2006. augusztus 28., hétfő

A remekműről és a tökéletességről

 

„Az alkotás lehetősége megvan az emberben és eszközeiben, de a művészi alkotás emberfölötti csoda.

Azt, ami a szép műveket széppé teszi, a jelenségvilág tényei közt hiába keressük. A remekművek lehetnek egyszerüek, bonyolultak, rendezettek, szeszélyesek, tökéletesek, kezdetlegesek; éppígy a kontár-művek is. Csak épp a remekműben megvan az a csodálatos delejesség, mely a kontárműből hiányzik, s amelyet a jelenségvilág körülményeiből nem lehet levezetni.

A remekműben, az alkotó és műélvező képzelet közvetítésével, az időtlen dereng át az időbeli világba.”

– Weöres Sándor, A teljesség felé

 

„Nincs olyan kötött formában író poéta, még ha botcsinálta vagy jelentéktelen költő is, aki ne cizellált volna (társalgás közben is gyakran használja ezt az igét) egy tökéletes szonettet, amolyan miniatűr emlékművet, amely a remélt halhatatlanság foglalata, s amelyet az új, romboló idők is megkímélnek majd. Az ilyen szonettban persze többnyire nincsen sallang, lévén az egész vers egyetlen sallang: tehát merő üledék, hiábavalóság. Ezt a tartós tévhitet – lásd Sir Thomas Browne: Urn burial – Flaubert a következő mondásban fogalmazta meg s ajánlotta mások figyelmébe: A tökéletes fogalmazás (a szó legmagasztosabb értelmében) úgy hat a gondolatra, amint a Sztüx vize Akhilleusz testére: sebezhetetlenné és elpusztíthatatlanná teszi.* Határozott ítélet, csakhogy én még semmiféle bizonyítékot nem találtam az igazolására. (Eltekintek a Sztüx erősítő hatásától; ama pokolból származó emlék amúgy sem tekinthető érvnek, hanem csak nyomatéknak.) A tökéletes oldal – olyan oldal, amelyen egyetlen szó sem változtatható meg büntetlenül – a legkétesebb valamennyi lap között. A nyelv változása megsemmisíti a mellékjelentéseket, az árnyalatokat; pedig hát épp a „tökéletes” oldal rendelkezik efféle erényekkel, így az avul el a legkönnyebben. Az az oldal ellenben, amely a halhatatlanságra pályázik, épségben átvészeli a sajtóhibák, az átdolgozások, a felületes olvasás, az értetlenség tűzpróbáját. Góngora verseiben egyetlen sort sem lehet büntetlenül megváltoztatni (legalábbis ezt állítják a szöveg közreadói); bezzeg a Don Quijote posztumusz csatákat nyer a fordítói ellen, s túlél minden gondatlan kiadást. Heine sosem olvasta spanyolul a művet, mégis örök időkre felmagasztalta. Sokkal élőbb a Don Quijote német vagy skandináv vagy hindosztáni árnyképe, mint ama stiliszta költő megannyi bódító szóvirága.

 

Nem szeretném, ha azt a tanulságot vonnák le e megállapításból, hogy a kétségbeesés vagy a nihilizmus szól belőlem. Nincs szándékomban hanyagságra buzdítani, s azt sem hiszem, hogy valamiféle rejtélyes értéket hordozna egy-egy ügyetlen mondat vagy lapos jelző. Csak azt állítom, hogy ha önszántunkból lemondunk néhány apróbb élvezetről – mint amilyen a szemet gyönyörködtető metafora, a fülnek kellemes ritmus, továbbá az indulatszókban vagy a fordított szórendben rejlő meglepetés –, magunk is megbizonyosodhatunk róla, hogy a feldolgozott téma iránti szenvedély határozza meg leginkább az írót, s ezzel mindent elmondtam.”

– Jorge Luis Borges, Az olvasó babonás etikája

 

* Correspondance, II, 199. old.

 

18:47 | idézet | MarquezUnread | |

2006. augusztus 16., szerda

Kéziratok beadása előtt

Merész vállalkozás egy új kiadó részéről efféle felhívásokkal borzolni a vállalkozó szellemű, önbizalomtól túltengő írótitánok érzékeit. Mindenképpen  elismerésre méltó a célkitűzés, ám hogyan kerülhető el az embermagas (és használhatatlan) kézirathalom felgyűlése?


Már régóta tervezünk egy cikket a kéziratok beadásának általános szabályairól, mit kell az írónak átgondolnia, mielőtt zsengéit a kiadókra zúdítja. Mind a szerkesztőknek, mind az íróknak megkönnyebbülés, ha a rossz és formailag nem megfelelő kéziratok el sem jutnak a szerkesztőségi postaládába.


Formai követelményekről


Minden kiadónál mások ezek a követelmények, de az általánosságban elmondható, hogy a kéziratot olvasható (12 pt) betűmérettel, Times New Roman, Arial , Courier vagy más standard és minden Wordben megtalálható betűtípussal kérik. A párbeszédek és bekezdések tagolása legyen egyértelmű.


Regényekből rendszerint csak az első három fejezetet kérik be, pontosabban ennél többet első körben nem igényelnek. A többit nem fogják úgysem elolvasni, csak ha nagyon meggyőző a regény eleje. Tévhit, hogy egy kézirat első 30 oldala után nem lehet eldönteni, hogy akarja-e az ember tovább olvasni vagy sem.


A beküldött írások mindig az író nevével, címével, telefonszámával és egyéb elérhetőségével kezdődjenek, és nem árt az sem, ha feltünteted a teljes kézirat terjedelmét (ívben vagy karakterszámban).


Tartalmi követelményekről


Mindig tájékozódj, hogy a kiadó milyen műfajokkal foglalkozik, egyáltalán ad-e ki magyar íróktól regényt. Vannak kiadók, amelyek novellagyűjteményt is fogadnak, mások kifejezetten csak regényekre szakosodtak. Ha ez külön nincs is feltüntetve a honlapon, a korábban kiadott könyveik alapján már képet tudsz alkotni a profilról és arról, az írásod belevág-e.

Néhány tanács az íráshoz


Nevetségesnek tűnhet ilyen ponttal foglalkozni egy kéziratok beadásáról szóló bejegyzésben, de szomorú tapasztalat, hogy olyan kéziratok is kiadóba kerülnek, amelyek megírása előtt az író alapkérdéseken sem gondolkozott el. A szerkesztő kínos homloktörölgetése és az elutasító levél elkerülhető, ha az író inkább átgondolja, mit is akar, és tényleg csak akkor küldi be az írását, ha azt elég jónak és érettnek találja. A szerkesztőnek nem feladata az írópalánták nevelése és oktatása!


Tehát: első körben keress egy élményt, szereplőt vagy párbeszédet, ami annyira megragad, hogy úgy érzed, muszáj megírnod a történetet.


Engedd kibontakozni a történetet! Hagyd, hadd fejezzék ki magukat a karaktereid, figyeld őket, merre viszik a történetet! Ily módon nem neked kell a mindent előre megtervező agytrösztnek lenni, és az írás számodra is inkább felfedezés lesz, mint munka.


Olvass sokat! Nőni fog a szókincsed, megtanulhatod, hogyan fogalmazd meg ugyanazt különféle módokon, hogyan írj leírást, hogyan mutass be egy szereplőt, hogyan finomíts a párbeszédeken.
Rengeteg különféle írói stílus van. Találd meg a hozzád legközelebb állót! Ha semmi más nem érdekel annyira, mint egy jó kis rejtély, akkor írj krimit! Ha szimbólumokkal és különleges meglátásokkal teli írás tetszik, ami egy-egy jól sikerült képpel mutatja meg a legnagyobb igazságokat, próbálkozz azzal! Akár a családod történetét, akár egy románcot, akár saját tapasztalataidat akarod megírni - ezek mindegyike jó cél lehet.


Mi az a stílus, amit te magad olvasni szeretsz? Nagy az esélye, hogy írni is ebben a stílusban tudsz a legjobban - és ha sokat olvasol, jobban el tudsz mélyülni más írók technikájában. Az íráskészség fejlesztésének egyik legfontosabb módja, hogy sokat olvass annak a stílusnak a legjobb képviselőitől, amit művelni szeretnél.


A jó írást nem csak az jellemzi, hogy szépen van megírva, de intellektuális kihívást és érzelmi töltetet is illik közvetítenie. A történetnek le kell kötnie az olvasót annyira, hogy átérezze a karakterek helyzetét, nehézségeit és félelmeit, és éreznie kell, hogy tudása vagy tapasztalata az emberekről vagy saját magáról elmélyült.


A karakterábrázolás sarkalatos pont. A helyszín és a cselekmény megadják az időt és a teret, amiben a szereplők mozognak, miközben felfedik magukat. A ponyvákban sokszor fordítva van - ott a szereplő elsősorban a cselekménynek van alárendelve.


Az olvasókat tisztelni kell. Ne csapd be őket! Soha ne próbáld megmondani, mit kéne érezniük vagy milyen következtetésre kell jutniuk. Ne rágj szájba semmit! Egy jó írás magától is elgondolkozásra készteti az olvasókat.


Gondosan válaszd ki a szavakat. Néha az ,,alacsony és kövér" a megfelelő leírás, néha a ,,zömök" hangulatosabb.


Problémák, amik felmerülhetnek az írásban


- Ne a párbeszédben próbáld elmondani a történetet! ,,Anna, a volt feleséged, ma felhívott." Az ilyen húzásoktól az olvasó elveszti a bizalmát benned, nem fogja elhinni, hogy képes vagy elmondani a történetet. A párbeszéd arra való, hogy az olvasó hallja, amit a szereplők mondanak, nem magyarázkodásra. Figyelj arra, mit mondana a karaktered!

- Érdektelenség. Ha téged sem érdekel a történet, az olvasót miért érdekelje?

- Karakterábrázolás hiánya. Az rendben van, hogy egyes mellékszereplők csak vázlatosak, de a főhősöknek valódi személyeknek kell lenniük.
- Kiszámíthatóság
- Túl személyes. Az író mindig átemelhet az életéből jeleneteket, hogy gazdagítsa az írását, de a részletekhez és tényekhez való kínos ragaszkodás esetlenné teheti a prózát.
- Az író mindenáron meg akarja mondani a véleményét.
- Az író íráskészsége még nem elég fejlett. Nézd meg, magyarosak, lényegre törők-e a mondatok.-  A jelzőhalmozások többnyire azt mutatják, hogy az író nem találta meg az odaillő szót.
- Ha írsz, ne bonyolult történetre törekedj, amivel villoghatsz az olvasók előtt. Arról írj, ami téged is komolyan foglalkoztat.
- Ne próbáld a szerkesztőt lenyűgözni a szövegen kívül bármi mással. Az illusztrációk, trükkös tördelések és nagy iniciálék nem segítik az elbírálás folyamatát. A tartalom a lényeg. A csilivili formázás furcsa formát ölthet a kiadó gépein.
- Nem szükséges lekenyerezni a szerkesztőt. A kísérőlevél legyen udvarias, lényegre törő, egyszerű. Megemlítheted korábbi publikációidat, de az sem baj, ha nincsenek. A virág, pezsgő, stb. beküldése a kiadóba kedves gesztus, de nem fogja javítani a kéziratod esélyeit.

- Néha az élőbeszédben használjuk a bevett szófordulatokat, de egy írásműben taszító hatásúak lehetnek. Ugyanez áll a jól ismert történetvázlatokra is. A klisék és sztereotípiák felismerésének legegyszerűbb módja, ha elgondolkozol azon, mennyire bosszantónak hangzanak a te fülednek, illetve mennyire ismerős a történet máshonnan. (Példák bevett szófordulatokra, amik klisének számítanak: ,,a legostobább dolog, amit hallottam", ,,csak a testemen keresztül", ,,magas, karcsú, szőke", ,,igazi pszichopata volt", ,,krokodilkönnyek", ,,angyali arc", ,,arcát szőke tincsek keretezték")

Hogyan ellenőrizd, hogy a történeted jó-e?


A karakterek vajon hús-vér emberek? Ha a karakterek egyszerű, kétdimenziós sztereotípiák, nem fogja a szerkesztő elhinni, hogy az illetőnek van például nagyanyja vagy gyerekkora, és nem fog érdekelni a sorsa sem. Egy novellában persze nem kell őket olyan mélységig kidolgozni, hogy még az alsógatyája színét is megtudja, illetve miben hisz, mert ezt még sokszor arról sem tudjuk, akivel együtt élünk, de nem is degradálhatod a szereplőket klisévé. Az író dolga, hogy a karakterek történetét őszintén, ügyesen és hangulatosan leírja. Ismerd és szeresd a szereplőidet - és cserébe segítenek megírni a történetet.


Vannak hangulatos képeid? Melyik képet tudnád kiragadni, hogy fesse meg az illusztrátor?
Ha hangosan felolvasod a történetet magadnak, meg tudod állapítani, van-e ritmusa. A költők ezért jók többnyire prózában is. Kell, hogy egy írásnak legyen sodrása, ritmusa.


Ami a történetben folyik, logikát követ. Az olvasót megakaszthatják a logikai bakik és következetlenségek.


Történik valami érdekes a történetben, változik valami? A köldökbámulás csak nagyon szűk irodalmi rétegben elfogadott téma.


Ha ezt a történetet álmomban látnám, lenne benne valami, ami reggel arra késztetne, hogy elmeséljem másnak?


Ha mindezekre a kérdésekre választ tudsz adni magadban, és ez a válasz kedvező, add oda az írást valakinek, akinek az ítéletében megbízol! Lehetőleg ne legyen közeli rokon vagy barát, mert nagy eséllyel puszta szeretetből elhallgatják majd, ha valami nem tetszik nekik. Ne a szerkesztő ítélete legyen az első, amit kapsz.


Ha mindezek után biztos vagy magadban, csak akkor küldd el az írásodat a kiadóba!


Ne feledd: az esetleges visszautasítás sem azt jelenti, hogy nem írsz jól - lehet, hogy csupán nem a megfelelő helyre küldted be a kéziratot. Ne add fel, próbálkozz és írj!

7:50 | trükktár | Editor Diaboli | |

2006. augusztus 15., kedd

Miért írok fantasy-t? – Avagy az „Ilyet én is tudok”-elv a gyakorlatban VI.

Az írói álnevekről 2.

 

Érdekes furcsaságok fedezhetők fel a névválasztás tekintetében. Hazai sf íróknál tapasztalható, hogy neves külföldi szerzők nevéhez hasonlót (névrövidítések, szóhosszúság, hangzásvilág) választanak. Kérdés, hogy tiszteletből teszik-e ezt, vagy egyúttal arra apellálnak, hogy a név megtéveszti az esetleg gyanútlan, sf kiadványokban járatlanabb olvasót? Ezt talán túlzás lenne állítani, de alighanem még mindig arról a marketingfogásról lehet szó, amelyet az 1. részben említettem. Az emberekben élő sztereotípia, a külsőségekről ítélés és az általánosítás ismert jelenségek.

Pl. Philip K. Dick nevében "jól mutat" a középső K., nem csak simán Philip Dick néven fut, vagy Kevin J. Anderson és más külföldi sf szerzők esetében is „egyediséget” kölcsönöz a nevüknek, hogy nem csak két szóból áll, míg fantasyírók esetén jellegzetes a dupla R.;  ezek a névrövidítések „menőnek" számítanak, s ehhez hasonlóakat „érdemes” beültetni a kitalált névbe. Talán mindez sarkítás, de ha másként nem, tudat alatt bizonyosan hatással van a műfajt felületesebben ismerők, „kezdő fantasy-sci-fi olvasók” számára. Ahogy a mondás tartja, újszülöttnek minden új.

Ez azonban még mindig jobb, mint mikor teljességgel megjegyezhetetlen (értsd: hosszú és kiejthetetlen) álnevet kreálnak maguknak a hazai írók. Mert hogy ilyen is akad.

   

Az írói álnevekről 3.

 

A szerkesztőd/kiadód azt mondta, válassz magadnak írói művésznevet? Tanácstalan vagy? A cikkben található egy kis segítség, bár az alábbi pontok alapján meggondolandó az álnév használata.

1. szabály. Rendszerint angolszász hangzásút "kell" választani, más nyelvterület nem igazán jön szóba. Ritkán francia vagy szlávos. De maradjunk csak a főszabálynál.

2. lehetőleg könnyen megjegyezhető, és kiejthető nevet válassz. (Ez TÉNYLEG jótanács. A tobzódó angol nevek egy idő után összefolynak az olvasó agyában, és üde színfolt – következésképp megjegyezhetőbb – egy-egy magyar név felbukkanása a piacon.)

3. lehetőleg ne legyen röhejes (Ez is jótanács. TÉNYLEG.) Az angolszász névválasztással  sokszor az a gond, hogy nem egyszer inkább beillenek egy internetes nicknévnek vagy egy parodikus történet beszélő nevű szereplőjének, semmint borítóra való írói álnévnek… (Az is előfordul, hogy az álnevet eredetileg internetes nicknévként használta az illető, és annyira ragaszkodott hozzá, hogy így is jelent meg később nyomtatásban.)

4. legyen egyedi. Mivel igen sokan publikálnak angol néven, nehéz kiviláglani közülük, lásd. 2. pont. Gond persze adódhat akkor is, ha saját neveden jelennél meg, ám „szerencsétlen” módon Kovács, Tóth vagy ezekhez hasonló „tucatnévvel” rendelkezel. Ez esetben is kérdés, miért ne lehetne magyar álnevet felvenni, a „megjegyezhetőbb különlegesség” kedvéért, miért kell egyből külföldihez folyamodni? De a névválasztás ilyenkor is legfeljebb csak érdemes. Akinek kevésbé hétköznapi vezetékneve van, annak pedig egyenesen értelmetlen és felesleges külföldi nevet választani…

5. jellegzetes szótagok, szórészletek, melyek gyakran előfordulnak az álnevekben (épp ezért inkább kerülendők, hiába vagy az ehhez hasonló nevű író rajongója).

A népszerű utótagok:

- well

- wood (akár előtagként is)

- son/sson

- man(n)

- (l)ing

- way

- berg

- ward

- lane

- dow/ow

- ham

előtagként pl.

- good

- silver

- gold(en)

- row

- new

- hart

- park

- Mc.

- old

- palm

- cole

önmagában, elő- ill. utótagként is:

- stone

- york

- ford

- wolf

jellegzetes rövidítések:

- J./G./D stb. + R. R.

- K.

- C.

- D.

- S.

- J.

- I.

- R.

jellegzetes keresztnevek (melyek akár előfordulnak a vezetéknévben is)

- John

- Stephen/Steven

- Peter

- Jack

- Kyra (ez a név pl. kifejezetten bejön a női írók körében)

- Wayne

- William

- Ian

- Loren

- Raymond

- Robert

- Anne, és változatai.

12:45 | miért írok? | EnVoice | |

Világépítés

A világépítés nem csak a science fiction és fantasy írók problémája, hanem olyasmi, ami minden írót érint. Az olvasó nem feltétlenül járt, mondjuk, Prágában, de ha valaki Prágáról ír egy könyvet, fontos olyan részleteket beépíteni, amelyek Prágát elevenné teszik. Az olvasónak el kell tudnia képzelni a várost, a hangulatát, az ott élőket, a mindennapokat. Ide nem csupán a jellegzetes látnivalók leírása tartozik - útikönyvet mindenki tud venni magának, köszönöm -, hanem azok az apróságok, amelyek az adott környezetre jellemzőek. Hogyan érzik ott magukat a karakterek? Milyen szokásaik vannak? Mit viselnek, milyen szlengben beszélnek? Hogyan viszonyulnak egymáshoz és a kívülről érkezettekhez? Milyen más kultúrák elemeit integrálták a sajátjukba? Az a fontos, hogy a lényeges és hangulatteremtő részleteket úgy adagold, hogy ne untasd közben halálra az olvasót.

Ebben segítségedre lehet a világépítők oldala, ahol össze vannak szedve mindazon linkek, amelyek a világépítéshez fontosak lehetnek. Az oldal főleg a szerepjátékokra van kihegyezve, de ez ne akasszon meg. Patricia C. Wrede oldalán pedig megtalálod azokat a kérdéseket, amelyeket tisztáznod kell, mielőtt megszokott környezetedtől eltérő helyszínre helyezed a történetedet.

11:38 | trükktár | Editor Diaboli | |

2006. augusztus 8., kedd

Utolsó simítások

Miután befejezted a regényedet/novelládat, változz át egy időre szerkesztővé. Készíts egy listát a történeted jeleneteiről helyszín és esemény szerint, jelöld azt is, ki a nézőpontkaraktered. Regénynél ezt a munkát fejezetenként végezd el, különben hamar átláthatatlanná válik a lista.

Miután végeztél, nézd át a listát! Van olyan jelenet, amit meg tudsz vágni? Vagy vannak olyanok, amelyeket össze tudsz vonni? Ne felejtsd el: a jelenet célja, hogy előrébb vigye a cselekményt és elmélyítse a karakterek megértését. Ha egy jelenet ezek közül csak az egyiket teszi, akkor vedd fontolóra az átírását.

Ha vannak olyan részek, ahol a sztori leült, kivehetsz jeleneteket. Ha feltétlenül szükséges jelenetekről van szó, lehet, hogy elég lerövidíteni ezeket - például húzd ki a hosszú leírásokat, és helyettesítsd rövidebbel.

 

Miután elolvastad és kielemezted a történeted, könnyen úgy érezheted, hogy elárasztanak az ötletek és az alternatívák. Megpróbálhatsz rendet vágni köztük, ha a könyv elején kezded az átírást, hogy legyen némi kontrollod afelett, hogyan jelennek meg az olvasó előtt a különböző jelenetek. Annyiszor visszamehetsz az elejére, ahányszor szükségét érzed. próbáld megbeszélni az ötleteidet az ideális olvasóddal. Az átírás több száz apró vagy nagyobb döntést igényel, csak azt tartsd észben, hogy a változtatásoknak elő kell segíteniük a történet tetőpont felé mozdulását.

 

Ha a mintázatok átírását a jelenetek átírása utánra hagyod, nehezebb irányítani, hogy az átírt jelenetek milyen képi eszközökkel operálnak. Tedd félre egy kicsit a kéziratot, és aztán nézd át megint abból a szempontból, milyen képeket használtál végig tudatosan. A képi mintázatoknak természetesen bele kell illeniük a történet akciójeleneteibe is. Ha a végén szuszakolsz be valamilyen mintát, mert az olyan "szépirodalmi", a képeid mesterségesnek fognak érződni. A jó mintázat egységet teremt a történet kezdete, közepe és vége között; a mesterséges mintázattól csak gépiesnek és merevnek fog tűnni a sztori.

Ezért ennél a lépésnél ne találj ki egy új képet, hogy ráerőltethesd a sztoridra, hanem használj egy olyat, ami már szerepel a történetben, hogy más részeit is erősíthesd.

A történethez nem feltétlenül szükséges a képi mintázat, anélkül is működni tud. Sok regény egyáltalán nem is operál velük. Ha azonban a képi mintázat mellett döntesz, válassz ki egy kelléket (pl. egy narancsot), egy jellegzetességet (pl. hideg), vagy szimbólumot. Gondold át, hogyan használtad a képet a történetedben, és azt is, be tudod-e hozni korábbi vagy későbbi pontokon is, kicsit más jelentéssel. Vigyázz, hogy az utólag betoldott kép alátámassza a karakterek tetteit, szervesen kapcsolódjon az adott jelenethez.

 

Még egy utolsó alkalommal olvasd végig a regényt. Ezúttal ne a cselekményre vagy a karakterfejlődésre figyelj, hanem a mondatokra. Fésüld ki az összegubancolódott mondatokat! Ellenőrizd a helyesírást és a központozást! És legfőképpen: ahol tudod, húzd ki a fölösleges szavakat. Hihetetlen, hogy az átírás során mennyi plusz szó kerül bele egy könyvbe, mint ahogy az is, mennyivel frissebbnek fog tűnni a prózád, ha a szószátyárságot elkerülöd.

 

Forrás: Nancy Kress: Beginnings, Middles and Ends és Ansen Dibell: Plot

10:19 | írástechnika | Hanna | |

2006. augusztus 4., péntek

Miért írok fantasy-t? – Avagy az „Ilyet én is tudok”-elv a gyakorlatban VI.

 Az írói álnevekről 1.

 

Álnevet, hangzatosabban művésznevet használni mindenkinek szíve joga, és a legkülönfélébb okból találják ki maguknak az emberek. Megesik, hogy „köteles” rá, ha pl. az azonos művészeti ágban tevékenykedők neve ugyanaz, hasonló (jellemzően színészeknél találkozhatunk ezzel; különösen, ha rokoni szál fűzi őket össze, s pl. az ifjú titán nem szeretné, ha a felmenőjéhez hasonlítanák, az azonosítás lehetőségét csökkentendő, más nevet vesz fel.)

Beazonosítás. Ez az egyik kulcskérdés. Mi értelme álnevet használni egy írónak, előadóművésznek, ha a kritikusi berkek ill. a közönség (egy/jó része) enélkül is tudja, valójában kicsoda az illető. Mennyire lehet megvezetni őket az angol álnév alatt történő kiadással? Holott a könyvet magyar szerző írta, aki lehet, hogy épp a szomszéd lépcsőházban lakik, vagy két saroknyira tőlünk pöntyögte be a számítógépébe feltétlenül elmesélendő történetét? Olyan „legenda” is ismert, leginkább a ’90-es évek elejéről, mikor úgy adtak ki fantasy és szerepjátékhoz kapcsolódó kiadványokat, hogy még azt is beleírták, ki fordította… Természetesen magyar szerzők szellemi termékeiről van szó.

Ugyanígy jellegzetes egy másik hazai kiadó mai napig tartó gyakorlata. Bár a szerzőgárda teljesen magyar, olyasmiket olvashatunk az első lapokon, mint „Hungarian edition” vagy „All rights reserved!”. A tartalmat átlapozva a „Köszönetnyilvánítások” címszó alatt pedig az egyes – természetesen angol álnevet használó – magyar szerzők neve található a „Copyright” és az adott mű angol nyelvre fordított címének társaságában.

Mi értelme ennek? Milyen olvasó közönséget célozhatott meg a kiadó, tekintve, vajon manapság hányan dőlnek még be, hogy külföldi szerzők írásait olvassák, és nem hazai gárdáét?

Vajon igaz-e, hogy jobban fogynak az angolszász néven publikált regények már több mint tíz éve a pályán lévő fantasy, sf írók esetén is? És ha igen, megfordítható-e a folyamat, ill. meg kell-e fordítani? Hiszen róluk ma már mindenki tudja, hogy magyarok, és a polgári nevükkel is tisztában vannak. Sőt, internetes oldalaik ill. fórumaik vannak, ahol a rajongók feltehetik a kérdéseiket. Magyarul.

Ami a ’90-es évek első felében remek marketingfogás volt (a hirtelen piacra szabaduló fantasy-ponyvairodalom igen magas eladási számokat produkált, kis túlzással a vevők tetemes része azt gondolta, „menő” amerikai szerzők írásait olvassa); ma már inkább hat nevetségesen, ahogy kényszeredett álneveket kreálnak maguknak a fel-felbukkanó ifjú „tehetségek”, ill. az (el)ismert szerzők továbbra is ragaszkodnak hozzá. A közelmúltból egy példa: egy kiadó magyar (!) népmesék feldolgozásait várta sf, f témában, a pályázaton nyertesek mellett pedig hazai ismert írókat is felkértek novellaírásra. Valamennyien a saját polgári nevükön vállalták a megjelenést, egyetlen kivétellel. Mi értelme egy kimondottan magyar kiadvány magyar hagyományokon alapuló kötetében külföldi álnéven szerepelni, ráadásul úgy, hogy a hazai rajongótábor, olvasóközönség előtt legalább ennyire ismert az illető szerző valódi neve is?

10:01 | miért írok? | EnVoice | |

A. C. Crispin ihletadó tanácsai

A. C. Crispin, a Writer Beware oldal egyik üzemeltetője ezúttal az írásra vonatkozóan osztogat tanácsokat.

1. Ne veszítsd el a lendületed! Minden nap írj valamit, még ha csak fél oldalt is. Így mindig tudatodban lesz az épp futó projekt.

2. Soha ne hagyd abba az írást úgy, hogy teljesen befejezel egy jelenetet vagy fejezetet. Nincs rosszabb annál, mikor másnap üres képernyővel kell szembenézned! Amikor végzel aznapra, mindig kezdj bele a következő jelenetbe vagy fejezetbe, még ha csak néhány bekezdést haladsz is benne. Így másnap tudni fogod már, honnan folytasd.

3. Amikor nem vagy biztos benne, mi következzen, olvasd újra, amit írtál, és szerkeszd meg! Így visszarázódsz a regénybe, és mire a végére érsz, kikristályosodik a következő rész.

4. Ha valódi írói válsággal küszködsz (vagyis hetek, hónapok óta képtelen vagy írni), próbáld meg a következőt: nyomtasd ki az utolsó öt oldalt, majd töröld ki a számítógépből ugyenezt a részt. Ezután gépeld be újra, menet közben csiszolva, változtatva rajta.

5. Nézd át a szinopszisod - ez akkor működik, ha részletes szipnoszist/vázlatot készítesz.

6. Ha semmi más nem használ, és képtelen vagy írni a megszokott környezetben, menj el máshová írni. Vidd a laptopod egy kávézóba vagy a szabadba, ha jó az idő. Ha nincs laptopod, írj kézzel egy jegyzetfüzetbe, aztán vidd át a jegyzeteidet a számítógépbe.

9:50 | trükktár | Editor Diaboli | |

2006. augusztus 1., kedd

Hogyan kezeld a kritikákat?

írta: Rich Hamper

(Segítség írói műhelyek kritikáihoz)

A kritizálás kritikus és író számára egyaránt kemény falat. A kritizálás élményét gyakran nem maga a kritika tartalma teszi tönkre, hanem ahogy előadják. Nézzük meg, milyen a kritika a kritikus illetve az író szemszögéből, és lássuk, mit tehetünk, hogy mindkét fél pozitív tapasztalatként értékelje! Vegyük először a kritizálást…

 

A KRITIKUS SZEMSZÖGÉBŐL

 

Itt az idő, hogy leüljél, és komoly véleményt mondjál egy másik író novellájáról. A tenyered máris izzad. A félelemtől jeges borzongás fut végig a gerinceden. Az jár a fejedben, vajon van-e annyi diplomáciai érzéked, hogy “jó” kritikát írjál. Attól félsz, hogy megsérted az író érzéseit, vagy úgy érzed, nem vagy eléggé kompetens, hogy jól kritizálj… vagy mindkettő. Azt kérdezed magadtól, hogy milyen egy jó kritika? Rájössz, hogy tulajdonképpen fogalmad sincs, ami még egy lapáttal rátesz a rossz érzéseidre. Nyugodj meg! Végy mély lélegzetet, és olvass tovább. Egy kis szerencsével, mire ennek a szövegnek a végére érsz, sokkal jobban fogod magadat érezni… és ügyesen le tudod kezelni a kritizálást is, anélkül, hogy elidegenítenéd magadtól az írót (függetlenül attól, hogy találkoztál-e már vele személyesen).

 

Beszéljünk először arról, miért írsz kritikát. A kritikák a legjobb visszajelzések, amikből az írók megtudhatják, hol keressék a hibákat az írásaikban, és hogyan fejlesszék íráskészségüket. Amikor kritizálsz, akkor egy másik írónak segítesz feljavítani a történetét. Közelebb segíted ahhoz, hogy kiadhassák azt, amit ír.

 

Te is jól jársz. A kritizálás nagyon jó alkalom, hogy a szerkesztői készségeidet fejleszd. Ez nagyon fontos, ha valaha is publikálni szeretnéd a saját műveidet. Vagyis amikor kritikát írsz, nemcsak az írónak segítesz, hanem magadnak is. Mind a ketten hasznot húztok belőle.

 

Teljesen természetes, hogy szeretnéd elkerülni a túlságosan negatív kritikákat, nehogy megsértsd az író érzéseit. Azonban nem a kritika negatív tartalma miatt kell aggódnod; arra kell vigyáznod, hogy hogyan tálalod. Ne felejtsd el, hogy az íróknak nem a kritika pozitív vagy negatív tartalma okoz fájdalmat, hanem a leereszkedés, az ellenségesség, a szarkazmus, a gúnyolódás és a többi csúnyaság, ami előtör, amint a kritikus megpróbálja magát érthetővé tenni az író számára. A benyomás, amit a szavak keltenek. Ne felejtsd el, hogy a kritizálás nem játék, és nem "legyőzni" akarod az írót. Segíteni próbálsz neki. Ezért, ha el akarod kerülni, hogy valakit akaratlanul is megbánts, olyan kritikát írj, amilyet mástól is várnál.

 

Beszéljünk a kritikák negatív tartalmáról. Ha egy író kritizálásra bocsátott egy novellát vagy regényrészletet, akkor fel kell készülnie a kritikákra. Az írók, különösen, ha már régóta írnak, nagy figyelmet fektetnek a negatív visszajelzésekre. A dicséret is jó, de a negatív kritika létfontosságú.

 

Az írónak meg kell tudnia, hol hibázott az íráskor, hogy kijavíthassa. Ehhez pedig az kell, hogy valaki az összes hibára rámutasson. De ne csak azt mondd meg az írónak, hogy mik a hibái, hanem tégy javaslatokat a talált problémák kijavítására. Lehet, hogy az író nem fog mindenben egyetérteni veled, de ha építően állsz hozzá a kritizáláshoz, valamit biztosan kapni fog.

 

Nem érzed úgy, hogy alkalmas vagy a kritizáláshoz? Pedig az vagy – mindegy, hogy te esetleg az ellenkezőjét gondolod. Valamennyien sok könyvet és novellát olvastunk, vagyis mindannyian Tapasztalt Olvasók vagyunk. A Tapasztalt Olvasó reakciói nagyon fontosak az író számára. te is egyfajta olvasói réteget képviselsz, és jogod van megmondani az írónak, hogy mi tetszett a művében és mi nem. Azt ugye tudod, hogy mit szeretsz egy történetben? Akkor mondd meg az írónak, mennyire felel meg az ő műve az "elvárásaidnak"! Ez a fajta visszajelzés nagyon értékes az író számára.

 

Hogyan fogjál hozzá a kritizáláshoz? Többféleképpen is nekiláthatsz. A metódus attól függ, hogy melyiket érzed kényelmesebbnek. Sokan először elolvassák a művet, majd a végén egyszerre kritizálnak. Mások többször is átfutják a művet: először csak azért, hogy egy általános benyomást szerezzenek, aztán a további átolvasások során a részletekre is kitérnek. Próbáld ki a két módszert! Figyeld meg, melyik működik jobban nálad!

 

Miből áll egy jó kritika? A legjobb, ha az ember a szendvics-módszert alkalmazza. Kezdjél a mű pozitív benyomásaival, ezután írd le a negatívumokat, majd fejezd be néhány dicsérő szóval. Utána menj vissza az elejére, és a negatív részeket tűzdeld meg olyan pozitívumokkal, amik az író történetében vagy technikájában különösen megtetszettek. Így a kritika jó hangulattal indít, később is fenntartja az egyensúlyt, majd kellemes kicsengéssel zár. A legtöbb írónak tetszik ez a megközelítés.

 

Ha ezt a technikát alkalmazod, itt van néhány tipp, hogyan készítsd el a negatív "husit" a "kritikaszendvicsbe"

 

 

I. Írd le az általános benyomásaidat az író művéről.

A. Általánosságban véve bejött neked a novella vagy regényrészlet?

span> Pontosan mi nem tetszett?

B. Élvezted a történetet? Szeretnél többet olvasni?

C. Ha novelláról van szó, akkor az író megfelelt az elvárásaidnak?

D. Ha regényrészletről van szó, foglald össze az író számára, mit vársz a történettől, hogyan oldódnak meg szerinted a rejtélyek, a konfliktusok, hogyan változnak meg a karakterek. Ebből az író tudni fogja, hogy eltalálta-e az ízlésedet.

 

II. Jellemezd a történet indítását (kivéve, ha regényrészletről van szó)!

 

A. Az elején nyilvánvaló volt számodra, merre megy tovább a történet?

B. Elültette-e benned a vágyat, hogy tovább olvass

 

Jellemezd a történetet/eseményeket!

 

A. Hogyan tetszik neked az író története? Tetszett? Magával sodort a történet? Ha nem, miért nem?

B. Volt-e olyan érzésed, hogy a történetnek van valami célja (t.i. volt-e olyan érzésed, hogy az egyik főszereplő megpróbál elérni valamit?)? Vagy nem volt az írásnak célja?

C. Hihető volt a történet? Képes voltál félretenni a hitetlenségedet, vagy volt olyan zavaró részlet, amitől legszívesebben földhöz vágtad volna az írást? Ha igen, mi volt ez a részlet?

 

IV. Jellemezd a történet végét (kivéve, ha regényrészletről van szó)!

 

A. Nem volt túl hirtelen vagy elkapkodott?

B. Megoldódott az összes konfliktus, aminek kellett volna?

C. Volt katarzis?

V. Jellemezd a karaktereket és a megformálásukat!

 

A. Könnyen beazonosítottad a főhőst?

B. Az ellenlábasa méltó ellenfél volt?

C. Voltak papírízű és szürke karakterek?

D. Hihetőek voltak a karakterek?

E. Érdekelt, hogy mi történik a főszereplőkkel vagy a többiekkel?

 

VI. Jellemezd a párbeszédeket és a dialektusokat!

 

A. Elégedett voltál a párbeszédekkel? Mi zavart bennük?

B. Használt az író dialektusokat? Tetszett, vagy már sok volt?

C. Vontatottak voltak-e a párbeszédek?

D. Nem volt túl sok a "mondta"?

E. Minden karakternek volt saját hangja? Melyiknek nem volt?

VII. Jellemezd a történet hátterét!

 

A. A leíró részek hossza túl nagy volt, túl kicsi, vagy pont megfelelő?

B. Az író elég részletet adott meg, vagy túl sok vagy túl kevés lírást adott a helyszínekről és az eseményekről?

C. A leíró részek megteremtették és erősítették-e a hangulatot?

D. A helyszínek valódinak tűntek?

 

VIII. Jellemezd a történet menetét és tempóját!

 

A. Megfelelő volt-e a novella vagy regényrészlet tempója? Gördülékeny volt? Nem volt túl feszes a tempó? Nem volt túl lassú?

B. Jól kezelte-e az író a bekezdéseket? A hosszú bekezdések lassítják a tempót. A rövidek felgyorsítják.

 

IX. Jellemezd a nézőpontváltásokat és az írói túlkapásokat!

 

A. Mutasd meg az írónak, hol van egyszerre több nézőpont! Hacsak nincsen egy mindentudó, E/3 mesélő, a bekezdéseken csiszolni kell

B. Mutasd meg az írónak, hol váltott át a karakter nézőpontjáról az írói nézőpontra (pl. a karakter külsejének leírása, amik adott körülmények között nem tudatosulnak a karakterben)!

C. Fűzz megjegyzéseket az "információdömpinghez"!

1. Hogyan kezeli az író az olvasó számára megértés szempontjából létfontosságú információk elhintését? Sikerült feltűnésmentesen végrehajtania a feladatot?

2. Nincs túl sok visszaemlékezés?

3. Nincs túl sok belső monológ?

4. Nincsenek hosszú, unalmas magyarázó részek?

5. Az információ elhintése nem zavarja meg vagy lassítja le a történetet?>

 

X. Jellemezd a pontosságot! – A történetben található "adatok" helyesek vagy hihetőek? A tudományos részek megfelelnek-e a tudásodnak? Hihetőek-e a párviadalok és harcok? Pontosak-e a földrajzi részek? A viselt ruházat megfelel-e annak, amit az adott korszakban hordtak?

 

XI. Következetesség – Az író végig következetes a történet részleteivel kapcsolatban? Ugyanolyan-e a karakter szemének színe az első fejezetben, mint a tizenkettedikben? A karakternek az első fejezetben ugyanannyi gyereke van-e, mint a történet közepén, és ha nem, megmagyarázza-e az író a különbség okát? Rendben van az idősorrend?

 

XII. Jellemezd a szóhasználatot!

 

A. Vannak-e szükségtelen szavak? (pl. "végső befejezés" vagy "nagyrabecsült mélyentisztelt")

B. Felfújt mondatok és kifejezések. Pl. "tulajdonképpen", "példának okáért" stb. Ezeket gyakran ki lehet váltani egy vagy két rövidebb szóval.

C. Felesleges mondatok és tagmondatok használata (két mondat, ami ugyanazt mondja el, csak más szavakkal).

D. Szükségtelen jelzők használata (pl. "majdnem", "nagyon").

 

XIII. Megjegyzések bármi mással kapcsolatban, ami elvesz a történet értékéből; pl. volt-e valami, amit zavarónak találtál?

 

XIV. Mellőzd a nyelvtan és a helyesírás részletes elemzését, kivéve, ha az író erre külön megkér! Csak a gyakrabban előforduló hibákat emeld ki, ahol biztos vagy a dolgodban, és ahol látszik, hogy az író komoly gondokkal küszködik!

 

XV. Tartózkodj a mű humoros kommentálásától! Te biztosan jól szórakozol, de szükségtelenül megbántod vele az írót.

 

 

Milyen formátumú legyen a kritika? Tök mindegy, amíg világos a mondanivalód. Egyesek idézik a történetnek azt a részét, amihez éppen megjegyzéseket fűznek, aztán közvetlenül alá gépelik a kritikájukat.

 

Egy fontos tanács: Ne próbáld átírni az író sztoriját! Az az övé. Neked csak az a feladatod, hogy megítéld, mennyire jól adta elő.

 

Most, hogy a kritikus szemszögével már végeztünk, nézzük meg a kritizálást…

 

 

AZ ÍRÓ SZEMSZÖGÉBŐL

 

Először is, lehet, hogy nem vagy biztos benne, hogy kritikát kérj-e a művedre. Egyfelől jó ötletnek tűnik. Másfelől viszont ijesztő élmény – egy kritikus csúnyán el tud bánni a novelláddal. Az egész helyzet kényelmetlenül érint. Mit teszel?

 

Hadd igazítsunk a szemléleteden!

 

A művedre adott kritikák nagyon fontos visszajelzéseket tartalmaznak. Miért van ezekre szükséged? Azért, hogy megtudd, mik a hibáid az írásban, nehogy egy szerkesztő ugyanezek miatt a hibák miatt dobja vissza a művedet Jobb most megtudni, mik ezek, mint később. Az írásról is sokat megtanulsz, és így a készségedet is fejlesztheted. Vagyis nagyon sokat nyerhetsz a tapasztalatból.

 

Felejtsd el az egódat! Az csak akkor kerül veszélybe, ha engeded. Az írásodra adott kritikák, nem személy szerint ellened szólnak. Úgy gondolod, hogy valaki rádsüti, hogy nem vagy írónak való? Ha igen, ne aggódj! Erre esély sincs. Bárki megtanulhat jól írni. Ha van benned lelkesedés, akkor sikerülni fog… és ki is fogják adni a művedet. Ahhoz, hogy író legyél, nem kell elvégezned a szépművészetit, vagy egy írókurzust. Csupán képesnek kell lenned arra, hogy a hibádból tanulj, mindegy, mennyit vétesz. Nálad van a siker kulcsa.

 

Mivel tudnod kell, mi a baj az írásoddal, hogy kijavíthasd, gondold át, milyen visszajelzés lenne a leghasznosabb a számodra? Nem a negatív kritika? Végtére is az efféle visszajelzések rámutatnak a hibáidra. A negatív kritika létfontosságú az írói siker szempontjából. A pozitív visszajelzés is jó, de nem igazán segít sikerre. Mindenestre, csak nyerhetsz azon, ha kritizálásra bocsátod a művedet. Tehát tedd meg

 

***

 

Rendben, végre beadtad a művedet, éppen megkaptad az első kritikádat, és nekilátnál elolvasni. Szeretnéd megtudni, mit gondolt a kritikus a történetedről. Kíváncsi vagy, mennyit kell átírni. Reméled, hogy a kritikus nem volt túl szigorú, nem cincálta szét teljesen az írásodat, és nem tett megjegyzéseket a szellemi színvonaladra. Abban reménykedsz, hogy kapsz pár hasznos tippet, ami alapján kijavíthatod a történetedet. Nézzük a kritikát, és lássuk, hogyan reagálsz rá.

 

Amikor kritikát olvasol, időnként védekezéssel reagálsz – noha tudod, hogy a negatív visszajelzések fontosak a sikerhez. Ez természetes érzés. Ne légy dühös! Ha az egyik kritikus kiszúr valamit a történetedben, és a kritikája nem hangzik meggyőzően, akkor ne változtass meg rögtön semmit ez alapján – hacsak nem kapsz hasonló visszajelzéseket másoktól is. Az utóbbi esetben viszont változtass a műveden, mert most már kapsz egy trendet, ami azt mutatja, hogy valamit ki kell javítanod.

 

Ne felejtsd el, hogy valószínűleg hosszú távú kapcsolatban vagy a kritikussal. Lehet, hogy fogtok még együtt dolgozni. Ő is tanul a kritizálásból, meg te is. Ezért ha a kritikus azt mondja, hogy a tudományos rész pontatlan, pedig te tudod, hogy nem az, udvariasan igazítsd helyre. Ha nem értesz egyet egy javaslattal, és van is rá okod, akkor közöld a kritikussal, hogy nem változtatsz azon, amit ő kiszúrt. Ha a kritikus meglepő módon reagál arra, amit írtál, kérdezd meg, hogyan kerülhetted volna el, hogy ezt a reakciót kiváltsad belőle. Beszélgess barátságosan a kritikussal! Hosszú távon nem fogod megbánni.

 

Ne felejtsd el azt sem, hogy a kritikus nem kényszerít arra, hogy olyan változtatásokat vigyél véghez a művedben, amihez nincs kedved. Ő csak javaslatokat tesz – saját korlátozott vagy kiterjedt írói tapasztalata alapján – és ezért a kapott kritikák minősége is változó lehet. A végső döntés, hogy mit változtatsz meg a történetedben, a tiéd. Felül kell bírálnod a kritikákat, és el kell döntened, melyik tűnik értelmesnek, és melyiket kell figyelmen kívül hagynod. A műved a tiéd. Csak ott változtass, ahol jogosnak érzed.

 

Miután az értelmesnek ítélt kritikák alapján módosítottál a műveden, jelezz vissza a kritikusodnak. Köszönd meg a munkáját, és mondd el neki, hogyan befolyásolta a kritikája az írásodat. Ezzel bezárul a kör, és a kritikusod is tanul és magabiztosabb lesz, ráadásul természetes kíváncsiságát is kielégíted. A kritikus rendszerint szeretné tudni, hogy sikerült-e pozitív hatást gyakorolnia a művedre.

 

Most, hogy az író szemszögével végeztünk, lássuk a kritizálást...

 

 

MINDKÉT FÉL SZEMSZÖGÉBŐL

 

Ha a kritizálásból kizárjuk a személyeskedést, csak a műre koncentrálunk, a szendvics-módszert használjuk, és úgy kritizálunk, ahogy kritikát várunk, a kritizálás mindkét fél számára hasznos élmény lehet. Barátságos párbeszéd esetén mindkét fél növeli a másik tudását, és talán éveken át pozitív hatást gyakorol a másik írói karrierjére. Az ilyen erőfeszítések eredménye jobb írás kevesebb fájdalom árán.

5:44 | kritika | Hanna | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika