2005. november 4., péntek

SF gyorstalpaló

Amennyiben nincsen időd arra, hogy több írástechnikai könyvön átrágd magadat, vagy szereted a praktikus és lényegretörő tanácsokat, látogass el Jeffrey A. Carver oldalára, aki jól követhetően, hiperlinkekkel bőven ellátva vezet végig egy scifi regény megírásának minden folyamatán az ötletválasztástól kezdve a dialógusokon át egészen az önbizalomnövelésig (mivel arra is szükség van).

A tanácsok jelentős része praktikus, némi logikával, megfelelő irodalmi ismeretek alapján kikövetkeztethető igazság (helyenként közhely), ám mindenképpen érdemes eltenni a linket, mivel nagyon szépen végigveszi a legfontosabb problémákat, amelyek egy ilyen regény (és a legtöbb tanács nem csak scifi írásokra lehet érvényes) megalkotása közben felmerülhetnek. Ha valaki nagyon szájbarágósnak érezné az egyes részeket (pl. Mire van szükséged? 1. valami, amivel írni tudsz - No shit, Sherlock - 2. kíváncsi és lelkes elme - ezt úgyis minden írópalánta automatikusan magáénak vallja majd - 3. történet - ha ez nincs, akkor nincs is miről beszélnünk, n'est-ce pas?), azonnal tovább is ugorhat a következő részre. Érdemes rákattintani a baloldalt található linkekre (More Info, Examples), mivel ezekben rejlenek a leghasználhatóbb ötletek.

Nem ez alapján az oldal alapján fogsz  megtanulni írni, de segíthet jó néhány szarvashibát kiküszöbölni, és lássuk be: ha már ilyen egyszerű követelményeknek sem tud megfelelni egy író, mint amiket ez a kurzus támaszt, akkor jobb is, ha előbb elvégzi a házi feladatát. Kiegészítő tanulmánynak, checklist-nek ajánlom.

 

 

15:16 | írástechnika | link | Editor Diaboli | |

2005. október 17., hétfő

Orwell és Vonnegut

Korábban már ejtettünk szót Kurt Vonnegut tanácsairól kezdő és haladó íróknak. A litera.hu-n ezúttal George Orwell jótanácsaival együtt olvashatunk arról, hogyan érdemes írni.

"George Orwell Hogyan írjunk jól angolul? címen foglalta össze alkotói reguláját.

Soha ne használj metaforát, hasonlatot vagy más beszédalakzatot, amelyet nyomtatásban szoktál látni.
Soha ne használj hosszú szót ott, ahol a rövid is jó.
Ha egy szót ki lehet húzni, akkor ki kell húznod.
Soha ne használj passzív szerkezetet, ha mást is tudnál.
Sose használj idegen frázist, tudományos kifejezést vagy zsargont, ha eszedbe jut egy hétköznapi angol megfelelő.
Előbb szegd meg a fenti szabályok bármelyikét, minthogy valami durva hagyná el a szádat…"


15:47 | idézet | írástechnika | író | Editor Diaboli | |

2005. október 16., vasárnap

Lajos lába nyoma

Korábban már említettem Egri Lajost, és ígéretet tettem arra, hogy amint beszerzem a könyveit, írok róluk ismertetőt. Az ígéretet nem felejtettem el, meg is próbáltam eleget tenni neki, de sajnos nem jártam sikerrel - az edinburghi négyemeletes Waterstone's-ból az utolsó példányt is elvitték februárban. Bizakodásra nem ad okot, hogy azóta sem töltötték föl a készleteket.

De majd idővel. Talán.

 

7:47 | írástechnika | író | Editor Diaboli | |

2005. október 13., csütörtök

Önelemzés

Ha sikerült elvégezned a két első gyakorlatot – képes vagy kora reggel és saját magaddal kötött megállapodás keretében írni –, nagy utat tettél meg az íróvá válás felé. Szert tettél a folyékony írás képességére, és valamekkora önfegyelemre, márpedig mindkettőre szükséged lesz.
Most pedig itt az ideje, hogy a gyakorlatok során termelt rengeteg anyagot átnézd. Legjobb, ha eddig bele sem pillantottál az írásaidba. Amíg a könnyed írásra és a fegyelemre szoktatod magadat, minél ritkábban nézed át kritikusan a munkádat, annál jobb. Most azonban sok mindent tanulhatsz a pötyögéseidből.
Az egyik utasítás a reggeli gyakorlattal kapcsolatban az volt, hogy egy szót se olvass, mielőtt leülsz írni, és ha lehet, ne is beszélj. Az oka: mindannyian szavak között élünk, és az írók különösen fogékonyak mások szavaira. Tudat alatt is befolyásolhatja őket egy nagyra becsült szerző stílusa, holott a cél, hogy a saját hangjukra rátaláljanak. Legkönnyebben úgy kerülhető el a majmolás csábítása, ha az ember fölfedezi saját erényeit és stílusát.

Vedd elő tehát azokat a töredékeket, amelyeket a gyakorlat során leírtál magadnak. Első kérdés: mit írsz, mi az első dolog, ami az eszedbe ötlik, ha írni kezdesz? Úgy olvasd át az anyagot, mintha egy vadidegené lenne, ne foglalkozz azzal, hogy mást írtál, mint szerettél volna, és ne nyafogj, hogy béna lett. Keresd inkább a visszatérő ötleteket, ismétléseket, gyakori írástechnikai megoldásokat. Ezek mutatják meg, mihez van természetes affinitásod, bár nem muszáj később pont ezekre erősítened. Más stílusokban is kipróbálhatod magadat, és meglehet, hogy sikerrel; de a vizsgálat feltárja, mi a legerősebb oldalad.
Aki az éjszakai álmokat jegyzi le, vagy egy komplett anekdotát vagy párbeszédet ír a reggeli gyakorlat során, az többnyire novellista lesz, míg a mélyebb karakterelemzések, lelki mélyfúrások, az ugyanolyan konfliktussal szembesülő eltérő karakterek regényíróra utalnak. A gyakorlatok során produkált írások másik haszna: kiegészíthetők vagy fölhasználhatók más írásokban

Önelemzés

Mostanra már felületes véleményt alkottál írói oldaladról. Bármennyire is homályos még a kép, már most fölismerheted azokat a pontokat, amelyekre összpontosítva javíthatsz az írásodon, vagy amelyek segítenek a természetes és gördülékeny fogalmazásban.
Próbáld megragadni azokat a pontokat, amelyek a gyengéid, és elemezd ki azokat, majd keress megoldást a kijavításukra. Ha nem vagy biztos abban, miért érzel bizonyos részeket erőltetettnek vagy rossznak, mutasd meg az írásodat valakinek, akinek az értékítéletében megbízol, és kérd ki az ő véleményét is. De mindenképpen próbáld meg először magad elemezni a szöveget – nem lesz mindig melletted egy éles szemű olvasó, és a szerkesztő sem a vállad fölött áthajolva fogja olvasni a szöveget. Minél többet tudsz saját magad javítani magadon, annál jobb.
Vizsgáld meg az összes olyan pontot, amellyel kapcsolatban kételyek merültek fel benned. Túl sok rövid mondatot használsz? Túl sok felkiáltójelet? A szókincsed elég nagy, vagy inkább szerény? Kerülöd az érzelmek leírását? Túlteng a köpenylobogás?
A megoldás – a tudatos szerkesztésen túl – az olvasnivaló megválasztása. Minden írónak van „ellenszere”. Aki túl visszafogott, olvasson Swinburne-t és Carlyle-t. Ha unalmasan írsz, olvass Chestertont, és így tovább. Miután kielemezted a saját írásodat, és belőtted a saját stílusodat, olvass olyan íróktól, akik tőled gyökeresen eltérő módon írnak, és ugyanakkor hanyagold azokat, akik rendes körülmények között vonzanának! Ezután próbálj meg összefüggést találni az előző napi tevékenységeid és a reggeli írások között. Mit csináltál megelőző napon, amitől unalmas/érdekes, jó/rossz lehetett a végeredmény? Barátok közt voltál, vagy moziba, színházba mentél? Ha van az előző napi tevékenységnek jótékony hatása az írásodra, jegyezd meg, mi volt az, ami segített!

(jegyzet: Hanna)

13:17 | írástechnika | író | trükktár | Editor Diaboli | |

2005. szeptember 5., hétfő

Hogyan írj regényt 100 nap alatt?

A link hasznosságáról még nem volt alkalmam meggyőződni, ugyanis még nem sikerült 100 nap alatt megírnom egy regényt, de egyes olvasók számára még jól jöhet. Ha esetleg valaki az útmutató segítségével megír egy komplett regényt, kérem, jelezze, mennyire találta hasznosnak a linket.

(Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!)

12:22 | írástechnika | link | trükktár | Editor Diaboli | |

2005. szeptember 4., vasárnap

Egri Lajos

Kicsoda Egri Lajos?

Egri Lajos 1888-ban született Egerben, majd 1908-ban az Egyesült Államokba költözött. A második világháború végén egy New York-i magyar színházban dolgozott színdarabíróként. Az 1930-as évek közepén megalapította az Egri-féle íróiskolát, és több könyvet írt az írástechnikáról, többek között a The Art of Creative Writing és a The Art of Dramatic Writing című alapműveket, amelyeket azóta is kötelező olvasmányként oktatnak az amerikai filmművészeti iskolákban, és James N. Frey is sűrűn hivatkozik rá saját írástechnikai könyvében. Egri az első világháború idején tagja volt az Előre színházi csoportosulásnak, újságíróként és forgatókönyvíróként is dolgozott.

Érdekes azonban, hogy míg angol nyelvterületen könyvei minden író számára ajánlott olvasmánynak számítanak, magyarul soha nem jelentek meg (bár arabra lefordították). A szerkesztőség ehhez a hiányossághoz nem fűzött kommentárt.

A szerkesztőség ellenben megígéri, hogy amint rátette a kezét a fent is említett két könyvre, ír belőlük ismertetőt e blog olvasóinak okulására.

16:24 | írástechnika | író | Editor Diaboli | |

2005. szeptember 1., csütörtök

36 helyzet

George Polti 1868-ban összeállított egy listát arról a harminchat alapvető drámai konfliktus-helyzetről, amely minden sztori - regény, novella, színdarab stb - alapját adja. Bár a szituációk száma és jelentősége vitatható, Polti listája azóta is megállja a helyét mind műelemzési segédeszközként, mind hathatós, inspirációt és önbizalmat nyújtó írói mankóként.

Az inspirációt, azt hiszem, nem kell magyarázni: az ember ránéz egy Polti-féle pontra, és vagy eszébe jut valami a saját eladdig megírt sztoriját - és Polti-féle helyzeteit - illetően, vagy nem. Ha igen, nyert, ha nem, a következő pontra lép. Ha a lista végére ért, vagy kezdi az elejéről, vagy elmegy aludni egyet az egészre.

Az önbizalom visszanyerését illetően annyit érdemes megjegyezni, hogy akit elbátortalanít a világirodalomban fellelhető brilliáns művek sokasága - "Már megírtak mindent, képtelen vagyok újat mondani cselekményt illetően!" -, annak elég kielemeznie egy-két híresebb és / vagy általa kedvelt művet, hogy meglássa, azok is besorolhatók, elemezhetők a Polti-féle lista szerint... és hogy az átütő erejüket nem egy új alapszituációnak, hanem a tálalásnak és / vagy a beléjük foglalt, a szituációkat körülvevő gondolatoknak köszönhetik. Ennek a konstatálása után már csak abba kellene belegondolni, hogy nincs a világon két egyforma ember, ergo hiába építkezik mindenki ugyanazokra az alap-szituációkra, a tálalás mindenkinél más lesz - vagyis egy bizonyos adag eredetiség elméletileg garantált.
Persze, valójában nem ilyen egyszerű a dolog, mert kemény gondok adódhatnak a mások gondolatmintáival való azonosulásból, arra törekvésből - "Írtam egy novellát, ami tisztára William Gibson!" - de kellő élettapasztalattal és bátor, önálló, szintetizáló gondolatisággal előbb-utóbb kinőheti ezeket az ember... de erről bővebben majd inkább egy másik alkalommal. Remélhetőleg mindenkinek leesett, hogy miért lehet önbizalom-növelő, ha ráébredünk arra: mindenki ugyanazokból az alapelemekből építkezik ugyan, ám a szituációs variációk véges száma a személyiség / egyéniség bevezetésével a végtelenbe ugrik. Ha mégsem, mea culpa - rosszul magyaráztam. :)

Mindezek után íme egy link a Polti-féle 36-hoz,
illetve egy másik ugyanahhoz, csak más tálalásban.

Nota bene: a 36 természetesen a szinopszis-írásban - ld. alább - is a segítségünkre lehet.

UI: Ez is egy teszt: az első postom itt. Ezúton is köszönet a meghívásért, dear Editor Diaboli ! ;)

0:53 | írástechnika | link | trükktár | inquam | |

2005. augusztus 30., kedd

Kurt Vonnegut az írásról

Az írás nyolc alapszabálya:
1. Bánj úgy a vadidegen emberek - az olvasóid - idejével, hogy azok ne érezzék elvesztegettnek az írásoddal töltött perceket.
2. Ne tagadj meg az olvasódtól legalább egy karaktert, akiért és akinek drukkolhat.
3. Minden szereplőnek legyenek vágyai és céljai, még ha azok egy pohár vízben ki is merülnek. 4. Minden mondatnak legyen helye: vagy a karaktert árnyalják, vagy vigyék előre a cselekményt.
5. Kezdd a történetet minél közelebb a végéhez!
6. Legyél szadista! Hiába kedvesek és ártatlanok a karaktereid – történjen minél több szörnyűség velük, hogy az olvasók is lássák, miféle fából faragták őket.
7. Ne akarj egynél több olvasónak megfelelni! Ha tágra nyitod az ablakot, és az egész emberiséget be akarod invitálni a világodba, agyon fogják nyomni a történetedet.
8. Minél több információt ossz meg olvasóiddal, és minél hamarabb! Az olvasóknak olyannyira tisztában kell lenniük azzal, mi történik, hol és miért, hogy ha netán csótányok falnák föl az utolsó néhány oldalt, akkor be tudják fejezni a történetet maguktól is.
-- Vonnegut, Kurt Vonnegut, Bagombo Snuff Box: Uncollected Short Fiction (New York: G.P. Putnam's Sons 1999), 9-10.

* Az első két szabály fordítása Whoisnotnak köszönhető, akinek szintén az a perverziója, hogy szeretne jól írni és jót olvasni.

10:46 | idézet | írástechnika | író | Editor Diaboli | |

Direkt és indirekt párbeszéd

Tegyük fel, hogy megvannak a történet szereplői, és elég szilárdan élnek az író fejében ahhoz, hogy egy jeleneten belül ne tegyenek személyiségüknek gyökeresen ellentmondó dolgokat. Legyen a nevük Gábor és Edina. Megvan a konfliktus is: Gábor el akarja hívni Edinát az évzáró bankettra, a lány azonban vonakodik. Elvileg minden adott ahhoz, hogy egy feszült és érdekes jelenet bontakozzon ki kettejük között. Ámde…

–Szia! – köszönt Gábor Edinának.
Edina fölpillantott a könyvből. – Szia!
Gábor a lábát csoszorgatta. Biztos volt benne, hogy a gimi büféjében mindenki őt bámulja.
– Mit csinálsz?
– Olvasok.
– Ó. Mit olvasol?
– A Moby Dicket.
– És jó?
– Csak egy halas sztori.
Gábor leült. Végighúzta ujját a gallérja mentén, hogy letörölje a csordogáló izzadságcseppeket.
– Ööö, kérdezni akarok valamit – mondta végül.
– Hallgatlak.
– Ööö, van már kísérőd a bankettra?
– Nem terveztem, hogy elmegyek a bankettra.
– De hiszen mindenki megy! Mit szólnál hozzá, ha elkísérnélek?
– Hm. Gondolkozom még rajta, rendben?
– Ne gondolkozz, gyere! Elkérem az öregem kocsiját. Tele leszek dohánnyal.
– Egész jól hangzik.
– Vacsorázhatunk előtte a Pizza Hutban.
– Oké, rendben.

Elhangozhatna ez a párbeszéd a valóságban? Igen. Van konfliktus? Van, mivel ellentétes érdekek ütköznek (Edina olvasni szeretne, Gábor meg randit kérni). Érdekes a párbeszéd? Nem igazán. Miért? Ez a párbeszéd tökéletesen fantáziátlan. A direkt párbeszéd pontosan azt fejezi ki, amit a karakter gondol, és feledi az olyan nüanszokat, mint a szellemesség, a hazugság, az eufemizáció, az elhallgatás A jó párbeszéd indirekt módon közvetíti a karakter akaratát. Lássuk ugyanezt a szituációt indirekt párbeszéddel!

– Muszáj leülnöm melléd, ez a munkám – mondta Gábor.
–Tényleg? – nézett föl Edina a könyvből.
–Aha, a suli egy ezrest fizet óránként, hogy a büfében tanuljak és jó példát mutassak a többieknek.
– Ülj, ahová akarsz; szabad országban élünk.
Gábor rámosolygott. – Ismerem a jövődet.
– Honnét ismernéd a jövőmet?
– Tarot kártyákból jósolok.
– Nem hiszek a tarotban, a családom unitárius.
Gábor elővette zsebéből a kártyákat, és megkeverte a paklit, majd letette az elsőt az asztalra.
– Este nyolckor fölvesz téged egy zöld Opel.
– Nem mondod.
– Az őrjítően jóképű fiatalember a volánnál fehér zakót és skótkockás nyakkendőt fog viselni.
– Elvisz a gimnáziumi évzáró bankettre.
– Hűha, és ez mind benne van a kártyákban?
– Sőt, még több is. – Gábor eltette a kártyákat. – Nem szeretném az összes meglepetést elrontani.
– Te randira hívsz?
– Eljössz?
– A kártyák is megmondták, nem? Akkor tudnod kéne.

Ez már jobb egy kicsit. James N. Frey szerint ez azért van, mert a karakter indirekt párbeszédet használ. (A szappanoperák sokszor direkt párbeszéddel dolgoznak; részben ezért is olyan unalmasak.) Egy regényben a szereplők többnyire jóval szellemesebbek, elbűvölőbbek, élesebb nyelvűek, mint te, az író. Ennek oka egyszerű: több időd van a párbeszédjeikkel foglalkozni. Bizonyára többször előfordult már veled, hogy valami oltári nagy baromságot vagy egy totál lapos poént nyögtél be beszélgetés közben, és csak utólag jutott eszedbe, hogy mit is kellett volna mondanod helyette. A karaktereid párbeszédén annyit csiszohatsz, amennyit akarsz, amíg érdekes, és ugyanakkor spontánnak ható nem lesz.
Még néhány példa indirekt beszédre:
Soha nem hallottam még magáról. (Valószínűleg egy senki vagy.)
Nem kéne vacsorát főznöd? (Húzz innen, asszony, nézni akarom a meccset!)
Jó sokáig bent tartott a főnököd. (Hol voltál eddig, te rohadék? Biztos megcsaltál!)


10:35 | írástechnika | Editor Diaboli | |

« Elejére | Újabbak
Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika