet legyen esemény, ne csupán a szerelem felismerése.
5. A szerelmet úgy ábrázold, hogy egyúttal bemutasd a szerelmesek eredetiségét, egyediségét is.

Nem muszáj, hogy a regényed "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" szituációval végződjön - elég, ha azt el tudod hitetni az olvasóval, hogy a pár szerelme elég erős ahhoz, hogy bármilyen tragédiával és problémával meg tudjanak közösen birkózni.

8:54 | írástechnika | link | Editor Diaboli | |

2006. március 21., kedd

756 ügynök

W. S. Cross blogján figyelemmel kísérhetjük egy író nekifutásait és tapasztalatait, meglátásait a könyvpiacról, ahogy megpróbálja eladni a regényét. 750 irodalmi ügynökkel vette fel a kapcsolatot, majd a válaszokat és a reflexiókat megosztja a nagyérdeművel.

És hogy Miss Snark után újabb ügynök gondolataiba is beleláthassunk: a 007-es visszatér!

9:10 | link | Editor Diaboli | |

2006. március 20., hétfő

Miss Snark, az Irodalmi Ügynök:
példabeszéd és bloglink

Miss Snark egy irodalmi ügynök (erős szerkesztői vénával?), aki ánglius nyelven blogol és működik, de ettől függetlenül igen hasznos tanácsokat és fenyítéseket oszt kezdő és nemkezdő íróknak egyaránt. Az olvasói kérdéseket tesznek fel neki, ő pedig válaszol. Általában.

Lássunk egy példát: nemrég azt kérdezte tőle valaki (összefoglalom, röviden), hogy okos dolog-é fejezetek nélkül hosszabb fiksönt írni. Miss Snark eképp válaszolt:

Láttad már valaha Orson Welles Touch of Evil* c. filmjét, vagy netán a The Player*-t Robert Altmantól? Mindkét film igen hosszúra nyújtott - több, mint 6 perces! - követős jelenettel** kezdődik. Azért, hogy olyan feszültséget teremtsenek, hogy a néző a végére már alig bírjon a székében maradni. Fejezetek nélkül írni pont ilyen. Egyetlen hosszú feszültségteremtés.

Hacsak nincs egy robbanás, vagy egy durva autóbaleset annak a hat percnek a végén, akkor olyan az egész, mint a Bolero akadó lemezzel*** - végtelen feszültségépítés a semmibe, a semmiért. Az olvasód képtelen a végtelenségig veled maradni: fárasztó olyasmit olvasni, amiben nincs oldaltörés**. És - hacsak nem egy nagyon hosszú követős jelenetet írsz - igenis VANNAK törések a sztoridban.

Aki fejezetek nélkül ír, arról üvölt - legalábbis számomra -, hogy amatőr és fegyelmezetlen, HACSAK nem magyarázza el a kézirat kísérőlevelében, hogy miért nincsenek, és hogy miért választotta ezt a megoldást.

Kerüld a fejezettelenséget, ha lehetséges.

Fordítói megjegyzések:
* Sajnos nem tudom, mik voltak a magyar címek, és nincs időm utánanézni.
** de az is lehet, hogy ezt a technicus terminust félrefordítottam (persze direkt).
*** korunk modern, mp3-as gyermeke talán**** nem tudja, hogy a megkarcolódott bakelit-hanglemezek hajlamosak egy adott részt a végtelenségig ismételni a karcolás miatt, ami visszadobja korábbra a tűt.
**** hacsak nem oldschool DJ-k ők maguk, vagy a barátaik, vagy ilyesmi.

Tetszetős, nemde? Nincs más hátra, mint hogy közzétegyem az esetleges érdeklődők számára Miss Snark blogjának linkjét. Íme: Miss Snark blogjának linkje*****.

*****: ha "volt már" kategória lenne itt a Boncnokon (azaz: már említette más Boncnok), akkor elnézést kérek, mindenkitől - egyetlen mentségem az "ismétlés a tudás anyja" c. kitétel lehet(ne).

A miheztartás végett még egy idézet, a blog "About" szekciójából, melyből kiderül, kiféle és miféle Miss Snark valójában... (Ezt már nem fordítom le, mert... a blog is angolul van.)

(This is a blog...)

In which Miss Snark vents her wrath on the hapless world of writers and crushes them to sand beneath her T.Rexual heels of stiletto snark.

15:33 | link | inquam | |

Canterbury blog

Sőt, most már Geoffrey Chaucer is blogol... Mivé lesz a világ?

"Ma Cher Coeur Brisee

Thoughe y love a goode revenge tragedie as much as the nexte guye, y muste counsel yow to a bettre path. Yow sholde maken pece and kepe faithe, not wyth thyne betrothede nor wyth this womanlie Diomede, but rathir with yowrselfe. For vengence aperteneth and longeth al oonly to juges. Remembre yow that pacience is a greet vertu of perfeccioun, and remembre that ther are tymes ordained unto al thynges by the first moevere -- of the ookes, and of the hard stones, and of man and womman seen we also, in youthe as well as age, alle shal be dumped , a kyng as shall a page - som dumped on dates, som dumped by telephone, some dumped in compaignie, som dumped allone - ther helpeth noght, al goth that ilke weye.

And thus, take two pintes of hagen dasz dulce de leche, a ful seson of buffie the vampyre slayre, and calle me in the morninge."



8:36 | Editor Diaboli | |

Új Galaktika – Gondolatok a 192. szám kapcsán

Néhány gondolat az új Galaktikáról az RPG.HU oldalain.

"A koncepció nem elég erős, hogy összefűzze a novellákat és a cikkeket, de talán az is ellene dolgozik, hogy eleve alig találni olyan novellát, ami miatt érdemes megvenni egy Galaktikát. A neves szerzőktől is gyengébb, korai vagy a lehető legrövidebb novellák szerepelnek a magazinban, ami pedig véletlenül hosszabbra nyúlna, azt több számba osztják el (a vezető scifi magazinokban érdekes módon ez nem módszer). Egy novella mindig régi Galaktikákból származik; és lássuk be: kortárs magyar scifi-íróból nincsen annyi és annyira jó, hogy a színvonal lejjebb adása nélkül, a tematika megőrzése mellett szemezgetni lehessen műveikből."

Folytatás itt.

8:31 | kritika | link | vélemény | Editor Diaboli | |

2006. március 16., csütörtök

Blogoló írók (és szerkesztők)

Emma Bull, scifi írónő

Jonathan Carroll, a Land of Laughs szerzője

Cory Doctorow, copyfighter és író

Diane Duane, fantasy- és fimregényírónő

Neil Gaiman, a Sandman képregények és az Amerikai istenek szerzője

William Gibson, cyberpunk nagyúr

Ellen Kushner, World Fantasy díjas írónő

George R. R. Martin, aki remélhetőleg életben marad, amíg meg nem írja monstre fantasysorozatát

Bruce Sterling, scifi fenegyerek

Benjamin Rosenbaum, scifi novellista

Robert J. Sawyer, Hugo- és Nebula-díjas scifi író

És a blogolvasók gyűjtése:

Warren Ellis, az internetjézus

Brian Wood, a képregény- és designeristen

John Scalzi: aki két vállra fekteti az internetet

Para-Kovács Imre

Daedalus Tamás, aki ugyan igazából más, de mégis önmaga

Bajtai András

Meg Cabot

Valamint szerkesztők a neten:

Lou Anders, Prometheus Books

Moshe Feder, Tor

Anna Genoese, Tor

Mark R. Kelly, Locus Online

Andrew Wheeler, Science Fiction Book Club

(És még tudok legalább öt blogoló íróról, akik nem biztos, hogy örülnének, ha idekerülnének a linkek közé...)

18:22 | író | link | Editor Diaboli | |

Versrovat

Megújult az egyik amatőr verselőhonlap, ahová bárki feltölthet "mindent, ami kiér, és mindent, ami nem ér ki a lap széléig!" A boldog-boldogtalan-elv alapján működő honlapon ugyan sokat kell olvasgatni, míg az ember megtalálja a gyöngyöket, de bizonyára nem lehetetlen vállalkozás.

Az már érdekesebb, miért van oldalt a könyvajánlóban verseskötet helyett fantasy regény...

Minden alapítónak maga felé hajlik a keze, ugyebár.




12:20 | link | költészet | Editor Diaboli | |

Szerkezettípusok

Ezeket elsősorban regényekben lehet megfigyelni, mivel a novellák rendszerint túl rövidek, hogy teljes szerkezet kialakuljon bennük. A formális szerkezettípusok abban segítenek, hogy az olvasó a szerkezet felismerésével jobban tudja követni a történet fonalát, és ne zavarodjon össze akkor sem, ha mondjuk egy hétre leteszi a könyvet. A szerkezeti minta az a terv, amely szerint a regényben a jeleneteket bemutatod. Nem szabja meg, mik legyenek a jelenetekben, de segít az olvasónak megérezni a történet apályait és dagályait.
    Az írónak is segít, mert a szerkezettípus segítségével jobban el tudod helyezni a jeleneteket. Négy gyakori szerkezettípust sorolunk fel, mindegyiknek megvannak az előnyei és hátrányai.

Egyenes időrendi szerkezet
Ezt a legkönnyebb követni (és megírni). Elindulsz a történet kezdetén, és minden eseményt abban a sorrendben mutatsz be, ahogy bekövetkezett, vagy ahogy a főhős tudomást szerzett róla. Lehetnek rövid visszaemlékezések, de soha nem olyan hosszú időre, hogy elvonják az olvasó figyelmét a főszálról. Amikor eljutsz az utolsó fontos eseményig, abbahagyod az írást. Az ilyen egyenes időrendi szerkezet klasszikus példája a Copperfield Dávid.
    Az egyenes időrendi szerkezet előnyei a világosság és a következetesség. Az olvasó nem kavarodik el, mert nincsenek nagy ugrások az időben és a nézőpontban. A következetesség garantált, mert csak egy személy reakcióit kell követni a történet eseményeire.
    A korlát a nézőpont. Mivel ez a szerkezet legjobban egy nézőpontkarakterrel működik, nem tudsz másokat is megmutatni. Ráadásul, ha sorrendben mutatod be az eseményeket, akkor ebben a sorrendben kell az információkat  és az érzelmi hullámzásokat bevezetned. Nem tudsz egy érzelmileg telített jelenetet kihagyni és későbbi ponton bedobni csak azért, mert ott nagyobbat durranna. Ha megteszed, felborítod az olvasó elvárásait, aki egyenes időrendi történetet várt tőled.

Rendszeresen visszatérő nézőpontok
Tegyük fel, hogy kettő vagy több nézőpontkaraktered van. Így is az előnyök közé sorolhatod a világosságot és a következetességet, viszont készülj fel rá, hogy az olvasó el fogja várni, hogy kb. ugyanabban a sorrendben halljon minden egyes nézőpontkarakterről. Ez várakozást ébreszt az olvasóban, hiszen kíváncsi, hogy az adott eseményre a többi nézőpontkarakternek mi lesz a válasza. A rendszeresen visszatérő nézőpontok arról is meggyőzik az olvasót, hogy az író kézben tartja a történetet, és van egy létező mintázat, amely végül a végkifejletben csúcsosodik ki.
    A rendszeresen visszatérő nézőpontok hátránya, hogy túl mechanikusnak tűnhetnek. Ráadásul különböző trükköket kell bevetned, hogy megőrizhesd a mintázatot, jeleneteket kell kitalálnod csak azért, hogy ne sikkadjon el egy szereplő. Ha töltelékjelenetekkel kell feldúsítanod a regényt, hogy kisebb változtatásoknál nagyobb eltérések ne legyenek a mintázatban, nem ez a szerkezet való neked.
    Mi a teendő akkor, ha több nézőpontkaraktered van, de nem akarod őket rendszeresen előhozni? Lehet, hogy az egész regényben csak kétszer lesz szükséged a plusz nézőpontra, vagy nem szeretnéd, ha a mintázat megkötné a kezedet, mert egyes eseményeknél jobb, ha X karakter reagál előbb, másoknál viszont Y-nak kéne hamarabb következnie. Nem akarod viszont azt sem, hogy teljesen szerkezet nélkül maradjon a regény. Ilyenkor választhatod a többnézőpontos kronológiai szakaszt.

Többnézőpontos kronológiai szakasz
A regényt több jól elkülönülő részre osztod, mindegyik egy bizonyos időtartamot fed le, és minden, ami ezalatt történik, az adott szakaszhoz tartozik, mindegy, kivel történik vagy kinek a szemén át nézzük. Ha a nézőpontokat a szakaszokon belül fejezetekre osztod, az olvasó hamar ráérez, hogy a fejezetváltás egyben nézőpontváltással is jár. Ez a szerkezet nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé az egyes szakaszokon belül. Mivel azonban a szerkezet egyúttal nagyobb szakaszokra osztja fel a regényt, ritmus és feszültségépítés tekintetében gyengébb, mint az előző két szerkezettípus. A szakaszok nem feltétlenül egyforma hosszúak, és nem mindig ugyanazok a szereplők térnek vissza.

Párhuzamos jelenetek
Ezzel a szerkezettípussal jól tudsz feszültséget  és ritmust építeni. Ilyenkor két történet fut egymás mellett, fejezetről fejezetre váltva egymást, amíg a könyv végén össze nem futnak. Erre példa Ursula K. Le Guin Kisemmizettek című regénye, amelyben a páratlan számú fejezetek a fő konfliktust követik, a páros számúak pedig időrendben következő visszaemlékezések, amelyek bemutatják a főszereplő, Shevek életét az első fejezet kezdőpontjáig. Megmutatják, hogyan válhatott Shevek olyanná, hogy így vegyen részt az adott konfliktusban. A tizenharmadik fejezetben pedig minden megoldódik.
    Ebben a szerkezettípusban nagyon sok a buktató. Le Guin regénye sokkal töredezettebb, mintha egyenes időrendi szerekezettel mesélte volna el. Amit azonban elveszít világosságban, azt a tematikában visszanyeri: a Shevek múltját taglaló fejezetek kontrasztot alkotnak illetve megerősítik a "jelen idejű" fejezeteket.
    A párhuzamos jelenetekre épülő szerkezet egyszerűbb formája, ha a két történet nem időben, hanem térben különül egy egymástól. Ez is töredezettnek tűnhet, de megteremti a feszültséget és az elkerülhetetlenség érzését.

Hogyan válaszd ki a legjobb szerkezettípust a regényed számára? Két választási lehetőséged van: vagy előre megtervezed az egész regény felépítését, vagy leírod, ami eszedbe jut, majd az első változatot átolvasva kiválasztod a legjobban ráillő szerkezetet és szükség szerint újraírod a kilógó részeket.


Forrás: Ansen Dibell: Plot

9:02 | írástechnika | Hanna | |

2006. március 10., péntek

Motiváció

Kétfajta motiváció létezik, és mindkettő másmilyen írói stratégiát követel.

Az első csoportba a könnyen megérthető motivációk tartoznak. Az olvasó ezeket könnyen felfogja, mert hasonló helyzetben nagy valószínűséggel ő is ugyanúgy reagálna. Éppen ezért az írónak nem kell túl sokat időznie a kifejtésén. Mindenki megérti, hogy egy anya hajlanó az életét kockáztatni a gyermekéért, vagy hogy egy nő, akinek a vőlegényét a húga csábította el, nem szívesen megy el az esküvőjükre. Ilyen esetekben elég röviden megerősítened, hogy a karakterek valóban olyanok, mint ahogy az olvasók várják. Egy-két bekezdés többnyire elég.

Sokkal nehezebb azonban az író feladata, ha a motiváció ellentmond az elvárásoknak. A legjobb történetek közül jó néhányban érdekesek és kevésbé kiszámíthatóak a motivációk. Minél szokatlanabb azonban a karakter motivációja, annál jobban ellentmond a sztereotípiáknak és annál több háttérinformációt kell megadnod, hogy megértsük, miért teszi ez az ember azt, amit tesz.

Vegyük például az előzőleg emlegetett nővért. Mondjuk azt, hogy mégis elmegy az esküvőre, sőt: tetszik neki, hogy a vőlegénye annyit törődik a húgával. Kettesben hagyja őket, dicséri őket egymásnak, mintha csak biztatná őket arra, hogy összejöjjenek. Miért tenné ezt?

Számos lehetséges indoka lehet. Talán rájött, hogy hibázott, és nem ez a férfi való neki, és reméli, hogy ha a vőlegénye kavar a húgával, talán kijöhet valahogy ebből a szituációból.

Vagy még sötétebb motivációja van: mindenkit manipulálni akar, és ha eljátssza a szegény mártírt a szerelmi háromszögben, akkor a bűntadatot felhasználva zsarolhatja a húgát és a pasit is.

De az is lehet, hogy szörnyű kisebbségi érzése van a húgával szemben. Mivel soha nem tudna versengeni egy olyan istennővel, mint a húga, legjobb, ha szép csendben meghúzódik, és így talán részese lehet az exe és a húga életének.

Mindhárom magyarázat lehetséges és igazolhatja az emberi természet, de nem ez az, amit az olvasó automatikusan elvárna egy eldobott nőtől. Ezért többet kell dolgoznod azon, hogy a szereplő motivációja világos és hihető legyen. Megmutathatod a gondolatait, elmondhatja az érzéseit a barátnőjének, a kutyájának vagy pszichológusának. Leírhatod, hogy hasonló szituációkban hogyan viselkedik. Legjobb, ha többféle módon is igazolod a motivációt, mert ha egy az szokatlan, több eseményre is szükség lehet, hogy az olvasót meggyőzd a hitelességéről.

A kezdő íróknak gyakran gondjaik vannak ezzel, és úgy gondolják, elég a 68. oldalon elejteni egy megjegyzést, és az rögtön igazolni fogja a motivációt. Sajnos ez nincsen így - különböző események, gondolatok és szituációk mintázatával kell megalapoznod a hitelességet.

Novellában nincsen annyi helyed dramatizálni az eseményeket, ezért jól meg kell válogatnod a jeleneteket. Jó novellistából éppen ezért kevesebb is van, mint jó regényíróból.


Forrás: Nancy Kress: Beginnings, Middles and Ends

10:39 | írástechnika | Hanna | |

2006. március 8., szerda

Szavazás

Az Irodalmi boncasztal eljutott a 79. bejegyzésig, aktív cikkíróinak száma ötre emelkedett, és mától fogva kategóriák szerint is keresni lehet a cikkek között. Ennek örömére a két szerkesztő (Inquam és jómagam) fontolóra vettük, hogy kibővítsük, átalakítsuk-e az oldalt. Mielőtt azonban bármiféle változtatásokba fognánk, szeretnénk megkérni benneteket, hogy segítsetek a visszajelzéseitekkel.









És ez veszélyes kérdés, de feltesszük:

11:01 | közérdekű | Editor Diaboli | |

W. Somerset Maugham a regényírásról

"A regényírásnak három szabálya van. Sajnos, senki nem tudja, mik ezek."

5:42 | bölcsesség | idézet | író | Editor Diaboli | |

2006. március 3., péntek

Ez a mondat a címe ennek a bejegyzésnek

"Ez a mondat nyitja meg ezt a bejegyzést, figyelemfelkeltő képpel és érdekfeszítő felütéssel. Ez a mondat kibontja a felütést egy csavaros juxtapozícióval. Ez a mondat a frászt hozza ránk. Ez a mondat előrevetíti a bejegyzés végét úgy, hogy szinte észrevétlenül felidéz egy másik nézőpontot. .tadnom trí élefazssiv yge zE Ezt a mondatot egy már törölt bejegyzésből másoltuk ide. Ez a mondat egy Zane Grey puhakötésű könyvre emlékezteti az olvasót. E mondattöredék. Ez a mondat kirohanást intéz a metafikció fagyos üressége ellen. Ez a mondat arról álmodozik, milyen lenne Alaszkában élni, egy Isten háta mögötti kunyhóban. Ez a mondat döbbenetes erővel újra elénk tárja az első mondatban megismert képet."

- érdekes microfiction a Conditional Reality blogról (eredetiben természetesen angolul)

18:24 | inquam | |

2006. március 2., csütörtök

„Köss meg nyelved kötelékeivel”

Antoine de Saint-Exupéry



Magukat csapják be azok, akik folyton keverik a különböző nyelveket. Valóban hiányozhat a nyelvedből itt-ott egy-egy jelző, például annak a bizonyos fiatal árpa-zöld színnek a jelölésére, amelyet esetleg megtalálok a szomszédom nyelvében. Csakhogy itt egyszerűen jelekről van szó. Például jelezhetem szerelmem minőségét egyszerűen azzal is, ha azt mondom, hogy az asszony szép. Vagy például barátom kiválóságát azzal, hogy kiemelem szerénységét. De ezzel semmi olyant nem mondok, ami élettel teli mozgás. Csak amolyan holt tárgyról alkotok véleményt.

Bizonnyal vannak népek, amelyek valamiféle minőséget alkottak különböző minőségekből. Amelyek más nevet adtak a másik rajznak, bár ugyanazokkal az anyagokkal készítették. És amelyeknek külön szavuk van ennek kifejezésére. Így például lehetséges olyan szó, amely azt a mélabús hangulatot jelzi, amelyik esténként házad kapuja előtt ok nélkül telepszik rád, amikor már nem éget a nap, s az éjszaka nemsokára majd fél lángra állít téged, ahogyan éjjelente te szoktad a lámpát, azt a szomorkás érzést, amely életedet elszomorító félelem, mert gyermekeid lélegzete mindig oly könnyen átvált a betegség szaggatott lihegésébe, ahogyan a hegyre felhágva lep meg a félelem, hogy lemondanak az erőfeszítésről, s szeretnéd őket kézen fogni, hogy felsegítsd őket. Egy ilyen szó a te saját élettapasztalatodnak és néped hagyományainak a kifejezésére válhatna, ha úgy hozná a sors, hogy gyakran használják.

Így azonban semmi olyant nem közlök veled, amit ne tudnál. Az én beszédem lényegében nem arra való, hogy már megvalósult egészeket hordozzon, mint például pirosra festeni a virágot, hanem hogy a legegyszerűbb szavak segítségével megteremtse azokat a műveleteket, amelyek termőre fordítanak; nem annak a megállapítása a feladata, hogy ez vagy az az asszony szép, hanem hogy úgy megcsendesítette szívedet, akárcsak délután a szökőkút csobogása.

És ragaszkodnod kell azokhoz a módozatokhoz, amelyeket néped géniusza tesz lehetővé, amelyek népek géniuszának a szellemében kötnek meg, akárcsak a fűzfakosarat a háncs, a tengert a hálók. De ha kevered a különféle nyelveket, azzal egyáltalán nem gazdagítod az embert, hanem inkább kiüríted, mert ahelyett, hogy rejtélyes műveleteiben fejeznéd ki az életet, csupán már kész és elkoptatott műveleteket kínálsz neki, és ahelyett, hogy azt a felfedezést fejeznéd ki, amelyet az az előbb említett zöld szín kelt benned, hogy miként táplál téged, milyen változást idéz elő benned a fiatal árpamező megpillantása sivatagból való hazatérésedkor, megelégszel a készen kínálkozó szóval, amelyik azzal, hogy módot ad a jelzésre, megkímél a megragadás fáradságától.

Mert hiú és elbizakodott voltál, amikor azt hitted, meg tudsz nevezni minden színt, ha ott keresed a nevüket, ahol fel vannak sorolva: a szótárban, és minden érzelmet, ha onnan veszed az elnevezésüket, ahol átéljük őket, ahol a szó nemzedékek élményeit sűríti magába, és minden meghitt hangulatot – amilyen például az est melankóliája –, ha ott keresed a nevüket, ahol egyszer véletlenül kimondták őket. S azt hiszed, hogy az ember gazdagabb lesz tőle, ha ennyi mindenféle zagyvasággal tömik a fejét. Holott az ember egyetlen igazi gazdagsága és isteni jellege egyáltalában nem az, hogy hivatkozhat a szótárra, hanem a lényege az, hogy kiléphet önmagából, márpedig pontosan ez az, aminek a kifejezésére nincsen szó, de ha volna, sem mondanál vele semmit, különben is több szó kellene hozzá, mint amennyi a homokszem a tengerparton.

Azzal összehasonlítva, amit mondani tudnál, mit jelentenek az innen-onnan összelopkodott szavak, amelyektől csak megromlik a nyelved?

Mert megnevezni csak az egymástól elkülönülő hegycsúcsokat tudhatod, amelyek fényesebb világot teremtenek számodra. Lehetséges, hogy ily módon, ha alkotok, némi új igazsággal gazdagítlak, mert jól megfogalmazott nevük valami új istenség nevévé válik szívedben. Mert az istenség bizonyos kapcsolatot fejez ki olyan tulajdonságok között, amelyeknek az elemei nem újak, de újjá lettek általa.

Mert megfogantam. És helyes, hogy tüzes vassal égessem be szívedbe azt a számot, amelyik gyarapítani tud téged. Attól való félelmemben, hogy el találsz tévedni.

De tudd meg, hogy a záróköveken kívül, amelyeket nem te, hanem mások fedtek fel előttem, te semmi olyat nem jelezhetsz számomra szavakkal, ami a lényeged és életed. És nem vagyok hajlandó meghatódni tőle, ha az eget vörösre, a tengert kékre fested, mert akkor igazán nem kerülne fáradságodba, hogy felkavard érzelmeimet!

Ha meg akarsz indítani, köss meg nyelved kötelékeivel: éppen ezért isteni művelet a stílus. Mert akkor a saját struktúrádat kényszeríted rám, életednek azokat az érzéseit, amelyekhez fogható nincsen a világon. Mert lehet, hogy mindenki beszélt már a csillagokról, a forrásról meg a hegységekről, de még senki sem mondta neked, hogy hágj fel a hegyre, és a csillagok kútjaiból csorduló tiszta tejjel enyhítsd szomjadat.

De ha létezik véletlenül olyan nyelv, amelyben van ilyen szó, akkor én semmit sem találtam fel, nem hozok semmi olyat, ami él. Ne csinálj magadnak gondot ebből a szóból, ha nincsen rá mindennap szükséged. Mert hamis istenek azok, amelyek nem kerülnek bele esti imáidba.

Előfordul azonban, hogy a kép megvilágosít, és akkor ez a kép hegygerinc, és a tetejéről szemlélve rendben összeáll a táj. És isteni ajándék. Adj neki nevet, hogy emlékezz rá.

*

Antoine de Saint-Exupéry
Citadella, LXXXIV.

Ford.: Pődör László. Szeged, LAZI, 2002. 184-186. o.

23:03 | bölcsesség | idézet | író | MarquezUnread | |

random link: Get Writing! @ BBC

És még egy érdekesnek tűnő, angol link ma estére: Get Writing! – a BBC-től. Jobbára.


WHAT'S YOUR STORY?
Get Writing gives you top tips and advice on getting your stories, scripts and poems out there.

(...)

Disclaimer
Most of the content on BBC Get Writing is created by BBC Get Writing Members, who are members of the public. The views expressed are theirs and unless specifically stated are not those of the BBC. The BBC is not responsible for the content of any external sites referenced.

0:09 | link | inquam | |

2006. március 1., szerda

Írjunk tisztán, ha lehet, és egyéb jótanácsok

Nem csak az íróknak fontos, hogy tudjanak írni – és nem is csak ők tudnak. Valójában a nem-írók néha sokkal jobbak náluk. Vagy azért, mert egyszerűen jobban írnak, csak mást (nem fikciót stb), vagy azért, mert nem írnak. Úgy egyáltalán, semmit. ;)

A post végén közlünk egy linket egy kb. 100 lépéses, hiperminimalista, angol nyelvű útmutatóhoz, ami alapvetően nem-íróknak szól, arról, hogy mire érdemes figyelni írás előtt, közben, után, és – néha – helyett. Hangsúlyoznánk, hogy írás alatt ezúttal nem csak a fikciót stb értjük. Ugyancsak fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a tanácsok javát az írást gyakorló íróknak is érdemes megfontolni. Lehetőleg még azelőtt, hogy művükkel megörvendeztetnék szerkesztőiket olvasóikat. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak úgy szabad, ahogy ott olvasható – Isten ments! De átrágni, mérlegelni, szortírozni...

Kedvcsináló (lefordítva):


Revízió

“De máshogy képtelenség szavakba önteni ezt a gondolatot!”

Téves.

Ha csak egyféleképp tudod kifejezni, magad sem érted.
Akkor nem idea, nem gondolat – csak egy sor szó.


Forrás:
How to Write More Clearly, Think More Clearly, and Learn Complex Material More Easily
Copyright © 2002 Michael A. Covington

23:25 | bölcsesség | írástechnika | link | inquam | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika