2006. szeptember 16., szombat
Mit tudunk az olvasóról?
„Úgy van, hogy nincsen. Az írót ne érdekelje az olvasó, mert az olvasót
se érdekli az író. Miközben dehogyis beszélnek, néznek el egymás
mellett. Itt ez a mondat, az olvasó magát akarja, mintha egy
varázsgömbben, látni. Az olvasó azonosulni akar, átérezni akar, sírni
és fellélegezni akar, megrendülni, fényben állni, tudni. Vagy, nem is
tudja, de azt akarja, hogy már a második fejezet végén dideregjen a
bőrén a kar. Olyat akar olvasni, amitől fáj neki. Nincsen olvasó. Semmi
biztosat sem tudunk róla. Ám amikor egyszeriben mégis lesz, mert
olvasni kezd a tiszai kőparton, a füves gátoldalban, a téren, akkor meg
már író nincs többé. Akkor már csak olvasó van. Így lesz kerek az a
világ, amit olvasásnak, az olvasás csodájának hívnak.”
21:29 | idézet |
MarquezUnread |
|