2006. szeptember 1., péntek

Peter S. Beagle gondolatai az írásról és az önbecsülésről

„A fogadós éneke minden regényem közül a legkedvesebb a szívemnek. Másokat jobban ismernek, esetleg népszerűbbek lettek, de ez az, amelyikbe belelapozok, valahányszor túlcsordul bennem a tisztelet vagy az irigység egy másik író iránt, és kezdem úgy érezni, hogy nem vagyok méltó a hivatásomra. Mindannyiunknak, még a legnagyobb íróknak, még azoknak is, akiket irigyelek, vannak időnként ilyen pillanatai – és rendkívül megnyugtat, hogy még maga Shakespeare is azt írta: <S irigylem a reménykedőbbeket,/ Különbeket és tapsoltabbakat,/ Ezt, mert többet tud, azt, mert verse szebb(…)>* Nincs olyan művész, aki ne bólintott volna rá ezekre a szavakra keserű fölismerésében.

A fejedben lakozó történet – illetve vers, festmény, szobor vagy film – sohasem ugyanaz, mint ami a papíron vagy a vásznon megszületik; ez olyan igazság, amelyet minden művész máshogyan próbál túlélni.”

 

Fordította: Kleinheincz Csilla

Részlet A fogadós éneke magyar olvasóinak címzett előszavából

  *Szabó Lőrinc fordítása

12:53 | EnVoice | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika