2006. május 27., szombat
Az irodalom visszavág - Googlebomba
Az elmúlt napokban sor került a blogoszféra legnagyobb irodalmi ügynökégetésére, és egyúttal bebizonyosodott: az írók nemzetközi társadalma nagyon veszélyes közösség, és nagyon nem éri meg őket feldühíteni.
Némi késéssel bár, de boldogan beszámolunk a botrányról.
A háttér
Az SFWA (Amerikai Science Fiction Írók Szövetsége) már egy ideje működtet egy aloldalt, amely az írókra leselkedő veszélyek feltárásával és összegyűjtésével foglalkozik, különös tekintettel az olyan kiadókra és ügynökökre, akik az írók megkopasztására szakosodtak.
Mindig figyelmeztető jel, ha egy irodalmi ügynök pénzt kér a kézirat elolvasásáért, mint ahogy az is, ha ő maga ajánl fel "szerkesztői szolgáltatásokat", szintén pénzért cserébe, ugyanakkor nem tud felmutatni meggyőző eladásokat, hogy bizonyítsa: ezzel a módszerrel sikerült más írókat szerződéshez és kiadáshoz juttatnia. A Writer Beware nagy gondot fordított arra, hogy bizonyítékokkal is alátámassza vádjait, és számos író fordult már hozzá sérelmeivel. Az oldal mintegy 400 irodalmi ügynökséggel és kiadóval kapcsolatban kapott panaszokat. Tavaly pedig közzétettek egy listát a 20 legrosszabb irodalmi ügynökség nevével.
A pellengérre állított irodalmi ügynökök természetesen megsértődtek, érdekes módon nem siettek a Writer Beware beperelésével. Az egyik ügynök azonban, bizonyos Barbara Bauer, nekilátott, hogy leradírozza a netről az inkrimináló listát. Miután az SFWA-nak írt levele nem érte el a kívánt hatást, azokra csapott le, akik belinkelték azt a bizonyos listát, és vagy perrel fenyegetőzött, vagy kirúgatást helyezett kilátásba.
Fenyegetőző leveleit nem követte tett, ezért az írók továbbra is belinkelték a listát és figyelmen kívül hagyták az emaileket. Aztán Barbara Bauer elkövetett egy nagy hibát.
A baki
Bizonyára a kezét dörzsölte elégedettségében, amikor sikerült egy internetszolgáltató felhívásával elérnie, hogy az egy órás felszólítással lekapcsolja az Absolute Write honlapot, amely 7700 regisztrált írónak és szerkesztőnek nyújtott otthont és beszélgetőfelületet. Barbara Bauer állítólag arra hivatkozott, hogy az egyik fórumon - ahol a 20 legrosszabb ügynökség listája is szóba került - beírták az emailcímét, és ezért rengeteg spamet kapott, valamint maga a fórum is csupa rágalom. Ha a szolgáltató nem húzza ki a dugót, akkor majd bepereli őt. (Az adott fórumon érdekes módon éppen akkor szólaltak fel ellene olyan neves írók és szerkesztők, akikre egy átlagos zöldfülű író szívesebben hallgat.)
Az internetszolgáltató hibás döntést hozott: nem nézett utána Barbara Bauernek, hanem pánikszerűen értesítette az AW tulajdonosait az oldal beszüntetéséről, majd egy órára rá lehúzta a rolót. (Utólag azzal magyarázták a dolgot, hogy az AW nagyobb sávszélességet használt, mint a szerződésében szerepelt, és eddig is csak az internetszolgáltató feleségének kérésére - aki maga is fórumoztt az AW-n - nem számláztak nagyobb összeget ki. Ez a sztori is sántít kicsit: ilyenkor a lekapcsolás-e a megfelelő válasz, vagy inkább az értesítés arról, hogy egy nagyobb csomagot kéne megvenni?)
Az ezt követő felzúdulás azonban átlépte a kritikus határt. Az írók nem nyugodtak bele, hogy levették a kedvenc oldalukat (már visszakerült a nagyja, de a fórumok csak hétfőtől lesznek elérhetőek), és több százan ajánlották fel segítségüket az AW tulajdonosának, Jenna Glatzernek. Ugyanakkor a hír vírus módjára terjedt szét a neten, és nem hiszem, hogy Barbara Bauer örül a pürrhoszi győzelmének.
Googlebomba
Miután az AW látogatói mellett a több ezres látogatottságú netes könyvipari celebritások, Teresa Nielsen Hayden és Miss Snark is beszámoltak a történtekről, jóval többen tudomást szereztek Barbara Bauerről, mint szerette volna. Mi több, a felháborodás akkora méreteket öltött, hogy amikor Jim Hines felvetette a googlebomba ötletét, a netes íróközösség azonnal ráharapott.
A googlebomba elgondolása egyszerű: a keresőmotorok többnyire a rámutató linkek száma szerint is rangsorolják a keresés során feladott linkeket. Eddig, ha Barbara Bauer nevét valaki beírta a Google-ba, a 20 legrosszabb ügynökség listája valahol a 150. oldal környékén bukkant fel, túl messze ahhoz, hogy egy gyanútlan író, egy friss husi rábukkanjon. A googlebombázás célja: annyi linket kreálni (ebben a bejegyzésben is van vagy hat) Barbara Bauer nevéhez kötve, hogy a figyelmeztetés felkerüljön az első néhány keresőoldalra, és az új szerző eldönthesse: egészen biztosan akar-e ezzel a nővel együtt dolgozni.
Szerte a blogoszférában írók, szerkesztők és egyszerű olvasók ezrei álltak neki blogolni a botrányról. Az elmúlt két napban a Technorati honlapján Barbara Bauer tagje a tíz legnépszerűbb közé került, Irak és Bush közé, és körülbelül huszonöt oldalt kellett visszalapozni, hogy a Barbara Bauer keresőszóra ne az elmúlt két (most már három) napban keletkezett, az AW-botránnyal foglalkozó bejegyzések jöjjenek fel.
Az írók összefogtak, nem hagyták magukat, és közös googlebombázásuk sikert ért el: a Google már az első oldalon dobja fel a figyelmeztetést. Remélhetőleg nem lesz a jövőben olyan író, aki bedől ennek az ügynöknek, és talán a többivel szemben is körültekintőbbek lesznek.
Barbara Bauer esete ékes bizonyítéka annak, hogy nagyon veszélyes feldühíteni egy egész íróközösséget, mert a lehető legrosszabb ellenség válik belőlük: ha igazságérzetüket sérti valami, szenvedélyessé válnak, és meglehetősen kreatívak, ha a bosszú legális módozatainak kiesezléséről van szó.
Ez volt a válasz a "kuss"-levelekre: mindennél nagyobb publicitás. Igazi költői - írói - igazságszolgáltatás.
Technorati tag:
BarbaraBauer
7:16 | kisördög |
Editor Diaboli |
|
2006. május 21., vasárnap
Egyetlen szó
Jó angolosoknak ihletadó, rozsdapattintó gyakorlat: amikor rákattintasz a "go" gombra, megjelenik a lap tetején egy szó. Hatvan másodperc áll rendelkezésedre, hogy leírd, ami az eszedbe jut róla. Nem kell félni, hogy elgépeled a szavakat, utólag tudsz majd javítani, most csak írj. MI jut róla eszedbe? Milyen kép? Milyen gondolat?
Gondolkodásra nincs idő. Azonnali asszociációk, amiket utóbb felhasználhatsz az írásaidban is. Ha nem vagy olyan jó angolos, elég, ha a szót megérted, és magyarul írsz hatvan másodpercig, legfeljebb utána nem küldöd el az eredményt az archívumba.
14:56 | link | trükktár |
Hanna |
|
2006. május 15., hétfő
A hármas szabály
Egy tudományos kísérletben a kutató általában két csoporttal dolgozik: a kísérleti csoporttal és a kontrollal. A két csoport a lehető legjobban hasonlít egymásra, és ugyanolyan kezelésben részesülnek, egy dolgot kivéve: azt, amit vizsgálunk, hogy a tesztcsoporton lemérhessük, milyen változást okoz ez az egy tényező. Akármilyen változás lép is fel a két csoport között a kísérlet végén, azt nagyrészt az az egy dolog okozza, ami más volt: a változó.
A három, egymáshoz kapcsolódó dolgot szerepeltető népmesék is hasonló elven alapulnak. Az első rokon elhagyja az otthonát, találkozik a boszorkánnyal, de udvariatlan hozzá, és ezért kővé válik. A második elindul, szintén udvariatlan, és szintén pórul jár. A harmadik elmegy hazulról, megosztja ebédjét a boszorkánnyal, mire kap egy rakás aranyat, valami varázstárgyat és persze feleségül veheti a királykisasszonyt.
Felismered a mintázatot? Ez szerepel a Hamupipőkében, a házat építő három malac meséjében, a három medvében.
Mi az oka a hármas ismétlésnek?
Egy eset még véletlen. Kettő már minta. A harmadik pedig megtöri a mintázatot.
Az első eset elmondja, mi a kockázat. A második eset megerősíti, mi a rossz viselkedés. A harmadik esetben már tudjuk a szabályokat, ezért értékelni tudjuk, mit csinál máshogy a harmadik személy, hogy megtörje a sikertelen mintázatot és győzzön.
Ha csak egy kismalac lett volna, aki rögtön téglából építi meg a házát, és ezért a farkas nem tud bejutni, akárhogy fújja, akkor hol lenne a történet? Lenne konfliktus, de nem lenne dráma. A malac ugyan győzne, de nem lenne feszültség.
A hármas szabályban egyesül a feszültség, a mintázat és a kontraszt. Ha valaki hasonló körülmények között kétszer kudarcot vall, nagyobb lesz a feszültség, amikor harmadszor is megpróbálkozik vele, mert már láttuk elbukni, és tudjuk, hogy megtörténhet megint. Tudjuk, mi nem működik, mi a szituáció; most arra koncentrálunk, amit máshogyan csinál. Tudatában vagyunk a mintázatnak, a szabályoknak, és a változóra figyelünk.
Tehát két ismétlés helyett alkalmazhatod a hármas szabályt. Ha azt szeretnéd, hogy az olvasódat már akkor érdekelje a jelenet, mielőtt még egyáltalán elkezdődött volna, a hármas szabály segítségével elérheted: oda irányíthatod az olvasó figyelmét, ahová szeretnéd, és a jelenet értelmét is jobban meg tudod világítani, mint ha egymagában állt volna.
Forrás: Ansen Dibell: Plot
18:35 | írástechnika |
Hanna |
|
Kreatív gyakorlatok
Ha van időd írni, ámde éppen nincs ötleted (ez esetben talán jobb, ha felhagysz az írással, en bloc), vagy szeretnéd, ha agyad fogaskerekei ledobnák magukról a rozsdát, esetleg témát keresel egy új novellához, akkor látogass el a
Creative Writing Prompts oldalra, ahol rövid feladatokat találsz, amelyek nem csupán a fantáziádat indíthatják be, átlendítve ezzel egy esetleges írói válságon, de ha rendszeresen megírsz ezekre alapozva egy-egy novellát, az íráskészségedet is fejlesztheted.
A feladatok első pillantásra ostobának tűnhetnek (miért is akarnál megírni egy történetet egy frissen felmosott
padló szemszögéből?), de lényegük, hogy olyan szemszögből is megvizsgálj egy-egy témát, ami eltér a bevett megközelítéstől, vagy olyan magyarázatot találj egy problémára, ami már gondolkodást igényel (és kisebb a klisé esélye).
Néhány feladat:
Vak ember vagy egy zsúfolt szobában. Írd le a szobát és az embereket!
Írj fel tíz dolgot, amit meg tudsz csinálni egy papírzsebkendővel. Válassz ki egyet, és írj róla!
Szőjj történetet egy 60 éves fotó köré.
Milyen történetet tudsz kerekíteni ebből az alapszituációból: a stewardess pezsgőt iszik az első osztályon?
Miért tagadná meg egy cukrász, hogy másik városba költözzön?
10:13 | írástechnika | link | trükktár |
Editor Diaboli |
|
Mintázatok
Az író minden történettel ígéretet tesz az olvasónak, amit jobb, ha megtart. Az ígéret legtöbbször kimondatlanul marad, máskor mintázaton keresztül nyilvánul meg. Amikor írás közben kiválasztod, mi történjen és mi nem, mivel foglalkozzanak a karaktereid, kiket szerepeltetsz, egyúttal mintázat is kialakul: ez adja fikcionális világod szabályait és kereteit. Az olvasó ezt a mintázatot nem feltétlenül veszi tudatos szinten észre, legalábbis először semmiképp; de ha gondosan irányítod és szabályozod, ez az, ami végső soron összetartja a történetet, és sokféleséggel és egységgel ruházza fel.
Valamiféle mintázat mindenképpen kialakul. A kérdés, hogy vajon szimmetriába kényszeríted-e és jelentőséggel ruházod-e fel, vagy hagyod, hogy magától hajtson vadhajtásokat.
Az első probléma az, hogy felismered-e a kezdetben bátortalan, részleges mintázatot, hogy megerősíthesd, illetve eltávolítsd útjából az akadályozó elemeket. A másik, nehezebb feladat a szándékos mintázatalkotás, amelynek segítségével az írásodat a visszahatás erejével és olyan másodlagos jelentésekkel ruházhatod fel, amelyeket csak visszhangok formájában mondhatsz ki.
Gondolj vissza egy olyan könyvre, amit többször olvastál el, és hogy milyen ismétléseket fedeztél fel benne. Hányat találtál meg első olvasásra? Egyet sem? Egyet? De vajon nem járultak hozzá a mintázatok is ahhoz, hogy végül kedved támadt még egyszer elolvasni a könyvet? A cselekményt már ismerted, ezért bizonyára nem az motivált, hogy megtudd, mi történik. Ismerted a karaktereket is, tehát nem akartad őket felfedezni, bár nyilván öröm volt ismét találkozni velük. Amikor tetszésből újraolvasunk egy regényt, nagyon sok esetben azért tesszük, mert az, ami, egy bizonyos formát ölt az agyunkban, és felfedezhetjük, mennyire önmagában álló, kapcsolódási pontokban gazdag dolog. Nem maguk az események és az emberek, hanem a mintázatok adják a történeteknek azt a gazdagságot, ami miatt másodszorra és huszadszorra is elolvasunk egy regényt.
A mintázatok a konfliktusokhoz és karakterekhez képest elvontnak tűnhetnek, de a mintázatok azok, amik megmaradnak.
Forrás:
Ansen Dibell: Plot
8:47 | írástechnika |
Hanna |
|
2006. május 12., péntek
A gagyi védjegye
Kereskedelmi tévécsatornák hamisítanak filmcímeket. Cél persze a nagyobb nézettség. De most nem ez a lényeg, ez úgyis olvasható a cikkben.
De vajon egy filmcím, könyvcím mennyire vetíti előre, hogy - mondjuk ki - gagyival állunk szemben?
Nem unja-e még a közönség az egyébként elcsépelten hangzó megjelöléseket? Tényleg nagyobb nézettséget jelent, ha ilyen címeken futnak filmek, mint Kegyetlen gyilkos, Gyilkos rémület, Halálrémület?
A szerkesztők-írók-címadók-filmesek stb. nyilván azt gondolják, hogy bizonyos kulcsszavaknak szerepelniük kell a "termék" címében, hogy "figyelemfelkeltő" (eladható) legyen.
Lássunk egy listát, melyek ezek a közkedvelt, de elcsépelt szavak, fordulatok, amelyek gyakran feltűnnek fantasy, sci-fi művek címében:
- harc, harcos, háború (vérontás nélkül csak unalmas lehet a dolog)
- lovag (I need a hero!!)
- gyilkos, gyilkosság (vérontás 2)
- baljós (nem kell magyarázni)
- úr, ura valaminek (lázadás, leizágás, felkelés, leverés... egyszóval konfliktus)
- vér, véres (vérontás 3)
- száműzött, kitaszított, árva (szegény szerencsétlen, megszívatott hero, lehetőleg nem volt gyerekszobája, és a nevelője rendszerint aberrált)
- visszatér (természetesen, hiszen hero)
- tűz, láng (felégetünk bármit, ami az utunkba kerül, meg egyébként is a varázslás része, meg egyébként is baljós, ha valaki piromán)
- fegyver (vérontás 4)
- tél, éj (összetételben is; oka hasonló, mint a tűz és láng esetében: könnyen érthető szimbólumok, kellően baljós hangulattal)
- legenda, valaki legendája, mondája (archaizáljunk, régi ősök tisztelete, újjáéledő, visszatérő hero, régi hero nimbusza stb.)
- öröksége, örököse (na persze az ilyen örökségek konfliktusokkal, a hero - nevelő - apja régi szobatársának haverjának/csatlósának/ellenségének sérelmeivel terheltek; bosszút sejtető, baljós cselekményt előre vetítő kifejezések tehát)
- halál, halhatatlan (ezen sincs mit magyarázni, a téma megunhatatlan, a másik ilyen "sláger" persze a szívügyek)
- démon (igen sok variációban, összetételben is)
- mester, varázsló (vagy ő is hero, vagy a hero halott nevelője, talán kiderül, hogy apja is, vagy épp ellenség - tetszés szerint variálhatóan)
- árny, árnyak, sötétség (talán a legkedveltebb kifejezések a harc, háború és baljós mellett)
A sort lehetne folytatni, a fenti szavak kombinációival magunk is könnyen adhatunk hangzatos, egyszersmind tucat-kommersz címet még meg sem írt művünknek.
A halál legendája. Árnyharcos. Árnymester. Árnyvarázsló. Halhatatlan legenda. Démoni örökség. Baljós örökség. Baljós árnyak (upsz...) A démon visszatér. A harcos visszatér. Az éjharcos visszatér. Az árny visszatér. A halál démona. Haláldémon...
Persze akadnak kivételek, hogy rontsák(!), és ne erősítsék a főszabályt.
8:36 | link | kisördög |
EnVoice |
|
2006. május 11., csütörtök
Önbizalom romboló... önbizalomromboló... Önbizalom-romboló...
Önbizalomromboló helyesírás teszt. Önbizalom romboló helyesírás-teszt. Önbizalomromboló helyes írás teszt. Önbizalomrombolóhelyesírásteszt. Önbizalomromboló hejesírásteszt. Önbizalomromboló helyesírás-teszt. Önbiz...
Szóval ez az.
17:27 | grammatika |
EnVoice |
|
2006. május 10., szerda
Literátorműhely
A cikk megjelenéséhez képest „valamicske” késéssel, de a boncnok profiljához nagyban illeszkedve, hírt adunk egy rendkívül üdvözlendő kezdeményezésről.
Az amatőr, kezdő, nagyreményű írójelölteknek végre személyesen van lehetőségük elsajátítani némely fogást az írásról, feltéve…
- hogy elutaznak Salgóbányába,
- elküldenek egy novellát „a Vásárhelyi Lajos címére”, vagy a helyszínen adnak le egyet,
- ha elég acélos a lelkük, és vállalják, hogy szemtől szemben mondanak majd nekik kritikát, véleményt az írásukról, és
- kicsengetik a belépőt Hungaroconra (ez a legkevesebb persze).
Bár a neten sorra alakulnak az újabb és újabb írói oldalak, ahol még negatív kritikára is bíztatják a látogatókat-olvasókat, személyesen megbeszélni egy novellát bizony elég más in IRL. Főleg csoportban – mindenképp becsülendő, ha valaki erre vállalkozik.
A szervezők jól ismert hazai írókat kértek fel, hogy működjenek közre a "leendő írógeneráció" röpke okításában. Úgy hiszem, a neten hemzsegő „írói” oldalak népes „írógárdája” mit sem veszíthet, ha elmegy erre a pár napra. Mindenesetre különös, hogy a linkelt oldalon egyetlen egy hozzászólás sem született, reméljük, ennél azért nagyobb lesz az érdeklődés. Ez a kezdeményezés ugyanis jóval több, mint a semmi. Ajánlott azoknak is, akik fantasy-t írnak, mert az írástechnika nem csak a sci-fiben írástechnika.
14:15 | közérdekű |
EnVoice |
|
2006. május 9., kedd
Miként fogadjuk a kritikát?
2. rész
„Az író és az olvasó közös erőfeszítése hozza létre a szellemi alkotást, ezt a konkrét és képzeletbeli tárgyat. Művészet csak másokért és mások által van.”
– Jean-Paul Sartre, Mi az irodalom?
A kritikát fogadjuk bizalommal. A bizalom, mely más esetben talán a naiv jóhiszeműség hozadéka, ezúttal a megértésbe vetett hit tőkéje, szellemi gyarapodásunk, művészi készségünk fejlődésének záloga. Ha a megértés megvalósul, akkor befektetésünk kamatostul megtérül, és új tőkét fial.
*
Ahol a megértés a cél, ott még a légképtelenebbnek, a leginkább üresnek, vagy semmitmondónak tűnő visszajelzésből is tanulhat az, aki alázattal és bizalommal közelít a kritika felé.
*
A kritikát fogadjuk el olyannak, amilyen. Így tanulhatunk a legtöbbet belőle: a szavak értelmén túl feltárulhat lényege – valódi jelentése.
*
E jelentés feltárása lehet más ítész feladata, végső soron azonban a művészé. Azé a művészé, aki ritkán kap kritikát felkészült bíráktól. Annál többet alkalmi olvasóitól.
*
Az alkalmi olvasó a legritkább esetben birtokolja a kritikus kifejezőkészségét: sajátos, legtöbbször egyszerű formában önti szavakba a véleményét. Normarendszere, ízlése, igényei, így végső soron elvárásai is mások, mint az irodalmáré vagy az esztétáé. A mi művünk azonban ott kezdődik, ahol a befogadó elméje alkotásunkkal, a mi szövegünkkel találkozik: művészetünk csak azok által s csak azokért létezhet, akikre hat. Ha nem hat, nem létezik.
*
„
Ami titeket, írókat illet, mindig tartsátok észben a következőt: az olvasó mutatványos ló, és hozzá kell szoktatnotok, hogy valamennyi sikeresen véghez vitt feladat után kockacukor legyen a jutalma. Ha a cukor elmarad, semmi sem lesz a mutatványból.”
– Milorad Pavić, Kazár szótár
13:59 | idézet | kritika |
MarquezUnread |
|
Kiosztották a 2006 évi Nebula-díjakat
Május 4-7 között Tempe-ben lezajlott a
Science Fiction & Fantasy Writers of America (SFWA) Nebula-díjkiosztója. Ha a
Nebula-díjra jelölt novellákat elolvasva izgatottan vártad, vajon az a ló futott-e be a finisbe, amire te tettél, íme a végeredmény:
Regény kategória: Joe Haldeman:
Camouflage
Elbeszélés (17500 - 40000 szó): Kelly Link: "Magic for Beginners"
Novelette (7500-17500 szó): Kelly Link: "The Faery Handbag"
Novella (7500 szóig): Carol Emshwiller: "I Live With You"
Forgatókönyv: Joss Whedon:
Serenity
Harlan Ellisont választották meg idén a Damon Knight nagymesteri címre.
William F. Nolan Author Emeritus címet kapott.
A díjkiosztóról készült fotókat
itt tekintheted meg.
13:18 | író | közérdekű |
Editor Diaboli |
|
Magabiztos író
Evil Editor blogjáról,
Miss Snarkon keresztül, a következő
írói levél okozott nekem nyolc napon túl gyógyuló rekeszizomsérülést.
Jelenleg nem csatolom a kéziratomat levelemhez. Szeretném jobban megismerni az Ön cégét és annak működését, mielőtt közrebocsátanám a munkámat, és itt valóban munkára gondolok. Az elmúlt három évet karakterépítéssel és háttértörténetek kidolgozásával töltöttem, és mivel olyan sok energiát öltem az írásomba, nem vagyok olyan bolond, hogy csak úgy odaadjam bárkinek. Magának a könyvnek nincsen vége, mert izgalmas sztorilebegtetések sorozatával szeretném tovább folytatni a történetet. Nem rövid távú olvasásra terveztem az írásomat, mivel megvan benne a lehetőség, hogy a képzelet új területeire nyúljon át és tovább fejlődjön. Ha a kért információk alapján az Ön cége megfelel az elvárásaimnak, akkor elküldöm Önnek a könyvem bevezetőjét. A bevezető, amely 16000+ szó hosszúságú, képet ad majd az írói kvalitásaimról. A bevezető megírásának két oka volt. Az egyik, hogy megismertessem az olvasót a főszereplővel és néhány mellékszereplővel, a másik pedig, hogy ne áruljak el semmit a valódi történetből, nehogy egy cég megpróbálja ellopni, amin annyit dolgoztam.
9:58 | idézet | humor |
Editor Diaboli |
|
Harry Potter írások, amelyeket soha nem olvasnánk el
Capn Wacky oldala a mulatságos listákról ismert. Ezúttal néhányan összegyűjtötték azoknak a
Harry Potter rajongói írásoknak a címét, amit soha, semmilyen körülmények között nem olvasnának el.
Harry Potter és az unalmas év, amikor senki nem próbálta megölni
Harry Potter és a táborozás Ronnal, amiről soha többet nem beszélnek
Harry Potter és az azerbajdzsáni őrizetesek
Harry Potter és a Pizza Rendelése
valamint
Harry Potter és a veseköve
Ezzel kapcsolatban megjegyeznénk, hogy Magyarországon a jelek szerint nemcsak megírják ezeket a rajongói írásokat, de a jelek szerint
ki is adják. Nem mintha ezzel abba a kategóriába kerülhetnének, amelyet szívesen el is olvasnánk.
8:49 | link | humor |
Editor Diaboli |
|
2006. május 8., hétfő
Diadalmenetben meghalni
A Pécsi Direkt története igazi sikersztori. Matyi Dezső ügyvezető tulajdonos utcai könyvárusítással kezdte, mára a legnagyobb könyvterjesztő hálózat tulajdonosa, és megvette a patinás Európa kiadót és a Norant. Maga az Alexandra is évi 300 címet ad ki, és ezzel nyomasztóan fontos szereplőjévé vált a könyvpiacnak. A valódi aggodalom oka azonban nem ez, hanem ugyanaz a szisztéma, ami a kömyvkiadókat már régóta megbénítja: a könyvterjesztés és könyvkiadás összefonódása.
Igazi sikerkombináció, gondolhatnánk. Ez az, megcsinálta! Maga adja ki és el a könyveket, a többi kiadónak nagyterjesztőként diktálhat (egyre inkább, hiszen hálózata növekedésével más könyvterjesztők nemigen tudják felvenni a versenyt), és a kizárólagos terjesztésre kötött szerződésekkel fricskát mutathat a többi terjesztőnek is.
A könyvkiadásban a legtöbb álmatlan éjszakát a terjesztés okozza. A nagyterjesztők 45-50% árrés mellett veszik át a könyveket bizományba, és a nagyterjesztő a saját bolthálózaton keresztül a kiskereskedelmi árrést is hozzáteheti a nyereségéhez. A kockázat nagy részét azonban már nem ő, hanem a kiadó fogja viselni: a könyvbe beleforgatott pénz a kiadó számára csak akkor térül meg, ha a fogyási adatok alapján megkapja a maga százalékát az eladott példányokból, míg a terjesztő gyakorlatilag csak a platformot biztosítja az árusításhoz, számára a költség a bolthálózat és a raktárak fenntartásában és üzemeltetésében jelentkezik. Ez nem is lenne rendes esetben akkora költség, ami indokolna egy ekkora árrést, ámde kell pénz a terjeszkedéshez is...
Az teljesen bizonyos, hogy Matyi Dezső megcsinálta a szerencséjét, a Pécsi Direkt Kft. valóban óriási forgalmú, meghatározó cég, amelynek kihatása van Magyrországon szinte minden kiadó életére és fennmaradási esélyeire. De valóban kell-e örülni ennek a sikernek?
A
legújabb interjút olvasva az ember zsebében kinyílik a bicska. "Nem hiszek a kultúrmisszióban. Szerintem az Írók Boltja felett eljárt az idő" - mondja, és arról beszél, hogy újabb boltot nyit a Károly körút és a Dob utca sarkán. Hogy miből? A Pécsi Direkt a hozzá tartozó kiadókkal együtt 16.5 milliárdos forgalmat bonyolított le, ez rengeteg pénz. Az eladott könyvek haszna azonban nem rögtön kerül lejelentésre, és akár egy-két hónapnyi "görgetett" tartozás is akkora összegre rúghat több száz kiadó és több ezer (tízezer!) könyv esetén, hogy abból nyugodt szívvel lehet tovább terjeszkedni, lassan haladni a kiadók még nagyobb kiszolgáltatottsága felé. Mert kiszolgáltatottak: a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete vicc: könyvkiadók és terjesztők nem férnek meg egy érdekvédelmi szervezetben, mert az érdekeik jelenleg erősen ellentétesek.
Föl lehet tenni a kérdést, ami a kiadók fejében is ott motoszkál: mi történne, ha az összes kiadó azonnal benyújtaná a számlát a még ki nem fizetett százalékokra? Vajon ki tudnáe- fizetni az Alexandra, vagy a régebbi könyvek kifizetése már a következő könyvek egyelőre még bent álló hasznából történik?
Legalaposabban nem úgy lehet elpusztítani valamit, ha nyíltan szembeszállunk vele és megpróbáljuk a földbe taposni. Az igazán alattomos pusztítás az, amikor a kártevő beépül a rendszerbe, dependenssé teszi, majd bentről buktatja meg. A bukásnak pedig valós veszélyei vannak: a magyar könyvterjesztés és könyvkiadás jelenleg fejnehéz. A Pécsi Direkt egyre gyorsabban rohan előre, hogy orra ne bukjon, és pályája - látszólag - felfelé ível. Terjeszkedése azonban erősen emlékeztet a
gradáció jelenségére, azonban itt nem a populáció, hanem a boltok, valamint a függővé tett kiadók száma nő, és külső beavatkozás nélkül a tömeges kipusztulás sincsen már messze.
Természetesen nagyon kényelmes, hogy annyi nagy könyvesbolt van, széles választékkal. Én is szeretek könyvesboltban bóklászni és válogatni a kötetek között. De kérdés, hogy elégséges-e, hogy én, mint vásárló többezer cím között kóvályoghatok? A kényelem és a hozzáférhetőség feledtetheti-e velem, hogy a könyvkiadás lassú fojtogatása lassan finisébe ér?
És persze ott a kérdés: mi történik, ha a rendszer összeomlik?
13:47 | vélemény |
Editor Diaboli |
|
2006. május 3., szerda
Tartalomjegyzék az Irodalmi boncasztalhoz
Az Irodalmi boncasztal kilenc hónapos pályafutása alatt annyi cikk és link gyűlt fel, hogy idejét éreztük a rendszerezésnek. A kategórianevekkel felcímkézés ideig-óráig segített a problémán, de nem könnyítette meg azok dolgát, akik konkrétan egy bejegyzést kerestek. Ideiglenes megoldásként beüzemeltük a
tartalomjegyzéket, amelyet a blog oldalán, a kategóriák fölött elérhettek. Mivel a rendszerezéshez a címkéket használtuk fel, egyes bejegyzések több kategória alatt is szerepelnek.
21:43 | közérdekű |
Editor Diaboli |
|
A gonosz szerkesztő
Mindig is szeretted volna tudni, mi volt az a banánhéj, amin elcsúsztál a szerkesztőnél? Miért nem volt jó a bemutatkozóleveled vagy az első fejezeted?
Egy amerikai szerkesztő úgy döntött, hogy
publikus formában cincálja apró darabokra a hozzá beküldött szinopszisokat és bemutatkozóleveleket. Ez olyan vállalkozás, ami mindenképpen elismerést érdemel - tudván, hogy hány ilyen levél érkezik be egy kiadóba naponta, már az is csoda, hogy van ideje végigolvasni őket (halld a szörnyű igazságot: a legtöbb szerkesztő csak
beleolvas a küldött anyagba; többnyire egy felületes belepislantás is elég, hogy a teljesen reménytelen eseteket kiszűrje), nemhogy még vegye is a
fáradságot, és
kijavítsa őket.
Mások hibáiból is ragyogóan lehet okulni: a plasztikázás utáni állapotot és az eredetit összehasonlítva, a megjegyzéseket elolvasva jól nyomon lehet követni, hol fogalmazhatott volna jobban az író, és mik azok a mondatok, amiket soha, semmilyen körülmények között nem szabad leírni. Az ember ezután a saját szinopszisának nekiülve már jóval óvatosabban bánik a szavakkal.
És ne feledjük: legszebb öröm a káröröm, márpedig ebben a megjegyzéseket olvasva bőven lehet részünk.
8:56 | írástechnika | link | trükktár |
Editor Diaboli |
|