2006. augusztus 16., szerda

Kéziratok beadása előtt

Merész vállalkozás egy új kiadó részéről efféle felhívásokkal borzolni a vállalkozó szellemű, önbizalomtól túltengő írótitánok érzékeit. Mindenképpen  elismerésre méltó a célkitűzés, ám hogyan kerülhető el az embermagas (és használhatatlan) kézirathalom felgyűlése?


Már régóta tervezünk egy cikket a kéziratok beadásának általános szabályairól, mit kell az írónak átgondolnia, mielőtt zsengéit a kiadókra zúdítja. Mind a szerkesztőknek, mind az íróknak megkönnyebbülés, ha a rossz és formailag nem megfelelő kéziratok el sem jutnak a szerkesztőségi postaládába.


Formai követelményekről


Minden kiadónál mások ezek a követelmények, de az általánosságban elmondható, hogy a kéziratot olvasható (12 pt) betűmérettel, Times New Roman, Arial , Courier vagy más standard és minden Wordben megtalálható betűtípussal kérik. A párbeszédek és bekezdések tagolása legyen egyértelmű.


Regényekből rendszerint csak az első három fejezetet kérik be, pontosabban ennél többet első körben nem igényelnek. A többit nem fogják úgysem elolvasni, csak ha nagyon meggyőző a regény eleje. Tévhit, hogy egy kézirat első 30 oldala után nem lehet eldönteni, hogy akarja-e az ember tovább olvasni vagy sem.


A beküldött írások mindig az író nevével, címével, telefonszámával és egyéb elérhetőségével kezdődjenek, és nem árt az sem, ha feltünteted a teljes kézirat terjedelmét (ívben vagy karakterszámban).


Tartalmi követelményekről


Mindig tájékozódj, hogy a kiadó milyen műfajokkal foglalkozik, egyáltalán ad-e ki magyar íróktól regényt. Vannak kiadók, amelyek novellagyűjteményt is fogadnak, mások kifejezetten csak regényekre szakosodtak. Ha ez külön nincs is feltüntetve a honlapon, a korábban kiadott könyveik alapján már képet tudsz alkotni a profilról és arról, az írásod belevág-e.

Néhány tanács az íráshoz


Nevetségesnek tűnhet ilyen ponttal foglalkozni egy kéziratok beadásáról szóló bejegyzésben, de szomorú tapasztalat, hogy olyan kéziratok is kiadóba kerülnek, amelyek megírása előtt az író alapkérdéseken sem gondolkozott el. A szerkesztő kínos homloktörölgetése és az elutasító levél elkerülhető, ha az író inkább átgondolja, mit is akar, és tényleg csak akkor küldi be az írását, ha azt elég jónak és érettnek találja. A szerkesztőnek nem feladata az írópalánták nevelése és oktatása!


Tehát: első körben keress egy élményt, szereplőt vagy párbeszédet, ami annyira megragad, hogy úgy érzed, muszáj megírnod a történetet.


Engedd kibontakozni a történetet! Hagyd, hadd fejezzék ki magukat a karaktereid, figyeld őket, merre viszik a történetet! Ily módon nem neked kell a mindent előre megtervező agytrösztnek lenni, és az írás számodra is inkább felfedezés lesz, mint munka.


Olvass sokat! Nőni fog a szókincsed, megtanulhatod, hogyan fogalmazd meg ugyanazt különféle módokon, hogyan írj leírást, hogyan mutass be egy szereplőt, hogyan finomíts a párbeszédeken.
Rengeteg különféle írói stílus van. Találd meg a hozzád legközelebb állót! Ha semmi más nem érdekel annyira, mint egy jó kis rejtély, akkor írj krimit! Ha szimbólumokkal és különleges meglátásokkal teli írás tetszik, ami egy-egy jól sikerült képpel mutatja meg a legnagyobb igazságokat, próbálkozz azzal! Akár a családod történetét, akár egy románcot, akár saját tapasztalataidat akarod megírni - ezek mindegyike jó cél lehet.


Mi az a stílus, amit te magad olvasni szeretsz? Nagy az esélye, hogy írni is ebben a stílusban tudsz a legjobban - és ha sokat olvasol, jobban el tudsz mélyülni más írók technikájában. Az íráskészség fejlesztésének egyik legfontosabb módja, hogy sokat olvass annak a stílusnak a legjobb képviselőitől, amit művelni szeretnél.


A jó írást nem csak az jellemzi, hogy szépen van megírva, de intellektuális kihívást és érzelmi töltetet is illik közvetítenie. A történetnek le kell kötnie az olvasót annyira, hogy átérezze a karakterek helyzetét, nehézségeit és félelmeit, és éreznie kell, hogy tudása vagy tapasztalata az emberekről vagy saját magáról elmélyült.


A karakterábrázolás sarkalatos pont. A helyszín és a cselekmény megadják az időt és a teret, amiben a szereplők mozognak, miközben felfedik magukat. A ponyvákban sokszor fordítva van - ott a szereplő elsősorban a cselekménynek van alárendelve.


Az olvasókat tisztelni kell. Ne csapd be őket! Soha ne próbáld megmondani, mit kéne érezniük vagy milyen következtetésre kell jutniuk. Ne rágj szájba semmit! Egy jó írás magától is elgondolkozásra készteti az olvasókat.


Gondosan válaszd ki a szavakat. Néha az ,,alacsony és kövér" a megfelelő leírás, néha a ,,zömök" hangulatosabb.


Problémák, amik felmerülhetnek az írásban


- Ne a párbeszédben próbáld elmondani a történetet! ,,Anna, a volt feleséged, ma felhívott." Az ilyen húzásoktól az olvasó elveszti a bizalmát benned, nem fogja elhinni, hogy képes vagy elmondani a történetet. A párbeszéd arra való, hogy az olvasó hallja, amit a szereplők mondanak, nem magyarázkodásra. Figyelj arra, mit mondana a karaktered!

- Érdektelenség. Ha téged sem érdekel a történet, az olvasót miért érdekelje?

- Karakterábrázolás hiánya. Az rendben van, hogy egyes mellékszereplők csak vázlatosak, de a főhősöknek valódi személyeknek kell lenniük.
- Kiszámíthatóság
- Túl személyes. Az író mindig átemelhet az életéből jeleneteket, hogy gazdagítsa az írását, de a részletekhez és tényekhez való kínos ragaszkodás esetlenné teheti a prózát.
- Az író mindenáron meg akarja mondani a véleményét.
- Az író íráskészsége még nem elég fejlett. Nézd meg, magyarosak, lényegre törők-e a mondatok.-  A jelzőhalmozások többnyire azt mutatják, hogy az író nem találta meg az odaillő szót.
- Ha írsz, ne bonyolult történetre törekedj, amivel villoghatsz az olvasók előtt. Arról írj, ami téged is komolyan foglalkoztat.
- Ne próbáld a szerkesztőt lenyűgözni a szövegen kívül bármi mással. Az illusztrációk, trükkös tördelések és nagy iniciálék nem segítik az elbírálás folyamatát. A tartalom a lényeg. A csilivili formázás furcsa formát ölthet a kiadó gépein.
- Nem szükséges lekenyerezni a szerkesztőt. A kísérőlevél legyen udvarias, lényegre törő, egyszerű. Megemlítheted korábbi publikációidat, de az sem baj, ha nincsenek. A virág, pezsgő, stb. beküldése a kiadóba kedves gesztus, de nem fogja javítani a kéziratod esélyeit.

- Néha az élőbeszédben használjuk a bevett szófordulatokat, de egy írásműben taszító hatásúak lehetnek. Ugyanez áll a jól ismert történetvázlatokra is. A klisék és sztereotípiák felismerésének legegyszerűbb módja, ha elgondolkozol azon, mennyire bosszantónak hangzanak a te fülednek, illetve mennyire ismerős a történet máshonnan. (Példák bevett szófordulatokra, amik klisének számítanak: ,,a legostobább dolog, amit hallottam", ,,csak a testemen keresztül", ,,magas, karcsú, szőke", ,,igazi pszichopata volt", ,,krokodilkönnyek", ,,angyali arc", ,,arcát szőke tincsek keretezték")

Hogyan ellenőrizd, hogy a történeted jó-e?


A karakterek vajon hús-vér emberek? Ha a karakterek egyszerű, kétdimenziós sztereotípiák, nem fogja a szerkesztő elhinni, hogy az illetőnek van például nagyanyja vagy gyerekkora, és nem fog érdekelni a sorsa sem. Egy novellában persze nem kell őket olyan mélységig kidolgozni, hogy még az alsógatyája színét is megtudja, illetve miben hisz, mert ezt még sokszor arról sem tudjuk, akivel együtt élünk, de nem is degradálhatod a szereplőket klisévé. Az író dolga, hogy a karakterek történetét őszintén, ügyesen és hangulatosan leírja. Ismerd és szeresd a szereplőidet - és cserébe segítenek megírni a történetet.


Vannak hangulatos képeid? Melyik képet tudnád kiragadni, hogy fesse meg az illusztrátor?
Ha hangosan felolvasod a történetet magadnak, meg tudod állapítani, van-e ritmusa. A költők ezért jók többnyire prózában is. Kell, hogy egy írásnak legyen sodrása, ritmusa.


Ami a történetben folyik, logikát követ. Az olvasót megakaszthatják a logikai bakik és következetlenségek.


Történik valami érdekes a történetben, változik valami? A köldökbámulás csak nagyon szűk irodalmi rétegben elfogadott téma.


Ha ezt a történetet álmomban látnám, lenne benne valami, ami reggel arra késztetne, hogy elmeséljem másnak?


Ha mindezekre a kérdésekre választ tudsz adni magadban, és ez a válasz kedvező, add oda az írást valakinek, akinek az ítéletében megbízol! Lehetőleg ne legyen közeli rokon vagy barát, mert nagy eséllyel puszta szeretetből elhallgatják majd, ha valami nem tetszik nekik. Ne a szerkesztő ítélete legyen az első, amit kapsz.


Ha mindezek után biztos vagy magadban, csak akkor küldd el az írásodat a kiadóba!


Ne feledd: az esetleges visszautasítás sem azt jelenti, hogy nem írsz jól - lehet, hogy csupán nem a megfelelő helyre küldted be a kéziratot. Ne add fel, próbálkozz és írj!

7:50 | trükktár | Editor Diaboli | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika