2007. június 19., kedd

Stílusok, stílusváltás I.

Gyakori hiba az amatőr írók munkáiban, hogy egyik mondatról a másikra stílust váltanak, ők azonban ennek vajmi kevéssé vannak tudatában, és ha erre figyelmeztetik őket, általában nehezen látják át, mi és hogyan változott meg a szövegben.

Stílust kialakítani évek munkájával lehet, és az alkotó egyre tudatosabban teszi azt. Mikor ráérez a stílusok közti különbségre, könnyedén egyéniesíti a szereplőit is, képes lesz rá, hogy anélkül tudassa az olvasóval, éppen ki beszél, hogy folyton hozzátenné: „- mondta X.Y.”

A Tűz és Jég dala c. regényfolyamban rendkívül sok szereplőt mozgató G.R.R. Martin az egyes karakterekre jellemző módon beszélteti őket: Varys, az eunuch, a királyi udvar nagy intrikusa, szeret rébuszokban, költőien beszélni; óvatos, de számító figura. Tyrion törpe növésű, rendkívül intelligens és nyers a humora, és nem egyszer ezzel hárítja el az őt érő gúnyolódást is. 

„Varys megtöltött egy kupát.– Ah! Édes, mint a nyár. – Még egyet kortyolt. – Hallom a szőlőfürtök énekét a nyelvemen.– Nem tudtam eddig, hogy mi ez a zaj. Mondd meg a szőlőfürtjeidnek, hogy maradjanak csendben, mert mindjárt széthasad a fejem!” (Tyrion). 

„– A hatalom tehát egy komédiás szemfényvesztése?

– Árnyék a falon – suttogta Varys. – De az árnyak ölni tudnak. És néha egy nagyon kicsi ember is óriási árnyékot vethet.

Tyrion elvigyorodott.

– Lord Varys, kezdelek furcsa mód megkedvelni. Lehet, hogy ettől még megöllek, de azt hiszem, szomorú leszek miatta.”* 

Mi a stílus? Nyelvi kifejezésmód, ahogyan kifejezzük magunkat akár szóban, akár írásban. „Csupa bűbáj”, „alpári a stílusa”, „mint a pokróc” – talán nem is tudatosult bennünk, pedig sok hasonló kifejezéssel jellemezzük azokat, akik így vagy úgy viszonyulnak hozzánk. De amíg szóban könnyen meg tudjuk mondani, hogy egy szituációban érzésünk szerint milyen stílusban beszélt velünk valaki, addig írásban más a helyzet. Gyakori hiba, hogy a szereplők egyformán szólalnak meg, nincs rájuk jellemző egyéni hang. Ha erre ráébred az író, akkor könnyen túllő a célon, és ilyenkor gyakran használ indokolatlanul sok káromkodást a párbeszédekben. 

Egy adott karakter stílusa azonban nem feltétlenül azonos az egész szövegre jellemző írói stílussal. Kérdés, hogy E/3-ban vagy E/1-ben íródik-e a történet, ha utóbbiról van szó, akkor az író olyan nézőpont karaktert állít az olvasó elé, amely egyben meghatározza a szöveg stílusát is, a narrációra szükségszerűen rátelepszik a nézőpontkarakter beállítottsága.Éppen ezért, ha ez a fő karakter a többi szereplőhöz általában durván szól, esetleg nem megfelelő, nem odaillő szavakat használ pl. tudatlansága folytán, akkor elvárás, hogy magában a „leíró” szövegben is következetesen használja azokat, hiszen ő a „mesélő” – ez egyrészt jobban megalapozza a karaktert, másrészt megmosolyogtatja az olvasót, mert beleláthat egy olyan figura lelkébe, aki úgy teszi nevetségessé magát, hogy ezzel ő maga nincs is tisztában. 

„– Hallod, a bige nem látta a lámpát, csuma pirosba’ rongyolt bele!” (A mondatba tetszőleges mennyiségű és változatos káromkodások tehetők).

Rögtön elképzeljük a fukszos-susogós melegítős kopasz csávót, amint ül a verdájában, és ha ne adj’ Isten ő az E/1-es nézőpontkarakterünk, akkor a leíró szövegben sem mesélhet így:  

„A közlekedési jelzőlámpa pirosra váltott. Én a Porschémban ültem, és láttam, hogy a hölgy áthajt az útkereszteződésen. Ekkor az oldalról érkező autóval összekoccantak. Kiszálltam a kocsiból, odasiettem, mert láttam, hogy a nő beverte a fejét a kormányba.” 

Ehelyett: 

„A csaj le se szarta a lámpát, baszod, keresztül döngetett az úton, azt’ a szemközti sávból meg belement egy faszi, a nő meg ott fogta a fejét, foghatta is, mi a francnak hajt be a kereszteződésbe csuma pirosnál? A faszom fogja megvárni a zsarukat, gondoltam, és beletapostam a gázba.” 

A jelenet ráadásul máshogy is végződik: a stílus tükrözi a személyiséget, ezért könnyen kiaknázható fordulatokat rejthet magában a sztereotípiák lerombolásával. 

A narráció és a szereplők beszéde közti különbség szembeszökő az E/3-as elbeszélő módnál. Itt ugyanis folyamatosan figyelni kell rá, hogy ne vegyük át valamely szereplőnk stílusát, ne hagyjon nyomot a szöveg azon részén, mikor nem is ő beszél.

  *G.R.R.Martin: Királyok csatája, Alexandra Kiadó, fordította: Pétersz Tamás.

 

11:36 | írástechnika | EnVoice | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika