"1986-ban a Dark Harvest részére szerkesztettem a Night Visions 3 horror antológiát. A bevezetőben a következőket írtam: <Azok, akik azt állítják, hogy ugyanazon okból ülünk fel a hullámvasútra, mint amiért horrortörténeteket olvasunk, nem értik a lényeget. Onnan a legjobb esetben is csak egyszerű adrenalinfröccsel szállunk ki, márpedig a fantasztikum nem erről szól. Igen, egy igazán rossz horrorsztoritól ugyanúgy hányingert kaphatunk, mint a hullámvasúttól, de a hasonlóság ebben ki is merül. A fantasztikumban valami olyasmit keresünk, amit egy vidámparkban nem kapunk meg.
Egy jó horrortörténet félelmet kelt bennünk. Ébren tart minket éjjel, beférkőzik álmainkba, és új értelmet kap tőle a sötétség. Rémület, rettegés, iszonyodás, hívd ahogy akarod, mind ugyanonnan ered. De kérlek, ne téveszd össze az egyszerű émelygéssel. A nagyszerű történetek, amelyek sokáig megmaradnak bennünk, megváltoztatják az életünket, sosem azokról a dolgokról szólnak, amelyekről íródtak.
A rossz horrorsztorik belebonyolódnak a vámpírok kinyírásának hatféle módozatába, vagy érzékletesen mutatják be, miként ették meg a patkányok Billy nemi szerveit. A jó horrortörténetek ennél többről szólnak. Reményről és kétségbeesésről, szerelemről és engesztelhetetlen gyűlöletről, szenvedélyről és féltékenységről. Barátságról és ifjúságról, szexualitásról és dühről, magányról és elidegenedésről és pszichózisról, bátorságról és gyávaságról, az emberi elméről, a testről és lélekről magáról. A jó horrortörténetek arra késztetnek minket, hogy megnézzük tükörképünket sötét, görbe tükrökben, amelyekben elmosódottan megpillantjuk a minket zavaró dolgokat, azokat, melyeket valójában nem akarunk látni. A horror az emberi lélek sötétjébe hatol, feltárja félelmeinket és a haragot, melyekkel együtt élünk.
Ám ahogy a sötétség értelmezhetetlen fény nélkül, a horror is semmitmondó szépség nélkül. A legjobb horrortörténet elsősorban történet, és csak másodsorban horror, és bár nagyon is ránk ijeszt, ennél többet nyújt számunkra. Van helye bennük a könnyes nevetésnek éppúgy, mint a sikolyoknak, dicsőségnek és gyöngédségnek, vagy a tragédiának. Telve vannak nem csak az egyszerű félelemmel, de az élet végtelen változatosságával, szerelemmel és halállal és születéssel és reménnyel és bujasággal és transzcendentálissal, a tapasztalás és az érzelmek széles skálájával, melyek együtt alkotják az emberi lényt. Szereplőik emberek – emberek, akiket a képzeletünk hoz létre, emberek, akik körülvesznek minket, emberek, akik nem csak azért vannak, hogy erőszakos, tömeges mészárlás tárgyaivá váljanak a negyedik fejezetben. A legjobb horrortörténetek az igazat mondják.> – Húsz éve írtam ezt, de most is kiállok minden szóért."