2006. augusztus 4., péntek

Miért írok fantasy-t? – Avagy az „Ilyet én is tudok”-elv a gyakorlatban VI.

 Az írói álnevekről 1.

 

Álnevet, hangzatosabban művésznevet használni mindenkinek szíve joga, és a legkülönfélébb okból találják ki maguknak az emberek. Megesik, hogy „köteles” rá, ha pl. az azonos művészeti ágban tevékenykedők neve ugyanaz, hasonló (jellemzően színészeknél találkozhatunk ezzel; különösen, ha rokoni szál fűzi őket össze, s pl. az ifjú titán nem szeretné, ha a felmenőjéhez hasonlítanák, az azonosítás lehetőségét csökkentendő, más nevet vesz fel.)

Beazonosítás. Ez az egyik kulcskérdés. Mi értelme álnevet használni egy írónak, előadóművésznek, ha a kritikusi berkek ill. a közönség (egy/jó része) enélkül is tudja, valójában kicsoda az illető. Mennyire lehet megvezetni őket az angol álnév alatt történő kiadással? Holott a könyvet magyar szerző írta, aki lehet, hogy épp a szomszéd lépcsőházban lakik, vagy két saroknyira tőlünk pöntyögte be a számítógépébe feltétlenül elmesélendő történetét? Olyan „legenda” is ismert, leginkább a ’90-es évek elejéről, mikor úgy adtak ki fantasy és szerepjátékhoz kapcsolódó kiadványokat, hogy még azt is beleírták, ki fordította… Természetesen magyar szerzők szellemi termékeiről van szó.

Ugyanígy jellegzetes egy másik hazai kiadó mai napig tartó gyakorlata. Bár a szerzőgárda teljesen magyar, olyasmiket olvashatunk az első lapokon, mint „Hungarian edition” vagy „All rights reserved!”. A tartalmat átlapozva a „Köszönetnyilvánítások” címszó alatt pedig az egyes – természetesen angol álnevet használó – magyar szerzők neve található a „Copyright” és az adott mű angol nyelvre fordított címének társaságában.

Mi értelme ennek? Milyen olvasó közönséget célozhatott meg a kiadó, tekintve, vajon manapság hányan dőlnek még be, hogy külföldi szerzők írásait olvassák, és nem hazai gárdáét?

Vajon igaz-e, hogy jobban fogynak az angolszász néven publikált regények már több mint tíz éve a pályán lévő fantasy, sf írók esetén is? És ha igen, megfordítható-e a folyamat, ill. meg kell-e fordítani? Hiszen róluk ma már mindenki tudja, hogy magyarok, és a polgári nevükkel is tisztában vannak. Sőt, internetes oldalaik ill. fórumaik vannak, ahol a rajongók feltehetik a kérdéseiket. Magyarul.

Ami a ’90-es évek első felében remek marketingfogás volt (a hirtelen piacra szabaduló fantasy-ponyvairodalom igen magas eladási számokat produkált, kis túlzással a vevők tetemes része azt gondolta, „menő” amerikai szerzők írásait olvassa); ma már inkább hat nevetségesen, ahogy kényszeredett álneveket kreálnak maguknak a fel-felbukkanó ifjú „tehetségek”, ill. az (el)ismert szerzők továbbra is ragaszkodnak hozzá. A közelmúltból egy példa: egy kiadó magyar (!) népmesék feldolgozásait várta sf, f témában, a pályázaton nyertesek mellett pedig hazai ismert írókat is felkértek novellaírásra. Valamennyien a saját polgári nevükön vállalták a megjelenést, egyetlen kivétellel. Mi értelme egy kimondottan magyar kiadvány magyar hagyományokon alapuló kötetében külföldi álnéven szerepelni, ráadásul úgy, hogy a hazai rajongótábor, olvasóközönség előtt legalább ennyire ismert az illető szerző valódi neve is?

10:01 | miért írok? | EnVoice | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika