2006. május 9., kedd

Miként fogadjuk a kritikát?
2. rész



„Az író és az olvasó közös erőfeszítése hozza létre a szellemi alkotást, ezt a konkrét és képzeletbeli tárgyat. Művészet csak másokért és mások által van.”

– Jean-Paul Sartre, Mi az irodalom?



A kritikát fogadjuk bizalommal. A bizalom, mely más esetben talán a naiv jóhiszeműség hozadéka, ezúttal a megértésbe vetett hit tőkéje, szellemi gyarapodásunk, művészi készségünk fejlődésének záloga. Ha a megértés megvalósul, akkor befektetésünk kamatostul megtérül, és új tőkét fial.

*

Ahol a megértés a cél, ott még a légképtelenebbnek, a leginkább üresnek, vagy semmitmondónak tűnő visszajelzésből is tanulhat az, aki alázattal és bizalommal közelít a kritika felé.

*

A kritikát fogadjuk el olyannak, amilyen. Így tanulhatunk a legtöbbet belőle: a szavak értelmén túl feltárulhat lényege – valódi jelentése.

*

E jelentés feltárása lehet más ítész feladata, végső soron azonban a művészé. Azé a művészé, aki ritkán kap kritikát felkészült bíráktól. Annál többet alkalmi olvasóitól.

*

Az alkalmi olvasó a legritkább esetben birtokolja a kritikus kifejezőkészségét: sajátos, legtöbbször egyszerű formában önti szavakba a véleményét. Normarendszere, ízlése, igényei, így végső soron elvárásai is mások, mint az irodalmáré vagy az esztétáé. A mi művünk azonban ott kezdődik, ahol a befogadó elméje alkotásunkkal, a mi szövegünkkel találkozik: művészetünk csak azok által s csak azokért létezhet, akikre hat. Ha nem hat, nem létezik.

*

„Ami titeket, írókat illet, mindig tartsátok észben a következőt: az olvasó mutatványos ló, és hozzá kell szoktatnotok, hogy valamennyi sikeresen véghez vitt feladat után kockacukor legyen a jutalma. Ha a cukor elmarad, semmi sem lesz a mutatványból.”

– Milorad Pavić, Kazár szótár

13:59 | idézet | kritika | MarquezUnread | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika