2006. július 21., péntek

Axel Munthe gondolatai az (ön)életrajzírásról

"...hogy magunkról könyvet írjunk, annak legegyszerűbb módja, ha lehetőleg másvalakire igyekszünk gondolni.

Csendesen kell ülni csupán a karosszékben, és lehunyt szemmel visszatekinteni az életünkre. De még jobb elnyúlni a fűben, a felhőket nézni és semmire sem gondolni. Alig feküdtél így egy kis ideig, és hallgattad a csendet, tiszta madárhangon énekelni kezd az erdő, mező, barátságos állatok közelednek, s olyan nyelven, olyan hangon mesélik el örömüket, bánatukat, hogy megérted, s ha nagyon pontosan odafigyelsz, az élettelen dolgok is suttogni kezdenek.

(...)

Természetesen kényelmesebb foglalkozás támlás széken ülve érdekfeszítő novellákat írni, mint végigverekedni az életet, és anyagot gyűjteni a novellákhoz; könnyebb lefesteni a betegséget és halált, mint harcolni ellene (...). De ezek a szakemberek mért nem gyűjtik maguk az anyagot? Legalábbis ritkán teszik meg. Azok az írók, akik szegénynegyedekbe vonszolják el az olvasót, maguk ritkán mennek el oda. A betegség és halál specialistái nemigen bírhatók rá, hogy kórházakba járjanak, ahová hősnőjüket éppen elcipelték. Költők és filozófusok csengő versben és prózában éneklik meg a szabadító halált, de sokszor elsápadnak, hogy ha ezt az ő legjobb barátjukat nevén nevezik. Közismert régi történet: a modern Olaszország legnagyobb költője, Leopardi, aki gyermekkorától fogva pompás versekben vágyakozott a halálra, irtózatos félelmében legelsőnek hagyta el a kolerától látogatott Nápolyt. Még a nagy Montagne is, akit a halálról való gondolatai egymagukban is halhatatlanná tettek, mint a nyúl, úgy szaladt el, amikor a pestis kitört  Bordeaux-ban. A vén dörmögő Schopenhauer, a legnagyobb modern filozófus, bár az élet megtagatása volt tanításának alapelve, a halálról szóló beszélgetéseket mindig félbeszakította. Azt hiszem, a legvéresebb háborús könyveket a békés polgárok írták, a messzehordó ágyúk lőtávolságán kívül. Azok a szerzők, akik kéjjel mutatják be olvasóiknak szexuális orgiák színhelyét, az ilyen színjátékokban közepes színésznek bizonyultak. CSak egy kivételt ismerek ez alól a szabály alól: Guy de Maupassant-t, s az is belépusztult."

 

Axel Munthe San Michele regénye c. művéből.

Fordította: Benedek Marcell.

10:04 | idézet | EnVoice | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika