2007. június 19., kedd

Stílusok, stílusváltás III.

Az alábbiakban internetre feltöltött, amatőröktől – és egy ténylegesen megjelent regény – szerzőjétől idézek, szemléltetésképpen. A kiragadott szövegrészletek talán kissé öncélúak, nem akartam egész írásokat véleményezni; adott esetben pedig nem csak a stílus terén hibádzanak, de azokkal most nem foglalkozom.

Az első idézet arra is jó példa, hogy a stílus megválasztása a történet hangulatához nagymértékben hozzájárul.

 „Gondoljanak, amit akarnak, de az út szélén álló kivénhedt kisteherautó nagyon is valóságosnak tűnt. Kipufogója öklömnyi szmogpamacsokat pöfékelt, mintha sofőrje csak a természet szavának engedelmeskedve egy pillanatra húzódott volna félre.
A kocsi furcsasága abban állt, hogy a vezető oldali szélesre tárt ajtó elfoglalta az erdei út felét, miközben egy teremtett lelket sem láttam a kocsiban vagy annak környékén. (…) ”

A részlet egy hazai szerző thilleréből van, a jelenet pedig arról szól, hogy a főszereplő megáll, mikor meglát az út szélén egy autót, amelynek utasai nincsenek sehol. Az előkészítésben erősen azt sugallja az írói ígéret, hogy valami borzasztó történt velük („A vidék kihaltsága életemben először nem nyugtatólag hatott rám, sokkal inkább félelmet ébresztett.”).  

A szöveg stílusa távolságtartó, amit az író azzal próbál ellensúlyozni, hogy lépten nyomon közvetíti felénk a főszereplő érzéseit, pl. hogy győzködnie kellett magát, hogy kiszálljon és megnézze, miért állt félre valaki, de nem írja le, miért, csak tényként közli – enyhén hivatalos stílusban –, hogy a vidék kihaltsága félelmet ébresztett benne. A mondatok hosszúak és emiatt nem túl hatásosak, ráadásul lényegtelen információkat is közöl bennük („a vezető oldali szélesre tárt ajtó elfoglalta az erdei út felét” – a kocsi ajtaja nyitva volt, felesleges túlcifrázni; „a kivénhedt kisteherautó nagyon is valóságosnak tűnt” – miért ne lett volna az? Erre később sincs magyarázat).

Egy borzongást keltő jelenethez fontos, hogy bekapcsoljuk a szereplő minden érzékszervét, darabosabb és lényegre törőbb mondatokban fogalmazzunk, kikerülve a felesleges körítést. A mutasd, ne mondd szabálya pedig itt is érvényes.  

„Mászok, ahogy tudok, de érzem, hogy a támadóm közeledik. Nekem kell előbb kijutnom!Kapkodva visszanézek, ahogy kiugrok a mellékutcára, és már látom is a sötét alakot, amint beles a szobába. Rohanni kezdek, de attól félek, hogy még így is mindjárt a nyomomban lesz. Ez alaptalan, hiszen néhány rejtett rövidítés igénybe vétele után le tudom rázni. Ennyit ér a helyismeret. Jelen esetben az életemet.” (Karcolat.hu)

 Azt hiszem, nem sok magyarázatot igényel, miért emeltem ki a szöveg egyes részeit. „Ez alaptalan” és az „igénybe vétele” megakasztják az egyébként sem túl pergő szöveget, és vele az üldözést is. Ha jobban megnézzük, a hivatalos stílus frázisai lopóztak be a szövegbe („jelen esetben”, „alaptalan”). 

 

 „A nő nyugott (sic!) léptekkel kisétált a hatalmas kapun, majd lassan elballagott a Harumi Dori és a Showa Dori sarkáig. Nem sietett – volt ideje elég -, és ezzel élesen kirítt a körülötte rohanó embertömegből. A Showa Dori sarkánál megállt a közlekedési lámpánál. A szemközti sarkon a Kabuki Színház gyönyörű épületegyüttese terjeszkedett, a színházzal szemben pedig a Reimu Technologies hatalmas irodaháza tört az ég felé.Amikor a lámpa zöldre váltott, kétszáz ember lépett az aszfaltra, kiket újabb hatezer követett. Csúcsforgalomban ez a szám akár a kétszeresére is nőhet Tokió reggeli, forgalmas utcáin.” (Karcolat.hu) 

Amellett, hogy az író itt is elég sok lényegtelen információt közöl, az idézet végén elejt egy olyan mondatot, amely sokkal inkább illik egy útikönyvbe, Tokióról szóló, ismeretterjesztő szövegbe, semmint egy cselekményesnek szánt novellába. Az, hogy reggelente tizenkétezren is lehetnek az utcákon Japán fővárosában, még csak nem is lényeges dolog a történet szempontjából, csak tovább terheli a szöveget.  

 

"Emlékszem milyen sokat meséltél azokról a robotokról, amelyek képesek elsajátítani egy idegen civilizáció nyelvét és az általuk használt fogalmakat mindenféle előképzettség nélkül. Te akkor megígérted nekem, hogy elsőként én beszélgethetek egy ilyen robottal, ha majd a Galaktikus Birodalom tanulmányozása után visszatér a Földre. Tudom, hogy Te vagy a Naprendszer Alkotmányának a galaktikus standard nyelvre való szabatos átültetésével megbízott bizottság vezetője, és azzal is tisztában vagyok, hogy ennek a fontos feladatnak az elvégzése nélkülözhetetlen a Földi Államoknak a Galaktikus Birodalomhoz való csatlakozása szempontjából ." (Fictiongarden.hu) 

 

A science-fiction novellából vett idézet egy jövőbeni levél, melyben egy férfi ír az apjának. A kiemelt szövegrészek azonban magánlevélbe nem egészen illők és nem csak amiatt, hogy nem szokás a másik féllel – hosszan és feleslegesen – olyasmit közölni, amit mindketten jól tudnak – az író öncélúan így akarja tájékoztatni információhiányban szenvedő olvasóját –, hanem a meglehetősen bürokratikus fogalmazás miatt sem.

 

A stílusváltás sokszor nem csak amiatt alakul ki, hogy valaki nem tudja, hogyan írjon, hanem mert görcsösen próbál koncentrálni a "jó fogalmazásra". Ezzel viszont könnyen modorossá és ugyanakkor túlírttá is válik a szöveg. A nyelvtani kitérők ellenére remélhetőleg sikerült a kedves blogolvasóhoz közelebb hozni a stílusok rejtelmeit, zárásként pedig csak ismételni tudom az amatőr/kezdő írók számára az egyik legfontosabb gondolatot: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!

12:24 | írástechnika | EnVoice | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika