2006. április 30., vasárnap

egó kikapcs – már westernben is

A Deadwood c. népszerű, HBO-s tévésorozat (egyik?) atyja, David Milch egy interjúban a következőket mondta a New Yorker riporterének:

Megállapítottam, hogy amikor pusztán gondolkozom egy jeleneten, egoista állapotban vagyok. Ez pontosan az ellentéte annak a létállapotnak, melyben elnyomod az egód, és szellemileg közelíted meg a karaktereid. Az írásnak ilyen szellemi megközelítésnek kellene lennie. Az én elképzelésem szerint a mesélés... azt talán nem mondanám, hogy vallásos dolog, de azt igen, hogy spirituális, szellemi...

No nem mintha csak úgy sodortatnám magam az árral. Kurva sok időt töltöttem ezeknek a karaktereknek a tanulmányozásával (természetesen a Deadwood c. sikerszéria alakjairól van szó -ford.). Próbáltam a bőrükbe bújni. Úgy érzem, miután az ember megvan ezzel a fajta utánajárással, beleéléssel, a folyamat következő, létfontosságú lépése az "én" elnyomása, kikapcsolása. Ez nálam úgy megy, hogy csak akkor gondolok a munkára, amikor épp tényleg dolgozom. Nem tervezek előre. Úgy vélem, bármit is gondoljon az ember, amikor épp nem ír, az az írás szempontjából vélhetőleg használhatatlan lesz.

Mit mondhatnánk erre? A Taxi c. Luc Besson-film rendőrfelügyelőjének szavával és újragondolt mozdulatával élve: "Zen." Nem kell mindig annyit agyalni. :)

18:53 | bölcsesség | idézet | írástechnika | író | inquam | |

2006. április 26., szerda

A 'Mary Sue' karakter

Mary Sue ezúttal nem egy leleplezett író. Az utóbbi napokban csak úgy röpködtek a nevek, illő hát, hogy említést tegyünk az irodalom, és azon belül is a rajongói írások egyik leggyakoribb alakjáról, Mary Sue-ról.

Hogy kicsoda Mary Sue? A válasz lehet egyszerű és bonyolult attól függően, milyen mélyen kívánunk elmélyedni ennek a hipotetikus személynek a hátterében. A rövid válasz szerint Mary Sue, vagy férfi megfelelője, Gary Stu nem más, mint az író fikcióba vetített énje: vagy olyan, mint ő, vagy olyan, mint amilyen lenni szeretne. Időnként "tökéletes" karakterként is emlegetik őket, de természetesen ez a tökéletesség egyben átok is. Mary Sue-nak nevezzük azt a karaktert is, akit egy bizonyos célra teremt az író az általa kitalált világba. Kell egy világot megmentő hős? Presto, íme Mary Sue!

A 'Mary Sue' elnevezés többnyire pejoratív, noha jól megformált Mary Sue-k is léteznek az irodalomban, amennyiben Mary Sue az író kivetített énjét jelenti. Azonban az esetek nagy százalékában - és ez főleg rajongói írásokban vagy sekélyes tucatfantasykben, vámpírsztorikban és scifikben tettenérhető - az instant hős és főszereplő szerény cselekménnyel és legjobb esetben is csak fél lábon álló motivációval rendelkezik. (Miért olyan hősies Mary Sue? Hát... csak! Mert ő a hős. És miért akarja elpusztítani a főgonosz? Ööö... mert ő a jó, és ezért fenyegetést jelent rá nézvést?)

A 'Mary Sue' elnevezés onnan ered, hogy az angolszász nyelvterületen mindkét női név igen elterjedt, és gyakorlatilag bárki lehet Mary Sue. Maga a névpárosítás egy Star Trek rajongói írásban tűnt fel, mint olyan női szereplő, aki románcba keveredett a Star Trek kánon egyik alakjával.

A Mary Sue-t könnyű felismerni. A karaktert az író többnyire kétségbeesetten igyekszik valamivel kiemelni a szürkeségből - talán mert érzi, hogy a kalapból előhúzott Mary Nyúl nem igazán nevezhető karakterformálásnak -, és egzotikus külsővel vagy névvel ruházza fel. Érdekes módon a különleges külső ismertetőjegyek általában semmitmondó egyéniséget takarnak. Rajongói írásokban Mary Sue gyakran a rokona valamelyik kánonba tartozó karakternek.

A Mary Sue-k különböző alkategóriákba oszthatók, ezek a következők:

Klasszikus Mary Sue: Általában szép, néha félig elf, kedves, intelligens, humoros, jószívű, bájos, stb., stb. Mindenki szerelmes belé és bája előtt még a főgonoszok is meghátrálnak. Tragikus múlt nem kizárt.

Harcos Mary Sue: Bátor, ügyes és erős. Nem csak az ellenségeket aprítja miszlikbe, de a férfiak szívét is könnyedén elrabolja. Általában nem adja be harc nélkül a derekát és rendszerint az érzékiséggel társítják.

Nyomorult Mary Sue: rettenetes szülők által nevelt, nyomorúságos gyermekkort megélt karakter, akinek vagy nem voltak testvérei, vagy azok túl tökéletesek voltak hozzá képest, vagy meghaltak, fiúja nincs, és a legrosszabb esetekben még meg is erőszakolják.

Mindenható Mary Sue: Állandóan MacGuyver üzemmódban van. Nincs semmi, amit ne tudna megoldani, általában különleges erőkkel bír.

Skizofrén Mary Sue: Egyik nap még ártatlan, mint a ma született bárány, a másik nap már Szauronnak dolgozik. Általában gyönyörű, intelligens, és a történet végén vagy tragikus körülmények között meghal, vagy vissztér a jó oldalra.

Romantikus Mary Sue: Ezek a karakterek nem az író idealizált másai, hanem az író idealizált szerelmét ábrázolják.

Gary Stu: Noha a korábbi kategóriák nagy része is ráhúzható férfiszereplőkre, a Gary Stu általában magányos farkas, aki természetesen kissé veszedelmes is. A törvényt ritkán tiszteli, és általában a maga módján teszi a jót.

Általánosságban véve a különleges külső jegyek mellett a gyermekkorukban olyan súlyos traumák érték őket, amelyek mindörökre rányomták bélyegüket az életükre. Az átélt nélkülözések azonban sokszor egyáltalán nem látszanak meg személyiségükön - még egy ok, amiért a Mary Sue negatív jelző. Gyakran meg nem értett szerepben ábrázolják őket, vagy üldözik őket. Rendszerint azonos a hobbijuk, ízlésük és véleményük a szerzőjével (ami önmagában nem gond, mivel megfelelő íráskészség esetén ez akár előny is lehet), máskor olyan tevékenységeket űznek, amelyeket az író izgalmasnak vél. A Mary Sue-k szinte mindig jobb képességekkel vannak megáldva a többi szereplőnél, csak a történet elején ezt nem mindig tudják. Általában erkölcsösebbnek ábrázolják őket másoknál és gyakran életüket áldozzák mások boldogságáért. A Mary Sue-t a többi karakter és a narrátor bő nyállal dicséri, vagy ámuldozik azon, milyen csodálatos. Ha vannak is rossz tulajdonságai vagy hátrányai, azoknak célja, hogy szánalmat és együttérzést ébresszenek az olvasóban.

Mivel nagyon sok Mary Sue karakter van, nem lehetsz biztos benne, hogy te vajon beleestél-e a Mary Sue-készítés csapdájába. Tájékozódásul olvasd el Feana útmutatóját a Mary Sue-khoz (elsősorban fantasy), vagy válaszd ki a kérdéses karaktert az írásodban, és végezd el a fantasy Mary Sue-tesztet vagy az általános Mary Sue-tesztet!

 

21:57 | írástechnika | trükktár | Editor Diaboli | |

Lili Gabor Fan Club

Lili Gabor életrajzában vallomást tesz: "A tenger mellett élek, szerelmemmel és az ő perszelő (sic!) szerelmével, mely gyakran megéget, de még sem pusztít el. A világ hiusága (sic!) már nem érdekel. Csak akkor írok, amikor írnom kell, és csak annyit, amennyit igaznak érzek. Életem célja most az, hogy tökéletes ember lehessek."

Valamint közkívánatra Arena Domina című regénye ingyen, blogregényként!

9:09 | író | link | kisördög | Editor Diaboli | |

A rajongói írásokról

A Making Light oldalon (lassan szokásommá válik fűt-fát belinkelni, de nincs mit tenni: az oldal egyszerűen üdítően friss és érdekes) a Lori Jareo-ügy kapcsán felmerült, mennyire van létjogosultsága az úgynevezett fan fictionnek, vagyis rajongói írásnak. A fan fiction viszonylag új fiókja az irodalomnak, amelybe minden olyan írás beletartozik, amit az emberek egy regényen, filmen vagy tévéshow-n fellelkesülve írnak, felhasználva az eredeti mű karaktereit vagy cselekményét, új szituációkba helyezve a szereplőket vagy továbbgondolva a történetüket. Egy rajongói írás több film vagy regény figuráit és helyzeteit is felhasználhatja (crossover).

A fan fiction, mint elnevezés viszonylag új keletű, és csak a huszadik században merültek fel vele kapcsolatban olyan jogi problémák, mint amilyenbe Lori Jareo is beleütközött. Teresa Nielsen Haydennek van egy jó meglátása a fan fictionről:

"Tisztán irodalmi szempontból rajongói írás nem létezik. Csak fikció van. A fan fiction jogi kategória, amelyet a védjegyek és szerzői jogok modern rendszere teremtett. Ha ezzel címkézünk fel egy írást, azzal még semmit nem mondtunk el a minőségéről, ötletességéről, vagy az írója szándékáról. [...] A fan fiction azt jelenti, hogy valakinek fontos az, amit írtál."

Érdemes elolvasni a kommentárokat. Az a jelenség, amelyet mi most fan fictionnek nevezünk, ősidőktől fogva létezett; a mesélők egymás történeteit vették át és alakították át a saját szájuk íze szerint. Az irodalom nem vákuumban létezik, hanem az egyes művek előképekre épülnek, korábbi, nagy hatású műveket ötvöznek össze, hogy újat hozzanak létre.  Senki nem nehezményezné, ha valaki a Don Quijotét értelmezné újra. Shakespeare is egy már létező történetet dolgozott fel újra a Hamletben és a egy másikat a Rómeó és Júliában. A határvonal mesterséges, és bár országonként változó, általában 70 év az eredeti szerző halála után.

S mint azt Teresa is említette, a fan fiction önmagában nem jelent minőséget. Hozott anyagból is lehet "eredetit" és lebilincselőt alkotni - ugyanúgy silány utánérzést is. Ez azonban már egy egészen másfajta különbségtétel.

8:38 | link | vélemény | Editor Diaboli | |

2006. április 25., kedd

A leghíresebb kortárs magyar írónő - vagy mi

Még egy név, amit ismerni kéne - ezen a héten mintha csak úgy potyognának a fákról a furábbnál furább írók. Tudod, kicsoda Gábor Lili?

Nem? Szégyelld magad! Két Beckett-díjat is nyert, egy Nobelt és egy rendezői Oscart! Még mindig semmi?

A writers.net-re feltett életrajza szerint Magyarországon született, majd gyermekkorában Angliába költözött a családjával, tizenhat éves korára prostituált és tolvaj lett belőle. Egy konyhakéssel leszúrta szeretőjét, de elengedték, mert önvédelemre hivatkozott. Később találkozott egy holland festővel, akinek múzsája és felesége lett egy személyben. Egy éjjel, amikor szeretkeztek, a vén festő szívinfarktust kapott és másnapra meghalt. Lili Párizsba ment felejteni, itt találkozott Samuel Beckettel, és megalapította első színitársulatát. (Ezután kétszer elnyerte a Beckett-díjat.) Később Londonban öt filmet rendezett a Royal Shakespeare Company-val.

New Yorkban a következő hírességekkel dolgozott együtt: Alan Ginzberg (sic!), Andy Warhol. Oliver Stone, Jim Morrison, Charles Bukowsky, Bono, Madonna, Virginia Wolf, Ernest Hemingway, Mihail Bulgakov. Háromszor megnyerte egymás után a legjobb Off-Broadway rendező díját, de ez sem volt elég neki: hét éve elvitte az Oscar-díjat, majd Írországba költözött egy világítótoronyba. Itt ismét írásra adta a fejét, és három regénye jelent meg, amelyek 15 millió példányban keltek el. Az egyik pár éve még az irodalmi Nobelt is elvitte. (Kertész Imre csak a második magyar irodalmi Nobel-díjas!) Életét filmen, cikkekben és könyvekben is feldolgozták.


Remélem, most már egészen kicsire összehúztad magad szégyenedben, hogy nem ismered a legsikeresebb és leghíresebb magyar írónőt, rendezőnőt és múzsát egy személyben. Megsemmisültél tudatlanságod súlyától? Helyes.

Most lássuk a tényeket.


Gábor Lili nevére rákeresve díjakat nem fogsz találni. Találsz azonban egy naplót és egy honlapot, amelyek nem egészen vágnak össze ezzel az életrajzzal. Valószínűleg már elkezdtél gyanakodni, amikor a töméntelen sok cikk, amit egy ilyen híres emberről ki kellett volna köpnie a keresőmotornak, nem jelent meg. Hol vannak a társulatáról cikkező kritikusok? Az Oscar-díjaknál sem találod meg, miért? Aztán a naplójában megtalálod, hogy 35 éves, és egy világ omlik össze benned. Emlékszel még a felsorolásra, kikkel dolgozott együtt? Körülbelül negyedük bőven halott volt már akkor, amikor ő felcseperedett és aktív korszakát élte.


Na de a könyvek! Hátha azok megvannak! Ugyan nem kaptak Nobel-díjat (amit ráadásul nem is könyvre kap az ember, hanem életműre), de azért, talán mégis... Nos, végre egy jó hír: valóban megjelent egy könyve - a Lulun keresztül. Hogy mi a Lulu? Egy olyan cég, ahol pénzért, úgynevezett POD rendszerrel (print on demand, kereslet szerinti nyomtatás) megjelentetheted a könyvedet. Csinálsz neki borítót, feltöltöd a szöveget, kiválasztod a kötést, aztán várod, hogy a vásárlók kicsengessék érte a pénzt, és voilá, máris beléptél az írók nagycsarnokába, fejeden a babérkoszorú! Ez azonban az örökkévalóságnak csak a látszata. Gábor Lili nem tett többet, mint hogy szebb kivitelben megcsinálta azt, amit bárki meg tud: kinyomtatja és beköti az írásait, hogy szétosztogathassa az ismerőseinek, netán lemegy velük az utcára árulni, hátha megveszik. (A könyve egyébként ingyenesen is letölthető itt.)

Hát ez van Lili Gabor mögött: egy szép lufi. Hozzáteszem: ISBN szám nélkül. És hogy mennyire jó író? Megnézheted magad is. De számít ez? Azok után, milyen elvárásokkal indultál?

És az utolsó pofon: nem is Gábor Lili a neve. Hanem... De ezt már keresd meg magad.

Tudod mit? Én már azt sem hiszem, hogy harmincöt éves.

16:22 | író | kisördög | Editor Diaboli | |

2006. április 23., vasárnap

A világ legostobább rajongói szerzője

Jegyezzük meg ezt a nevet: Lori Jareo.

Erősen kétséges, hogy bárki tromfolni tudná a teljesítményét, amelyre Nick Mamatas hívta fel először a figyelmet, hozzám pedig John Scalzin és a Making Light oldalon keresztül jutott el. Sajnos a teljesítményével járó világraszóló önégetésnek köszönhetően csupán archív oldalakon követhetjük nyomon tevékenységét.

Lori Jareo ugyanis az újabb Star Wars epizódok (időrendileg I-III.) sikerén felbuzdulva úgy gondolta, felülírja a nyilvánvalóan avítt és divatjamúlt IV. epizód teljes történetét, méghozzá teljesen megreformálva a Star Wars történelmet. Az eredmény valóban megdöbbentő: amint az interjúból kiderül, a könyv közepénél Luke, Ben és a droidok még a Halálcsillag előtt eljutnak az Alderaanra, és a bolygóval együtt atomjaikra hullanak szét.

Nos, egy dolog, hogy egy SW rajongó magányában alternatív regényt írogat, amelyben Darth Vader és Leia egymásra találnak és nem várt rokonok bukkannak fel, hogy felkavarják a Lucas-féle univerzum állóvizét - ilyesféle firkálmányokat rengetegen készítenek: gyakorlatilag nincs az a sorozat vagy mozifilm, amelyhez ne készültek volna rajongói írások. Nincs is addig semmi baj, amíg a rajongói oldalakon vannak, mert a jogtulajdonosok többnyire elnézik ezt. Más dolog azonban, ha az illető kiadja a regényt és aztán felpakolja az Amazonra. Nagy eséllyel a link néhány nap múlva már nem fog élni, ezért most éljetek a nagyszerű lehetőséggel, hogy belenéztek a termékbe (egyúttal betekintést nyerhettek a legrosszabb SW rajongói regénybe is). Sajnos reggel óta az Amazon törölte a könyvvel kapcsolatos kommentárok nagy részét, de a Making Light oldalon még találni lehet párat.

A heves reakciók kiváltója természetesen a szerző ostobasága. Mert mit is válaszol erre a kérdésre: "Mivel egy már létező világba helyezte az Another Hope cselekményét, felmerül az emberben, nem aggódott-e a szerzői jogok megsértése miatt?"?

"Nem, mert a könyvet magamnak írtam. Saját magam adtam ki és nem kereskedelmi áru. Persze kapni lehet az Amazonon, de csak a családom, barátaim és ismerőseim tudják, hogy ott van."

Ez nem egyszerű önlábonlövés, ez egy önkivégzőosztag. Kérdés, hogy valóban ennyire ostoba-e, vagy csak nem tudott jobb választ kitalálni a kérdésre? (Ami könnyen meglehet, mert a helyes válasz: "Igen, aggódtam, de egy buta liba vagyok, aki úgy gondolta, hogy senki nem fogja észrevenni.") Ha magának írta volna a könyvet, nem adja ki - pláne nem annál a kiadónál, amelynek szerkesztője. Tekintve pedig, hogy a könyv kapható az Amazonon, aligha állíthatja, hogy nem kereskedelmi áru (nem is olcsó). És hogy csak a családja és ismerősei tudják, hogy ott a könyv? Ébresztő, bébi! Ez itt az Internet.

Lehet megtenni a téteket, mekkora büntetésre számíthat George Lucastól.

Addig is néhány gyöngyszem a le nem törölt kommentárok közül:

"George Lucas szponzorálhatná, hogy elhallgattassa a panaszkodókat, akik szerint még egy rajongó is jobbat írt volna az I. epizódnál."

"Mire Lucas ügyvédei végeznek az íróval, úgy fog kinézni, mint Beru néni."

Az apokrif interjú, J.K. Richardtól

"Beleolvasgattam a részletbe. Azt hiszem, kétségbeesésében megpróbálhatna arra hivatkozni, hogy paródiát írt."

"Kérlek, kapcsold be az agyadat!"

Figyelmeztetés: Nem tudjuk, meddig lesznek olvashatóak a belinkelt oldalak. A témával foglalkozó blogok és honlapok valószínűleg megmaradnak, de az interjú és a részlet Google cache-ben van, és ki tudja, meddig lesznek elérhetőek.

 

18:49 | író | kisördög | Editor Diaboli | |

2006. április 20., csütörtök

Furcsaságok az Euroconon

A hétvégén Kijevben megrendezésre került a 34. Eurocon, amelyen az Európai Science Fiction Társaság ismét díjakat osztott ki a magyaroknak. Tavaly a Galaktika
vihette haza a legjobb európai scifi magazinnak járó kitüntetést, amit nyilvánvalóan hosszú (és a feltámadáskor folytatólagosnak feltüntetett) múltja miatt kaphatott meg, a díj átadásakor ugyanis az új magazin még egy éve sem működött. Ha figyelembe vesszük azonban, milyen úttörő munkát végzett Kuczka Péter a magazinnal és a hozzá kapcsolódó Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozattal, a díj kicsit késői, de illő elismerése tevékenységének. Idén a legjobb művésznek járó díjat söpörhette be magyar - Odegnál Róbert valóban méltán kapott elismerést, hisz a képek tanúsága szerint elég sok festő állított ki az Euroconon, és mivel az illusztrációkat nem sújtják nyelvi korlátok, a zsűrinek sem lehetett nehéz dolga (legfeljebb annyiban, hogy a sok tehetséges művész közül hogyan válassza ki azt az egyet).


Ellentmondásos azonban a minden országnak járó Encouragement Award, vagyis Bátorító Díj, amelyet az adott ország egy tehetséges és nagy jövő elé néző scifi írója vehet át. A problémák az Európai Science Fiction Társaság kompetenciáját illetően ennél a pontnál merülnek fel, de erősen kérdéses az is, mi alapján képesek odaítélni valakinek a legjobb írónak járó díjat.

A legjobb európai scifi írónál az is kérdés, hogy miért épp a vendéglátó ország jelöltje, H. L. Oldie kapta meg a díjat. Nem kétséges, hogy valószínűleg termékeny íróról van szó, elvégre publikációs listája hosszú, de jobban megfigyelve a listát kitűnhet, hogy meglehetősen kevés műve került lefordításra (a Galaktika egyébként élen jár ebben, mert a jelenlegi számban megtalálható egy Oldie novella), és ilyenkor felmerül a kérdés (mint ahogy az Encouragement Awardnál is), hogy a zsűri különböző nemzetiségű tagjai, akik nem ismerik a jelölt nyelvét, hogyan képesek megítélni képességeit és tehetségét, nem beszélve arról, hogy milyen elvek alapján mérnek össze több, számukra idegen nyelven publikáló írót? Kinyomtatják a publikációs listát és "kinek hosszabb" versenyt játszanak? Vagy megnézik, kit hány nyelvre fordítottak le? Mennyi fogyott a könyveiből?


Számomra úgy tűnik, az Európai Science Fiction Társaság egyáltalán nem olyan professzionális a díjak kiosztásában, mint lennie kéne és mint lehetne. Ha a művek és írók ismerete nélkül döntenek díjakról, azzal a saját díjaik értékét lövik lábon. Lehet, hogy az, aki megkapja az Encouragement díjat, jó író. Az is lehet, hogy nem. Pusztán a jelölés mit sem számít, amíg statisztikailag nem szignifikáns számú ember jelöli az illetőt (különösen, ha barátról, közeli ismerősről van szó, ahol különösen ügyelni kell a látszatra, még akkor is, ha a jelölt író valóban tehetséges), márpedig a négy jelölő igencsak kevés. Most ne menjünk bele abba, hogy cimborának díjat akasztani mennyire etikus, ebbe mások, máshol alaposan belekötöttek. De tény, hogy amíg az elbírálás rendszere nem javul, addig a díjnak nemzetközisége ellenére sincs komoly értéke.

Mit tehetne az ESFS azért, hogy nagyobb súlya legyen a díjainak? Mondjuk kiköthetné, hogy a jelölt személynek legyen legalább egy európai nyelvű publikációja (ideális esetben angol, német és francia is), pusztán azért, hogy ha életművet nem is láthatnak, legalább betekintést nyerhessenek a jelölt munkásságába. Vagy elég az is, ha a jelölt vagy a jelölője lefordíttatja a művet és azt küldi be referenciaként - a lényeg, hogy ne vakon történjen a szavazás, mert pusztán arcra osztályozni, "XY azt mondja, jó, hiszek neki, bár az ő munkásságát sem olvastam, de legalább az ő arca minden évben feltűnik itt" elven dönteni felelőtlenség.


Kérdés persze, hogy ha a zsűrinek rendelkezésére állt volna az összes jelölt lefordított munkássága vagy annak akár egy töredéke, akkor is ugyanezek az írók kapták volna-e meg a díjat, vagy egészen máshogy alakul az eredmény? Ezt nem tudhatjuk meg, amíg a rendszer nem változik.


Addig is van egy kérdéses súlyú díj, és egy rendezvény, amin legalább a kapcsolatokat építeni lehet. Aztán, hogy ki mire használja fel a kapcsolatait, megint más kérdés.

9:05 | vélemény | kisördög | Editor Diaboli | |

2006. április 11., kedd

A drámai modul

A drámai modul egy olyan nagyobb jelenet, amelyet az olvasó előre lát és vár, akár félve, akár reménykedve. Szerepe, hogy kisebb tetőpontokat és megoldásokat kínáljanak a történeten belül.

Sok kezdő író nem mer elég biztos kézzel hozzányúlni a drámai modulokhoz. Inkább párbeszédet írnak, vagy kihagyják a jelenetet, és később visszautalnak a történtekre. Minden mást megpróbálnak, csak éppen a jelenetet nem írják meg. Ennek oka talán az, hogy a kezdők ösztönösen ráéreznek, hogy a drámai modulok a történet harmadik legfontosabb elemét alkotják a nyitás és a lezárás mellett. Sejtik, hogy a történet azon áll vagy bukik, milyen a megírandó jelenet, és egyszerűen nem bírják elviselni, hogy esetleg rosszul írják meg, félnek a kötelezettségtől.

A drámai modulokat muszáj felvállalni. Különösen akkor írd meg őket, ha félsz tőlük. Ha úgy látod, hogy a történet például egy nagy szakítás felé halad, akkor mutasd meg, hogyan halmozódnak fel a sértett érzelmek, utána robbantsd ki ezeket. A jelenetre kerüljön sor egy bulin vagy egy vasútállomáson, valahol, ahol a szereplők nem tudnak kihátrálni a szituációból, amíg mindent egymás fejéhez nem vágtak. A helyszínt használd a cselekmény erősítésére vagy kontrasztjaként! Írd meg a jelenetet, aztán csiszold, amíg nem érzed majdnem tökéletesnek. A megírás persze nem túlírást jelent! Akármi is a drámai modul, mindent hozz ki belőle, amit lehet, hogy kiragyogjon a többi jelenet közül.

A drámai modul nem lehet akármilyen jelenet. Egy hosszabb regényben mintegy tucatnyi drámai modul van; egy tömörebb könyvben talán hat vagy hét. Novellában három (kezdet, közép és vég) vagy egy. Ezek a drámai modulok a történeted legjobb részei; az olvasó akkor is emlékezni fog ezekre, ha a feszültségkeltésre, kifejtésre és átmenetekre már rég nem. Ezek azok a pontok, ahol a cselekmény krízisbe fordul.

Hosszabb fikciókban a jelenetek és drámai modulok egymásra épülnek. A hatásuk nem izolált, hanem összegződik, és ez adja a történet lendületét és tempóját. Minden drámai modul legalább részben eredjen a korábbi modulból, legyen annak következménye. A hatásai ugyanakkor kihatnak a későbbi eseményekre. Ha az éppen megírt drámai modult lépcsőfokként használod a következő felé, akkor megteremtheted a történeted egységét, az érzést, hogy minden része a történetnek szükséges és kapcsolódik a többihez. A drámai modul hatása akkor a legnagyobb, ha több különböző hosszúságú, de viszonylag rövid és feszes jelenet előzi meg, ezért, amikor a drámai modulra kerül a sor, az olvasó örömmel fogadja a hosszabb, tartalmasabb jelenetet.

Ha a drámai modulod katasztrófa, választhatsz – a bevezető jelenetek lehetnek vidámak, reményteljesek vagy nyugodtak (a gyanakvó olvasók persze ilyenkor is a legrosszabbat várják), vagy pedig egyre nyugtalanítóbbak. Ez esetben a jelenet nem csupán a karakterek legrosszabb félelmeinek igazolása, hanem túlmegy mindenen, amit csak elképzeltek. (A félelmek egyszerű igazolása csekély drámai értékkel bír, ha azonban a dolgok még rosszabbra fordulnak, mint vártad, egészen új távlatok nyílnak meg előtted.) Ha azonban a nagyjeleneted csodás és boldog lesz, a bevezetés legyen a lehető legsötétebb. A tartós éljenzés és édibédizés megfekszi az ember gyomrát. Egy csipet keserűség ízt ad a történetnek és segít elűzni a banalitást.

Az, hogy miként folytatod a történetet a drámai modul után, legalább olyan fontos, mint hogy miként vezeted föl. A drámai modul következményének számítania kell, és ennek megmutatására mind a narrációban, mind az érzelmekben hely szükségeltetik. A nagyjelenet után a történet változzon meg, a karaktereket jelentősen befolyásolja, ami történt. Ha minden megy a régiben, a drámai modul csak hűhó lesz semmiért – üres, irreleváns és csalódást keltő, mindegy, milyen jól van megírva, vagy önmagában mennyire drámai. A kríziseket nem véletlenül nevezzük fordulópontoknak is.


Forrás: Ansen Dibell: Plot

13:44 | írástechnika | Hanna | |

A tét

A tét a legtöbb esetben élet, szerelem, vagy mindkettő. A kevésbé melodrámai fikcióban viszont például az önbecsülés, a megbékélés, az önmagunkhoz való hűség, egy ideál vagy egy kapcsolat forog kockán. A nehezebben megfogható, belső téteknek azonban legalább olyan fontosnak kell lenniük, mint azokban a történetekben, ahol a főszereplő pusztán fizikai és külső fenyegetésekkel néz szembe.

Az én halála szintén halál, bár a test tovább él. A belső haláltól éppúgy félni lehet és éppúgy küzdeni lehet és kell ellene. Ugyanígy van ez a szív halálával is – a képességgel az érzésre, ami más, mint egy kapcsolat vagy egy szeretett személy elvesztésétől való félelem. Ha valaki azzá válik, amit gyűlöl, kimondja a hazugságot vagy igazságot, amit soha nem lett volna szabad, az ugyanúgy veszélyes, mint töltött fegyverrel szembenézni, sőt, ha lehet, még veszélyesebb.

Akármi is a tét, legyen mindig élet-halál kérdése, akármit is jelent az élet és a halál a saját külön világodban. A tétnek pedig a nyitókrízistől kezdve a végkifejletig folyamatosan emelkednie kell. Ami a történet elején apró fenyegetésnek tűnt, az a könyv kontextusa, a karakterfejlődés és az egymásra épülő jelenetek útján a történet végére olyan meghatározó veszéllyé kell, hogy váljon, amit az olvasó aztán mélyen megérez.



Forrás: Ansen Dibell: Plot

13:36 | írástechnika | Hanna | |

2006. április 6., csütörtök

Mit mondott? Röf-röf?

Mit mond a holland kakukk? Koekoek! Koekoek!
Hát a japán malac? Bu-hii, bu-hii...

Állathangok és parancsok fordításához kiváló segédeszköz lehet Derek Abbot állathang-gyűjteménye. De megtudhatjuk azt is, hogy a mackó finnül mesikammen, és a csirkét a németek put-puttal hívják magukhoz.

14:36 | link | trükktár | Editor Diaboli | |

2006. április 2., vasárnap

Gondolatok a forgatókönyvírásról

Nemrég egy magyar forgatókönyvíró, Julia Berber belefogott, hogy összegezze gondolatait és tapasztalatait a forgatókönyvírásról. Noha oldalain egyelőre kevés a tartalom, érdemes lesz néha visszanézni mindazoknak, akik a forgatókönyvírás felé kacsintgatnak. Gondolatait az írás művészetéről itt, a forgatókönyvírással kapcsolatos híreket és információkat pedig itt olvashatjátok.

 

13:38 | link | trükktár | Editor Diaboli | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika