2010. január 15., péntek

Jász Attila: Tíz tétova tanács egy szerkesztőtől

„Ne írj,
ha mégis, csak akkor, ha nagyon muszáj,

különben fabatkát sem ér, amit csinálsz,
eldobhatod,

és senki sem hozza vissza,
mert

teljesen esélytelen vagy az ismert, nagy nevekkel szemben,
de éppen ez az előnyöd is, hogy ne olvasatlanul süllyesszenek el

a folyóiratok havi szövegzúzdájában,
hanem esetleg olvasatlanul van esélyed megúszni mindezt,

hidd el, ez nem kevés.”

 

folytatás itt

7:24 | idézet | költészet | Hanna | |

2008. december 12., péntek

Freestyle gyorstalpaló

Mi az a freestyle rap?

Átadom a szót a szakértőnek:

"[A] rap mint műfaj legfontosabb gyökere a battle rap, a freestyle párbaj, amely kultúrantropológiailag a ritualizált rangsorteremtő agresszió művészi megnyilvánulási formája az orális hip-hop szubkultúrán belül."

Oké, de mit érdekli mindez az egyszeri írni tanulót?
A válasz egyszerű: a freestyle rap nem csak rögtönzés; folyamatos, éjjel-nappali szövegben gondolkozást jelent, szókincs-bővítést, nyelvi játékokat és folyamatos számonkérést: a rögtönzött szöveg megengedi a hibát, de azzal, hogy egyenletesen aktívan tartja a szövegteremtő-alközpontot, hordozható írásgyakorlatként fejleszti a technikát.

Nem kell, hogy hivatásunkká váljon, nem kell, hogy szeressük a rapet, de mindenképpen érdemes elolvasni a Rapnyelv Freestyle alapozóját. Innentől Ateesh:

"Néhányan megkerestek, hogy adjak tippeket: hogyan fejlesztheti egy kezdő rapper a freestyle-technikáját, a rímkészségét, a flow-ját.

(...)

Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy aki tudja, az csinálja, aki meg nem tudja, az tanítja... :) Én nem vagyok rapper, freestyle-ozni meg különösen nem tudok, de azért tudok tippeket lopni innen-onnan, amelyeket szívesen megosztok mindenkivel, aki meg szeretne próbálkozni ezzel a hihetetlenül szórakoztató, szellemes, kreatív önkifejezési formával."

A folytatást elolvashatjuk a Rapnyelven.

12:33 | írástechnika | költészet | Komavary | |

2006. március 16., csütörtök

Versrovat

Megújult az egyik amatőr verselőhonlap, ahová bárki feltölthet "mindent, ami kiér, és mindent, ami nem ér ki a lap széléig!" A boldog-boldogtalan-elv alapján működő honlapon ugyan sokat kell olvasgatni, míg az ember megtalálja a gyöngyöket, de bizonyára nem lehetetlen vállalkozás.

Az már érdekesebb, miért van oldalt a könyvajánlóban verseskötet helyett fantasy regény...

Minden alapítónak maga felé hajlik a keze, ugyebár.




12:20 | link | költészet | Editor Diaboli | |

2006. január 19., csütörtök

A befelé forduló nemzedék

„Mindig van valami furcsán bűvöletes azokban a rossz versekben, amelyet a nagy költők írnak ifjúkorukban. Gyakran mindenki másnál fogékonyabbnak tűnnek koruk modorossága és kliséi iránt, különösen az olyan modorosságok és klisék iránt, amelyeket későbbi műveikben a legerőteljesebben fognak elutasítani. Éppen ezért korai munkásságuk gyakran kiválóan alkalmas arra, hogy fölfedezzük egy adott kor konvencióit, és belülről ismerjük meg problémáit, úgy, ahogy az írók érzékelik ezeket.

Minden nemzedék megírja saját rossz költészetét, ám napjaink fiatal költői olyan bonyolult és körülményes módon rosszak, hogy azt szinte megfogalmazni is nehéz. Szabadabbak és tudatosabbak minden elődjüknél, ám képtelenek fölülemelkedni passzivitásukon, ami pedig éppen ellentéte a szabadságnak és tudatosságnak. Erősen formalizáltak lehetnek, ám a dekórum iránti valódi érzék nélkül; szélsőségesen szabadok, anélkül, hogy éreznék merészségüket, részletekbe menően mesterkéltek a nyelv iránti valódi ízlés nélkül. Legjobb esetben körben forognak, mint egy ketrecben, egyenként leplezve le mítoszaikat, és folytatják az öröklött hibák leltárának gyarapítását. Legrosszabb esetben pózolnak, és az imitációt összekeverik a maszkkal, végeláthatatlanul és érdektelenül beszélnek önmagukról kifinomultan kölcsönzött referenciák segítségével. Mindkét esetben csapdában érzik magukat, azzal a homályos előérzettel, hogy a költészet önmagában véget vethet az elnyomatásnak (oppression), ha valaki újra hozzáférhetne az igazi szavakhoz. Mindeközben a nyelv zuhataga nehezen fedi el az alatta megbúvó steril csöndet."

Paul de Man, A befelé forduló nemzedék (1955)

In de Man, Paul: Olvasás és történelem. Válogatott írások. Fordította Nemes Péter. Osiris Kiadó, 2002. 7-14. ( The Inward Generation. In Critical Writings, 1953-1978 . Minneapolis, 1989, University of Minnesota Press, 12-17.)


küldte: Varga Illés


Egyúttal szeretnénk hírt adni arról, hogy némi szünet után ismét elérhető a Dokk.hu irodalmi kikötője, ahol szakértő esztéták és költők bontják karajra a vállalkozó szelleműek boncasztalra küldött verseit.

(Az idézet és a hír persze egyáltalán nem véletlenül került egymás mellé...)

8:17 | idézet | író | vélemény | költészet | Editor Diaboli | |

2005. szeptember 24., szombat

Rilke tanácsai a kezdő írónak

Részlet Rainer Maria Rilke leveléből, amelyet Franz Xaver Kappushoz, egy osztrák katonatiszthez, későbbi ponyvaregényíróhoz (nem túl emlékezetes művei születhettek, mivel elsősorban Rilkével folytatott levelezése révén maradt fönt a neve) intézett:

"Azt kérdezi, jók-e a versei. Tőlem kérdezi. Előzőleg másoktól tudakolta. Folyóiratoknak küldözgeti a verseit. Összehasonlítja ezeket más költeményekkel, és nyugtalan, ha egyik-másik szerkesztőség visszautasítja a kísérleteit. Nos [...], én arra kérem: hagyja abba mindezt. Ön kifelé tekint, s most legelőszöris éppen ezt nem szabad tennie. Senkitől sem kaphat tanácsot és gyámolítást, senkitől. Nem segít, csak egyetlenegy eszköz. Mélyedjen önmagba. Kutassa ki azt az okot, ami az írásra készteti; vizsgálja meg, gyökerei vajon a szíve legmélyébe nyúlnak-e, valljon róla önmagának, hogy belehalna-e, ha nem írhatna. Ez a legfontosabb: kérdezze meg éjszakája legcsöndesebb óráiban: kell, hogy írjak? Ásson le a szívébe mélyről jövő feleltért. S ha ez igenlően hangoznék, ha úgy találkozhatna szembe ezzel a komoly kérdéssel, hogy egy erős és egyszerű "írnom kell" lenne a válasz, akkor alakítsa életét e szükségszerűség szerint; életének még legközömbösebb, legjelentéktelenebb órája is e kényszer jele és bizonysága legyen. Azután közeledjék a Természethez. Kísérelje meg legelső emberként mondani el, amit lát, átél, szeret és elveszít. [...] Az általános motívumoktól [...] meneküljön azokhoz, amelyeket a saját mindennapi élete kínál; írja le szomorúságát, vágyait, futó gondolatait, hitét valami szépben - ábrázolja mindezt bensőséges, halk, alázatos őszinteséggel, s önmaga kifejezésére használja fel környezetének tárgyait, álomképeket, vagy emlékeit. Ne hétköznapjait vádolja, ha szegényesnek látszanak; okolja saját magát, mondja inkább, hogy nagy gazdagságuk elővarázslásához nem eléggé költő; met az alkotó számára nem létezhet szegénység vagy közömbös, sivár hely. [...] S ha ebből a befelé fordulásból, ebből a saját-világba merülésből versek születnek, akkor majd nem gondol arra, hogy bárkitől is megkérdje, vajon jó versek-e ezek. Azt sem kísérli meg majd, hogy fölkeltse a folyóiratok érdeklődését e munkák iránt: mert kedves, természetes birtokát, a saját életének egy darabját és hangját fogja érezni bennük. A műalkotás akkor jó, ha szükségszerűségből jött létre. Eredetnek ez a jellege egyben ítélete is: más megítélés nincs. [...] mélyedjen el önmagába, vizsgálja meg a mélységeket, ahonnét élete fakad; ennél a forrásnál megleli majd a feletetet arra a kérdésre, hogy kell-e alkotnia. Fogadja el azt úgy, amint hangzik, s ne tépelődjék rajta. Talán bebizonyosodik: az a hivatása, hogy művész legyen. Akkor vállalja a sorsát, s viselje el minden terhével és nagyságával együtt, anélkül, hogy valaha is érdeklődnék a kívülről várható jutalom felől. Mert az alkotó legyen külön, teljes világ, találjon meg mindent önnönmagában és a Természetben, ha ahhoz kapcsolódott. E magábaszállás és magánybamerülés után azonban talán le is kell mondania arról, hogy költő legyen (elég [...] éreznie, hogy írás nélkül is tudna élni, s ha így van, egyáltalán nem szabad írnia.) [...] végül azt tanácsolnám, hogy csendesen és komolyan nője ki fejlődését; azzal zavarhatja meg a leghevesebben, ha kifelé néz, és kívülről vár feleletet olyan kérdésekre, amelyekre válaszolni legbensőbb érzése is talán csak legcsöndesebb órájában képes."

(fordította Szabó Ede)

-- Malte Laurids Brigge feljegyzései és más szépprózai írások, Fekete Sas Kiadó

 

15:59 | idézet | író | költészet | Editor Diaboli | |

Bemutatkozás
Érted van, nem ellened. Utálj, tanulj - rajtad áll.
Statisztika