Irodalmi boncasztal

2009. december 31., csütörtök

Nalo Hopkinson kurzusa

Most jó angol anyanyelvű, pályakezdő fantasztikus írónak lenni. Most jó, ha van kétezer dollár az ember zsebében.

A World Fantasy díjas, Clarion-oktató Nalo Hopkinson intenzív írókurzust indít 2010 februárjától, amelynek során kritizálja és kijavítja a kezdő írók aktuálisan futó projektjeit.

Jelentkezési határidő: 2010. január 15.

9:30 | író | közérdekű | Hanna | |

2009. március 25., szerda

Könyv dióhéjban

Amennyiben komolyan gondoltad a külföldi megjelenést, íme egy újabb lehetőség, hogy felhívd (angol nyelvű) kéziratodra a figyelmet: a The Knight Agency pályázatot írt ki a legjobb három mondatra, amellyel egy könyv jellemezhető. Legfeljebb 150 szóval, három mondatban összegezd regényed történetét, és küldd el az ügynökségnek. A legjobb huszat az irodalmi ügynökök bekérik és véleményezik – talán még meg is tetszik nekik. A határidő 2009 április 20.

2008. december 8., hétfő

Frissült a tartalomjegyzék

Kedves Olvasók!

Végre sikerült újralinkelni a cikkeket, ezért ismét használható az Irodalmi boncasztal tartalomjegyzéke. Amennyiben maradtak volna törött linkek, kérlek, jelezzétek!

Köszönjük!

11:37 | közérdekű | Editor Diaboli | |

2008. október 22., szerda

A MISZJE felhívása

A Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület honlapján felhívást tett közzé honlapján, amelyben arra kéri a magyar írókat, hogy belépésükkel tegyék lehetővé, hogy a szerzők műveik közkönyvtári kölcsönzése után közkönyvtári kölcsönzési jogdíjban részesülhessenek.

A MISZJE céljairól és a szerzők forráslehetőségeiről a linken lehet tájékozódni.

7:50 | közérdekű | Hanna | |

2008. augusztus 29., péntek

Újabb írótanfolyam...

...ezúttal egyenesen a Magyar Írószövetség szervezésében:

"A hallgatók szemináriumok keretében sajátíthatják el az írói mesterség fogásait, az előadásokon az írói műhelytitkokról, a huszadik századi magyar és világirodalomról, valamint az irodalomtudomány legalapvetőbb kérdéseiről tudhatnak meg többet. A gyakorlat és a tehetség mellett a szervezők az irodalomról, az irodalom kritikai megközelítésmódjairól is szeretnének tudást átadni, hiszen fontos a terület megfelelő ismerete, ha valaki írásaival szeretné azt árnyalni, gazdagítani. A kortárs irodalom aktuális folyamataival éppúgy, mint a kortárs irodalmat meghatározó hagyományokkal, az irodalom történetével minden új alkotónak tisztába kell kerülnie. A tervezett előadások között szerepelnek olyanok is, melyek a kortárs irodalmi élet fontos praktikus kérdéseiről szólnak: az intézményekről, a folyóiratokról, a digitális irodalomról és a szerzői jogokról. Ezek az ismeretek az irodalmi élet mindennapjaiban való eligazodáshoz elengedhetetlenek."

További részletek és piszkos anyagiak a literán.

(A digitális irodalom kapcsán nem tudom kifejezni örömömet, hogy Lem előszava után még többet megtudhatunk a bitikus irodalom történetéről.)

2008. augusztus 12., kedd

Kreatív írás, egyetemi formában

A Litera riportjából többet is megtudhatunk a kétéves kurzusról, ami idén már "szabadon" látogatható:

"Nem egyetlen kurzusról, hanem Magyarországon egyedüli, tizenöt tanegységből álló, szigorlattal lezárt komplex kétéves képzésről van szó, melyet a Pázmányon már négy éve tartunk folyamatosan. (...) Ami most, szeptembertől indul, az ennek a létező képzésnek a bárki diplomás emberfia számára hozzáférhető, "utcán át" látogatható "szakirányú továbbképzés-változata". Az órák Budapesten indulnak szeptembertől, a jelentkezés tart."

A fentieket Lackfi Jánostól idéztük. Aki további részletekre kiváncsi az esti képzésről, kattintson.

2008. március 29., szombat

Internet Fiesta 2008

26-án szerdán (a dátum többszöri eltévesztése után) a Boncasztal képviseletében részt vettem az Internet Fiesta 2008 Irodalom a Weben - A Web az irodalomban című beszélgetésén több irodalmi blog (Könyvtáros testvér jótanácsai, Lobo olvasónaplója, SPG olvasónaplója) tulajdonosával és Szedlák Ádámmal (a moderátor Paszternák Ádám volt). Elbeszélgettünk arról, ki miért indított irodalmi blogot, aztán elkanyarodtunk a kritikák szubjektivitása irányába, és végül meghallgathattunk egy előadást a hackerirodalomról.

Mindenki olvassa el Kazuo Ishiguro Ne engedj el című könyvét (csak egyet ajánlhattam, jaj, jaj), Ádám pedig a Levegőt Geoff Rymantől, mert szerintem tetszene neki.

Viszont kíváncsi vagyok, hasznos-e az Irodalmi boncasztal pont azoknak a kezdő íróknak, akik zsengéiket rögtön kiadókhoz küldik (miattuk indult volna a blog), és hogy vannak-e sikersztorik. Majdnem három éve fut a blog – kiknek tudtunk segíteni?

8:13 | közérdekű | Hanna | |

2008. február 12., kedd

Ingyenes angol nyelvű írói kurzusok

Tíz amerikai egyetem indít online írói kurzusokat azoknak, akiknek nincs idejük, pénzük vagy lehetőségük az egyetemi campuson föliratkozni egy szemináriumra. Szépirodalmi és szakírói kurzusok mellett retorikát, helyesírást (angolt, természetesen) és forgatókönyvírást is oktatnak.

8:47 | közérdekű | Hanna | |

2008. január 16., szerda

Író, vigyázz! III.

"A faj az, amit én annak mondok!" -_{ismeretlen rendszertanász.}

Az előző hozzászólás eligazítást nyújt a vanity press és a POD világába, de mivel a két fogalom (sajnos) összecsúszik, úgy érzem, finomítani kell a besoroláson. (A Novum Verlagról most direkt nem beszélek, mert a végén még a boncnok is úgy jár, mint maldoror a blogtéren, akinek már sokadszorra töröltetik a bejegyzését.)

Mindenekelőtt: ami nagyon jó dolog, hogy végre egy téma, ami mellett a hazai fantasztikum alkotói kiállnak. Ugye van Sanawad hírneves bejegyzése a nem-mondom-ki-a-NeVétről. Sheenard erre válaszul elmeséli tapasztalatait egy digitális nyomdával, majd Merras erre rákontráz egy Könyvműhely és egy Lulu.com miniismertetővel. László Zoltán csak döbbenetét fejezi ki, mind az efféle (mármint nem az utóbbi három) "kiadókkal", és a naív szerzőkkel szemben. (Ha további véleményeket láttok, akkor a kommentek közé kérjük a linket! ;))

És akkor a lényeg: a Lilli.hu nem egyszerűen Lulu másolat! Az utóbbi tisztességes módon dolgozik: az árakat bárki láthatja, a könyveket leszállítják, az ember tudja, hogy kap-e ISBN számot vagy nem, vásárlóként látja, hány oldalas könyvet vesz meg, milyen könyvkötészeti adatokkal, még talán az amazon alá is betolja a könyvet (ami nem sok segítséget jelent, főleg, mivel mintha az amazon is elindította volna nemrég a saját POD-szerű szolgáltatását).

Hogy jobban megértsük, miért démoni a Lillith (ok, th nélkül), annak illusztrálásaként álljon itt egy példa, és egy link.

Példa: Skynet. Ő egy író, öt kötetes sorozatának első kötete pályázatot nyert az Accordia kiadónál.

Ha jól vettem ki Skynet indexes hozzászólásaiból a kiadó ügyvezető igazgatója, Dr. Balázs Tibor (PhD), a Magyar írószövetség tagja, a következő szavakkal méltatta a művet:

"Még konkrétabban: nem arra törekszik, amire a szubkultúra, hogy napjaink (ál)sztárjainak legújabb kalandjairól, ruhakölteményeiről, válásairól, sminkjéről, azaz egy művi világról tudósítson, hanem arra törekszik, hogy szellemesen, kedvesen, mély empátiával reális lelki tartalmakat fedjen fel, reális emberi törekvéseket mutasson be, tehát olyan spirituális dimenziót, léthelyzeteket teremtsen, melyekkel mindannyian azonosulni tudunk. Irodalmi pályázati anyaga új és új gondolatok megfogalmazására késztet, egyben lelki támpontokat is nyújt. Az írói önkifejezés tálentuma keveseknek adatott meg, viszont sokaknak segíthet az önkeresés útvesztőiben.
(...)
Azt akarja barátságosan, kulturáltan "kierőszakolni" tőlünk, hogy írjunk negatívumokat. Hát ez nem megy. Az írásmű pergő, lendületes, olvasmányos. Ha a lételmélet, az egzisztenciálfilozófia, az ontológia irányából vizsgáljuk, nyilván támadhat hiányérzetünk, hisz nem ezeket a kérdéseket feszegeti. Ha ezt tenné, néhányunknak ... még izgalmasabb lenne, de kevésbé szólítaná meg a műfaj szerelmeseit."

(Ja, mondtam már, hogy scifiregényről van szó? Egzisztenciálfilozófia-e vagy?)

Hogy-hogy nem, a regény (Mutánsok) mégsem az Accordiánál jött ki, hanem (közel ötszáz oldal terjedelemben, háromezer forintért) a Lillin. Ott láthatunk belőle részleteket is.

A Lilli persze nem ígér semmit, de a részletek alapján két dolog világos: ez egy POD*, hiszen nincs szöveggondozás, de még csak tisztességes tördelés sem, hiszen ekkora lóbetűk helyett fele-harmadakkora terjedelemben is ki lehetett volna hozni a kötetet - hja, hogy a vásárló fizet?

Az ígéreteket nem lehet számon kérni a Lillin. A hazugságait annál inkább.

Nézzük csak:

A szerzőket megpróbálják elriasztani a hagyományos könyvkiadástól - a vanity press tipikus beetetőszövegei kezdődnek így. Általában azt olvashatjuk, hogy a valódi könyvkiadásba csak protekcióval lehet bejutni, hogy a szerkesztők tesznek a munkájukra, és akkor sem ismerik fel az istenáldotta tehetség (vagyis a potenciális palimadár) remekművét, ha az orruk alá tolják és így tovább. A Lilli ehhez képest kreatív:

"Egy magyarországi könyvkiadó csak akkor jelentet meg könyvet, ha állami támogatást is tud hozzá intézni. "

Ebből, lássuk be, egy büdös szó sem igaz.

"A kiadó visszakéri a megmaradt példányokat, s ekkor derül ki, hogy ha mégis volt "fogyás". Ekkor kellene a könyvesboltnak fizetnie, de sok esteben ez nem történik meg.

A kiadónak is ekkor kellene a szerző számára fizetnie, ám ő sem fizet, s trükkök ezreit vonultatja fel, pl.: most azért nem teljesíti e megállapodást, mert az új kiadáshoz kell a pénz. Az író hosszú időt eltölt a kiadó, nagykereskedő, könyvesbolt háromszögben, ám a szerzői jogdíjához ritkán jut hozzá."

Ennek meg mondjuk a fele se. Tisztességes kiadónál, megfelelő szerződéssel a szerző (fordító stb.) már a mű nyomdába adásakor számíthat arra, hogy megkapja a pénzét.

(Hogy ez mennyire és miért nincs mindenhol így, az külön bejegyzések sorát érdemelné...)

Tehát a Lilli hazudik, csúsztat, csak hogy magát eladhatóbbá tegye. PODnak látszik, mégsem az: egyszerű vanity press...

*Valódi POD-e? Hiszen a könyvkiadóknak szóló ajánlatban elfekvő készletekről, értékesítetlen példányokról beszél.

UPDATE: Érdekes beszélgetés az Első Kötet Műhely honlapján a Novum Verlagról.

15:51 | közérdekű | Komavary | |

Író, vigyázz! II.

Korábban felhívtuk a figyelmet az olyan könyvkiadásban rejlő csapdákra, amelyek a kezdő írót veszélyeztethetik. Ezekkel nem árt tisztában lenni, hogy az ember tudatosan döntsön olyan megoldás mellett – vagy éppen kerülje el azt –, ami aztán későbbi írói karrierjére is kihathat.

Angol nyelven már régóta üzemel a Writer Beware oldal, amely a PoD-kiadással (print-on-demand, vagyis kereslet utáni nyomtatás), a szerzői jogokkal, a kétes irodalmi versenyekkel, irodalmi ügynökökkel és szabadúszó szerkesztőkkel foglalkozik. Az oldal munkatársainak nagy része anonim, de vannak köztük, akik aktívan segítették az FBI munkáját, amikor az csalás ügyében nyomozott. Számos író küldi el nekik tapasztalataik (sokszor kálváriáik) történetét, hogy kezdő társaikat megóvhassák hasonló hibák elkövetésétől.

Még ha egy egy PoD vagy fizetős kiadó működése nem jogsértő, sem árt tudni, hogy nem természetes, ha az íróval fizettetik meg a nyomdaköltséget, és hogy egy könyv nemcsak attól könyv, hogy sok oldala van és két fedél között található.

Mivel magyar nyelven nem található ilyen írókat tájékoztató oldal, álljon itt rövid ismertetés két olyan kiadói gyakorlatról, ami az utóbbi időben nálunk is elterjedőben van:

Fizetős kiadó (vanity publisher)

Az angol név híven kifejezi, mire épít az ilyen cég: az írók hiúságát célozza meg, és megjelenést biztosít, hiszen akinek a könyve nyomtatásba kerül, az már komoly írónak számít, nem igaz? Mivel minőségi szűrés nem nagyon létezik, és a könyvpiacot ismerve rizikós ismeretlen kezdő szerzők munkáit bevállalni, az ilyen kiadó a szerzővel fizetteti meg a nyomda és a szöveggondozás költségét. A profitból aztán az író is kap, de a kockázat teljes egészében az övé: ha a könyve nem fogy jól, csak magára vethet, a kiadó nem veszít semmit.

Magyar példa: Novum Verlag

PoD kiadó

Ez voltaképpen nem is kiadó. Lényegében nyomdai szolgáltatást nyújt az írónak: annyi példányt nyomtat és akkor, amennyire és amikor arra kereslet jelentkezik. A haszon nagy része az íróé, sok esetben ő tervezheti meg a borítót is, az ilyen kiadó tehát teljes hatalmat ad a szerzőnek a könyve fölött. Anyagi kockázat sem az írót, sem a kiadót nem terheli - ha valaki rendel a könyvből, csak akkor jelentkezik költség, amit azonnal fedez is az eladott példány ára. Hátránya, hogy szöveggondozásról, szakértő tördelésről itt sem beszélhetünk, és a könyvek nem kerülnek kereskedelmi forgalomba, csupán interneten keresztül értékesítik őket.

Magyar példa: Lilli.hu

Az írók előtt jóval több lehetőség van most, mint régen: kérdés, hogy tényleg ennyire számít-e a megjelenés puszta ténye?

14:04 | író | közérdekű | Editor Diaboli | |

2007. július 28., szombat

Néhány szó a szerződésekről

Az író és a szerződése

A megírás és kiadás között van egy lényeges pont, amelyet egyetlen író sem hagyhat ki. Akármennyire is fázik a jogi szövegtől, muszáj foglalkoznia a szerződése kérdésével. Mivel nálunk nem igazán működik az írókat közvetítő és érdekeiket képviselő irodalmi ügynökök intézménye, vegyük át, milyen pontok merülhetnek fel egy szerződésben, és mire kell figyelnünk!

Először is: a szerződés célja, hogy mindkét felet védje, és utólag vitás kérdésekben rá lehessen mutatni. Éppen ezért fontos, hogy saját érdekeinket szem előtt tartva átolvassuk, és ha kell, megváltoztattassuk a szerződést. Tévedés azt hinni, hogy kezdő írónak "kuss, feküdj" a része – ha valami nem olyan, mint szeretnénk, szóljunk nyugodtan, és a tárgyalások során előbb-utóbb kialakul egy mindenki számára kedvező kompromisszum (ennek feltétele, hogy egyik fél se akarjon aránytalan és irreális dolgokat).

Mindenképpen olvassuk át és módosíttassuk a szerződést, ha szükséges – ne feledjük, hogy a szerződés szövegét végeredményben a kiadó ügyvédei szövegezték, természetes, hogy enyhén (vagy feltűnően) a kiadó érdekeit szolgálja jobban. Legjobb, ha tudunk keríteni egy ügyvédet, aki a szerződésünkre néz, de mi is legyünk tisztában azzal, mit tartalmaz.

Vegyük először a számunkra legérdekesebbet, a honoráriumot.

Honorárium

A honorárium lehet egy összegű, és lehet százalék, de kaphatunk előleget is. Az előleget általában a százalék ellenében kapjuk, tehát százalékot (ami kb. 8–15% szokott lenni) eladott példányok után akkor kapunk, ha az előleg összege már megtérült. Az, hogy a honoráriumot egy összegben vesszük fel, vagy inkább az eladott példányok után kérjük, rajtunk múlik – reálisan át kell gondolnunk, mekkora érdeklődésre tarthat számot az, amit írtunk, és hogy van-e esély arra, hogy az előleg összegének megfelelő százalékot meghaladó fogyást érjünk el. A legtöbb könyvnél erre kicsi az esély, biztosabb hát az egy összegű honoráriumot választani.

A szerződésnek tartalmaznia kell a honorárium összegét (vagy az előlegét és a százalék nagyságát) és a kifizetés módját (készpénz, átutalás, számla ellenében vagy sem). Felmerülhet a kérdés, mi van, ha a kiadó nem tud eladni az előleg összegének megfelelő mennyiségű könyvet? Az írónak ebben az esetben sem kéne visszafizetnie az előleget – de ellenőrizzük, hogy a szerződésben is így van-e.

Azonban ha az előleget vagy annak egy részét a kézirat leadásához köti a szerződés, ebben az esetben a kézirat be nem fejezése esetén úgy korrekt, ha az előleget részben vagy egészben vissza kell fizetnünk.

Százalék fizetése esetén a szerződésnek tartalmaznia kell, milyen időszakonként jelenti le a kiadó az írónak a fogyást. Az éves jelentés a leggyakoribb, és fizetésre három hónapon belül számíthatunk. Vagy nekünk, vagy az ügyvédünknek rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy belenézhessen a kiadó könyvelésébe és ellenőrizhesse, hogy a lejelentett fogyás valós. Ha hibát észlelünk a könyvelésben, a kiadó a megszokottnál magasabb százalékkal tartozik nekünk. A lejelentés és a fizetés késedelme a szerződés megszűnését vonhatja maga után egy bizonyos periódus után. A kritikusi és tiszteletpéldányok nem számítanak eladott példánynak a százalék kiszámítása szempontjából.

A mű leírása

Igazság szerint ez az, ami a szerződésben majdnem legelőször szerepel. A szerződés megadja a mű címét és típusát (novelláskötet, regény), esetleges terjedelmét.

Jogok

A szerzői jog személyhez fűződő jog, ezért elidegeníthetetlen az írótól. A kiadónak az író felhasználási jogot ad, méghozzá a szerződésben meghatározott kiadási módra – másra nem! Határozzuk meg a felhasználási jog átengedésének időtartamát (általában 5-7 év szokott lenni), a kiadás nyelvét, típusát (nyomtatott és/vagy elektronikus) és hogy első kiadásra vonatkozik-e, vagy a szerződésben szereplő időtartamon belül tetszőleges számúra. (Ebben az esetben a második vagy sokadik kiadásnál is kapnunk kell honoráriumot, ám kevesebbet, mint első alkalommal.)

Kézirat leadása

A szerződésnek tartalmaznia kell, mikor kell leadnunk a kéziratot és milyen formában. Ha a műhöz tartoznak járulékos anyagok (térképek, diagramok, fotók), ezeket is pontosítani kell a szerződésben, és jelölni, hogy a kiadónak vagy szerzőnek kell biztosítani ezeket. Ha másoktól használunk szerzői jogvédelem alatt álló munkákat, akkor a szerződésben szerepeljen, hogy ezek jogainak megszerzése kinek a feladata: az íróé vagy a kiadóé.

A határidők mindig egy kiegészítéssel jönnek, amely tartalmazza, mi történik, ha nem tartjuk őket (és kizárja az előre nem látható, a felek által nem befolyásolható okokat, úgymint háború és haláleset).

Amikor leadjuk a kéziratot, a kiadó is kap egy határidőt az elfogadására. A szerződésben szerepeljen, milyen okokra hivatkozva utasíthatja el a kiadó a kéziratot és adhatja vissza átdolgozásra. Alapjában véve: a kiadó nem utasíthatja el jó indok nélkül a kéziratot, és elutasítás esetén is föl kell ajánlania a szerkesztői segítséget a javításra, mielőtt végleg okot találna az elutasításra. (Ez a pont néha fölösleges körnek tűnhet: a szerkesztő általában már látta a kéziratot, és el is fogadta, hiszen ezért akar leszerződni az íróval. Rendelésre írás esetén azonban van értelme.)

Szerkesztés

Egyes írók borzasztóan védik minden egyes szavukat, és nem engednek belenyúlni a szövegbe, mások ugyanakkor nemtörődöm módon viszonyulnak a szerkesztéshez. A szerződésben mindazonáltal szerepelnie kell, hogy a kiadónak joga van megszerkeszteni a kéziratot, és erre vonatkozólag írót védő kitételeket is bele lehet foglalni a szerződésbe (pl. szerző köteles megnézni a megszerkesztett kéziratot, és aláírásával igazolni, hogy egyetért vele).

Opció

Az opció lehetőséget ad a kiadónak arra, hogy elsőként tehessen ajánlatot a következő könyvre.

Igazolás

A szerzőnek általában a szerződésben igazolnia kell a következőket: ő a kézirat szerzője és egyedüli jogtulajdonosa, a szóban forgó kézirat nem jelent meg korábban (vagy ha igen, annak jogi vonatkozásai már el vannak rendezve), a kézirat nem sért szerzői vagy személyi jogot, illetve ha a könyv egyenleteket és recepteket tartalmaz, akkor előfordulhat, hogy igazolni kell ezek helyességét és azt, hogy nem ártalmasak a felhasználó számára. Az igazolás csak az író által rendelkezésre bocsátott anyagokra vonatkozik.

Kiadás

A szerződés lehetőleg tartalmazza, mennyi időn belül kell a kiadónak megjelentetnie a könyvet. Ha a kiadó a megadott időn belül ezt nem teszi meg, az előleg akkor is a szerzőnél marad, kivéve, ha a késedelemért az író a felelős.

10:44 | közérdekű | Editor Diaboli | |

2007. július 8., vasárnap

Magyar író Akadémia - fél év belülről

Köpések az elefántcsonttoronyból címen Stöckert Gábor írását olvashatjátok az Indexen.

"Tanulmányi félévről kritikát írni nem éppen bevett gyakorlat az újságírásban, pedig ha az egyszeri résztvevő kétes színvonalú fizetős tanfolyamra jelentkezik, sokkal többet veszíthet egy mozijegy áránál. A május végén első tanévét befejező Magyar Író Akadémia szépírói mesterkurzusnak titulált képzése éppen ilyen tanfolyam. A nagy nevek és a hangzatos marketing olyan tartalmat takartak, hogy az első félév után már nem iratkoztunk be a másodikra. "

...avagy: író, vigyázz - a tanfolyamokkal is.

Update: Kossuth Rádió - Közelről (2007.07.11.)

2007. július 4., szerda

Celtx

Két olyan dolog van, amitől egy ösztönből írót kiráz a hideg: az egyik a tanulható írástechnika, a másik az írást segítő szoftverek.

Most az utóbbiról lesz szó, nevezetesen a Celtx forgatókönyvíró programról.

Ahhoz, hogy forgatókönyvet írjunk, természetesen elég egy megnyitott jegyzettömb is, de talán nem véletlen, hogy a legtöbb filmes forgatókönyvíró külön szoftverre esküszik. Ezek közös jellemzője, hogy nagyon hasznosak, és ez az árukon is meglátszik. Ami persze aprópélnz egy filmes költségvetés mellett, viszont óriási kiadás, ha egy képregény forgatókönyvét, vagy éppen színházi művet szeretnénk írni.

Nem véletlen tehát, hogy a Celtx egyik legvonzóbb tulajdonsága az ára: merthogy az nincs neki. Ingyenesen letölthető és használható. Hogy az egyes filmes iskolák forgatókönyv-szabványait mennyire képes követni, illetve ilyen szempontból mennyire testreszabható, azt igazából nem tudom. Egy dolog azonban biztos: nem kell több, mint fél óra kisérletezés, és máris a szokásos sebesség többszörösével készülhet a forgatókönyv.

A Celtx sokkal több, mint egyszerű szövegszerkesztő: helyesírást ugyan nem javít, de egy átlátható egésszé fogja össze az adott projektet, szereplőstül, jegyzetestül, határidő-naplóstul és storyboardostul.

Saját tapasztalat: amíg eddig az idő jó része azzal telt el, hogy összekeressük és összevágjuk a chaten, emailben, MSN--en terjedt ötleteket, az most végre mind-mind egy helyen van, átlátható, és elérhető. Bárhonnan.

A Celtx másik vonzereje az, hogy ha többen dolgozunk egy művön, vagy esetleg otthon és a munkahelyen, elég csak letölteni a Celtx Project Centerében feltöltött, legfrissebb állapotot, és máris mehet a munka. Nincs több otthon hagyott pendrive, nincs elveszett legfrsissebb változat.

Habár a program még nem teljesen végleges (például a magyar változat, vagy a külön képregényekre kidolgozott formátum még késik), már most egy megbízható, stabil program,amire érdemes rászánni azt a harminc percet, amely alatt vagy a rabjává leszünk, vagy még mindig törölhetjük.

(Egyetlen hibát tapasztaltam eddig, az egyik letöltés során a scriptből (és csak onnan) eltűntek a hosszú ő-k és ű-k, de ez egyrészt könnyedén orvosolható, másrészt pedig valószínűleg tipikusan magyar nyelv-japán oprendszer probléma).

A programhoz jópofa videós tutorialok, hasznos fórumok, és a mindezekben eligazítást nyújtó wiki tartozik.

Összességében egy egyszerű, jól összerakott, hasznos segédeszközről van szó. Ha megpróbálkoznánk a forgatókönyv-írással, magunkkal szúrunk ki, ha nem használjuk.

2007. június 28., csütörtök

Goldenblog

Reggelre kelve meglepetten és örömmel tapasztaltam, hogy nemcsak neveztek bennünket a Goldenblog versenyébe, de Kult kategóriában középdöntősek lettünk. Ha valaki szavazni szeretne ránk, a képre kattintva vagy ezen a linken megteheti - de eredménytől függetlenül is folytatjuk úgy, ahogy eddig: kisebb-nagyobb szünetekkel és hajrákkal, íróknak, irodalmároknak, kritikusoknak és szerkesztőknek.

Köszönjük a bizalmat és a támogatást!

15:38 | közérdekű | Editor Diaboli | |

2007. május 16., szerda

író, vigyázz!

Magyar sajátosság, hogy az emberek bizonytalanok az újdonsággal szemben, és az szintén, hogy eleve negatívan állnak hozzá, leszólják a jó szándékú kezdeményezéseket – mondják sokan.

Az alábbi példa viszont világosan megmutatja, miért érdemes és egészséges odafigyelni. Az itthoninál nagyobb könyvpiacon nem ismeretlen jelenség az olyan álkiadó, ügynök, aki kihasználva a szerzők megjelenés utáni vágyát, látszólag nagyon kedvező feltételekkel ír ki pályázatot. Amit az illető meg is nyer. Csak egy picit kell fizetni. És az író, aki elhiszi a csak haveri alapon működő nagykiadók meséjét, aki minőségtől függetlenül elhajtanak mindenkit, aki nem ismerős, beugrik a különleges lehetőségnek. Nigériai csalás kicsiben.

Az átmenet a valódi kiadók és az átverés között persze folyamatos. Vannak, akik például teljesen elfogadhatónak tartják az Új Galaxis módszerét, miszerint a szerző maga is beszáll a megjelenő könyv finanszírozásába, majd a kész könyvből a befektetett összegért cserébe saját példányokat kap. „Anyu, nézd, benne vagyok egy könyvben” – valóban isteni érzés, de aki valamennyire is komolyan gondolja az írást, az nem térhet el attól az alapelvtől, hogy ez bizony munka, amit illik megfizetni. Ingyen adni lehet, de tartsa magát annyira a leendő író, hogy pénzt ne adjon saját megjelenéséért. Ennek ellenére többen vannak, akik váltig állítják: nekik egy ilyen kiadvány volt az első lépés, ez indította el őket a hírnév felé vezető úton. A kiadói szándék tiszta, és még ha nem is ért vele egyet valaki, a feltételek ott vannak feketén-fehéren – ha nem tetszik, nem kell belevágni.

Azután ott vannak a lelkes kiskiadók: általában mindenféle tapasztalat nélkül vetik bele magukat a könyvkiadásba, azzal a szándékkal, hogy ők majd új tehetségek tucatjait találják meg az ezerszer átfésült, ezerszer átválogatott magyar piacon, és alapjaiban reformálják meg a rendszert. Azután egy -két könyv után valahogy nem sokat hallani róluk… És még itt is lehetünk jóindulatúak. Miért ne? Egyszer valakinek véletlenül sikerülhet is.

És azután vannak olyan oldalak, mint a Tollinga.

Egy indexes hozzászólásból (Google cache, 833. hozzászólás) tudtam meg, hogy áprilisban lezárult egy “országos” pályázat – az illető, bizonyos NightAngel, éppen előrendelőket keresett, akik különböző árú emeltdíjas SMS-ekkel dobják meg a kiadót, hogy az “felmérje az igényeket”.

Nightangelről azt érdemes tudni, hogy 15-16 éves, és lelkes író: jelenleg egyszerre nyolc regényén dolgozik.

Hogy a Tollingáról mit kell tudni, arról sokat elárul a jelenleg is látható pályázati kiírás: csekély 1800 forintért bárki indulhat az ezer meg egy kategóriába, és majd a “szakmai zsűri” - a lezárt pályázatoknál sem tudjuk meg, ez kiket takar – dönt: megérett-e a mű a kiadásra.

Hogy mennyire szakmai a szakmai zsűri, azt jól példázza maga Nightangel alkotása (.doc), érdemes beleolvasni.

Hogy mennyire reális a kiadás? Hát, elvileg ott vannak a képek az egyik első könyvről, ahol egyrészt néhol nehéz eldönteni, hogy tényleg könyvről, vagy csak egy félbehajtott, színes nyomtatópapírról van-e szó, másrészt hiába volt vége lassan fél éve az első pályázatnak, az eredmény csak néhány próbanyomat.

Ha ehhez hozzávesszük a szabályzatot (remélem, nem kell kifejtenem, hogy miért), a helyzet még cifrább.

A dolog persze másoknak is feltűnt, de ahogy maga a pályázat híre, úgy a pályázat rosszhíre sem nagyon jut el az érintettekhez.

Gonoszak és rosszindulatúak vagyunk, amiért nem értékelünk egy, a fiatal művészeket felkarolni szándékozó próbálkozást? Hogy nem veszünk komolyan egy díjat?

Meglehet, de egy szkeptikusabb hozzáállás talán elkerülhető lenne, hogy ilyen ragadozók, ilyen lelketlen paraziták élősködjenek tizenhat éves kamaszlányok álmain.

Update: még egy link.

2007. május 15., kedd

Feltámadás

Igen, igyekszünk ismét rendszeresen jelentkezni cikkekkel, hírekkel, miegymással. Jellemző módon pont akkor fordultunk el mindannyian a blogtól, amikor lehetőségünk nyílt honlappá alakulni - azt hiszem, a magunk részéről szándéknyilatkozat a honlap elindításához, ha egy év múlva is a régi lelkesedéssel gyűjtjük az anyagokat.

Addig itt.

14:55 | közérdekű | Editor Diaboli | |

2006. november 16., csütörtök

Irodalmi pályázatokról - újra

Korábban már írtunk egy hosszabb cikket arról, milyen csapdákat rejthetnek az irodalmi pályázatok, és mire érdemes ügyelni, mielőtt az ember nyakló nélkül elküldi írásait a legkülönfélébb helyekre. Most O. Nagy Zoltán írt hasonló ismertetőt, amelyben górcső alá vesz néhány lejárt pályázatot, és rámutat a bennük rejlő buktatókra.

"Bizonyos konglomerátumok eleve arra szakosodtak, hogy lenyúljanak olyan kisebb összegeket, amelyek az író hiúsága, az elismerés, a megjelenés iránti vágy termel, és ezt a célt nem nehéz elérni. Bizonyos konglomerátumok éppen úgy néznek ki, mintha valamiféle irodalmi szövetség volnának. De közben lószart azok. Egyszemélyes lenyúlómachinériák."

Tekintve hogy most év végén ismét megszaporodtak az irodalmi pályázatok, érdemes figyelmesen elolvasni a kiírásokat, és fontolóra venni a korábban már ismertetett szempontokat.

2006. július 24., hétfő

Write for food

Író vagy és éhezel? Egy padlásszobában tengeted az életedet egy macisajton és egy szalonnabőrkén?

Bár azok az idők elmúltak, amikor elég volt egy szalvétára leírni egy verset, és ezzel ki is egyenlíthetted a számládat a kávéházban, egy hambrugert így is vehetsz egy novellával.

Új novellapályázat a neten: hamburgert egy jó szaftos hamburgeres sztoriért!

Fogyókúrázó írók hátrányban.

11:18 | közérdekű | Hanna | |

2006. július 7., péntek

GoldenBlog

Üzenetet kaptunk az egyik olvasónktól, hogy az Irodalmi boncasztalt nevezte a GoldenBlog 2006 versenyre irodalomblog kategóriában.

A verseny menetének leírása szerint ugyan egyáltalán nem biztos, hogy a zsűri beválasztja a blogot a második fordulóba, de azért reménykedünk benne, még ha szigorúan véve irodalmat nem is kínálunk. Csak szikét.

Ha úgy gondoljátok, megérdemeljük, kérlek, nevezzetek minket!

9:49 | közérdekű | Editor Diaboli | |

2006. június 2., péntek

Segítség egy novellapályázathoz

Egy kiadói fórumon bukkantam az Ammerúnia Kör novellapályázatára, melyben a boncnokra hivatkoznak, jelezve a kezdő íróknak, mit érdemes jelen blogból elolvasni, mielőtt novellaírásra adják a fejüket. Ennek oka, hogy "változó színvonalú" munkák érkeztek be a Kör által hirdetett korábbi pályázatokra...

Hogy ne kelljen külön keresgélnie a pályázóknak (és azoknak sem, akik mostanság járnak itt először), íme a boncnokon fellelhető írástechnikai anyagok gyűjteménye:

G. Polti féle 36 drámai szituáció:

végül

Az írás aranyszabályai

A boncnok szerkesztői nevében sok sikert kívánunk a pályázóknak! ;-)

14:15 | közérdekű | EnVoice | |