2007. június 19., kedd

Stílusok, stílusváltás II.

Alapul véve ezen, a stílusról szóló, lényegre törő cikket, lássuk, milyen főbb (írott nyelvi) stílusrétegek vannak:

- tudományos

- publicisztikai

- hivatalos

- szépirodalmi/művészi

- levélstílus.

Ezeken kívül fontosak a beszélt nyelvi stílusok is, ha életszerű párbeszédeket akarunk írni (egy susogós-melegítős fazon ugyanis nem fog emelkedett szépirodalmi stílusban megszólalni):

- társalgási

- szónoki. 

1.A tudományos, publicisztikai, hivatalos stílusokról:talán nevükben a magyarázat, de mielőtt azt hinnénk, nem nagyon kell vele foglalkozni, mindjárt megváltozik a véleményünk ha pl. egy sci-fi novellában idéznénk egy jövőbeli űrközpont hivatalos leveléből, mert hát ki tudja? Vagy a főszereplő, aki az eltűnt gyereke után nyomoz, meglát egy fontos cikket az újságban, és a jelenetet igen életszagúvá tehetnénk egy kis „bejátszással”?

 „A tudomány célja a valóság törvényeinek, összefüggéseinek megismerése, illetőleg világos és egyértelmű megismertetése érvelő bizonyítással. Ennek megfelelően a tudományos stílusból az érzelmi és festői hatású nyelvi elemek szinte teljesen hiányoznak. Az érthetőség kedvéért egyértelműen, pontosan fogalmaz. Nagy számban használ (magyar és idegen eredetű) terminus technicusokat…” 

2.„A publicisztikai stílus jellemző vonása (…) a közérthetőség, a meggyőzésre, a közvetlen hatásra való törekvés. Ennek érdekében kedveli a közkeletű nyelvi kifejezőeszközöket, fordulatokat, szólásokat, a hatásos új szavakat (neologizmusokat); szereti az időszerű vonatkozásokat (kortársak neve, időmegjelölés, szervezetekre, intézményekre való hivatkozás stb.), nagy számban használja a figyelemfelkeltő, hatásos címeket.” 

A jó szalagcím nagyon fontos lehet a már említett „bejátszásban”, és egyúttal azt is érzékeltetheti, hogy milyen jellegű újság került a főszereplő kezébe (bulvár? Tárgyilagosabb napilap?). Apró finomság, de lényeges hangulati vagy szereplőt jellemző elemmé válhat. 

3.„A hivatalos stílus legfontosabb jellemzői a következők: sajátos műszavak és kifejezések használata; merev formák, fordulatok megőrzése; olykor a mondatokat túlterhelő szóhalmozás; az idegen szavak kedvelése; szószaporító, gyakran helytelen kifejezések; bonyolult, körülményes, gyakran nehezen érthető mondatok. Mindez céljának a következménye is, hogy tudniillik legtöbb esetben joggyakorlati kérdésekben jár el.” 

Csak egy példa:„…közlekedésigazgatási eljárás céljából kérem szíves tájékoztatásukat arra vonatkozóan, hogy a(z) … … forgalmi rendszámú, Renault típusú gépjárművel kapcsolatos magánokirat-hamisítás üggyel kapcsolatos jogerős ítéletet Okmányirodánknak megküldeni szíveskedjenek.” 

4. A szépirodalmi/művészi stílus alapjaiban különbözik az eddigiektől, célja miatt is:„…olyan művészi hatásra való törekvés jellemzi, amilyet a többi stílusrétegben hiába keresünk. Legfőbb jellegzetességei a következők: képszerű ábrázolás, a legváltozatosabb nyelvi-stilisztikai eszközök felhasználása, rendkívüli választékosság, a művészi hatásra való törekvés, az egyéniség dominanciája.”

Míg az előző három stílus „jobban” ragad az emberre, a művészi annyira sajátos, originális kifejezésmódot igényel, amelynek kimunkálására éveket kell fordítani, és elhanyagolni sosem szabad. E folyamat során lehet megszabadulni az olyan sablonoktól, mint az „óceánkék szem”, „lenszőke/aranyhajába belekapott a szél”, „hangja mint a madarak csicsergése”, vagy a „méregzöld szemében a félelem lángja villan fel” (Karcolat.hu). 

Legkönnyebben úgy fejleszthető, ha rengeteg – jó – verset olvasunk, mert ott a költői képek sokkal erőteljesebben vannak jelen és szembetűnőbbek, mint a prózában.  

Ray Bradbury Marsbéli Krónikáiban gyakran alkalmazza a költőiséget, mely sajátos ritmust is ad a szövegnek: 

„A rakéta körül négy irányban terült el a kisváros zölden és mozdulatlanul a marsbéli tavaszban. Fehér házak és piros téglaházak; magas hársfák susogtak a szélben és magas juharfák és vadgesztenyefák. És templomtornyok néma, aranyozott harangokkal.” 

„A kisvárosban hullámzott a tömeg, az emberek ki-be jártak az ajtókon, kiáltozva üdvözölték egymást, és arany maszkot, kék maszkot és a változatosság kedvéért bíborvörös maszkot viseltek, ezüst szájú és bronz szemöldökű maszkot, mosolygó maszkot és homlokráncoló maszkot, viselőjük hangulata szerint.” 

„A gyapotföldeken lustán fújdogálta a szél a bokrok pihéit. A távolabbi dinnyeföldeken ott kuksoltak a kövér görögdinnyék, egyetlen ujjlenyomat sem volt rajtuk, doromboltak, mint a cirmos cicák a napon.”**

 

 A bibliai Énekek Énekében pedig egészen bizarr képzettársításokat találni:

 „Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.” 

„A te fogaid hasonlóak a juhok nyájához, melyek feljőnek a fürdőből…” 

„A te két emlőd, mint két őzike, vadkecskének kettős fiai.”*** 

A sort a végtelenségig lehetne folytatni, ezért aki írni szeretne, jobb, ha rászoktatja magát arra, hogy minden üres percét olvasással töltse. 

5. A levélstílus kapcsán a legfontosabb megállapítás az, hogy „ki, kinek (magánszemélynek vagy hivatalnak) írja a levelet, s mi a levél tárgya.”

Ha már szereztünk némi rutint az előző stílusokban, nem fog gondot okozni egy levélregény megírása, melyben egy fél analfabéta ork levelez egy elf leányzóval… 

6. „A társalgási stílus a beszédbeli érintkezés nyelvhasználata. Legfontosabb jellemzői a közvetlenség, a természetesség, a gyakran hétköznapi kifejezésmód és mondatfűzés. Szókincse ezért rendkívül sokrétű: csoportnyelvi, tájnyelvi, zsargon-, argó-, idegen szavak stb. egyaránt megtalálhatók benne. Kedveli a tréfás, gúnyos, sőt durva, vulgáris szavakat, másfelől a becézés, kedveskedés, udvariaskodás nyelvi kifejezőit, továbbá a nagyításokat, túlzásokat.” 

Úgyhogy azoknak nincs igaza, akik szerint nem helyénvaló, ha valaki csúnya szavakat használ a novellájában, regényében. A trágár kifejezéseknek helye van még egy szépirodalmi magasságokba törő műben is, ha az író megfizeti az árát. Párbeszédben a legkönnyebb „büntetlenül” káromkodást papírra vetni, illetve akkor, ha valamelyik szereplőnek a gondolataiba látunk (akár kiemeléssel, akár E/1-es mód választásával). 

7. „A szónok célja az, hogy a hallgatóságot meggyőzze igazáról, és megfelelő állásfoglalásra, illetve elhatározásra bírja. Ezért szívesen használ választékos, ünnepélyes, sokszor túlzó szavakat. A fokozás, a nyomósítás kedvéért gyakran él rokon értelmű szavakkal. A közérthetőség kedvéért általában kerüli az idegen szókat, az archaizmusokat (gör. 'régiesség') és a neologizmusokat. A mondatszerkesztésben a cáfolás vagy bizonyítás végett szereti a halmozott mondatrészeket, a felsorolásokat, kihasználja a figyelemfelkeltés nyelvi eszközeit. Szívesen alkalmazza a kifejező erejű felkiáltó és kérdő mondatokat.” 

Azt nem mondom, hogy némi perverziótól hajtva ezután hallgassunk bele a hazai politikusok beszédeibe, mert szerencsére a régiek között akad jó pár klasszikus, amelyek nem kevés irodalmi értéket is hordoznak. Érdemes beleolvasgatni, utána járni, legalább írói kíváncsiságból – főleg, hogy a szónoki beszédek általában kimaradnak az irodalomórák tananyagából – Martin Luther King Van egy álmom, vagy Ciceró Catilina elleni beszédének. 

„Hogyan hatott rátok, athéni férfiak, vádlóim beszéde, nem tudom; én bizony magam is kis híján belefeledkeztem; olyan meggyőzően beszéltek. Ámbár igazat úgyszólván semmit nem mondtak. Sok hazugságok közül leginkább egyet csodáltam: azt, amelyben kijelentették, hogy óvakodnotok kell, nehogy rászedjelek, minthogy félelmes szónok vagyok. Nem szégyellték, hogy nyomban tettel cáfolok rájuk, miután egyáltalán nem mutatkozom félelmes szónoknak; ez volt, úgy gondolom, a legnagyobb szégyentelenségük; hacsak nem azt nevezik ők félelmes szónoknak, aki igazat mond.”****  

 

**Ray Bradbury: Marsbéli Krónikák, Európa Kiadó, fordította: Kuczka Péter.

***Károli Gáspár fordítása

****Platón: Szókratész védőbeszéde, 22 Híres beszéd, Móra Könyvkiadó, Zoltai Dénes fordítása

12:15 | írástechnika | EnVoice | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika