Irodalmi boncasztal

2010. április 21., szerda

Tapad, nem tapad

A központozás, hiába vezérli logika szabályait, mégis számtalanszor komoly fejtörést okoz az íróknak. Még ha azt tudják is, mikor mit kéne használni (pontot? vesszőt? felkiáltójelet?), időnként becsúsznak nemkívánatos szóközök, vagy épp ellenkezőleg, eltűnnek onnan, ahol pedig helyük lenne. Olykor a gondolatjel helyére kiskötőjel kerül, a hármaspont (ami amúgy tipográfiailag nem azonos a három ponttal) nem tapad.

De mikor tapad egy írásjel? Honnan lehet ezt megtudni?

Sok helyen szó esik erről, legelőször is a Magyar Helyesírási Szótárban, de alapszinten és részletesen is megtalálhatóak a vonatkozó szabályok.

Sőt, már az SMS-nyelv írásjelekre vonatkozó sajátosságait is kielemezték.

Nem csak az a fontos, milyen írásjelet kell használni, hanem az is, hogyan.

2010. január 3., vasárnap

Az író olvas

Szeretnék linkelni egy klasszikust, amelynek aktualitása úgyszólván soha nem jár le.

„Az író a saját írásánál gyakorlatilag autista lesz...”

Darvasit nagyon szeretjük, különösen, ha épp Szív Ernő.

2009. augusztus 31., hétfő

Hétfői vegyes az írásról

Több olyan cikk is felgyűlt az elmúlt hetek során, amelyekre nem jutott időm nagyobb terjedelemben tudósítani, ezért most csak dióhéjban összegzem ezeket.

A Tor oldalán Arachne Jericho fejtegeti, hogy annak dacára, hogy a fikcióban található karaktereket általában különféle traumák érik, a poszttraumatikus stressz szindróma mégsem, vagy csak a mesélő céljainak megfelelő mértékben (flashbackek) jelenik meg a művekben, holott ez is hozzátartozik a hitelességhez.

Szintén a Tor oldalán David Weber a karakterek indítékairól és hitelességükről ír.

Michael Ventura arról ír, hogy az írás magányos tevékenységének színtere, a szoba hogyan befolyásolja a kreatív tevékenységet.

Most már írásról szóló előadásokat is hallgathatunk Brandon Sanderson és Howard Taylor jóvoltából a Writing Excuses oldalon. Első és második évad.

Claire Light a nagy vitát kiváltott Mindblowing SF kapcsán a szerkesztő feladatait szedi sorba, különös tekintettel az antológiaszerkesztésre.

És végül az önmagáért beszélő 101 ok, hogy miért hagyd abba az írást.

2009. május 10., vasárnap

Hogyan írjunk? Új honlapok

Regényírással, de főleg forgatókönyvírással foglalkozik a Pannonscript. Szerkesztője, Árva Attila egy online sztoriszerkesztő programot is ígér, valamint saját fejlesztésű szoftvert íróknak, költőknek, dalszövegíróknak. Az oldalon jelenleg rövidebb cikkek találhatóak az írásról és a forgatókönyvekről.

A regenyiras.hunstar.hu pdf-ben küldi el a feliratkozóknak leckéit, amelyek Duncan Shelley íróiskolájának anyagára épülnek. (Duncan Shelleyről információk találhatóak itt, a blogjában, illetve a Google-ban a "Duncan Shelley + szcientológia" keresőszavak beütésével.) A feliratkozás ingyenes, a bevezetőt már meg is kapták az érdeklődők. Saját felelősségre.*

*Amennyiben az Irodalmi Boncasztal visszaélésről, toborzásról és más effélékről szerez tudomást, arról hírt fog adni.

8:16 | link | Hanna | |

2009. március 25., szerda

Könyv dióhéjban

Amennyiben komolyan gondoltad a külföldi megjelenést, íme egy újabb lehetőség, hogy felhívd (angol nyelvű) kéziratodra a figyelmet: a The Knight Agency pályázatot írt ki a legjobb három mondatra, amellyel egy könyv jellemezhető. Legfeljebb 150 szóval, három mondatban összegezd regényed történetét, és küldd el az ügynökségnek. A legjobb huszat az irodalmi ügynökök bekérik és véleményezik – talán még meg is tetszik nekik. A határidő 2009 április 20.

2009. március 11., szerda

Mutasd magad!

Felfedezésre váró író vagy? Netán szerkesztő, irodalmi ügynök? Vagy csak egy lelkes olvasó, aki szeret ingyen (és legálisan) könyveket olvasni a világhálón?

A HarperCollins egyedülálló rendszert dolgozott ki a tömegesen érkező kéziratok problémájára: létrehozta az Authonomy tehetségkutató oldalt. Az Authonomy működése meglehetősen egyszerű: a regisztrált tagok feltölthetik az oldalra a regényüket, amelyet aztán más tagok és arra tévedő olvasók elolvasnak, véleményeznek, értékelnek. Mivel a tagok között több szerkesztő és ügynök is található, ilyenformán publikusan fölkelthető azok érdeklődése is, akiknek amúgy is küldött volna az ember bemutatkozó levelet. A HarperCollins szerkesztői tanácsa minden hónapban megnézi az öt legjobbnak értékelt új regényt és véleményt ír róla – és mivel az oldal célja, hogy új tehetségeket fedezzenek föl, azokat a kéziratokat, amelyek valóban megragadták a figyelmüket és látnak benne lehetőséget, meg is veszik, mintha csak egy ügynökség ajánlotta volna be.

A lehetőség adott. Éljetek vele.

2009. március 2., hétfő

Ide a következőt!

Naponta érkeznek a Boncasztal szerkesztőségébe a felháborodott levelek: hol a következő bejegyzés? Mikor írtok már? Azt ígértétek, rendszeresen frissítetek! Mit tehet ilyenkor az ember?

Mondjuk bevallja, hogy a fentiekből egy szó sem igaz. De mi nem is írunk olyan regényciklusokat, amelyek több köteten át mesélnek el - egyetlen történetet.

Először George R. R. Martin borult ki (de főleg negyvenkilenc perccel később). Igen, az itthon is népszerű sorozat következő kötete, a Dance with Dragon késik. Igen, korábbra és biztosra ígérte. De ha az ember hatvan éves, és be akarja fejezni a történetét, akkor a lehető legrosszabb megoldás az, ha reggeltől estig csak azt csinálja.

A bejegyzésre reagált John Scalzi is, aki egyrészt kifejtette Martin hasonlatait, másrészt így foglalta össze a dolgot: a rajongók választhatnak. A rajongók vagy kapnak egy könyvet, amin ott lesz Martin neve, szinte most azonnal, vagy türelmesek lesznek, és várnak addig, amíg az író be nem fejezi a következő részt úgy, ahogy ő szeretné.

Charles Stross technikai oldalról közelíti meg a kérdést. Saját tapasztalatára építve elmagyarázza, mi a különbség az olyan sorozat között, ahol minden regény egy önálló, lezárt történet (mint a Tarzan regények, vagy Drizzt kalandjai), és egy olyan nagyívú történet között, amely több regényen át szövi a szálakat (Mint Martin Jég és tűz dala, Stross Merchant Princes-e vagy mondjuk a Gyűrűk Ura). A reakciók közül ez az, ami a "száraz, technikai részletekbe" is belemegy, mindenképpen érdekes olvasmány.

Patrick Rothfuss meg jól időzített. A Name of the Wind szerzőjétől a rajongók hasonlót követelnek, mint Martintól: ide a következő részt, lehetőleg máma még!

Rothfuss meg válaszol - képregényben. Érdemes elolvasni, ha egy jót akarunk nevetni.

Legvégül pedig álljon itt Nick Mamatas tanácsa Martinnak:

"Szia George!

Figyelj, egyszerűen csak írjál még egy bejegyzést, amiben elmeséled mindenkinek, hogyan végződik a bazihosszú fantasy-sorozatod.

Erre majd elhallgatnak a türelmetlenkedő rajongók.

Ha nem tudod, mi lesz a vége, találj ki valamit most rögtön.

Remélem, tudtam segíteni:

NM"

(Nekünk meg a tor.com segített, amikor egy bejegyzésbe gyűjtötte a linkeket.)

2008. november 29., szombat

A Drámaírás művészete magyarul!

A Filmíráson találtuk a hírt, és onnan származik a lenti idézet is. Érdemes elolvasni az egész bejegyzést.

A könyv kötelező olvasmány írni tanulók számára is. Megvehető a kiadó honlapján vagy könyvesboltjában.

"Amikor Magyarországról Amerikába került Egri Lajos, és rengeteg drámaelméleti egyetemi előadás után 1942-ben kiadta A drámaírás művészete című könyvét (persze angolul), még nem gondolta, hogy műve kitör a színházból, és már a következő évtizedekben elindul két másik irány: a film és a szépirodalom felé.

Pedig így lett. A The Art of Dramatic Writing a hollywoody álomgyár forgatókönyvíróinak Bibliája lett – ami nem is csoda: a regények és filmek történeteit ugyanúgy az emberi karakterek mozgatják, mint Egri elmélete alapján, a színpadi művekét. Nincs olyan B kategóriás hollywoody film, amelynek forgatókönyvírója ne tudná csukott szemmel idézni Egri alapmondatait, a Platóntól elcsent, közérthető, szinte játékos tanító-műelemző párbeszédek nagyobb pillanatait. A magyar kiadás után nem sokkal a könyv ott fog állni mindenki polcán, aki alkotó céllal vesz a kezébe egy történetet."

2008. október 30., csütörtök

Két izgalmas cikk

Egyrészt, már olvasható a lenti cikk folytatása. Most megtudhatjuk, mit csináljunk ha készen vagyunk a kézirattal.

Másrészt a filmírás.hu-n egy tanulságos cikk az egyoldalas regényekről és íróikról:

"Unalmas közhely, hogy a legnehezebb dolga az írónak van. Ő az, aki kénytelen szembenézni az üres lappal, neki kell legyűrnie a hírhedt üreslap-fóbiát.

(...)

Velem ilyen sosem történt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én gyerekkorom óta mindig úgy ültem le írni, hogy valami nagy, kitörni vágyó érzés, érzelem munkált bennem. Sosem fordult elő, hogy leültem, és nem jutott eszembe semmi – hiszen akkor le sem ültem volna. Nem, az én bajom más volt: leültem, tele gondolatokkal és lelkesedéssel, megírtam egy oldalt, aztán mind a gondolat, mind a lelkesedés elpárolgott. Az üreslap-fóbiát sosem ismertem, én évekig egyoldalas író voltam."

link

2008. október 28., kedd

Hasznos tanácsok, amiket jobb, ha nem fogadunk meg

Steven Gould hasznos tanácsokkal látja el a kezdő írókat a Tor kiadó oldalain. Vagy mégsem?

2008. május 19., hétfő

yWriter4

Korábban írtunk a yWriter regényíró szoftverről, amely egy írókat segítő szövegszerkesztő szoftver. Azóta elkészült a yWriter4, amely az ismertetett verzióhoz képest új tulajdonságokkal rendelkezik.

Most már .rtf formátumban tárolja a szöveget, amit a kimentett .rtf fájlban is továbbszerkeszthetünk, majd tetszés szerint visszaimportálhatjuk a yWriterbe. Új elem a szövegformázás – végre van kurzív, félkövér és aláhúzás; és a karaktereken túl helyszíneket és kulcsszerepet játszó tárgyakat is be lehet venni az egy gombnyomással előhívható listákra. Minden egyes jelenethez, de még a projekthez is plusz jegyzeteket fűzhetünk, és az adott jelenet írása közben az összes lényeges és általunk megadott háttérinformáció elérhető egy menüsorból.

Újdonság, hogy van magyar verzió – ezt Amon meg én készítettük, ám még a korábbi yWriterhez. Ebből következően a nyelv átállításánál a menü egyes elemei magyarul lesznek, mások (az új és megváltozott menüpontok) viszont maradnak angolul. Remélhetőleg a jövőben lesz időnk a Ywriter4-hez is megcsinálni a honosítást, addig sajnos marad a felemás nyelvi kiméra.

A program ingyenesen letölthető itt.

2007. december 19., szerda

Apróságok

Nemrég indult el a SF Novelists blog, ahol angol nyelven író scifi és fantasy írók vallanak műveik születéséről, munkamódszereikről és egyéb, íráshoz kapcsolódó titkokról, trükkökről.

És ha már szóba került a művek születése: Brandon Sanderson, akinek Alcatraz: Versus The Evil Librarians című ifjúsági könyve sikert sikerre halmoz, és akit felkértek az utolsó Idők Kereke regény megírására, honlapján megtalálható a Warbreaker című regény összes munkaváltozata. Érdemes megnézni, hogy születik egy regény, különösen a különféle változatokat összehasonlító dokumentumok az érdekesek (meg persze maga a regény).

Aki szereti a könyveket, az rossz ember nem lehet. Viszont rendetlen igen, és ha elözönlik a lakást a könyvek, nem árt, ha rendet tudunk tartani köztük. Ebben lehet segítségünkre a Library Thing, amely most már magyar nyelven is hozzáférhető. Kétszáz könyvig ingyenes a katalógus, ha beválik, onnantól kezdve éves díj, vagy örökös tagság fejében használhatjuk a szolgáltatást.

2007. szeptember 7., péntek

Mire készülj fel, ha elsőkönyves vagy

Cherie Priest, a Four and Twenty Blackbirds írónője összeszedte mindazokat a dolgokat, amikre első könyve megjelenése után rá kellett jönnie, és blogjában a köz okulására bocsátotta.

A legfontosabbak:

- Mindenki azt fogja gondolni, felvet a pénz.

- Hát nem fog felvetni.

- Barátaid azt fogják gondolni, hogy rögtön a nyelv szakértőjévé is váltál.

- Senki nem fogja elhinni, hogy azért sikerült, mert olyan könyvet írtál, ami megérdemelte, hogy kiadják.

13:37 | író | link | Editor Diaboli | |

2007. augusztus 22., szerda

Ingyen elolvashatók a Hugo-díjra jelölt novellák

Akárcsak tavaly, idén is ingyen letölthetőek és elolvashatóak a rangos scifi-díjra, a Hugóra jelölt novellák és elbeszélések.

A Worldconra augusztus végén kerül sor Japánban, és mivel a szavazáshoz nem árt tisztában lenni a mezőnnyel, az írók és kiadók elektronikus formában hozzáférhetővé tették műveiket.

A jelölt írások letölthetőek a Fictionwise honlapjáról.

7:37 | link | Editor Diaboli | |

2007. július 7., szombat

yWriter regényíró szoftver

Legutóbb Komavary a Celtx forgatókönyvíró programról ejtett néhány szót, most hadd vegyem át a szót tőle, hogy bemutathassam az yWriter regényíró szoftvert.

A regényíró szoftver természetesen nem fogja helyettünk elvégezni az írás fáradságos munkáját, ám kiválthatja a rengeteg papírfecnit és jegyzetfüzetet, amelyek írás előtt és közben termelődnek, gyorsabbá teszi a rendszerezést, segíti az áttekintést. Nagyon sok regényírást segítő szoftver található a piacon, ám ezek többsége pénzbe kerül. Ezúttal az ingyen is letölthető, fapados, ámde praktikus yWriterről lesz szó.

A program használata roppant egyszerű: miután elindítottuk a projektet, jegyzeteket és vázlatot fűzhetünk hozzá (akár külső fájlból is importálhatjuk, ám - és ez a program egyik hátulütője - csak .txt fájl alkalmas erre), felvehetjük a szereplőket a karakterlistára, már meglévő fejezeteket beemelhetünk a projektbe, és elkészíthetjük a tervezett jelenetek rövid és hosszú leírását (amelyek alapján később rövid vagy bővített szinopszist nyomtathatunk).

A jelenetek és fejezetek igazgatása egérrel történik, roppant egyszerű jeleneteket beszúrni vagy a sorrendet megváltoztatni (a fejezeteket a program ilyenkor egyszerűen újraszámozza). A főoldalon a jelenetek listájában a következő fontos adatok jelennek meg: nézőpont, szavak száma, rövid leírás, fájlnév és státusz (vázlat, első szerkesztés, második szerkesztés, kész). Ezenkívül a kiválasztott jelenetről (amelyen az egér áll) megtudhatjuk a célját, a konfliktust és a kimenetelét is, feltéve, ha ezeket a mezőket a jelenet adatlapján már kitöltöttük.

Ezen az adatlapon jelölhetjük a jelenet különböző tulajdonságainak mértékét (alapból a feszültség, relevancia, humor és minőség van megadva, de ezeket megváltoztathatjuk), a jelenet kezdő időpontját, tartamát, és az adatok fölötti ablakba írhatunk.

A program .txt fájlba exportálja a megírt szöveget, és a nap végén kiírja, hány szó volt aznapi teljesítményünk. S ha mindez nem lenne elég: még a határidőkre is figyelmeztet és számolja az egyes szavak gyakoriságát.

A tesztüzem során az árvíztűrő jégtükörfúróval végzett vizsgálatok alapján megállapítottam, hogy bár magyar változata a programnak nincs (van ellenben cseh, katalán, orosz, galíciai, francia és holland), a magyar ékezetek megmaradnak. Formázásra a bekezdésekre tagoláson túl nem nagyon van lehetőség, de voltaképpen nincs is rá szükség: minden fölös formázás úgyis csak elvonná a figyelmet a szövegről.

Lehetőség van arra, hogy a programból a teljes szöveget, a rövid leírásokat vagy a hosszabb szinopszist, a fejezeteket kinyomtassuk, a hozzájuk tartozó adatokkal vagy azok nélkül. A program egyetlen hátránya, hogy csak .txt fájlokat képes kezelni, de ezen elég gyorsan túlteszi magát az ember.

Összességében véve egy könnyen kezelhető és sok segítséget nyújtó programról van szó, amely továbbra sem tesz senkit tehetséges és jó íróvá, de rendszerezettebbé teszi az írás körülményeit, és időt spórol meg nekünk.

2007. június 30., szombat

Kínai nevek átírása

A kínai nevek átírása elsősorban fordításokban, idegen nyelvből átvett cikkekben szokott gondot okozni - vagy éppenséggel semmiféle gondot nem okoz a fordítónak, ugyanis nem nyúl a pinyin átíráshoz, amit az angolok használnak.

A kínai nevek átírásának mindazonáltal vannak szabályai: kétféle magyar átírást is ismerünk, a népszerűt és a tudományosat. A Terebess oldalán megtalálható a legfontosabb kínai nevek átírásának összehasonlító táblázata, amely nem csupán a magyar, de a német, francia és tajvani átírást is tartalmazza.

Hogy ez miként használható az írásban? Például úgy, hogy az esetleg feltűnő kínai szereplők nevét helyesen írjuk, és nem gondoljuk azt, hogy bármely egy szótagú, képzeletbeli szó automatikusan megfelel kínai névként: érdemes ellenőrizni előbb, hogy az adott szó egyáltalán használatos-e a kínai nyelvben.

2007. június 28., csütörtök

Mit kell tudni a gyerekekről?

Mármint abban az esetben, ha ők a célközönségünk.

Korábban már ejtettünk pár szót a gyerekkrimiről, valamint arról, min bukhat el egy gyerekkönyv. Eugie Foster az AbsoluteWrite oldalán ezúttal összeszedte azokat a tudnivalókat, amelyeket ifjúsági- és gyerekkönyvíróként tudnunk kell.

Noha az is segít a tájékozódásban, ha sok klasszikus gyerekkönyvet olvasunk és sok időt töltünk gyerekek között, fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogyan és milyen mértékben fejlődik a különböző életkorokban a gyerekek szókincse és olvasási készsége.

A legfiatalabbaknak (az ovisoknak és alsósoknak) olyan könyveket szánnak, amelyeket úgy terveztek, hogy egy felnőtt felolvassa nekik. Ezeknél a történeteknél éppen ezért fontos, hogy rövidek, lényegretörőek, és érzékletesek legyenek, gyakran tartalmaznak verseket is. A formai egyszerűség azonban nem vonatkozik a témára - már három éves gyerekek is képesek felfogni a metaforákat, sőt alkalmazzák is őket. Figyelni kell azonban arra, hogy a többértelmű szavak jelentéseivel való játékra még nem fogékonyak, a szóviccek tehát elmennek mellettük (harmadikus korukig).

Amikor iskolába mennek, 14000 szavas szókészlettel rendelkeznek. A fenti korosztály naponta kilenc új szót tanul meg. Mire kamaszok lesznek, szókincsük megduplázódik. Éppen ezért az író ne féljen attól, hogy esetleg ritka vagy bonyolult szavakat használjon.

Az olvasni tanuló gyerekek esetén fontos, hogy a történet rövid legyen, a karakterek dinamikusak, a környezet érdekes - ezeket a történeteket általában illusztrálják is, és a gyerek a képek segítségével követi a szöveget. Az írók lehetőleg egy mondatba egy gondolatot sűrítsenek (és próbáljanak meg nem "legügyögni" a gyereknek).

Hat-hét éves gyerekeknél már hosszabb mondatok is használhatóak, és a téma és cselekmény is bonyolódhat. Hét-nyolc éves korukra pedig már önállóan is folyékonyan olvasnak.

A fő célcsoport a 7-12 évesek csoportja. Nagyon sok a nekik szánt könyv, elvégre ők már önállóan és többet olvasnak. A témák változatosabbak lehetnek, és már nem szükséges, hogy feltétlenül kapcsolódjanak a gyerek tapasztalataihoz, mellékszereplők jelenhetnek meg a történetben, a mondatok összetettebbek lehetnek.

11-14 éves korban a gyerekek szert tesznek az elvont gondolatok követésének képességére, és már értik az iróniát, az allegóriát és a szarkazmust. Az úgynevezett YA (ifjúsági, 12+) könyvek lényegében úgy épülnek már fel, mint a felnőtteknek szóló könyvek, legfeljebb méretükben és témájukban különböznek (inkább tinédzsereket érdeklő kérdésekkel foglalkoznak).

2007. május 28., hétfő

Megéri-e benyújtani a felmondást?

Tegyük fel, hogy első regényünk elkelt, kerestünk vele egy kis pénzt, és várjuk, hogy a fogyások után még több lé befolyjon. Vajon megéri-e föladni civil foglalkozásunkat és átállni az írásra?

Azt már sejtjük, hogy Magyarországon nem. Az írás hozhat olyan egyéb munkákat, amelyekből már meg lehet élni, de csak írásból nagyon kevesen képesek egy családot fenntartani. Nem érdemes arra játszani, hogy épp mi leszünk a szerencsés kivétel.

Sokszor hallottam, hogy "bezzeg Amerikában!" - úgyhogy megnéztem, milyen eredménnyel zárult Tobia Buckell felmérése.

Első regények esetén teljesen egyértelmű, hogy még nem éri meg benyújtani a felmondást. Az előleg összege 0 és 40 ezer dollár között mozgott, 5 ezer dolláros mediánnal. Tegyük fel, hogy egy regény megírásához egy év kell (kalkuláljuk bele az írói válságot is) - ez kiegészítő jövedelemnek nem rossz, de a család nem fog belőle megélni.

Befutott íróként a medián már 12500 dollár, amiből már tisztességesen (bár nem túl nagy lábon) meg lehet élni, bár megfigyelhető, hogy az ügynök nélküli írók csak 7250 dollárt keresnek átlagosan. Biztató azonban, hogy a "krém" akár 600 ezer dollárt is leakaszthat. Kérdés az, hogyan kerülhet az ember közéjük...

9:06 | író | link | Hanna | |

2007. május 20., vasárnap

Tíz hiba

Vannak olyan írói hibák, amelyeket a kezdők jóval gyakrabban követnek el, mint tapasztaltabb írótársaik. Nem is mindegyik számít egyértelműen hibának, de tény, hogy némi odafigyeléssel ezek kiiktatása feszesebb és hatékonyabb prózát eredményez.

Pat Holt az Absolute Write honlapján összegyűjtötte azt a tíz hibát, amelyet szerinte minden írónak meg kéne próbálnia magának kijavítana a kéziratban, mielőtt egy szerkesztőnek átadná.

Ezek közül az első az ismétlés, amely lehet szóismétlés, illetve kifejezés ismétlése is. Pat Holt szerint minden írónak van egy kedvenc szava, amelyet tudat alatt belesző a prózájába. Ez lehet egyúttal stílusjegy is, de az olvasóknak feltűnik és zavarja őket. Különösen feltűnő, ha az író egy ritka és érdekes szóra bukkan, aztán oldalról oldalra megismétli, mert annyira tetszik neki. A kifejezés ismétlése lehet karakterábrázoló eszköz, de az esetek többségében figyelmetlenségből kerül bele a kelleténél többször a szövegbe egy-egy szófordulat.

A másik hiba a lapos próza, amikor az író egyszerűen elmondja, ki mit miért tesz. "Bob az órájára nézett, és azon gondolkodott, meg tud-e állni tankolni, mielőtt felveszi a fiát az iskolánál a zenekari próba után." Előfordulhat, hogy a történetben fontos a zenekari próba és a tankolás, de az efféle mondatok általában csak helykitöltők. A lapos próza annak a jele, hogy az író maga is elvesztette érdeklődését a történet iránt, vagy fél valamit megírni.

A harmadik gyakori hiba az üres és fölösleges határozószók használata. Pl. állandóan, nagyon, ritkán, teljesen, tökéletesen, végül, sajnos stb. Ezek hangsúlyozásra szolgálnak, ehelyett azonban kiszívják az életet a szövegből.

A negyedik hiba az idétlen párbeszéd. A párbeszéd vigye előre a cselekményt, és lehetőség szerint ugyanakkor a karakterekről is tárjon fel új dolgokat. Az olvasók észreveszik, ha a karakterek csak úgy csevegnek olyasmikről, amiket már amúgy is tudnak. Pat Holt szerint kerülendőek a bájcsevegés bevett fordulatai is. Szintén hiba, ha a karakterek nem különülnek el világosan, és mindegyik ugyanolyan szellemesen és hetykén beszél.

A következő pontban Pat Holt belemegy a toldalékok kérdésébe, ami túlságosan is angol nyelv központú. Ha párhuzamot szeretnénk keresni erre a hibára a magyar nyelvben, talán a túlzott "vávézás" emelhető ki.

A hatodik hiba a létigék elburjánzása. Egyrészt szóismétlésnek számíthatnak, másrészt nehézkessé teszik a prózát, érdemes, ahol lehet, aktív, eleven igékkel kiváltani őket.

A hetedik hiba a felsorolás. Önmagában nincsen baj vele, csak ha túlzásba viszi az író. Pat Holt azt tanácsolja, hogy felsorolás helyett úgy írd le a jelenetet, mintha élőben látnád: a fókusz és a hangsúly néha szokatlan helyekre kerül, az egyes elemek nem kapnak ugyanakkora figyelmet.

Nyolcadikként megkapjuk a "mutasd, ne mondd" szabályt (mostanra már szinte a könyökünkön jön ki). Pat Holt itt kifejezetten az általános jelzőkre gondol, mint amilyen jóképű, vonzó, hatalmas, ostoba, vicces stb. Ezek a jelzők nem tárnak fel semmit az olvasó előtt, nem segítenek neki elképzelni a leírt dolgot. Hogyan vicces? Mitől jóképű? Pat Holt tanácsa, hogy minden érzékszervet vonj bele a leírásba, és légy specifikusabb.

A kilencedik hiba a fura fogalmazás. Ez gyakran előfordul, különösen, ha az író már fáradtan ült neki az írásnak, hasonló alakú szavak váltják fel egymást, furcsa hasonlatok és metaforák kerülnek a szövegbe. Mivel ezeket az olvasók is észre fogják venni, nemcsak a szerkesztő, az író mindig olvassa át a kész szöveget friss szemmel.

Végül a tizedik hiba a vesszők helytelen használata. Ennek kijavításában nagy segítséget nyújt A magyar helyesírás szabályai című könyv (rövid cikk erről a boncnokon itt).

A cikk üzenete: mindig olvassuk át a kéziratot, mielőtt elküldenénk a szerkesztőnek, vagy odaadnánk az olvasóknak, és amennyire lehet, küszöböljük ki a hibákat.

2007. május 16., szerda

író, vigyázz!

Magyar sajátosság, hogy az emberek bizonytalanok az újdonsággal szemben, és az szintén, hogy eleve negatívan állnak hozzá, leszólják a jó szándékú kezdeményezéseket – mondják sokan.

Az alábbi példa viszont világosan megmutatja, miért érdemes és egészséges odafigyelni. Az itthoninál nagyobb könyvpiacon nem ismeretlen jelenség az olyan álkiadó, ügynök, aki kihasználva a szerzők megjelenés utáni vágyát, látszólag nagyon kedvező feltételekkel ír ki pályázatot. Amit az illető meg is nyer. Csak egy picit kell fizetni. És az író, aki elhiszi a csak haveri alapon működő nagykiadók meséjét, aki minőségtől függetlenül elhajtanak mindenkit, aki nem ismerős, beugrik a különleges lehetőségnek. Nigériai csalás kicsiben.

Az átmenet a valódi kiadók és az átverés között persze folyamatos. Vannak, akik például teljesen elfogadhatónak tartják az Új Galaxis módszerét, miszerint a szerző maga is beszáll a megjelenő könyv finanszírozásába, majd a kész könyvből a befektetett összegért cserébe saját példányokat kap. „Anyu, nézd, benne vagyok egy könyvben” – valóban isteni érzés, de aki valamennyire is komolyan gondolja az írást, az nem térhet el attól az alapelvtől, hogy ez bizony munka, amit illik megfizetni. Ingyen adni lehet, de tartsa magát annyira a leendő író, hogy pénzt ne adjon saját megjelenéséért. Ennek ellenére többen vannak, akik váltig állítják: nekik egy ilyen kiadvány volt az első lépés, ez indította el őket a hírnév felé vezető úton. A kiadói szándék tiszta, és még ha nem is ért vele egyet valaki, a feltételek ott vannak feketén-fehéren – ha nem tetszik, nem kell belevágni.

Azután ott vannak a lelkes kiskiadók: általában mindenféle tapasztalat nélkül vetik bele magukat a könyvkiadásba, azzal a szándékkal, hogy ők majd új tehetségek tucatjait találják meg az ezerszer átfésült, ezerszer átválogatott magyar piacon, és alapjaiban reformálják meg a rendszert. Azután egy -két könyv után valahogy nem sokat hallani róluk… És még itt is lehetünk jóindulatúak. Miért ne? Egyszer valakinek véletlenül sikerülhet is.

És azután vannak olyan oldalak, mint a Tollinga.

Egy indexes hozzászólásból (Google cache, 833. hozzászólás) tudtam meg, hogy áprilisban lezárult egy “országos” pályázat – az illető, bizonyos NightAngel, éppen előrendelőket keresett, akik különböző árú emeltdíjas SMS-ekkel dobják meg a kiadót, hogy az “felmérje az igényeket”.

Nightangelről azt érdemes tudni, hogy 15-16 éves, és lelkes író: jelenleg egyszerre nyolc regényén dolgozik.

Hogy a Tollingáról mit kell tudni, arról sokat elárul a jelenleg is látható pályázati kiírás: csekély 1800 forintért bárki indulhat az ezer meg egy kategóriába, és majd a “szakmai zsűri” - a lezárt pályázatoknál sem tudjuk meg, ez kiket takar – dönt: megérett-e a mű a kiadásra.

Hogy mennyire szakmai a szakmai zsűri, azt jól példázza maga Nightangel alkotása (.doc), érdemes beleolvasni.

Hogy mennyire reális a kiadás? Hát, elvileg ott vannak a képek az egyik első könyvről, ahol egyrészt néhol nehéz eldönteni, hogy tényleg könyvről, vagy csak egy félbehajtott, színes nyomtatópapírról van-e szó, másrészt hiába volt vége lassan fél éve az első pályázatnak, az eredmény csak néhány próbanyomat.

Ha ehhez hozzávesszük a szabályzatot (remélem, nem kell kifejtenem, hogy miért), a helyzet még cifrább.

A dolog persze másoknak is feltűnt, de ahogy maga a pályázat híre, úgy a pályázat rosszhíre sem nagyon jut el az érintettekhez.

Gonoszak és rosszindulatúak vagyunk, amiért nem értékelünk egy, a fiatal művészeket felkarolni szándékozó próbálkozást? Hogy nem veszünk komolyan egy díjat?

Meglehet, de egy szkeptikusabb hozzáállás talán elkerülhető lenne, hogy ilyen ragadozók, ilyen lelketlen paraziták élősködjenek tizenhat éves kamaszlányok álmain.

Update: még egy link.