Nem teljesen értem a Hungarocon szervezőit. Köztudott, hogy erősen megcsappant az egész rendezvény látogatottsága, főleg a távolság miatt: a sci-fi rajongók még Budapestről se nagyon mozdulnak ki néhány kiadó "házi" találkozójára és az előadásokra. A képzőművészeti és a Preyer novellapályázat mellett újabban képregénykiállítással próbálják feldobni a "műsort", és a Literátor Műhelyt is meghirdetik (ami korábban "Íróiskola" néven futott). Bódi Ildikó a Solarianak adott interjújában azt mondta: "A <Literátor Műhely> fejlődik."
Pedig tavaly csupán 4-en jelentkeztek, és Bódi Ildikó is sajnálatosnak tartja, hogy a kezdő írókat nem érdekli az írás szakmai része, és nem kíváncsiak Vásárhelyi Lajos szigorú kritikáira. Ezért idén csak akkor lesz műhely, ha legalább 6-an jelentkeznek, és most már fizetni is kell érte (!), 3200 Ft-ot (aki Avana-tag, annak "csak" 2500-at) - két napos, meglehetősen kétes tréningért.
"Mivel az írói tevékenység egyéni, magányos munka, fontosnak tartjuk (...), hogy az alkotók meghallgathassák társaik véleményét írásaikról, (...) az alkotó érezze a felelősséget, hogy műve hatással van más emberekre, felhívjuk a figyelmet a <tudománytalanság> veszélyeire. A kritika elviselése, annak megfelelő kezelése, egyes elemeinek elfogadása is elengedhetetlenül szükséges, ha valaki novellákat, regényeket ír. Mindezekre jó edzést kínál..."
...több amatőr írói kör, melyek ugyan az interneten szerveződnek, de egyrészt ingyenesek, másrészt nem csak két naposak.
A tudománytalanságról szólva: már tavaly is igen komikusan hatott a rendezvény napirendi pontjai között az "ufótársaság közgyűlése", de az Avana honlapján olvasható rendezvényelőzetes idén is kínál néhány furcsaságot.
Akinek érdeklődését mégis felkeltette valamely program, és úgy dönt, megéri elmenni, annak kellemes szórakozást kívánunk, és szívesen vesszük az esetleges élménybeszámolókat is!
Tegyük fel, hogy első regényünk elkelt, kerestünk vele egy kis pénzt, és várjuk, hogy a fogyások után még több lé befolyjon. Vajon megéri-e föladni civil foglalkozásunkat és átállni az írásra?
Azt már sejtjük, hogy Magyarországon nem. Az írás hozhat olyan egyéb munkákat, amelyekből már meg lehet élni, de csak írásból nagyon kevesen képesek egy családot fenntartani. Nem érdemes arra játszani, hogy épp mi leszünk a szerencsés kivétel.
Sokszor hallottam, hogy "bezzeg Amerikában!" - úgyhogy megnéztem, milyen eredménnyel zárult Tobia Buckell felmérése.
Első regények esetén teljesen egyértelmű, hogy még nem éri meg benyújtani a felmondást. Az előleg összege 0 és 40 ezer dollár között mozgott, 5 ezer dolláros mediánnal. Tegyük fel, hogy egy regény megírásához egy év kell (kalkuláljuk bele az írói válságot is) - ez kiegészítő jövedelemnek nem rossz, de a család nem fog belőle megélni.
Befutott íróként a medián már 12500 dollár, amiből már tisztességesen (bár nem túl nagy lábon) meg lehet élni, bár megfigyelhető, hogy az ügynök nélküli írók csak 7250 dollárt keresnek átlagosan. Biztató azonban, hogy a "krém" akár 600 ezer dollárt is leakaszthat. Kérdés az, hogyan kerülhet az ember közéjük...
12:51 | írástechnika | EnVoice | |
Vannak olyan írói hibák, amelyeket a kezdők jóval gyakrabban követnek el, mint tapasztaltabb írótársaik. Nem is mindegyik számít egyértelműen hibának, de tény, hogy némi odafigyeléssel ezek kiiktatása feszesebb és hatékonyabb prózát eredményez.
Pat Holt az Absolute Write honlapján összegyűjtötte azt a tíz hibát, amelyet szerinte minden írónak meg kéne próbálnia magának kijavítana a kéziratban, mielőtt egy szerkesztőnek átadná.
Ezek közül az első az ismétlés, amely lehet szóismétlés, illetve kifejezés ismétlése is. Pat Holt szerint minden írónak van egy kedvenc szava, amelyet tudat alatt belesző a prózájába. Ez lehet egyúttal stílusjegy is, de az olvasóknak feltűnik és zavarja őket. Különösen feltűnő, ha az író egy ritka és érdekes szóra bukkan, aztán oldalról oldalra megismétli, mert annyira tetszik neki. A kifejezés ismétlése lehet karakterábrázoló eszköz, de az esetek többségében figyelmetlenségből kerül bele a kelleténél többször a szövegbe egy-egy szófordulat.
A másik hiba a lapos próza, amikor az író egyszerűen elmondja, ki mit miért tesz. "Bob az órájára nézett, és azon gondolkodott, meg tud-e állni tankolni, mielőtt felveszi a fiát az iskolánál a zenekari próba után." Előfordulhat, hogy a történetben fontos a zenekari próba és a tankolás, de az efféle mondatok általában csak helykitöltők. A lapos próza annak a jele, hogy az író maga is elvesztette érdeklődését a történet iránt, vagy fél valamit megírni.
A harmadik gyakori hiba az üres és fölösleges határozószók használata. Pl. állandóan, nagyon, ritkán, teljesen, tökéletesen, végül, sajnos stb. Ezek hangsúlyozásra szolgálnak, ehelyett azonban kiszívják az életet a szövegből.
A negyedik hiba az idétlen párbeszéd. A párbeszéd vigye előre a cselekményt, és lehetőség szerint ugyanakkor a karakterekről is tárjon fel új dolgokat. Az olvasók észreveszik, ha a karakterek csak úgy csevegnek olyasmikről, amiket már amúgy is tudnak. Pat Holt szerint kerülendőek a bájcsevegés bevett fordulatai is. Szintén hiba, ha a karakterek nem különülnek el világosan, és mindegyik ugyanolyan szellemesen és hetykén beszél.
A következő pontban Pat Holt belemegy a toldalékok kérdésébe, ami túlságosan is angol nyelv központú. Ha párhuzamot szeretnénk keresni erre a hibára a magyar nyelvben, talán a túlzott "vávézás" emelhető ki.
A hatodik hiba a létigék elburjánzása. Egyrészt szóismétlésnek számíthatnak, másrészt nehézkessé teszik a prózát, érdemes, ahol lehet, aktív, eleven igékkel kiváltani őket.
A hetedik hiba a felsorolás. Önmagában nincsen baj vele, csak ha túlzásba viszi az író. Pat Holt azt tanácsolja, hogy felsorolás helyett úgy írd le a jelenetet, mintha élőben látnád: a fókusz és a hangsúly néha szokatlan helyekre kerül, az egyes elemek nem kapnak ugyanakkora figyelmet.
Nyolcadikként megkapjuk a "mutasd, ne mondd" szabályt (mostanra már szinte a könyökünkön jön ki). Pat Holt itt kifejezetten az általános jelzőkre gondol, mint amilyen jóképű, vonzó, hatalmas, ostoba, vicces stb. Ezek a jelzők nem tárnak fel semmit az olvasó előtt, nem segítenek neki elképzelni a leírt dolgot. Hogyan vicces? Mitől jóképű? Pat Holt tanácsa, hogy minden érzékszervet vonj bele a leírásba, és légy specifikusabb.
A kilencedik hiba a fura fogalmazás. Ez gyakran előfordul, különösen, ha az író már fáradtan ült neki az írásnak, hasonló alakú szavak váltják fel egymást, furcsa hasonlatok és metaforák kerülnek a szövegbe. Mivel ezeket az olvasók is észre fogják venni, nemcsak a szerkesztő, az író mindig olvassa át a kész szöveget friss szemmel.
Végül a tizedik hiba a vesszők helytelen használata. Ennek kijavításában nagy segítséget nyújt A magyar helyesírás szabályai című könyv (rövid cikk erről a boncnokon itt).
A cikk üzenete: mindig olvassuk át a kéziratot, mielőtt elküldenénk a szerkesztőnek, vagy odaadnánk az olvasóknak, és amennyire lehet, küszöböljük ki a hibákat.
7:32 | írástechnika | link | Editor Diaboli | |
Magyar sajátosság, hogy az emberek bizonytalanok az újdonsággal szemben, és az szintén, hogy eleve negatívan állnak hozzá, leszólják a jó szándékú kezdeményezéseket – mondják sokan.
Az alábbi példa viszont világosan megmutatja, miért érdemes és egészséges odafigyelni. Az itthoninál nagyobb könyvpiacon nem ismeretlen jelenség az olyan álkiadó, ügynök, aki kihasználva a szerzők megjelenés utáni vágyát, látszólag nagyon kedvező feltételekkel ír ki pályázatot. Amit az illető meg is nyer. Csak egy picit kell fizetni. És az író, aki elhiszi a csak haveri alapon működő nagykiadók meséjét, aki minőségtől függetlenül elhajtanak mindenkit, aki nem ismerős, beugrik a különleges lehetőségnek. Nigériai csalás kicsiben.
Az átmenet a valódi kiadók és az átverés között persze folyamatos. Vannak, akik például teljesen elfogadhatónak tartják az Új Galaxis módszerét, miszerint a szerző maga is beszáll a megjelenő könyv finanszírozásába, majd a kész könyvből a befektetett összegért cserébe saját példányokat kap. „Anyu, nézd, benne vagyok egy könyvben” – valóban isteni érzés, de aki valamennyire is komolyan gondolja az írást, az nem térhet el attól az alapelvtől, hogy ez bizony munka, amit illik megfizetni. Ingyen adni lehet, de tartsa magát annyira a leendő író, hogy pénzt ne adjon saját megjelenéséért. Ennek ellenére többen vannak, akik váltig állítják: nekik egy ilyen kiadvány volt az első lépés, ez indította el őket a hírnév felé vezető úton. A kiadói szándék tiszta, és még ha nem is ért vele egyet valaki, a feltételek ott vannak feketén-fehéren – ha nem tetszik, nem kell belevágni.
Azután ott vannak a lelkes kiskiadók: általában mindenféle tapasztalat nélkül vetik bele magukat a könyvkiadásba, azzal a szándékkal, hogy ők majd új tehetségek tucatjait találják meg az ezerszer átfésült, ezerszer átválogatott magyar piacon, és alapjaiban reformálják meg a rendszert. Azután egy -két könyv után valahogy nem sokat hallani róluk… És még itt is lehetünk jóindulatúak. Miért ne? Egyszer valakinek véletlenül sikerülhet is.
És azután vannak olyan oldalak, mint a Tollinga.
Egy indexes hozzászólásból (Google cache, 833. hozzászólás) tudtam meg, hogy áprilisban lezárult egy “országos” pályázat – az illető, bizonyos NightAngel, éppen előrendelőket keresett, akik különböző árú emeltdíjas SMS-ekkel dobják meg a kiadót, hogy az “felmérje az igényeket”.
Nightangelről azt érdemes tudni, hogy 15-16 éves, és lelkes író: jelenleg egyszerre nyolc regényén dolgozik.
Hogy a Tollingáról mit kell tudni, arról sokat elárul a jelenleg is látható pályázati kiírás: csekély 1800 forintért bárki indulhat az ezer meg egy kategóriába, és majd a “szakmai zsűri” - a lezárt pályázatoknál sem tudjuk meg, ez kiket takar – dönt: megérett-e a mű a kiadásra.
Hogy mennyire szakmai a szakmai zsűri, azt jól példázza maga Nightangel alkotása (.doc), érdemes beleolvasni.
Hogy mennyire reális a kiadás? Hát, elvileg ott vannak a képek az egyik első könyvről, ahol egyrészt néhol nehéz eldönteni, hogy tényleg könyvről, vagy csak egy félbehajtott, színes nyomtatópapírról van-e szó, másrészt hiába volt vége lassan fél éve az első pályázatnak, az eredmény csak néhány próbanyomat.
Ha ehhez hozzávesszük a szabályzatot (remélem, nem kell kifejtenem, hogy miért), a helyzet még cifrább.
A dolog persze másoknak is feltűnt, de ahogy maga a pályázat híre, úgy a pályázat rosszhíre sem nagyon jut el az érintettekhez.
Gonoszak és rosszindulatúak vagyunk, amiért nem értékelünk egy, a fiatal művészeket felkarolni szándékozó próbálkozást? Hogy nem veszünk komolyan egy díjat?
Meglehet, de egy szkeptikusabb hozzáállás talán elkerülhető lenne, hogy ilyen ragadozók, ilyen lelketlen paraziták élősködjenek tizenhat éves kamaszlányok álmain.
Update: még egy link.
10:45 | link | vélemény | közérdekű | Komavary | |
Igen, igyekszünk ismét rendszeresen jelentkezni cikkekkel, hírekkel, miegymással. Jellemző módon pont akkor fordultunk el mindannyian a blogtól, amikor lehetőségünk nyílt honlappá alakulni - azt hiszem, a magunk részéről szándéknyilatkozat a honlap elindításához, ha egy év múlva is a régi lelkesedéssel gyűjtjük az anyagokat.
Addig itt.
14:55 | közérdekű | Editor Diaboli | |
Korábban belinkeltünk néhány cikket és blogbejegyzést arról, mennyire nehéz, vagy éppen könnyű erotikusat írni. Mivel ezek mind anygol nyelvű oldalak voltak, talán érdemes magyarul is körbejárni a témát. A leglényegretörőbbnek Steve Almond tanácsai bizonyultak:
1. Ne legyen szex
Ez rendkívül fontos. A szexben a legszexibb dolog a vágy, ami lényegében szép szó arra, hogy nem fektet meg senki.
2. Soha ne hasonlítsd a nő mellbimbóját:
a) cseresznyéhez
b) cseresznyemaghoz
c) ceruzahegyezőhöz
d) csavarhoz
A mellbimbó trükkös dolog, de általában semmi máshoz nem hasonlít, csak mellbimbóhoz, úgyhogy felejtsük el az idétlen hasonlatokat.
3. Soha ne használd a "pénisz" és "vagina" szavakat
Az erotikát semmi nem öli meg biztsabban, mint ezek a szavak, amelyek jobb esetben biológiaórát idéznek az ember eszébe, rosszabb esetben meg nemi betegségeket. Tulajdonképpen semmi szükség arra, hogy néven nevezzük a nemi szerveket. Példa:
"Szezámolajat öntött a tenyerébe, és a péniszemért nyúlt." vs. "Szezámolajat öntött a tenyerébe, és értem nyúlt."
Hasonló okból az eufemizmus is kerülendő, hacsak nem akarsz vicces lenni, tehát semmi bájdorong meg kéjbarlang, titkos kert, varázspálca és gyönyörkapu!
4. A szex néha vicces
Ha valaha is látnál magadról videofelvételt, egyetértenél. Ne félj ábrázolni a szex komikus oldalait!
5. Ne hagyd ki az előjátékot
A felvezetés gyakran jobb, mint a dugás. ne kövesd el a hagyományos hibát: a flört ne csapjon át önfeledt szopásba. Húzd egy kicsit az olvasót!
Itt megjegyzendő, hogy egy nőnek hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy elélvezzen. Senki nem veszi be azt a mesét, hogy a hapsinak elég betolnia a farkát, és azonnal orgazmushoz juttatja a nőt. Az orgazmust ezenkívül fölösleges bejelenteni, az életben is ritkán közlik ezt a partnereikkel a felek, egyszerűen megélik. Írd le a testük reakcióit!
6. A szex ragacsos
Ezen nincs mit szépíteni. Ha hitelesnek akarod láttatni az aktust, akkor foglalkozni kell a nedvességgel is, és itt nem csak a nemi szervek nedvességéről van szó, de a nyálról és az izzadságról is.
7. A valódi emberek nem beszélnek pornóklisékben
Nem mondják, hogy "Dugj meg, te nagy ember!" meg "Szopd le, bébi!", és legfőképpen nem mondják: "Igen, mélyebben, erősebben, ó, Jézusom, igen!"
Vagy legalábbis nagyon kevesen beszélnek így.
A valódi emberek többnyire fura dolgokat mondanak szex közben, mint például: "Azt hiszem, elzsibbadt a lábam" meg "Ó, bocs!" meg "Máris elmentél? Francba!".
8. Ne élvezkedj a durva részeknél
A szex nagyon erős téma. Elég, ha azt mondod az olvasónak, hogy két ember lefekszik egymással, és rögtön beugranak a nemi szervek. A szerzőnek az a dolga, hogy az olvasó figyelmét a meztelen test meghittebb titkai felé irányítsa. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy néha ezek a titkok viccesek.
9. Minden érzékszervre fordíts gondot
A szexben az a jó, hogy minden érzékszervet leköt. Ne hanyagold hát el a finomabb részleteket, mutasd be az ízeket, illatokat és hangokat, de kerüld a legkézenfekvőbbeket.
10. Teljesen oké, ha felizgulsz a saját szexjeleneteden
Sőt még kívánatos is. A jó szexjelenet célja, hogy felizgassa az olvasót, és ez csak akkor valósulhat meg, ha az írót sem hagyja hidegen.
14:27 | írástechnika | link | Editor Diaboli | |