2008. január 16., szerda

Író, vigyázz! III.

"A faj az, amit én annak mondok!" - ismeretlen rendszertanász.

Az előző hozzászólás eligazítást nyújt a vanity press és a POD világába, de mivel a két fogalom (sajnos) összecsúszik, úgy érzem, finomítani kell a besoroláson. (A Novum Verlagról most direkt nem beszélek, mert a végén még a boncnok is úgy jár, mint maldoror a blogtéren, akinek már sokadszorra töröltetik a bejegyzését.)

 

Mindenekelőtt: ami nagyon jó dolog, hogy végre egy téma, ami mellett a hazai fantasztikum alkotói kiállnak. Ugye van Sanawad hírneves bejegyzése a nem-mondom-ki-a-NeVétről. Sheenard erre válaszul elmeséli tapasztalatait egy digitális nyomdával, majd Merras erre rákontráz egy Könyvműhely és egy Lulu.com miniismertetővel. László Zoltán csak döbbenetét fejezi ki, mind az efféle (mármint nem az utóbbi három) "kiadókkal", és a naív szerzőkkel szemben. (Ha további véleményeket láttok, akkor a kommentek közé kérjük a linket! ;))

 

És akkor a lényeg: a Lilli.hu nem egyszerűen Lulu másolat! Az utóbbi tisztességes módon dolgozik: az árakat bárki láthatja, a könyveket leszállítják, az ember tudja, hogy kap-e ISBN számot vagy nem, vásárlóként látja, hány oldalas könyvet vesz meg, milyen könyvkötészeti adatokkal, még talán az amazon alá is betolja a könyvet (ami nem sok segítséget jelent, főleg, mivel mintha az amazon is elindította volna nemrég a saját POD-szerű szolgáltatását).

 

Hogy jobban megértsük, miért démoni a Lillith (ok, th nélkül), annak illusztrálásaként álljon itt egy példa, és egy link.

 

Példa: Skynet. Ő egy író, öt kötetes sorozatának első kötete pályázatot nyert az Accordia kiadónál.

Ha jól vettem ki Skynet indexes hozzászólásaiból a kiadó ügyvezető igazgatója, Dr. Balázs Tibor (PhD), a Magyar írószövetség tagja, a következő szavakkal méltatta a művet:

"Még konkrétabban: nem arra törekszik, amire a szubkultúra, hogy napjaink (ál)sztárjainak legújabb kalandjairól, ruhakölteményeiről, válásairól, sminkjéről, azaz egy művi világról tudósítson, hanem arra törekszik, hogy szellemesen, kedvesen, mély empátiával reális lelki tartalmakat fedjen fel, reális emberi törekvéseket mutasson be, tehát olyan spirituális dimenziót, léthelyzeteket teremtsen, melyekkel mindannyian azonosulni tudunk. Irodalmi pályázati anyaga új és új gondolatok megfogalmazására késztet, egyben lelki támpontokat is nyújt. Az írói önkifejezés tálentuma keveseknek adatott meg, viszont sokaknak segíthet az önkeresés útvesztőiben.
(...)
Azt akarja barátságosan, kulturáltan "kierőszakolni" tőlünk, hogy írjunk negatívumokat. Hát ez nem megy. Az írásmű pergő, lendületes, olvasmányos. Ha a lételmélet, az egzisztenciálfilozófia, az ontológia irányából vizsgáljuk, nyilván támadhat hiányérzetünk, hisz nem ezeket a kérdéseket feszegeti. Ha ezt tenné, néhányunknak ... még izgalmasabb lenne, de kevésbé szólítaná meg a műfaj szerelmeseit."

(Ja, mondtam már, hogy scifiregényről van szó? Egzisztenciálfilozófia-e vagy?)

Hogy-hogy nem, a regény (Mutánsok) mégsem az Accordiánál jött ki, hanem (közel ötszáz oldal terjedelemben, háromezer forintért) a Lillin. Ott láthatunk belőle részleteket is.

A Lilli persze nem ígér semmit, de a részletek alapján két dolog világos: ez egy POD*, hiszen nincs szöveggondozás, de még csak tisztességes tördelés sem, hiszen ekkora lóbetűk helyett fele-harmadakkora terjedelemben is ki lehetett volna hozni a kötetet - hja, hogy a vásárló fizet?

Az ígéreteket nem lehet számon kérni a Lillin. A hazugságait annál inkább.

Nézzük csak:

A szerzőket megpróbálják elriasztani a hagyományos könyvkiadástól - a vanity press tipikus beetetőszövegei kezdődnek így. Általában azt olvashatjuk, hogy a valódi könyvkiadásba csak protekcióval lehet bejutni, hogy a szerkesztők tesznek a munkájukra, és akkor sem ismerik fel az istenáldotta tehetség (vagyis a potenciális palimadár) remekművét, ha az orruk alá tolják és így tovább. A Lilli ehhez képest kreatív:

"Egy magyarországi könyvkiadó csak akkor jelentet meg könyvet, ha állami támogatást is tud hozzá intézni. "

Ebből, lássuk be, egy büdös szó sem igaz.

"A kiadó visszakéri a megmaradt példányokat, s ekkor derül ki, hogy ha mégis volt "fogyás". Ekkor kellene a könyvesboltnak fizetnie, de sok esteben ez nem történik meg.

A kiadónak is ekkor kellene a szerző számára fizetnie, ám ő sem fizet, s trükkök ezreit vonultatja fel, pl.: most azért nem teljesíti e megállapodást, mert az új kiadáshoz kell a pénz. Az író hosszú időt eltölt a kiadó, nagykereskedő, könyvesbolt háromszögben, ám a szerzői jogdíjához ritkán jut hozzá."

Ennek meg mondjuk a fele se. Tisztességes kiadónál, megfelelő szerződéssel a szerző (fordító stb.) már a mű nyomdába adásakor számíthat arra, hogy megkapja a pénzét.

(Hogy ez mennyire és miért nincs mindenhol így, az külön bejegyzések sorát érdemelné...)

Tehát a Lilli hazudik, csúsztat, csak hogy magát eladhatóbbá tegye. PODnak látszik, mégsem az: egyszerű vanity press...

 

*Valódi POD-e? Hiszen a könyvkiadóknak szóló ajánlatban elfekvő készletekről, értékesítetlen példányokról beszél.

 

 

UPDATE: Érdekes beszélgetés az Első Kötet Műhely honlapján a Novum Verlagról.

15:51 | közérdekű | Komavary | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika