2006. szeptember 18., hétfő

Kétes eredmények

Az internet valódi kincsesbánya: egymást érik az irodalmi pályázatok és eredményhirdetések. Akad külön drámaíró pályázat, sci-fi pályázat, versíró pályázat, van olyan is, ahol egy egész novelláskötetre való irománnyal lehet csak indulni... de akinek ennyi írása nincs, és egyetlen oldalra le tudja szűkíteni a mondandóját, az akár nevezhetett az Albannach Skót Kulturális Egyesület "skót novellaíró pályázatára" is.

A cikkben azt állítják, a zsűri újságírókból és írókból állt, döntését pedig nagy nehézségek árán tudta csak meghozni. A három győztes novellát olvasva azonban érdekes, hogy tekinthetik őket publikálásra alkalmasnak? (Az egyesület angol-magyar nyelvű kiadványában megjelennek a novellák.)

"- Hát had nézzem meg ezt a kis aranybogarat!" - Az MTA talán egyszer, mint pl. a "de viszont" esetében, engedélyezi a "sereg" szó használatát is 'hadd' értelemben. Hiszen a "hadd" helyett oly gyakran előforduló "had" - írott formában - legalább annyira elterjedt, mint szóban a "de viszont". Így legalább kevesebben tévesztenék el, és én sem idéznék ilyesféle bakit a győztes(!) novellából.

Az igazi gond mégis az, hogy mindhárom, leközölt írás hemzseg a kliséktől (is).

"...borzasztóan bosszantotta felesége rokonainak viselkedése, különösképp a nagymamáé, aki naphosszat tündérekről szóló rémmeséivel és ostoba babonáival traktálta őket. A különös, erdei szellemekről és lidércekről, akik emberi gyermekeket rabolnak és saját fattyaikat hagyják helyükbe a háziaknak, maga is rengeteg mesét hallott ifjú korában, ezért különösen idegesítette. Ki törődik ilyen ostobaságokkal a mozdonyok, távbeszélők korában?" (Az I. helyezett írásból. A részlet a novella első felében olvasható, előre vetítve a végkifejletet. Biztos, hogy rácáfol a férj materializmusára a természetfeletti, mint ahogy azt már megszokhattuk: majd' minden valamire való fiction történetben kell egy szkeptikus, aki aztán csúnyán megjárja, mert nem hitt a gonosz manók/tündérek/földönkívüliek/szellemek létezésében...)

"– Ugyan-ugyan, csak nem gondolják, hogy az én koromban számít még a pénz? – Ez persze igencsak jelentős füllentés volt, mert ha valamit máig szeretett, akkor az a pénz volt. – Természetesen mindez ajándék. Rég hallottam magyar szót, örömet szereztek vele, csak ezt szeretném viszonozni, de ha megengedik, erről nem beszélnék többet. Kérem, fogadják el és menjenek. Jó utat hazáig! – azzal máris hátat fordított, ne lássák, ahogy elérzékenyül azon, amit nem kapott meg az élettől. Ha születik gyermeke, mára már hasonló korú unokái is lehetnének." - írja a szerző a II. helyezett novellában a skót főszereplőről. Aki, mivel skót, szükségképpen anyagias is. És persze mi sem legyezi jobban a magyar hiúságot, mint hogy egy külföldi szájába adni a dícsérő, méltató, elismerő szavakat/gondolatokat a magyarokról; miért is ne lehetne egy régi - '56-os menekült - szerelme... A téma amúgy is igen aktuális.

Ugyanezen írás befejezéseként cseppfolyós giccsbe ágyazott, a tanmese és az úti élménybeszámoló egyfajta keverékét kapjuk:

"– Különös öregúr. A <skót>, aki akár dinnyére is iszik sört. Már ha ráviszi a gusztusa. Mindenesetre ezután más kép él bennem róluk. – Azzal boldogan ölelték át egymást és hagyták hátuk mögött a Royal Mile-t és vele, lassan kigördülő buszukkal egy korábban általuk ismeretlen, majd útjuk során nagyon megszeretett országot."

A III. helyezett írás pedig így kezdődik:

"A legnagyobb szeretet, tisztelet és Isten kiválasztott szentjeinek kijáró vallásos áhítat övezi III. Malcolm skót király feleségét, Margit királynét. Ki volt ez a csodatévő, legendás személy?" A novella címe, ha még nem említettem volna, Margit királyné.

Remek példa arra, hogyan NE akarjuk a jellemfejlődést ill. meghatározó motivációk kialakulását ábrázolni egy egy oldalas novellában. Hogy dönt úgy egy fiatal nő szinte egyik pillanatról a másikra, hogy hozzámegy valakihez, akit nem is ismer. Mert "talán éppen ez a küldetése, élete értelme, feladata. Isten idevetette őket, és a skót uralkodó megkérte a kezét. Ez a vár most csendes és hideg, akár a király lénye. A nép szegény és betegségek tizedelik. Az utcákon éhező gyerekeket látott. (...) Olyan sok tennivaló volna..." (Itt kisebb felsorolás következik, miféle tetteket írhatnak az utódok Margit számlájára.)

Aztán megtörténik az isteni jel ("hirtelen napsugarak törtek elő és aranyos fénnyel ragyogták be a tájat"), és "attól a naptól kezdve (...) éreztette a királlyal, hogy hajlik feléje, néha könnyedén megérintette a karját, vagy rámosolygott..."

Ezek a részletek pedig külön kiemelést érdemelnek:

"a komoly, szakállas arcra keserű vonásokat rajzolt az erőszak gyakorlása, a sok kiontott vér látványa, a döntések súlya"

"A királylány nem volt ostoba, sem gyermek. Huszonnégy esztendős korára sok mindent látott maga körül és érzékelte, hogy tetszik Malcolmnak"

A versenyt nehezen eldöntő zsűri azonban sem ezt, sem más "apró" hibát nem vett észre a díjazott írásokban. Sőt! Ahogy a cikk fogalmaz: a "novellaíró-pályázatra nem várt mennyiségű és kiváló minőségű pályamű érkezett."

15:22 | link | EnVoice | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika