7:30 | link | közérdekű | Hanna | |
Felfedezésre váró író vagy? Netán szerkesztő, irodalmi ügynök? Vagy csak egy lelkes olvasó, aki szeret ingyen (és legálisan) könyveket olvasni a világhálón?
A HarperCollins egyedülálló rendszert dolgozott ki a tömegesen érkező kéziratok problémájára: létrehozta az Authonomy tehetségkutató oldalt. Az Authonomy működése meglehetősen egyszerű: a regisztrált tagok feltölthetik az oldalra a regényüket, amelyet aztán más tagok és arra tévedő olvasók elolvasnak, véleményeznek, értékelnek. Mivel a tagok között több szerkesztő és ügynök is található, ilyenformán publikusan fölkelthető azok érdeklődése is, akiknek amúgy is küldött volna az ember bemutatkozó levelet. A HarperCollins szerkesztői tanácsa minden hónapban megnézi az öt legjobbnak értékelt új regényt és véleményt ír róla – és mivel az oldal célja, hogy új tehetségeket fedezzenek föl, azokat a kéziratokat, amelyek valóban megragadták a figyelmüket és látnak benne lehetőséget, meg is veszik, mintha csak egy ügynökség ajánlotta volna be.
A lehetőség adott. Éljetek vele.
16:08 | kritika | link | Editor Diaboli | |
Naponta érkeznek a Boncasztal szerkesztőségébe a felháborodott levelek: hol a következő bejegyzés? Mikor írtok már? Azt ígértétek, rendszeresen frissítetek! Mit tehet ilyenkor az ember?
Mondjuk bevallja, hogy a fentiekből egy szó sem igaz. De mi nem is írunk olyan regényciklusokat, amelyek több köteten át mesélnek el - egyetlen történetet.
Először George R. R. Martin borult ki (de főleg negyvenkilenc perccel később). Igen, az itthon is népszerű sorozat következő kötete, a Dance with Dragon késik. Igen, korábbra és biztosra ígérte. De ha az ember hatvan éves, és be akarja fejezni a történetét, akkor a lehető legrosszabb megoldás az, ha reggeltől estig csak azt csinálja.
A bejegyzésre reagált John Scalzi is, aki egyrészt kifejtette Martin hasonlatait, másrészt így foglalta össze a dolgot: a rajongók választhatnak. A rajongók vagy kapnak egy könyvet, amin ott lesz Martin neve, szinte most azonnal, vagy türelmesek lesznek, és várnak addig, amíg az író be nem fejezi a következő részt úgy, ahogy ő szeretné.
Charles Stross technikai oldalról közelíti meg a kérdést. Saját tapasztalatára építve elmagyarázza, mi a különbség az olyan sorozat között, ahol minden regény egy önálló, lezárt történet (mint a Tarzan regények, vagy Drizzt kalandjai), és egy olyan nagyívú történet között, amely több regényen át szövi a szálakat (Mint Martin Jég és tűz dala, Stross Merchant Princes-e vagy mondjuk a Gyűrűk Ura). A reakciók közül ez az, ami a "száraz, technikai részletekbe" is belemegy, mindenképpen érdekes olvasmány.
Patrick Rothfuss meg jól időzített. A Name of the Wind szerzőjétől a rajongók hasonlót követelnek, mint Martintól: ide a következő részt, lehetőleg máma még!
Rothfuss meg válaszol - képregényben. Érdemes elolvasni, ha egy jót akarunk nevetni.
Legvégül pedig álljon itt Nick Mamatas tanácsa Martinnak:
"Szia George!
Figyelj, egyszerűen csak írjál még egy bejegyzést, amiben elmeséled mindenkinek, hogyan végződik a bazihosszú fantasy-sorozatod.
Erre majd elhallgatnak a türelmetlenkedő rajongók.
Ha nem tudod, mi lesz a vége, találj ki valamit most rögtön.
Remélem, tudtam segíteni:
NM"
(Nekünk meg a tor.com segített, amikor egy bejegyzésbe gyűjtötte a linkeket.)