2005. november 11., péntek

Gene Wolfe az írásról

Részlet A kínvallató árnyéka című könyvből, amelynek főhőse Severianus, a kínvallatóból lett hóhér, aki így vall mesterségéről és az írásról, összefoglalva a lényeget, s párhuzamot vonva a két tevékenység közé:

"Ha azért írnám e történetet, hogy szórakoztassak, vagy akár, hogy tanítsak vele, nem élnék itt a digresszióval, hogy ejtsek néhány szót Malrubius mesterről, aki abban a pillanatban, amikor elrántottam szemem elől a Karmot, hosszú évek óta porrá omlott már. Ám a történelemben, mint ahogy máshol is, különbség van szükségszerűség és szükségszerűség között. Az irodalmi stílusról nem tudok valami sokat – ám fejlődésem során tanultam, és arra jöttem rá, hogy e mesterség korántsem áll oly’ távol korábbi foglalatosságomtól, mint azt gondolják.
Soktucatnyi, esetenként több száz ember jön el, hogy megnézzen egy kivégzést, s láttam már, ahogy az erkély leszakadt helyéről a nézők súlya alatt, egyetlen balesetben többet ölve meg, mint én egész pályafutásom alatt. E tucatok és százak az írott beszámoló olvasóihoz hasonlatosak. Ám akadnak mások is a spektátorok mellett, akiknek eleget kell tenni: a hatalmat képviselő személy, akinek nevében a hóhér cselekszik; akik pénzt adtak neki, hogy az elítéltnek könnyű – vagy nehéz – halála legyen; s maga a hóhér.
A nézők akkor elégedettek, ha nem kell sokáig várakozni; ha az elítéltnek módja van rövid beszédet tartani és ez jól sikerül; ha a felemelt penge megcsillan a napfényben egy pillanatra, mielőtt lesújtanak vele, így van idejük visszafojtani lélegzetüket és egymást böködni; s ha a fej legurulva kielégítő mennyiségű vért hagy maga után.
Hasonlóképpen te, aki egy napon Ultanus mester könyvtárában kutakodsz majd, azt kívánod tőlem, hogy ne nyújtsam sokáig: olyan személyek legyenek a szövegben, akik csak röviden, mégis jól beszélnek; egyes pontokon legyenek drámai szünetek, amelyek jelzik, hogy valami fontos következik; izgalmat; s kielégítő mennyiségű vért. A hatalom képviselői, akik nevében a hóhér cselekszik, a khiliarkhák és arkhónok – amennyiben szabad továbbvinnem e képes beszédet – nem bánják, ha az elítélt nem tud megszökni, sem túlzottan feltüzelni a tömeget, s azt sem, ha az eljárás végeztével vitathatatlanul halott. E tekintély – nekem úgy tetszik – írásomban az impulzus, amely feladatom elvégzésére buzdít. Követelménye, hogy e mű témája maradjon középpontjában… Ne forduljon át prefációkba, se indexekbe, s főleg ne teljesen más műbe; hogy a rétorizáltság ne borítsa el; s lezárása kielégítő legyen.
Akik fizettek a hóhérnak, hogy az esemény fájdalommentesen vagy éppen fájdalmasan történjen, az irodalmi hagyományokhoz és bevett modellekhez hasonlíthatók, amelyek előtt kénytelen vagyok meghódolni. Emlékszem, egy téli napon, amikor jeges eső kopogott a szoba ablakán, ahol óráinkat tartották, Malrubius mester – talán mert látta, túlságosan is csüggedtek vagyunk a komoly munkához, vagy talán mert ő maga is elcsüggedt – mesélt nekünk céhünk egy bizonyos Werenfrid mesteréről, aki a régmúlt időben, nagy szükségben lévén elfogadta, hogy az elítélt ellenségei épp úgy remunerálják, mint barátai, s az egyik csapatot a vérpad jobbjára, a másikat a baljára állítva mesterségbeli tudásának legjavával elérte, hogy mindkét félnek úgy tűnjön, mintha az eredmény teljes mértékben kielégítő lett volna. A hagyomány egymással versengő csoportjai épp ily’ módon húzzák-vonják a történetek íróit. Bizony, még az autarkhákat is. Az egyik könnyedséget kíván; a másik gazdag tapasztalatokat az egzekúcióban… az írásban. Nekem pedig Werenfrid mester dilemmájának mintájára, ám képességei hiányában igyekeznem kell, hogy mindegyiknek eleget tegyek. Ezt kíséreltem meg.
Itt van még maga a hóhér; vagyis én. Nem elégíti ki, ha mindenki a dicséretét hangoztatja. Nem elég még az sem, ha képességei szerint, becsülettel végzi feladatát s tudja, ilyeténképp’ teljes egészében megfelel mesterei tanításainak és az ősi hagyományoknak. Mindezek mellett ahhoz, hogy teljes elégedettséget éljen át abban a pillanatban, amikor az Idő felemeli saját levágott fejét hajánál fogva, rajta kell hagynia lénye lenyomatát az egzekúción, valamiféle jellegzetességet, ha mégoly’ aprót is, amelyet soha többé nem ismétel meg. Csakis ezzel érezheti magát szabad művésznek."

fordító: Tamás Gábor

8:02 | idézet | író | Editor Diaboli | |

2005. november 7., hétfő

Értelem és rend az irodalomban

"Minden jó regénynek van formája, legyen bármilyen modern vagy szürreális. A fikció értéke a nyers tapasztalással szemben éppen az, hogy mintázatot és értelmet visz az életbe. Az élet kiábrándító, zűrzavaros, logikátlan, hihetetlen, és legtöbbször látszólag értelmetlen is; tele van szükségtelen szenvedéssel, fájdalommal, tragédiákal. Az ember azonban racionális, idealista teremtmény, és áhítja a rendet, a tervszerűséget és az egyéni potenciálok kielégülését. A valláshoz, a filozófiához, a költészethez vagy az irodalomhoz fordul, hogy választ találjon az élet rejtélyeire. ha pedig a regényekhez fordul, szervezettséget, értelmet és mintázatot keres..."

Mary Burchard Orvis, The Art of Writing Fiction

16:35 | bölcsesség | idézet | Editor Diaboli | |

2005. október 20., csütörtök

Hiteles linkek (bizonyos értelemben)

1. Jól jöhet: Egy link, nem csak néprajzosoknak ill. kult.antropológusoknak: a Magyar Néprajzi Lexikon online változatában sok olyan szóra lelhet az ember, amivel 'cizelláltabbá', hitelesebbé teheti írását, netán fordítását (már ha épp erre van szüksége).

Nota bene, egy (ilyen) lexikon, akkor is jól jöhet, ha épp ötlethiányban szenvedünk: a szócikkek elég töltettel bírnak ahhoz, hogy jó eséllyel áttörjenek egy - nem krónikus - írói blokkot. Tipp: olvass el egy, azaz egy darab szócikket, majd írj róla egyetlen egy bekezdést - bármit, ami eszedbe jut! Ezután próbálj meg visszatérni a blokk miatt félbehagyott sztoridhoz. A siker egyáltalán nem biztos... de egy próbát megér. (Még egyszer: erre a célra természetesen nem csak a Néprajzi Lexikon alkalmas. De nem rossz választás.)


2. Más: Philip K. Dick esszéje arról, hogyan teremtsünk olyan univerzumot, amelyik nem esik szét két nap múlva. Fiktív valóságokban utazóknak (akár írók, akár mesélők, akár egyebek) kötelező. Na jó, nem az, de azért szerintem mindenképp érdemes.

Íme egy részlet. Nem fordítom le, mert a cikk úgyis angolul van. Talán a későbbiek során közlünk majd egy magyarított kivonatot, amire időhiány miatt most sajnos nincs módunk.

It was always my hope, in writing novels and stories which asked the question "What is reality?", to someday get an answer. This was the hope of most of my readers, too. Years passed. I wrote over thirty novels and over a hundred stories, and still I could not figure out what was real. One day a girl college student in Canada asked me to define reality for her, for a paper she was writing for her philosophy class. She wanted a one-sentence answer. I thought about it and finally said, "Reality is that which, when you stop believing in it, doesn't go away." That's all I could come up with. That was back in 1972. Since then I haven't been able to define reality any more lucidly.

Kiemelés tőlem. (Szerintem brilliáns az a mondat!)

22:23 | idézet | link | trükktár | inquam | |

2005. október 18., kedd

Dalí a művészetről

"Égjen belső tüzünk a leghevesebben, izzítsa fehérre a szabályokat, és változtassa meg őket! Belső valóságunk legyen oly erős, hogy átalakítsa a külsőt! S bár szenvedélyeink mégoly telhetetlenek, legyen még nagyobb étvágyunk élni, hogy felfaljuk őket!"

8:28 | bölcsesség | idézet | Editor Diaboli | |

2005. október 17., hétfő

Orwell és Vonnegut

Korábban már ejtettünk szót Kurt Vonnegut tanácsairól kezdő és haladó íróknak. A litera.hu-n ezúttal George Orwell jótanácsaival együtt olvashatunk arról, hogyan érdemes írni.

"George Orwell Hogyan írjunk jól angolul? címen foglalta össze alkotói reguláját.

Soha ne használj metaforát, hasonlatot vagy más beszédalakzatot, amelyet nyomtatásban szoktál látni.
Soha ne használj hosszú szót ott, ahol a rövid is jó.
Ha egy szót ki lehet húzni, akkor ki kell húznod.
Soha ne használj passzív szerkezetet, ha mást is tudnál.
Sose használj idegen frázist, tudományos kifejezést vagy zsargont, ha eszedbe jut egy hétköznapi angol megfelelő.
Előbb szegd meg a fenti szabályok bármelyikét, minthogy valami durva hagyná el a szádat…"


15:47 | idézet | írástechnika | író | Editor Diaboli | |

2005. szeptember 24., szombat

Rilke tanácsai a kezdő írónak

Részlet Rainer Maria Rilke leveléből, amelyet Franz Xaver Kappushoz, egy osztrák katonatiszthez, későbbi ponyvaregényíróhoz (nem túl emlékezetes művei születhettek, mivel elsősorban Rilkével folytatott levelezése révén maradt fönt a neve) intézett:

"Azt kérdezi, jók-e a versei. Tőlem kérdezi. Előzőleg másoktól tudakolta. Folyóiratoknak küldözgeti a verseit. Összehasonlítja ezeket más költeményekkel, és nyugtalan, ha egyik-másik szerkesztőség visszautasítja a kísérleteit. Nos [...], én arra kérem: hagyja abba mindezt. Ön kifelé tekint, s most legelőszöris éppen ezt nem szabad tennie. Senkitől sem kaphat tanácsot és gyámolítást, senkitől. Nem segít, csak egyetlenegy eszköz. Mélyedjen önmagba. Kutassa ki azt az okot, ami az írásra készteti; vizsgálja meg, gyökerei vajon a szíve legmélyébe nyúlnak-e, valljon róla önmagának, hogy belehalna-e, ha nem írhatna. Ez a legfontosabb: kérdezze meg éjszakája legcsöndesebb óráiban: kell, hogy írjak? Ásson le a szívébe mélyről jövő feleltért. S ha ez igenlően hangoznék, ha úgy találkozhatna szembe ezzel a komoly kérdéssel, hogy egy erős és egyszerű "írnom kell" lenne a válasz, akkor alakítsa életét e szükségszerűség szerint; életének még legközömbösebb, legjelentéktelenebb órája is e kényszer jele és bizonysága legyen. Azután közeledjék a Természethez. Kísérelje meg legelső emberként mondani el, amit lát, átél, szeret és elveszít. [...] Az általános motívumoktól [...] meneküljön azokhoz, amelyeket a saját mindennapi élete kínál; írja le szomorúságát, vágyait, futó gondolatait, hitét valami szépben - ábrázolja mindezt bensőséges, halk, alázatos őszinteséggel, s önmaga kifejezésére használja fel környezetének tárgyait, álomképeket, vagy emlékeit. Ne hétköznapjait vádolja, ha szegényesnek látszanak; okolja saját magát, mondja inkább, hogy nagy gazdagságuk elővarázslásához nem eléggé költő; met az alkotó számára nem létezhet szegénység vagy közömbös, sivár hely. [...] S ha ebből a befelé fordulásból, ebből a saját-világba merülésből versek születnek, akkor majd nem gondol arra, hogy bárkitől is megkérdje, vajon jó versek-e ezek. Azt sem kísérli meg majd, hogy fölkeltse a folyóiratok érdeklődését e munkák iránt: mert kedves, természetes birtokát, a saját életének egy darabját és hangját fogja érezni bennük. A műalkotás akkor jó, ha szükségszerűségből jött létre. Eredetnek ez a jellege egyben ítélete is: más megítélés nincs. [...] mélyedjen el önmagába, vizsgálja meg a mélységeket, ahonnét élete fakad; ennél a forrásnál megleli majd a feletetet arra a kérdésre, hogy kell-e alkotnia. Fogadja el azt úgy, amint hangzik, s ne tépelődjék rajta. Talán bebizonyosodik: az a hivatása, hogy művész legyen. Akkor vállalja a sorsát, s viselje el minden terhével és nagyságával együtt, anélkül, hogy valaha is érdeklődnék a kívülről várható jutalom felől. Mert az alkotó legyen külön, teljes világ, találjon meg mindent önnönmagában és a Természetben, ha ahhoz kapcsolódott. E magábaszállás és magánybamerülés után azonban talán le is kell mondania arról, hogy költő legyen (elég [...] éreznie, hogy írás nélkül is tudna élni, s ha így van, egyáltalán nem szabad írnia.) [...] végül azt tanácsolnám, hogy csendesen és komolyan nője ki fejlődését; azzal zavarhatja meg a leghevesebben, ha kifelé néz, és kívülről vár feleletet olyan kérdésekre, amelyekre válaszolni legbensőbb érzése is talán csak legcsöndesebb órájában képes."

(fordította Szabó Ede)

-- Malte Laurids Brigge feljegyzései és más szépprózai írások, Fekete Sas Kiadó

 

15:59 | idézet | író | költészet | Editor Diaboli | |

2005. szeptember 9., péntek

Fogalmazni csak pontosan, szépen...

különben úgy járunk, mint az egyszeri újságíró, akinek bakijait a szemfüles szerkesztők szerencsére lefülelték. A napilapot, amelynek szerkesztőségéből az alábbi idézetek származnak, nem nevezzük meg.

 "A fertőzés széklet útján terjed, és szájon át kerül a szervezetbe."
"... az evezősöknek, úszóknak, pólósoknak is térítésmentesen biztosítja a felkészülésükhöz szükséges vízfelületet."
"...azt szeretné, ha az újpesti embereknek lenne egy erős, lila-fehér színű csapatuk."
"Orbán Péter (ORFK) elmondta, hogy nem akarja elkiabálni, de idén jóval kevesebb bűncselekményt regisztrálnak majd, mint tavaly."
"Az összezsúfolódott emberek a náci haláltáborokhoz hasonlatos benyomást keltettek."
cím: "A malária veszélyes." "Az írott sajtóban fellobbanó közgazdasági pró és kontra vélemények..."
"A macska fára történő mozgásának megvalósítása végrehajtásra került."
"Úgy tűnik, a valóságos magyarok kritikusan, de saját képességiekről jó véleménnyel néznek a jövőbe."
"... az UNESCO legtisztább tengere" "álló vándortábor"
"... kétnapos fiatal tudósok nemzetközi fóruma"
"Ebből az összegből készült a következő produkciónk, amelyik nem lett annyival jobb, mint amennyivel magasabb költségvetés állt rendelkezésünkre."
"E mérkőzés legfőbb színtere ezért esik Európára..."
"jogosan járó járandóságok..."
"...játéktudása messze elmarad az európai élvonaltól - és nem különb a magyarénál. Nos, mivel külföldi szakemberek szerint jelenleg a mieinkre is ezek a jelzők a helytállók."
"...így aztán szent tehénként szaporodnak a kóbor kutyák."
"Eldőlt, hogy a mérgezéssel gyanúsítható állományt leölik. Jelenleg összesen csaknem ezer mezőgazdasági cégre és vállalkozás terjed ki a mérgezés gyanúja."
"Tegnapi bejelentés szerint a hatóságok újabb cégre bukkantak Belgiumban, amely foglalkozott a mérgezésért felelős táp előállításával."
"A víkend előtti utolsó napot emelkedéssel töltötték a tőzsdék."
"A vezető kormánypárt az 1993-as székház-botrány óta másodszor veszítette el ártatlanságát."
"...tehát azonnal teremtődik egy direkt privát forrásbeáramlás a költségvetésbe."
"egész irodalmunk következetesen és transzparensen metafizikátlan,..."
"Ma előlép tudatlanságunk fekete korongja"
"...hűvös vigasztalást nyújt a locsolókocsi széles vízsugara, megszabadítva az önkéntes performereket édes bőrüktől."
"...az otthonukban való maradásra szólította fel..."
"...hogy törvényes büntetés alá essenek azok..."

Ehhez hasonló hibákat mindenki elkövet - élőbeszédben gyakrabban, de ha valaki történetesen író, akkor írásaiban is. Ezeket a hibákat aztán a szerkesztő vagy észreveszi, vagy nem. Amennyiben igen, akkor születhet olyan könyv, mint a Bűnbak bégetése, amely elsősorban (szerencsére) soha meg nem jelent fordítói bakikat tartalmaz. Sajnos az efféle bakik jellegükből adódóan meglehetősen belterjes poénnak számítanak - de mint hibákat, érdemes ezeket áttanulmányozni, és utána elgondolkozni: vajon szuper sötételfes regényemben nem fogalmaztam helyenként félreérthetően? Ha igen, a bakikat szerkesztőségünk szívesen fogadja és mások okulására leközli.

11:20 | idézet | humor | grammatika | Editor Diaboli | |

2005. augusztus 30., kedd

Kurt Vonnegut az írásról

Az írás nyolc alapszabálya:
1. Bánj úgy a vadidegen emberek - az olvasóid - idejével, hogy azok ne érezzék elvesztegettnek az írásoddal töltött perceket.
2. Ne tagadj meg az olvasódtól legalább egy karaktert, akiért és akinek drukkolhat.
3. Minden szereplőnek legyenek vágyai és céljai, még ha azok egy pohár vízben ki is merülnek. 4. Minden mondatnak legyen helye: vagy a karaktert árnyalják, vagy vigyék előre a cselekményt.
5. Kezdd a történetet minél közelebb a végéhez!
6. Legyél szadista! Hiába kedvesek és ártatlanok a karaktereid – történjen minél több szörnyűség velük, hogy az olvasók is lássák, miféle fából faragták őket.
7. Ne akarj egynél több olvasónak megfelelni! Ha tágra nyitod az ablakot, és az egész emberiséget be akarod invitálni a világodba, agyon fogják nyomni a történetedet.
8. Minél több információt ossz meg olvasóiddal, és minél hamarabb! Az olvasóknak olyannyira tisztában kell lenniük azzal, mi történik, hol és miért, hogy ha netán csótányok falnák föl az utolsó néhány oldalt, akkor be tudják fejezni a történetet maguktól is.
-- Vonnegut, Kurt Vonnegut, Bagombo Snuff Box: Uncollected Short Fiction (New York: G.P. Putnam's Sons 1999), 9-10.

* Az első két szabály fordítása Whoisnotnak köszönhető, akinek szintén az a perverziója, hogy szeretne jól írni és jót olvasni.

10:46 | idézet | írástechnika | író | Editor Diaboli | |

2005. augusztus 26., péntek

Csehov az írásról

„Amikor nyomorúságot és szerencsétlenséget próbálsz ábrázolni, és szánalmat akarsz kiváltani az olvasóból, légy egy kicsit érzéketlen – ezzel hátteret teremtesz mások fájdalmához, amely így élesebben kirajzolódik. A történetedben a karakterek sírnak, te azonban csak sóhajtasz. Igen, légy érzéketlenebb… Minél objektívebb vagy, annál erősebb hatást tudsz gyakorolni az olvasóra."
– Lidia Avilovához írt levelében, 1892. március 19. és 1892. április 29.
***
„Kezdem azzal, ami, véleményem szerint, önmegtartóztatásod hiányára utal. Olyan vagy, mint az a néző a színházban, aki lelkesedésében olyannyira túlárad, hogy saját maga és a közönség többi tagjának hallását is gátolja. Az önmegtartóztatás hiánya különösen a párbeszédeket félbeszakító környezetleírásokban tettenérhető; ha valaki elolvassa ezeket a leírásokat, azt kívánja, bárcsak tömörebbek, rövidebbek lennének – mondjuk két-három sorral.”
– Gorkijhoz írott levelében, 1898. december 3.
***
„Még egy tanács: amikor átolvasod a kéziratod, húzz ki annyi jelzőt és határozószót, amennyit csak lehet. Annyi melléknevet használsz, hogy az olvasó csak nehezen képes követni és beléjük fárad. Ha azt írom: „A férfi leült a fűbe.”, ez érthető, mert világos a fogalmazás, és nem vonja el a figyelmet. Ugyanakkor nehéz fölfogni, és az agyat is túlterhelné, ha ezt írnám helyette: „A magas, göthös, középmagas, vörös szakállú férfi némán, félénken és ijedten körbepillantva leült a járókelők által letaposott fűbe.” Az agy nem képes mindezt egyszerre megragadni, márpedig a művészetet egy szemvillanás alatt meg kell ragadni. Van még valami. Lírikus alkat vagy, lágy a lelked. Ha zeneszerző volnál, biztosan nem komponálnál indulót. Természetedtől idegen a szitkozódás, kiabálás, gúnyolódás és haragtól tajtékzás. Ezért remélem, megérted, ha azt tanácsolom, hogy a kézirat átolvasásakor húzd ki a „kurafiakat”, „gazfickókat”, „bolhás korcsokat”, amelyek itt-ott föltünedeznek az Élet* oldalain.”
– Gorkijhoz írott levelében, 1899. szeptember 3.
* Élet alatt Csehov feltehetően Kim Szamgin életére célzott.
***
„Ha az első jelenetben egy puska lóg a falon, annak az utolsó jelentben el kell sülnie.”
***
„…csak az a felszabadult író, aki nem fél bolondságokat leírni.”
***
„Úgy vélem, a természet leírásának rövidnek és lényegretörőnek kell lennie. Az olyan közhelyek, mint „A lenyugvó nap a sötét tenger hullámaiba hanyatlott, és bíbor sugarait… stb.” „A vízfelszín felett csapongó fecskék vidám csicsergése…”, irtandók. A természet leírásánál ragadj meg apró részleteket, és csoportosítsd őket össze úgy, hogy ha elolvasás után behunyod a szemedet, magad elé tudd képzelni az egészet. Például, ha azt írod, hogy a malom gátján egy törött üvegdarab fényes csillagként megvillant, és egy kutya vagy farkas fekete árnyéka labdaként gurult el melletted, stb. – felidéződik előtted egy holdfényes éjszaka képe. A pszichológia birodalmában szintén részletekre van szükséged. Isten óvjon a közhelyektől! Legjobb, ha egy az egyben elkerülöd a karakterek lelkiállapotának taglalását. Az állapotuk derüljön ki világosan a tetteikből. Ne mozgass túl sok szereplőt! A középpontban ketten legyenek: a férfi és a nő.”
– AP Csehovhoz írott levelében, 1886. május 10.
***
„Az író… olyan ember, aki szerződést kötött a lelkiismeretével és kötelességtudatával.”
***
„Az ember arról írjon, amit valóban, őszintén lát és érez. Gyakran kérdezik tőlem, mit akartam mondani ezzel vagy azzal a történettel. Ezekre a kérdésekre soha nem tudok választ adni. Semmit nem akarok elmondani. Én írni akarok, nem tanítani! Bármiről írhatok, amiről csak akarja… Mondja, hogy írjak egy palackról, és akkor írni fogok egy elbeszélést, „A palack” címmel. Az eleven és őszinte képek magukkal hozzák a gondolatot, de a gondolat nem tud képeket szülni.”
***
„Az a véleményem, hogy nem az író dolga megoldást találni az olyan problémákra, mint Isten, a pesszimizmus, stb.; neki csak annyi a feladata, hogy följegyezze, ki, milyen körülmények között mit mondott Istenről és a pesszimizmusról. A művész nem lehet szereplőinek és azok véleményének bírája; neki csak annyi a dolga, hogy pártatlan szemlélő legyen. Hallottam két oroszt, akik zavaros beszélgetést folytattak a pesszimizmusról, de nem jutottak dűlőre; nekem pedig pontosan ugyanúgy kell visszaadnom ezt a társalgást, ahogy hallottam. A következtetés levonása az esküdtszék dolga, vagyis az olvasóké. Nekem csupán annyi a feladatom, hogy tehetséges legyek, vagyis tudjam, hogyan válasszam szét a jelentős és a jelentéktelen kijelentéseket, megfelelő fénybe helyezzem a szereplőimet, és beszéljem a nyelvüket.”
– Alekszej Szuvorinhoz írott levelében, 1888. május 30.

15:50 | bölcsesség | idézet | író | Editor Diaboli | |

Napi bölcsesség

Ezt találtam a mai szerencsesütiben:
"Az átdolgozás harc az ördöggel, amely elől nem menekülhetsz, mert szinte bárki képes írni; de csak az írók képesek átírni. Ez a tulajdonság különbözteti meg az amatőrt a profitól."
- William C. Knott

8:28 | bölcsesség | idézet | Editor Diaboli | |

« Elejére | Újabbak
Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika