A maguffin (MacGuffin) elnevezés Alfred Hitchcocktól ered, és olyan írói eszközt jelöl, ami előremozdítja ugyan a cselekményt, ám részletei nem lényegesek, és bár a karakterek fontosnak tartják, az olvasó számára nem feltétlenül az. Szerepe, hogy motivációt szolgáltasson a szereplőknek, akik a történet fókuszában állnak.
Hitchcock így magyarázta meg a maguffin jelentését: „A stúdióban kering egy név, a MacGuffin. Ez az az automatikusan előbukkanó elem, ami bármelyik történetben előfordul. Krimiben szinte mindig a nyaklánc, kémtörténetekben pedig a dokumentumok.”
A maguffin az a tárgy, amely körül a történet forog, de hogy pontosan mi az, nem számít – értéke valójában csak annyi, hogy a szereplőket cselekvésre ösztönzi. Ilyen például a máltai sólyom: egy ékkövekkel borított szobor, de a történet szerkezete szempontjából gyakorlatilag akármi lehetne. Tartalmazhatta volna a náci haditerveket is, vagy akár a bölcsek kövét. Dramaturgiai funkciója kimerül abban, hogy az emberek meg akarják szerezni. (Szerepét tekintve A Gyűrűk Ura Egy Gyűrűje szintén maguffin, mint ahogy az Indiana Jones és a kereszteslovag című film Szent Grálja is.)
Figyeljünk azonban arra, hogy ha a történet pusztán a maguffinról szól, üres marad. Az Akámicsoda Kardját vagy az Izé Koronáját hajkurászó hősök, akiknek kalandjaira az egyetlen magyarázat a maguffin, nem fogják megragadni az olvasót. Karakterekre, mondanivalóra, témára, hangulatra mindig szükség van, hiszen az olvasók az emberekre, jelenetekre és benyomásokra fognak emlékeznek leginkább, nem a cselekmény kanyargóira.
Orson Scott Card írása a maguffinról az alábbi linken olvasható.
17:58 | írástechnika | Editor Diaboli | |
Egyrészt, már olvasható a lenti cikk folytatása. Most megtudhatjuk, mit csináljunk ha készen vagyunk a kézirattal.
Másrészt a filmírás.hu-n egy tanulságos cikk az egyoldalas regényekről és íróikról:
"Unalmas közhely, hogy a legnehezebb dolga az írónak van. Ő az, aki kénytelen szembenézni az üres lappal, neki kell legyűrnie a hírhedt üreslap-fóbiát.
(...)
Velem ilyen sosem történt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én gyerekkorom óta mindig úgy ültem le írni, hogy valami nagy, kitörni vágyó érzés, érzelem munkált bennem. Sosem fordult elő, hogy leültem, és nem jutott eszembe semmi – hiszen akkor le sem ültem volna. Nem, az én bajom más volt: leültem, tele gondolatokkal és lelkesedéssel, megírtam egy oldalt, aztán mind a gondolat, mind a lelkesedés elpárolgott. Az üreslap-fóbiát sosem ismertem, én évekig egyoldalas író voltam."
9:04 | író | link | humor | Komavary | |
3:14 | író | link | humor | Komavary | |
A Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület honlapján felhívást tett közzé honlapján, amelyben arra kéri a magyar írókat, hogy belépésükkel tegyék lehetővé, hogy a szerzők műveik közkönyvtári kölcsönzése után közkönyvtári kölcsönzési jogdíjban részesülhessenek.
A MISZJE céljairól és a szerzők forráslehetőségeiről a linken lehet tájékozódni.
Robert J Sawyer kanadai scifi író szerint négy olyan könyv van, amit mindenképpen érdemes elolvasni annak, aki spekulativ irodalom írásra adná a fejét.
Ezek közül kettő OSC ( Characters&Viewpoints illetve a How to Write Science Fiction and Fantasy),kettő pedig egy bizonyos Donald Maass irodalmi ügynök műve (Writing the Breakout Novel és a The Career Novelist).
Habár főleg Maass könyveinél érdemes kiemelni, hogy az amerikai könyvpiacot szem előtt tartva íródtak, mégis érdemes elolvasni őket, de legalább a The Career Novelist-et, hiszen ez ingyen letölthető a szerző honlapjáról.
(Aki pedig még így is úgy érzi, hogy nem csillapodott a szakkönyvéhsége, annak itt egy magyar ajánló a Writing Science Fiction& Fantasy című esszégyűjteményről.)
3:25 | írástechnika | Komavary | |