2008. december 29., hétfő

Szex a fikcióban

Korábban már írtunk a szexjelenetekről, de sosem hátrány ilyen irányú érdeklődésünket (természetesen írásról beszélünk!) minél részletesebben kielégíteni.

Steve Thompson is alaposan körüljárja a témát cikkében:

Először is: nem muszáj szexet alkalmazni az írásban, noha kétségtelenül jobban eladhatóvá teszi a terméket. Az öncélú és funkciótlan szexjelenet azonban egyáltalán nem fogja lenyűgözni az olvasókat – a feladat éppen ezért az, hogy megtaláljuk az írásunkban azt a helyet, ahol a szex szerves része lehet. A téma is jelentősen befolyásolja, van-e szükség szexjelenetre egyáltalán. Ifjúsági könyvbe például nem javasolt nyílt szexjeleneteket beletenni, és fantasy és sci-fi írásokban is csak akkor szerepelnek, ha valamilyen módon előremozdítják a cselekményt. Mindig gondoljuk át, kiknek szánjuk az írást és hogy a célközönség mennyire értékelne egy szexjelenetet.

Fontos észben tartani, hogy a szexjelenetet legtöbbször érzelmi csúcspontként alkalmazzák az írók, ezért ugyanúgy föl kell vezetni őket, mint más csúcspontokat. Sok esetben már a könyv elejétől fogva várja az olvasó a két főszereplő egymásra találását, és ennek tetőzése lehet a szeretkezés. Ugyanígy lényeges, hogy a csábítás illetve a szexet megelőző események sokszor fontosabbak, mint maga az aktus, és nem feltétlenül van szükség arra, hogy naturálisan leírjuk, melyik végtag hova kerül – elég a felvezetés. A legtöbb fikcióban a szexjelenetek csupán az intenzív érzelmek melléktermékei.

További figyelmeztetés Sean Lindsay-től, aki szerint lényegében minden szexjelenet öncélú:

A szexjelenetnek csak akkor van értelme, ha lényeges információkat közöl a karakterről vagy az emberi lélekről. Végtére is minden, amit a szexről tudni akarunk, pár kattintással elérhető az interneten.

Egy szexjelenet akkor öncélú, ha az író azért írja, mert meg akarja írni, nem pedig mert előremozdítja a cselekményt. Ha nem változtat meg semmit és nem tár fel semmit, akkor öncélú. Pont. (Ez egyébként nem csak szexjelenetekre igaz, hanem például az erőszakos jelenetekre is – bizonyára mindenki találkozott már több tíz oldalra rúgó csatával, ahol semmi más nem történt, mint az író leírta, ki hogyan halt meg.)

Öncélú szexjelenetek is szerepelhetnek az írásban, ha nem túl hosszúak vagy olyan jól vannak megírva, hogy az olvasó megbocsátja az írónak őket. A terjedelmük nem lehet nagyobb arányaiban, mint más jeleneteké – ha a nézőpontkarakter általában szűkszavúan írja le az eseményeket, nem válhat terjengőssé a véres vagy erotikus jelenetekben sem. A következetesség megőrzése fontos, az író nem kerülhet előtérbe a karakter rovására.

Az öncélúság elkerüléséhez folyamatosan tegyük fel magunknak a kérdést: mi tartozik a történethez, mire van szükség a szereplők és a világ árnyalásához, fejlesztéséhez, a történet irányításához.

Ha pedig szükséges, nyírd ki a kedvenceidet.

 

9:59 | írástechnika | Hanna | |

2008. december 12., péntek

Freestyle gyorstalpaló

Mi az a freestyle rap?

Átadom a szót a szakértőnek:

"[A] rap mint műfaj legfontosabb gyökere a battle rap, a freestyle párbaj, amely kultúrantropológiailag a ritualizált rangsorteremtő agresszió művészi megnyilvánulási formája az orális hip-hop szubkultúrán belül."

Oké, de mit érdekli mindez az egyszeri írni tanulót?
A válasz egyszerű: a freestyle rap nem csak rögtönzés; folyamatos, éjjel-nappali szövegben gondolkozást jelent, szókincs-bővítést, nyelvi játékokat és folyamatos számonkérést: a rögtönzött szöveg megengedi a hibát, de azzal, hogy egyenletesen aktívan tartja a szövegteremtő-alközpontot, hordozható írásgyakorlatként fejleszti a technikát.

Nem kell, hogy hivatásunkká váljon, nem kell, hogy szeressük a rapet, de mindenképpen érdemes elolvasni a Rapnyelv Freestyle alapozóját. Innentől Ateesh:

"Néhányan megkerestek, hogy adjak tippeket: hogyan fejlesztheti egy kezdő rapper a freestyle-technikáját, a rímkészségét, a flow-ját.

(...)

Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy aki tudja, az csinálja, aki meg nem tudja, az tanítja... :) Én nem vagyok rapper, freestyle-ozni meg különösen nem tudok, de azért tudok tippeket lopni innen-onnan, amelyeket szívesen megosztok mindenkivel, aki meg szeretne próbálkozni ezzel a hihetetlenül szórakoztató, szellemes, kreatív önkifejezési formával."

A folytatást elolvashatjuk a Rapnyelven.

12:33 | írástechnika | költészet | Komavary | |

2008. december 8., hétfő

Frissült a tartalomjegyzék

Kedves Olvasók!

Végre sikerült újralinkelni a cikkeket, ezért ismét használható az Irodalmi boncasztal tartalomjegyzéke. Amennyiben maradtak volna törött linkek, kérlek, jelezzétek!

Köszönjük!

11:37 | közérdekű | Editor Diaboli | |

Egri Lajos: A drámaírás művészete

Az Irodalmi boncasztal három éve megígérte, hogy amint hozzájut Egri Lajos valamelyik írástechnikai könyvéhez, azonnal beszámol róla. Hatvan év késéssel végre magyarul is megjelent, ezért szeretnénk minden írással foglalkozó blogolvasónkat arra buzdítani, hogy vegye meg, mert megéri. Hogy miért is?

Annak ellenére, hogy a könyv több mint fél évszázados (a magyar fordítás az 1960-as, szerző által átdolgozott és frissített kiadás alapján készült), a benne foglaltak egy fikarcnyit sem tűnnek avíttnak, túlhaladottnak. Köbli Norbert fordítása hűen visszaadja az eredeti világos és lényegretörő magyarázatokat, és megfelelő szakszavakat talált az azóta már elterjedt terminológiára (premissza, válság, támadáspont, átmenet).

A könyv a drámaírással foglalkozik, és példáit is a színház világából hozza (nem csupán a jó, de a hibás darabokat is kielemezve) ám a lefektetett szabályok ugyanígy érvényesek a regények és filmek szerkezetére. Egri Lajos újítása abban rejlik (és ezért válhatott könyve alapművé), hogy az addig uralkodó arisztotelészi drámai vezérelvet (a cselekmény fontosabb, mint a karakter) újra cserélte, melynek alapja a premissza és a karakterek egysége. A cselekmény szerinte a karakterek közötti ellentétekből fakad, és akkor lesz teljes, ha követi az írásmű premisszáját (korábban írói ígéretként is emlegettük).

A könyv elsőként tehát a premissza fogalmát határozza meg, és példákat hoz arra is, mi történik, ha ez a premissza nem világos, vagy ha egyszerre több premisszát próbál az író teljesíteni. A következő részben kerül sorra a karakter, mint az írásmű velejét adó elem. Számomra a könyvnek ez a része tűnt a legjobban kidolgozottnak és legvilágosabbnak: a karakter szerkezetének, környezethez és más karakterekhez fűződő viszonyának és fejlődésének boncolgatásán túl egyértelmű definíciókat és magyarázatokat hozott (és felismertem az alapelveket, amelyeket Orson Scott Card kibővítve tárgyalt a Characters and Viewpoint című munkájában). A következő rész a konfliktusokkal foglalkozik: először a cselekvés eredetét kutatja, majd példákat hoz az alapvető négy konfliktustípusra (statikus, ugráló, erősödő, sejtető), és felrajzolja a válság, tetőpont és megoldás ívét (crisis, climax, resolution). Az utolsó rész már a korábban lefektetett alapelvekből fakadó részkérdésekkel foglalkozik: a párbeszéddel, a szereplők megjelenésével és eltűnésével, az expozícióval és a melodrámával (valamint a zsenialitással és azzal, hogy miért aratnak rossz művek is sikert).

A könyv sajtóttájékoztatóján a meghívott előadók elsősorban a forgatókönyvírást emelték ki, mint az Egri Lajos munkájából leginkább profitáló művészeti ágat, ami sajnálatos, mert így elsikkadt az üzenet, hogy valamennyi írónak érdemes lenne kezébe vennie, forgatnia – aki maga már tud írni (már ha ez egyáltalán elmondható arcpirulás nélkül), az bólinthat a világosan összefoglalt alapelvekre, amelyeket tudatosan vagy tudat alatt maga is követ; aki pedig még csak csiszolja tehetségét, támpontra lelhet, hogy kijavítsa hibáit.

A könyv a Műegyetemi Kiadó könyvesboltjában vagy honlapján vásárolható meg.

8:15 | írástechnika | író | vélemény | Hanna | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika