Irodalmi boncasztal

2010. január 12., kedd

Kosztolányi Dezső: Egy és más az írásról

Munkád kitűnő. Talán csak egyet kifogásolnék. Néha túlságosan kielégít. Jobb volna, ha kissé éhesen bocsátanál el. Az írást is akkor kell abbahagyni, mint az evést: amikor leggjobban esik.

Tehát ahol szükségét látod, húzz egyet-mást. Hogy mit? Ilyesmire bajos felelni. A mi mesterségünkben rombolni annyi, mint alkotni.

Hidd el nincs nagyobb művészet a törlésnél. Én, ha tőlem függne, az iskolában ezt előbb tanítanám, mint a fogalmazást. Végre az alkotás is ezzel kezdődik. Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, melyet mellékesnek tartunk, és kiemelünk valamit, egyetlenegy dolgot, melyet fontosnak tartunk. Aki tudja, mit ne mondjon, az már félig-meddig tudja, hogy mit mondjon.

Tanítványaimmal először is szöveget olvastatnék. Versenyre szólítanám őket, hogy bírálgassák, dúlják föl, marcangolják szét. Díjakat tűznék ki azoknak, akik az értelem és érzés kára nélkül ki tudnak belőle hagyni. Nem azt jutalmaznám, aki egy tetszetős jelzőt talál ki vagy egy kerek mondatot hoz össze, hanem azt, aki kigyomlál egy henye jelzőt, egy sületlen mondatot.

Amint így szóról szóra, mondatról mondatra haladnánk és irtanók aa körülöttünk sötétedő gazt, egyre világosodnék a tájék. Az az érzésünk támadna, mint az ültetvényesnek, aki szekercéjével mezsgyét hasít a járhatatlan őserdőben. Nem a szavak megbecsülésére oktatnám tanítványaimat elsősorban. Azokból úgy is untig elég van. Arra oktatnám őket, hogy vessék meg az üres és hamis szavakat, mert később csak így becsülhetik azokat a szavakat, melyekbe tartalom és igazság van.

Megmagyaráznám nekik, hogy mindig úgy kell írniok, mintha nem volna idejük, torkukon volna a kés, és haláluk előtt csak pár pillanatot kapnának, hogy valljanak legbensőbb titkukról. Megmagyaráznám, hogy mindig úgy kell írniok, mintha helyük se volna, és a körmükre kellene odaszorítaniok életük dióhéj-történetét, mákszem betűkkel. Megmagyaráznám, hogy mindig úgy kell írniok, mintha minden egyes szavvukért borsos díjtételt fizetnének, akár a sürgönyözők.

Azt tapasztaltam, hogy az izgatott emberek általában jól fogalmaznak. A halálra ítélt a vesztőhelyen ritkán kezd ilyenféle körmondatokba: „Van szerencsém kijelenteni, hogy nem zárkózhatom el annak megállapításától...”, hanem többnyire tárgyilagos, nemegyszer ötletes is, és minthogy erőszak fojtja belé a szót, a dolgok elevenjére tapint azzal a szokványos, de soha el nem csépelhető fölkiáltásával, hogy: „Éljen a szabadság!” Éppígy cselekszik az is, akik papír vagy pénz híján kényszerül rövidségre. Még sohasem olvastam egy sürgönyben, hogy valaki a nagy Élet csókos lovagjá-nak” vagy új utak bús szent apostolá-nak nevezte volna magát, abból az egyszerű okból, mert ezek a zöldségek helyet foglalnak a papíron, és pénzbe kerülnek a sürgönyhivatalban. Aki kedvesével egy vidéki pályaudvaron akar találkozni, ezt sürgönyzi: „Esti gyorssal érkezem, várj a kijáratnál.” Ez a legszebb líra, csupa szerelem és csók, emellett világos, célratörő is, mintaképe a jó fogalmazásnak. Minden költőnek, regényírónak figyelmébe ajánlom.

Természetesen a rövidséget csak a saját kárunkon tanulhatjuk meg. Eleinte nehéz, fájdalmas megcsonkítani önmagunkat. Sajnálod minden sorodat, melyet papírra vetettél. Amikor törölni akarsz, úgy érzed, hogy tulajdon kezedet, ujjadat kell levágnod. De tévedsz. Nem a kezed az, nem is az ujjad. Csak a zöld, piszkos körmöd. Vágd is le. Nem kár érte.

Gyakorlatlanul azt tanácsolom, hogy kezdd másokon. Végy elő írókat, nagyokat és kicsinyeket egyaránt, és olvasd őket, irónnal kezedben. Tolsztojjal - megjósolom - nem lesz sok szerencséd. Nála minden szó - csodálatos módon - a helyén van. Még szószaporításban is tömör. Iljics Iván halálá-ból egy betűt sem húzhatsz. Ez a remekmű értéke.

Vannak írók, jó írók is, akinek szövegéből egy tizedrész hagyható ki, közbeszúrások és kitérések, „ragyogó” részletek, melyek az egészet elhomályosítják. Vannak olyan írók, akiknek könyvéből egy harmadrész, s olyanok is, akiknek könyveiből két harmadrész törölhető. Ritkítsd a szöveget, s ámulva eszmélsz arra, hogy ez mindegyiknek csak használ: ami jó volt, kitűnő lesz, ami rossz volt, legalábbis tűrhető.

Írósiheder koromban egy folyóirat szerkesztője átadott nekem valami elbeszélést. Egy „előkelő” műkedvelő küldte, „okvetlenül” közölnie kellett. Megkért, hogy fésüljem meg a tíz gépírt oldalnyi kéziratot, alakítsam át, kedvem szerint hozzam rendbe.

Miután elolvastam, mélységesen elszomorodtam. Lapos volt és bárgyú. Legjobb szerettem volna újat írni helyette. Szerkesztőm azonban lelkemre kötötte, hogy lehetőleg ragaszkodjam a szöveghez. Ennélfogva húzni kezdtem.

Az első mondat - emlékszem - ez volt: „A Nap puffadt aranykorongja haldokolva csorgatta kincses vérét az ájult vidékre.” Eltűnődtem, hogy mit tehetek e mondat érdekében? Mindenekelőtt kicseréltem a Nap hencegő nagybetűjét egy szerényebb kisbetűvel. De így is ízléstelen volt, megokolatlanul cifra, tolakodó. Rövidesen rájöttem, hogy itt a napnak semmi esetre sem szabad „haldokolni”, és vére semmi esetben sem lehet „kincses”. Kiirtottam ezt a két szót. Akkor bántani kezdett, hogy a napnak „puffadt aranykorongja” van és hogy a vidék „ájult”. Ezeknek a szépségeknek sem kegyelmeztem meg. Most a szöveg ekképen hangzott: „A nap vérét csorgatta a vidékre.” Egyszerre fölöslegesnek tetszett a vérző nap is, meg a vidék is. A sokat hánytorgatott mondatot ezzel helyettesítettem: „Alkonyodott”. Majd javításomat megint átjavítottam ilyenformán: „Esteledett”. Amint tovább olvastam az elbeszélést, láttam, a következőkből ez is kitetszik, tehát töröltem az egész első mondatot. Körülbelül hasonló változáson ment át mindegyik. Végül a tíz oldal egyre zsugorodott. Biztosítalak azonban, hgoy tízszer jobb lett.

Nem volt tökéletes, szürke volt és érdektelen, de mégsem volt botrányos. Tökéletes munkát csak úgy végezhettem volna, hogyha minden egyes sorát kihúzom, címével együtt. Bizonyos írásokat csak így lehet kijavítani. Ilyenkor legfeljebb a író nevét szabad meghagynod. Ezt esetleg ki is lehet nyomtatni, vastag betűkkel, a munka nélkül, jeléül annak, hogy az illető csak szereplésra tart számot. Olyan vágy ez, melyet nem teljesíteni udvariatlanság.

(Pesti Hírlap, 1932. november 27.)

2008. május 19., hétfő

yWriter4

Korábban írtunk a yWriter regényíró szoftverről, amely egy írókat segítő szövegszerkesztő szoftver. Azóta elkészült a yWriter4, amely az ismertetett verzióhoz képest új tulajdonságokkal rendelkezik.

Most már .rtf formátumban tárolja a szöveget, amit a kimentett .rtf fájlban is továbbszerkeszthetünk, majd tetszés szerint visszaimportálhatjuk a yWriterbe. Új elem a szövegformázás – végre van kurzív, félkövér és aláhúzás; és a karaktereken túl helyszíneket és kulcsszerepet játszó tárgyakat is be lehet venni az egy gombnyomással előhívható listákra. Minden egyes jelenethez, de még a projekthez is plusz jegyzeteket fűzhetünk, és az adott jelenet írása közben az összes lényeges és általunk megadott háttérinformáció elérhető egy menüsorból.

Újdonság, hogy van magyar verzió – ezt Amon meg én készítettük, ám még a korábbi yWriterhez. Ebből következően a nyelv átállításánál a menü egyes elemei magyarul lesznek, mások (az új és megváltozott menüpontok) viszont maradnak angolul. Remélhetőleg a jövőben lesz időnk a Ywriter4-hez is megcsinálni a honosítást, addig sajnos marad a felemás nyelvi kiméra.

A program ingyenesen letölthető itt.

2007. december 19., szerda

Apróságok

Nemrég indult el a SF Novelists blog, ahol angol nyelven író scifi és fantasy írók vallanak műveik születéséről, munkamódszereikről és egyéb, íráshoz kapcsolódó titkokról, trükkökről.

És ha már szóba került a művek születése: Brandon Sanderson, akinek Alcatraz: Versus The Evil Librarians című ifjúsági könyve sikert sikerre halmoz, és akit felkértek az utolsó Idők Kereke regény megírására, honlapján megtalálható a Warbreaker című regény összes munkaváltozata. Érdemes megnézni, hogy születik egy regény, különösen a különféle változatokat összehasonlító dokumentumok az érdekesek (meg persze maga a regény).

Aki szereti a könyveket, az rossz ember nem lehet. Viszont rendetlen igen, és ha elözönlik a lakást a könyvek, nem árt, ha rendet tudunk tartani köztük. Ebben lehet segítségünkre a Library Thing, amely most már magyar nyelven is hozzáférhető. Kétszáz könyvig ingyenes a katalógus, ha beválik, onnantól kezdve éves díj, vagy örökös tagság fejében használhatjuk a szolgáltatást.

2007. július 7., szombat

yWriter regényíró szoftver

Legutóbb Komavary a Celtx forgatókönyvíró programról ejtett néhány szót, most hadd vegyem át a szót tőle, hogy bemutathassam az yWriter regényíró szoftvert.

A regényíró szoftver természetesen nem fogja helyettünk elvégezni az írás fáradságos munkáját, ám kiválthatja a rengeteg papírfecnit és jegyzetfüzetet, amelyek írás előtt és közben termelődnek, gyorsabbá teszi a rendszerezést, segíti az áttekintést. Nagyon sok regényírást segítő szoftver található a piacon, ám ezek többsége pénzbe kerül. Ezúttal az ingyen is letölthető, fapados, ámde praktikus yWriterről lesz szó.

A program használata roppant egyszerű: miután elindítottuk a projektet, jegyzeteket és vázlatot fűzhetünk hozzá (akár külső fájlból is importálhatjuk, ám - és ez a program egyik hátulütője - csak .txt fájl alkalmas erre), felvehetjük a szereplőket a karakterlistára, már meglévő fejezeteket beemelhetünk a projektbe, és elkészíthetjük a tervezett jelenetek rövid és hosszú leírását (amelyek alapján később rövid vagy bővített szinopszist nyomtathatunk).

A jelenetek és fejezetek igazgatása egérrel történik, roppant egyszerű jeleneteket beszúrni vagy a sorrendet megváltoztatni (a fejezeteket a program ilyenkor egyszerűen újraszámozza). A főoldalon a jelenetek listájában a következő fontos adatok jelennek meg: nézőpont, szavak száma, rövid leírás, fájlnév és státusz (vázlat, első szerkesztés, második szerkesztés, kész). Ezenkívül a kiválasztott jelenetről (amelyen az egér áll) megtudhatjuk a célját, a konfliktust és a kimenetelét is, feltéve, ha ezeket a mezőket a jelenet adatlapján már kitöltöttük.

Ezen az adatlapon jelölhetjük a jelenet különböző tulajdonságainak mértékét (alapból a feszültség, relevancia, humor és minőség van megadva, de ezeket megváltoztathatjuk), a jelenet kezdő időpontját, tartamát, és az adatok fölötti ablakba írhatunk.

A program .txt fájlba exportálja a megírt szöveget, és a nap végén kiírja, hány szó volt aznapi teljesítményünk. S ha mindez nem lenne elég: még a határidőkre is figyelmeztet és számolja az egyes szavak gyakoriságát.

A tesztüzem során az árvíztűrő jégtükörfúróval végzett vizsgálatok alapján megállapítottam, hogy bár magyar változata a programnak nincs (van ellenben cseh, katalán, orosz, galíciai, francia és holland), a magyar ékezetek megmaradnak. Formázásra a bekezdésekre tagoláson túl nem nagyon van lehetőség, de voltaképpen nincs is rá szükség: minden fölös formázás úgyis csak elvonná a figyelmet a szövegről.

Lehetőség van arra, hogy a programból a teljes szöveget, a rövid leírásokat vagy a hosszabb szinopszist, a fejezeteket kinyomtassuk, a hozzájuk tartozó adatokkal vagy azok nélkül. A program egyetlen hátránya, hogy csak .txt fájlokat képes kezelni, de ezen elég gyorsan túlteszi magát az ember.

Összességében véve egy könnyen kezelhető és sok segítséget nyújtó programról van szó, amely továbbra sem tesz senkit tehetséges és jó íróvá, de rendszerezettebbé teszi az írás körülményeit, és időt spórol meg nekünk.

2007. július 4., szerda

Celtx

Két olyan dolog van, amitől egy ösztönből írót kiráz a hideg: az egyik a tanulható írástechnika, a másik az írást segítő szoftverek.

Most az utóbbiról lesz szó, nevezetesen a Celtx forgatókönyvíró programról.

Ahhoz, hogy forgatókönyvet írjunk, természetesen elég egy megnyitott jegyzettömb is, de talán nem véletlen, hogy a legtöbb filmes forgatókönyvíró külön szoftverre esküszik. Ezek közös jellemzője, hogy nagyon hasznosak, és ez az árukon is meglátszik. Ami persze aprópélnz egy filmes költségvetés mellett, viszont óriási kiadás, ha egy képregény forgatókönyvét, vagy éppen színházi művet szeretnénk írni.

Nem véletlen tehát, hogy a Celtx egyik legvonzóbb tulajdonsága az ára: merthogy az nincs neki. Ingyenesen letölthető és használható. Hogy az egyes filmes iskolák forgatókönyv-szabványait mennyire képes követni, illetve ilyen szempontból mennyire testreszabható, azt igazából nem tudom. Egy dolog azonban biztos: nem kell több, mint fél óra kisérletezés, és máris a szokásos sebesség többszörösével készülhet a forgatókönyv.

A Celtx sokkal több, mint egyszerű szövegszerkesztő: helyesírást ugyan nem javít, de egy átlátható egésszé fogja össze az adott projektet, szereplőstül, jegyzetestül, határidő-naplóstul és storyboardostul.

Saját tapasztalat: amíg eddig az idő jó része azzal telt el, hogy összekeressük és összevágjuk a chaten, emailben, MSN--en terjedt ötleteket, az most végre mind-mind egy helyen van, átlátható, és elérhető. Bárhonnan.

A Celtx másik vonzereje az, hogy ha többen dolgozunk egy művön, vagy esetleg otthon és a munkahelyen, elég csak letölteni a Celtx Project Centerében feltöltött, legfrissebb állapotot, és máris mehet a munka. Nincs több otthon hagyott pendrive, nincs elveszett legfrsissebb változat.

Habár a program még nem teljesen végleges (például a magyar változat, vagy a külön képregényekre kidolgozott formátum még késik), már most egy megbízható, stabil program,amire érdemes rászánni azt a harminc percet, amely alatt vagy a rabjává leszünk, vagy még mindig törölhetjük.

(Egyetlen hibát tapasztaltam eddig, az egyik letöltés során a scriptből (és csak onnan) eltűntek a hosszú ő-k és ű-k, de ez egyrészt könnyedén orvosolható, másrészt pedig valószínűleg tipikusan magyar nyelv-japán oprendszer probléma).

A programhoz jópofa videós tutorialok, hasznos fórumok, és a mindezekben eligazítást nyújtó wiki tartozik.

Összességében egy egyszerű, jól összerakott, hasznos segédeszközről van szó. Ha megpróbálkoznánk a forgatókönyv-írással, magunkkal szúrunk ki, ha nem használjuk.

2006. szeptember 25., hétfő

Hogyan kezdj idegen nyelven publikálni?

Noha több módja is van annak, hogy egy író külföldön is megjelenjen, és ezek közül a legkényelmesebb és legideálisabb, ha a kiadója vagy egy ügynök/menedzser keres ehhez partnert, amennyiben van ideje és kitartása, saját maga is megpróbálkozhat művei lefordíttatásával és eladásával.

Nem szabad azonban a külföldi megjelenéstől dolláresőt és azonnali hírnevet várni. Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy azonnal sikerül megjelenni, másrészt a megjelenés jó eséllyel csepp lesz a tengerben. Mindenkinek magának kell eldöntenie, érdemes-e időt, pénzt és hitet belefektetnie a talpalásba, és hogy tulajdonképpen mit is vár.

Első lépésként ki kell válogatni a legjobbnak ítélt novellákat. Nem érdemes rögtön regénnyel indítani; egyrészt egy irodalmi ügynök érdeklődésének felkeltése kicsit más, mint egy magazinnak eladni egy novellát, másrészt bárminek, ami hosszabb húsz oldalnál, olyan nagy a fordítási költsége, hogy a legtöbb író egyszerre nem képes kipengetni. Az egyszerűség kedvéért legyen mondjuk három novella. Ezek témája ne legyen túlságosan helyi, ne hemzsegjenek benne olyan utalások, amelyeket egy külföldi bajosan ért meg, vagy csak lábjegyzettel – a magyar vonatkozások egzotikusnak is tűnhetnek, de rizikós arra építeni, hogy pont emiatt fog bejönni a szerkesztőnek (viszont, ha pont olyan a szerkesztő, akkor ettől lesz számára a novella csemege).

Miután a novellákat kiválasztottad, menj végig még egyszer rajtuk a polírkoronggal. Ha szerepelnek benne magyar vonatkozások, gondold át, megérti-e azokat egy külföldi olvasó magától, vagy be kell toldanod esetleg egy magyarázó félmondatot.

Utána kerülhet sor a fordításra. Ha tudsz olyan szinten angolul, hogy magad fordítsd le a novelláidat, rengeteg pénzt spórolhatsz meg. Kétnyelvű vagy anyanyelvi fordító ugyanis minimum 2 Ft/karakter díjazást fog besöpörni tőled, és ez hosszabb novella esetén nem kevés. (Többet kap a fordító, mint te kapnál a novelládért, ha itthon értékesítenéd.) Ez a pénz nem biztos, hogy valaha is megtérül, abból a lefordított novellából legalábbis. Ezért csak akkor vágj bele, ha úgy érzed, így is megéri.

A fordítóval ne felejts el szerződést kötni! Később, ha a novelládat elfogadták és közölni szeretnék a magazinok, szükséged lesz rá – a fordítónak éppúgy vannak szerzői jogai a fordításra, mint neked az eredeti novellára.

Ezután formázd meg a fordítást. Az oldal bal oldalán szerepeljen először a neved, a címed, emalcímed, a jobb felső sarokban pedig tüntesd fel a szavak számát, felfelé kerekítve. Ezek alatt szerepeljen a cím néhány sorkihagyás után (ne használj csupa kapitálist, elég, ha csak simán begépeled), a neved még egyszer, majd sorkihagyás után maga a szöveg: ezt dupla sorközzel igazítsd bal margóra (jobb oldalon tehát cakkos maradjon a szöveg). Használj jól olvasható, általánosan elterjedt betűtípust: Times New Roman, Arial vagy Courier fontot. Ha a történetedben használsz dőlt betűt, cseréld le azoknak a szövegrészét aláhúzásra, és semmilyen más szövegformázást ne használj. Az első oldal kivételével minden oldal tetején tüntesd fel a neved, a novella címét, valamint az oldalszámot (élőfej). A jeleneteket kettős kereszt jellel (#) válaszd el egymástól. A mondat végi pontok után tegyél két space-t (a szerkesztő tapasztalatom szerint nem haragszik meg akkor sem, ha ezt nem teszed). A hosszú gondolatjeleket két kötőjellel jelöld (--). A kézirat végére gépeld be, hogy vége <end>, és ne felejtsd el odaírni, ki fordította a szöveget.

Utána írd meg a kísérőlevelet. Ne felejtsd le róla a neved, a címed, emailcímed. Ha a szerkesztő neve ismert, kétszer is ellenőrizd, helyesen írtad-e le! Segíthet, ha van már publikációd (angol nyelvű publikáció elsősorban; ez nyilván a sokadik eladott novellánál fog szerepet játszani), és ha értesz ahhoz, amiről írsz, de ne zsúfold tele a levelet érdemeid felsorolásával. Ha a kéziratot postán küldöd, a levélben jelezd, hogy eldobható-e. Ha az adott novella korábban már megjelent, feltétlenül jelezd!

Aztán jön a nehéz része a dolognak: ki kell választanod a magazint/antológiát, ahová elküldöd a novelláidat. Legjobb, ha megveszed a Writer's Market című kiadványt, amely évente jelenik meg, és nehéz, mint egy telefonkönyv: ez tartalmazza a legtöbb amerikai/angol/ausztrál kiadó, magazin, e-zine, és irodalmi ügynök nevét, elérhetőségét és mindazokat a fontos információkat, amelyek segíthetnek a kiválasztásukban: milyen témákra szakosodtak, milyen történeteket keresnek és milyen terjedelemben, milyen gyakran jelennek meg, illetve mennyit fizetnek. Ha nem akarsz befektetni erre a könyvre, a neten is kereshetsz magadnak piacot, több on-line keresőmotor is segíti az írókat, a legjobb közülük a Duotrope és a Storypilot. Javaslom, hogy keresésedet szűkítsd le olyan magazinokra, amelyek e-mailen keresztül is fogadnak kéziratot – ha postán küldöd a novelláidat, minden esetben mellékelned kell felbélyegzett és magadnak megcímzett válaszborítékot, márpedig a nemzetközi postai kupon csak a nagyobb postákon kapható, és nem is olcsó.

Legjobb, ha első lépésben amerikai és angol magazinok között kutakodsz. Tapasztalat szerint az európai magazinok nagy része (lengyel, cseh, ukrán, spanyol, francia magazinokról beszélünk) sokkal szívesebben fogad novellát, ha az korábban már angolul megjelent. Ha mégis meg akarsz próbálkozni velük, akkor ajánlani tudom Douglas Smith listáját.

Miután kiválasztottad az első magazinokat, ahová elküldöd a novelláidat, és tájékozódtál a honlapjukon, nyiss meg egy Excel táblázatot, és vezesd fel bele a magazin nevét, a novellád címét, az elküldés időpontját, valamint a válasz megérkezését is. Mivel gyakran hónapokig kell várnod egy-egy válaszra, így legalább mindig tudni fogod, melyik novellád épp kinél van.

Küldd el e-mailben a kísérőlevelet és a novellát egy olyan címről, amelyik megbízható! A legtöbb magazin nem szereti a csatolt állományokat, és ezt jelzi is a honlapján. Ebben az esetben a kísérőlevél mögé másold be az emailbe a novellád teljes szövegét.

Utána várj.

Ne lepjen meg, ha elutasítást kapsz; ez a dolgok normális menetéhez tartozik. Nem biztos, hogy pont megfelelő magazinnak küldted el az írásod, és talán éppen nincsen rá kapacitásuk. Az elutasítás nem feltétlenül azt jelenti, hogy pocsék a novellád (bár tíz-húsz elutasítás után érdemes elgondolkozni). Legtöbb esetben hivatalos formalevelet fogsz kapni. Teljesen hiábavaló visszaírni a szerkesztőnek, hogy magyarázza el, mi nem tetszett neki, mert erre úgysem lesz ideje, és fölöslegesen gyűröd az agyát vele. Vezesd fel az elutasítás időpontját az Excel táblázatba, és küldd el a novellát egy másik magazinnak!

Sok szerencsét!

9:01 | trükktár | Hanna | |

2006. szeptember 5., kedd

Koronás fők a regényekben

Romantikus történelmi és fantasy könyvekben a leggyakoribb főszereplők a koronás fők, főhercegek, bárók, grófok - vagy pedig ellenpárjaik: a szegénylegények, árva leányok, akik a regény végére fölemelkednek az udvar csillogásába. Sok esetben azonban a nemesség üres papírmasé bábok gyülekezete - vagy az író lustasága, tudatlansága, vagy pedig a kiválasztott királyi karakterek Mary Sue-jellege miatt. Limyaael néhány ötletet ad arra nézvést, hogyan javíthatunk az efféle sszereplők megformálásán.

1) Szeretet, félelem, tisztelet... a hozzáállás nem általános!

Olyan nem létezik, hogy egy uralkodót mindenki egyformán szeressen és tiszteljen. Lehet, hogy a nemesek szeretik, mert rájuk bízza az adó mértékét, de a parasztok ugyanezért nem valószínű, hogy kedvelik. Lehet, hogy a "nép fia", aki az országot járva meghaallgatja alattvalói bajait, de amíg ezt teszi, addig sem uralkodik a székhelyén, ami a dolga lenne. Megítélése aszerint változik, kinek a szemén át szemléled. Az uralkodóhoz való hozzáállás az ő viselkedésére is rányomhatja a bélyegét - sose felejtsd el a hatás-ellenhatás törvényét! Ha hozzászokik, hogy az udvarban kedvelik, könnyen magától értetődőnek veheti a szeretetet, s könnyen eljátszhatja a megszerzett tiszteletet. Az is lehet, hogy keménykezű és igazságos király, akit éppen ezért tisztelnek, ám nem szeretnek - mi van, ha viszont ő éppenhogy szeretetre áhítozik, és lassan belekeseredik, hogy ezt nem kapja meg? Ne felejtsd el azt sem, hogy a karakter valós személyiségének nem feltétlenül kell összhangban lennie az udvarban vagy az országban róla kialakult képpel. Aki nem ismeri, az csupán a dekrétumaival találkozhat - tökéletesen jóindualtú és szelíd királyt is utálhatnak alattvalói az adók miatt.

2) Az utókor szerepe.

Mi az uralkodó viszonya történelmi örökségéhez? Milyen hírnevet hagy maga után? És milyen híre van a családjának? Az új uralkodó aggódhat amiatt, hogy nem ér fel elődjéhez - vagy épp ellenkezőleg, midnent megtesz, hogy bebizonyítsa: ő jobb és ügyesebb. Megpróbálja alakítani a képet, ami róla az elődjei révén kialakult - ezt vajon őszintén teszi, vagy tényleg csak a megítélésén szeretne változtatni?

3) Mi a viszonya a törvényekhez és a hagyományokhoz?

Nagyon nagy a különbség, ha a herceget eleve koronahercegnek szánták, vagy ha a család egyik ágának hirtelen kihalása folytán egy vidéki másodunokaöcs kerül a trónra. Milyen befolyása van az örökösödésre a nemességnek? Az egyháznak? Ha a szereplő váratlanul kerül trónra (ami oly sok regényben jelenik meg), a reakciója nem pusztán annyi, hogy "Nem vagyok rá méltó" vagy "Engem sosem készítettek fel erre" - meg kell birkóznia a családtagjainak elvesztésével, a pletykákkal, és az új kihívásokkal egyaránt. Ha ezt az író jól ábrázolja, a regény jó lesz, ám sokszor ez nem teljesül. Sok könyvben abban a pillanatban, hogy a vonakodó főhős fejére korona kerül, hirtelen megnyeri magának az udvart, és kiderül róla, milyen bölcs, igazságos és szeretreméltó.

4) Dolgozd ki, hogyan nevelte őket az élet az uralkodásra (vagy hogyan nem)!

Először azzal kell tisztába jönnöd, hogy az adott társadalomban mik a jó uralkodó ismérvei. Harcos? Jámbor? Intrikában jártas? Miután ezt tudod, döntsd el, hogy a főszereplőd mennyire teljesíti az elvárásokat. Az uralkodás kemény munka, és általában nevelik rá az embereket. Igen ritkán lesz parasztból jó király: lehet, hogy a szíve a helyén van, de nem tud úgy olvasni az udvari népek arcából, és hiányzik a háttértudása is - mit tud ő a számokról, a térképekről, katonai stratégiákról?

5) Találd ki, hogy a függetlenség mely területeken esik áldozatul a kompromisszumoknak!

A király nem légüres térben létezik: számtalan intrikáló nemes veszi körül, akikkel mind számolni kell, nem csak felé, de egymás felé irányuló konfliktusaikat is kezelnie kell. És akkor még nem is beszéltünk a többi alattvalóról: szolgálról, parasztokról, katonákról. Nyilvánvaló, hogy az urolakodó nemfoglalkozhat mindennel maga. Nincsen annyi ideje, és elsősorban uralkodnia kell, nem pedig kísérgetnie a rabokat vagy felügyelni a termény betakarítását. Ez pedig azt jelenti, hogy rá van szorulva másokra. Az pedig, hogy kiket választ az egyes posztokra, nagy mértékben befolyásolja az ő megítélését is. Ha barátot választ, azért, ha ellenséget, azért. Ért-e a kinevezett személy a feladatköréhez?

6) A házasság és a szerelem sem mentesek a problémáktól.

Ennek nyilvánvalónak kell lennie: akit uralkodásra neveltek, annak tudnia kell, hogy a házasságát politikai érdekek fogják diktálni, és ez nem érheti őt váratlanul. Ha a társadalom vér szerinti örökösödésre alapul, akkor a félrekefélés külön gondot jelenthet. A fattyúkkal kezdeni kell valamit, és az is lehetséges, hogy büntetés jár azért, ha a királlyal vagy királynővel a hitvesén kívül más is lefekszik. Ez nem jelenti azt, hogy a romanitkus szerelem ki van zárva: a karakterek azonban viselkedjenek úgy, ahogy az adott világban hiteles. Aki olyan személybe lesz szerelmes, akibe nem kellett volna, az többnyire a való világban sem mondja azt, hogy "Á, nem érdekes" és teszi azt, amit a szeszélye diktál.

2006. augusztus 16., szerda

Kéziratok beadása előtt

Merész vállalkozás egy új kiadó részéről efféle felhívásokkal borzolni a vállalkozó szellemű, önbizalomtól túltengő írótitánok érzékeit. Mindenképpen elismerésre méltó a célkitűzés, ám hogyan kerülhető el az embermagas (és használhatatlan) kézirathalom felgyűlése?

Már régóta tervezünk egy cikket a kéziratok beadásának általános szabályairól, mit kell az írónak átgondolnia, mielőtt zsengéit a kiadókra zúdítja. Mind a szerkesztőknek, mind az íróknak megkönnyebbülés, ha a rossz és formailag nem megfelelő kéziratok el sem jutnak a szerkesztőségi postaládába.

Formai követelményekről

Minden kiadónál mások ezek a követelmények, de az általánosságban elmondható, hogy a kéziratot olvasható (12 pt) betűmérettel, Times New Roman, Arial , Courier vagy más standard és minden Wordben megtalálható betűtípussal kérik. A párbeszédek és bekezdések tagolása legyen egyértelmű.

Regényekből rendszerint csak az első három fejezetet kérik be, pontosabban ennél többet első körben nem igényelnek. A többit nem fogják úgysem elolvasni, csak ha nagyon meggyőző a regény eleje. Tévhit, hogy egy kézirat első 30 oldala után nem lehet eldönteni, hogy akarja-e az ember tovább olvasni vagy sem.

A beküldött írások mindig az író nevével, címével, telefonszámával és egyéb elérhetőségével kezdődjenek, és nem árt az sem, ha feltünteted a teljes kézirat terjedelmét (ívben vagy karakterszámban).

Tartalmi követelményekről

Mindig tájékozódj, hogy a kiadó milyen műfajokkal foglalkozik, egyáltalán ad-e ki magyar íróktól regényt. Vannak kiadók, amelyek novellagyűjteményt is fogadnak, mások kifejezetten csak regényekre szakosodtak. Ha ez külön nincs is feltüntetve a honlapon, a korábban kiadott könyveik alapján már képet tudsz alkotni a profilról és arról, az írásod belevág-e.

Néhány tanács az íráshoz

Nevetségesnek tűnhet ilyen ponttal foglalkozni egy kéziratok beadásáról szóló bejegyzésben, de szomorú tapasztalat, hogy olyan kéziratok is kiadóba kerülnek, amelyek megírása előtt az író alapkérdéseken sem gondolkozott el. A szerkesztő kínos homloktörölgetése és az elutasító levél elkerülhető, ha az író inkább átgondolja, mit is akar, és tényleg csak akkor küldi be az írását, ha azt elég jónak és érettnek találja. A szerkesztőnek nem feladata az írópalánták nevelése és oktatása!

Tehát: első körben keress egy élményt, szereplőt vagy párbeszédet, ami annyira megragad, hogy úgy érzed, muszáj megírnod a történetet.

Engedd kibontakozni a történetet! Hagyd, hadd fejezzék ki magukat a karaktereid, figyeld őket, merre viszik a történetet! Ily módon nem neked kell a mindent előre megtervező agytrösztnek lenni, és az írás számodra is inkább felfedezés lesz, mint munka.

Olvass sokat! Nőni fog a szókincsed, megtanulhatod, hogyan fogalmazd meg ugyanazt különféle módokon, hogyan írj leírást, hogyan mutass be egy szereplőt, hogyan finomíts a párbeszédeken.
Rengeteg különféle írói stílus van. Találd meg a hozzád legközelebb állót! Ha semmi más nem érdekel annyira, mint egy jó kis rejtély, akkor írj krimit! Ha szimbólumokkal és különleges meglátásokkal teli írás tetszik, ami egy-egy jól sikerült képpel mutatja meg a legnagyobb igazságokat, próbálkozz azzal! Akár a családod történetét, akár egy románcot, akár saját tapasztalataidat akarod megírni - ezek mindegyike jó cél lehet.

Mi az a stílus, amit te magad olvasni szeretsz? Nagy az esélye, hogy írni is ebben a stílusban tudsz a legjobban - és ha sokat olvasol, jobban el tudsz mélyülni más írók technikájában. Az íráskészség fejlesztésének egyik legfontosabb módja, hogy sokat olvass annak a stílusnak a legjobb képviselőitől, amit művelni szeretnél.

A jó írást nem csak az jellemzi, hogy szépen van megírva, de intellektuális kihívást és érzelmi töltetet is illik közvetítenie. A történetnek le kell kötnie az olvasót annyira, hogy átérezze a karakterek helyzetét, nehézségeit és félelmeit, és éreznie kell, hogy tudása vagy tapasztalata az emberekről vagy saját magáról elmélyült.

A karakterábrázolás sarkalatos pont. A helyszín és a cselekmény megadják az időt és a teret, amiben a szereplők mozognak, miközben felfedik magukat. A ponyvákban sokszor fordítva van - ott a szereplő elsősorban a cselekménynek van alárendelve.

Az olvasókat tisztelni kell. Ne csapd be őket! Soha ne próbáld megmondani, mit kéne érezniük vagy milyen következtetésre kell jutniuk. Ne rágj szájba semmit! Egy jó írás magától is elgondolkozásra készteti az olvasókat.

Gondosan válaszd ki a szavakat. Néha az ,,alacsony és kövér" a megfelelő leírás, néha a ,,zömök" hangulatosabb.

Problémák, amik felmerülhetnek az írásban

- Ne a párbeszédben próbáld elmondani a történetet! ,,Anna, a volt feleséged, ma felhívott." Az ilyen húzásoktól az olvasó elveszti a bizalmát benned, nem fogja elhinni, hogy képes vagy elmondani a történetet. A párbeszéd arra való, hogy az olvasó hallja, amit a szereplők mondanak, nem magyarázkodásra. Figyelj arra, mit mondana a karaktered!

- Érdektelenség. Ha téged sem érdekel a történet, az olvasót miért érdekelje?

- Karakterábrázolás hiánya. Az rendben van, hogy egyes mellékszereplők csak vázlatosak, de a főhősöknek valódi személyeknek kell lenniük.
- Kiszámíthatóság
- Túl személyes. Az író mindig átemelhet az életéből jeleneteket, hogy gazdagítsa az írását, de a részletekhez és tényekhez való kínos ragaszkodás esetlenné teheti a prózát.
- Az író mindenáron meg akarja mondani a véleményét.
- Az író íráskészsége még nem elég fejlett. Nézd meg, magyarosak, lényegre törők-e a mondatok.- A jelzőhalmozások többnyire azt mutatják, hogy az író nem találta meg az odaillő szót.
- Ha írsz, ne bonyolult történetre törekedj, amivel villoghatsz az olvasók előtt. Arról írj, ami téged is komolyan foglalkoztat.
- Ne próbáld a szerkesztőt lenyűgözni a szövegen kívül bármi mással. Az illusztrációk, trükkös tördelések és nagy iniciálék nem segítik az elbírálás folyamatát. A tartalom a lényeg. A csilivili formázás furcsa formát ölthet a kiadó gépein.
- Nem szükséges lekenyerezni a szerkesztőt. A kísérőlevél legyen udvarias, lényegre törő, egyszerű. Megemlítheted korábbi publikációidat, de az sem baj, ha nincsenek. A virág, pezsgő, stb. beküldése a kiadóba kedves gesztus, de nem fogja javítani a kéziratod esélyeit.

- Néha az élőbeszédben használjuk a bevett szófordulatokat, de egy írásműben taszító hatásúak lehetnek. Ugyanez áll a jól ismert történetvázlatokra is. A klisék és sztereotípiák felismerésének legegyszerűbb módja, ha elgondolkozol azon, mennyire bosszantónak hangzanak a te fülednek, illetve mennyire ismerős a történet máshonnan. (Példák bevett szófordulatokra, amik klisének számítanak: ,,a legostobább dolog, amit hallottam", ,,csak a testemen keresztül", ,,magas, karcsú, szőke", ,,igazi pszichopata volt", ,,krokodilkönnyek", ,,angyali arc", ,,arcát szőke tincsek keretezték")

Hogyan ellenőrizd, hogy a történeted jó-e?

A karakterek vajon hús-vér emberek? Ha a karakterek egyszerű, kétdimenziós sztereotípiák, nem fogja a szerkesztő elhinni, hogy az illetőnek van például nagyanyja vagy gyerekkora, és nem fog érdekelni a sorsa sem. Egy novellában persze nem kell őket olyan mélységig kidolgozni, hogy még az alsógatyája színét is megtudja, illetve miben hisz, mert ezt még sokszor arról sem tudjuk, akivel együtt élünk, de nem is degradálhatod a szereplőket klisévé. Az író dolga, hogy a karakterek történetét őszintén, ügyesen és hangulatosan leírja. Ismerd és szeresd a szereplőidet - és cserébe segítenek megírni a történetet.

Vannak hangulatos képeid? Melyik képet tudnád kiragadni, hogy fesse meg az illusztrátor?
Ha hangosan felolvasod a történetet magadnak, meg tudod állapítani, van-e ritmusa. A költők ezért jók többnyire prózában is. Kell, hogy egy írásnak legyen sodrása, ritmusa.

Ami a történetben folyik, logikát követ. Az olvasót megakaszthatják a logikai bakik és következetlenségek.

Történik valami érdekes a történetben, változik valami? A köldökbámulás csak nagyon szűk irodalmi rétegben elfogadott téma.

Ha ezt a történetet álmomban látnám, lenne benne valami, ami reggel arra késztetne, hogy elmeséljem másnak?

Ha mindezekre a kérdésekre választ tudsz adni magadban, és ez a válasz kedvező, add oda az írást valakinek, akinek az ítéletében megbízol! Lehetőleg ne legyen közeli rokon vagy barát, mert nagy eséllyel puszta szeretetből elhallgatják majd, ha valami nem tetszik nekik. Ne a szerkesztő ítélete legyen az első, amit kapsz.

Ha mindezek után biztos vagy magadban, csak akkor küldd el az írásodat a kiadóba!

Ne feledd: az esetleges visszautasítás sem azt jelenti, hogy nem írsz jól - lehet, hogy csupán nem a megfelelő helyre küldted be a kéziratot. Ne add fel, próbálkozz és írj!

7:50 | trükktár | Editor Diaboli | |

2006. augusztus 15., kedd

Világépítés

A világépítés nem csak a science fiction és fantasy írók problémája, hanem olyasmi, ami minden írót érint. Az olvasó nem feltétlenül járt, mondjuk, Prágában, de ha valaki Prágáról ír egy könyvet, fontos olyan részleteket beépíteni, amelyek Prágát elevenné teszik. Az olvasónak el kell tudnia képzelni a várost, a hangulatát, az ott élőket, a mindennapokat. Ide nem csupán a jellegzetes látnivalók leírása tartozik - útikönyvet mindenki tud venni magának, köszönöm -, hanem azok az apróságok, amelyek az adott környezetre jellemzőek. Hogyan érzik ott magukat a karakterek? Milyen szokásaik vannak? Mit viselnek, milyen szlengben beszélnek? Hogyan viszonyulnak egymáshoz és a kívülről érkezettekhez? Milyen más kultúrák elemeit integrálták a sajátjukba? Az a fontos, hogy a lényeges és hangulatteremtő részleteket úgy adagold, hogy ne untasd közben halálra az olvasót.

Ebben segítségedre lehet a világépítők oldala, ahol össze vannak szedve mindazon linkek, amelyek a világépítéshez fontosak lehetnek. Az oldal főleg a szerepjátékokra van kihegyezve, de ez ne akasszon meg. Patricia C. Wrede oldalán pedig megtalálod azokat a kérdéseket, amelyeket tisztáznod kell, mielőtt megszokott környezetedtől eltérő helyszínre helyezed a történetedet.

11:38 | trükktár | Editor Diaboli | |

2006. augusztus 4., péntek

A. C. Crispin ihletadó tanácsai

A. C. Crispin, a Writer Beware oldal egyik üzemeltetője ezúttal az írásra vonatkozóan osztogat tanácsokat.

1. Ne veszítsd el a lendületed! Minden nap írj valamit, még ha csak fél oldalt is. Így mindig tudatodban lesz az épp futó projekt.

2. Soha ne hagyd abba az írást úgy, hogy teljesen befejezel egy jelenetet vagy fejezetet. Nincs rosszabb annál, mikor másnap üres képernyővel kell szembenézned! Amikor végzel aznapra, mindig kezdj bele a következő jelenetbe vagy fejezetbe, még ha csak néhány bekezdést haladsz is benne. Így másnap tudni fogod már, honnan folytasd.

3. Amikor nem vagy biztos benne, mi következzen, olvasd újra, amit írtál, és szerkeszd meg! Így visszarázódsz a regénybe, és mire a végére érsz, kikristályosodik a következő rész.

4. Ha valódi írói válsággal küszködsz (vagyis hetek, hónapok óta képtelen vagy írni), próbáld meg a következőt: nyomtasd ki az utolsó öt oldalt, majd töröld ki a számítógépből ugyenezt a részt. Ezután gépeld be újra, menet közben csiszolva, változtatva rajta.

5. Nézd át a szinopszisod - ez akkor működik, ha részletes szipnoszist/vázlatot készítesz.

6. Ha semmi más nem használ, és képtelen vagy írni a megszokott környezetben, menj el máshová írni. Vidd a laptopod egy kávézóba vagy a szabadba, ha jó az idő. Ha nincs laptopod, írj kézzel egy jegyzetfüzetbe, aztán vidd át a jegyzeteidet a számítógépbe.

9:50 | trükktár | Editor Diaboli | |

2006. július 10., hétfő

Gyakorlat nézőpontváltásra

Ha úgy érzed, az életed nem elég érdekes, hogy meríts belőle az íráshoz, vagy megakadsz az "igazság" egyféle értelmezésénél, ideje elővenni Emily Hanson írásgyakorlatát. Ugyanazt a szituációt többféle szemszögből megvizsgálva érdekes és izgalmas témára bukkanhatsz a leghétköznapibb történésekben is.

Végy egy esetet az életedből, vagy találj ki egy szituációt! Kicsit turbózd fel, csinálj belőle vitát vagy veszekedést! Írd meg először az egyik karakter nézőpontjából. Miután végeztél, tedd félre a történetet, és kezdd el újra! Ezúttal a másik karakter legyen a nézőpontkaraktered. Meg fogod látni, hogy a történet teljesen másként fog csengeni, és te máris többet tudsz a motivációkról és a jól megválasztott nézőpont hatalmáról.

Íróként olvasni

Fontos, hogy megtanulj íróként olvasni: ne csupán a szórakozást lásd a művekben, hanem a vizsgálandó példányt is. Tedd a boncasztalra a könyvet! Mit tud tanítani neked? (Ez nem fogja megszüntetni az olvasás élvezetét, sőt; még egy pocsék könyvet is végig bírsz majd olvasni, és imádni fogod, ahogy szétcincálod.)

Először is: íróként csak úgy fogsz tudni elolvasni egy könyvet, ha kétszer olvasod el. Először gyorsan és elemzések nélkül, mint ahogy egy könyvet általában olvasni szoktál, aztán tedd félre egy kicsit, és másodszor már egy jegyzettömbbel együtt nyisd ki.

Először írj rövid összegzést arról, amit olvastál, és azt is írd le, tetszett-e vagy sem. Elhitted-e, vagy hitetlenül állsz a végkifejlet előtt. (Később az erkölcsi tanulság fölött is ítéletet mondhatsz, de előbb foglalkozzunk az író szándékaival.) Ezután fejtsd ki bővebben, mi miért tetszett/nem tetszett. Nem baj, ha először erre csak homályos választ tudsz adni, úgyis újra el fogod olvasni a könyvet. Ha egyes részekkel elégedetlen vagy, meg tudod-e mondani, miért? Vannak olyan jelenetek, amelyek megmaradtak? Azért maradtak meg, mert jól voltak megírva, vagy épp azért, mert idegesítettek, annyira rosszak voltak? A párbeszéd eleven volt, vagy mereven kiszolgálta az író szándékait?

Mostanra már ismered valamennyire a gyengéidet. Hogyan kezelte az író az olyan szituációkat, amelyekkel neked meggyűlt volna a bajod?

Ha jó könyvet olvasol, a válaszaid legyenek minél alaposabbak. Ha nem különösebben jó, elég, ha a gyenge pontjait megtalálod. Miután megírtad az összegzést, jelöld be, mely pontokra adtál homályos választ, vagy melyeket szeretnél később bővebben kifejteni. Most pedig olvasd el másodszor is a könyvet, és menet közben egészítsd ki a válaszaidat. Ha olyan részt találsz, amit az író különösen jól megoldott, noha neked nehezedre esett volna, jelöld be. Különösen jó mondatokat is kiírhatsz magadnak.

Mivel most már tudod, hogyan ér véget a sztori, keress olyan nyomokat, amelyek a befejezésre utalnak. Hol említi először az író karakterének azt a tulajdonságát, amely a fontosabb bonyodalomhoz vezet (vagy éppen megoldja)? Hogyan hozza be az információt? Találsz második olvasásra hamis nyomokat, amelyek félrevezetnek (jó alaposan olvass, mert lehet, hogy mégis van szerepük!)?

Figyelj a regény ritmusára, keresd meg a manírokat és a szerző kedvenc szavait, aztán döntsd el, hogy érdemes-e megtanulni ezeket, vagy túlságosan a szerző stílusához kapcsolódnak. Hogyan vezeti át a karaktereket egyik jelenetből a másikba, hogyan jelzi az idő múlását? Ha nézőpontot vált, megváltozik-e a szókincs és a hangsúly? Milyen nézőpontot használ?

Az első néhány könyvet még kétszer kell elolvasnod, de egy idő után képes leszel arra, hogy miközben élvezettel olvasol egy regényt, kritikus énedet is bekapcsold, és elég lesz csak azokat a részeket duplán elolvasnod, ahol az író remekelt vagy éppen alulmúlta önmagát.

Forrás: Dorothea Brande: Becoming a Writer

9:56 | trükktár | Hanna | |

2006. május 21., vasárnap

Egyetlen szó

Jó angolosoknak ihletadó, rozsdapattintó gyakorlat: amikor rákattintasz a "go" gombra, megjelenik a lap tetején egy szó. Hatvan másodperc áll rendelkezésedre, hogy leírd, ami az eszedbe jut róla. Nem kell félni, hogy elgépeled a szavakat, utólag tudsz majd javítani, most csak írj. MI jut róla eszedbe? Milyen kép? Milyen gondolat?

Gondolkodásra nincs idő. Azonnali asszociációk, amiket utóbb felhasználhatsz az írásaidban is. Ha nem vagy olyan jó angolos, elég, ha a szót megérted, és magyarul írsz hatvan másodpercig, legfeljebb utána nem küldöd el az eredményt az archívumba.

2006. május 15., hétfő

Kreatív gyakorlatok

Ha van időd írni, ámde éppen nincs ötleted (ez esetben talán jobb, ha felhagysz az írással, en bloc), vagy szeretnéd, ha agyad fogaskerekei ledobnák magukról a rozsdát, esetleg témát keresel egy új novellához, akkor látogass el a Creative Writing Prompts oldalra, ahol rövid feladatokat találsz, amelyek nem csupán a fantáziádat indíthatják be, átlendítve ezzel egy esetleges írói válságon, de ha rendszeresen megírsz ezekre alapozva egy-egy novellát, az íráskészségedet is fejlesztheted.

A feladatok első pillantásra ostobának tűnhetnek (miért is akarnál megírni egy történetet egy frissen felmosott padló szemszögéből?), de lényegük, hogy olyan szemszögből is megvizsgálj egy-egy témát, ami eltér a bevett megközelítéstől, vagy olyan magyarázatot találj egy problémára, ami már gondolkodást igényel (és kisebb a klisé esélye).

Néhány feladat:

Vak ember vagy egy zsúfolt szobában. Írd le a szobát és az embereket!

Írj fel tíz dolgot, amit meg tudsz csinálni egy papírzsebkendővel. Válassz ki egyet, és írj róla!

Szőjj történetet egy 60 éves fotó köré.

Milyen történetet tudsz kerekíteni ebből az alapszituációból: a stewardess pezsgőt iszik az első osztályon?

Miért tagadná meg egy cukrász, hogy másik városba költözzön?

2006. május 3., szerda

A gonosz szerkesztő

Mindig is szeretted volna tudni, mi volt az a banánhéj, amin elcsúsztál a szerkesztőnél? Miért nem volt jó a bemutatkozóleveled vagy az első fejezeted?

Egy amerikai szerkesztő úgy döntött, hogy publikus formában cincálja apró darabokra a hozzá beküldött szinopszisokat és bemutatkozóleveleket. Ez olyan vállalkozás, ami mindenképpen elismerést érdemel - tudván, hogy hány ilyen levél érkezik be egy kiadóba naponta, már az is csoda, hogy van ideje végigolvasni őket (halld a szörnyű igazságot: a legtöbb szerkesztő csak beleolvas a küldött anyagba; többnyire egy felületes belepislantás is elég, hogy a teljesen reménytelen eseteket kiszűrje), nemhogy még vegye is a fáradságot, és kijavítsa őket.

Mások hibáiból is ragyogóan lehet okulni: a plasztikázás utáni állapotot és az eredetit összehasonlítva, a megjegyzéseket elolvasva jól nyomon lehet követni, hol fogalmazhatott volna jobban az író, és mik azok a mondatok, amiket soha, semmilyen körülmények között nem szabad leírni. Az ember ezután a saját szinopszisának nekiülve már jóval óvatosabban bánik a szavakkal.

És ne feledjük: legszebb öröm a káröröm, márpedig ebben a megjegyzéseket olvasva bőven lehet részünk.

2006. április 26., szerda

A 'Mary Sue' karakter

Mary Sue ezúttal nem egy leleplezett író. Az utóbbi napokban csak úgy röpködtek a nevek, illő hát, hogy említést tegyünk az irodalom, és azon belül is a rajongói írások egyik leggyakoribb alakjáról, Mary Sue-ról.

Hogy kicsoda Mary Sue? A válasz lehet egyszerű és bonyolult attól függően, milyen mélyen kívánunk elmélyedni ennek a hipotetikus személynek a hátterében. A rövid válasz szerint Mary Sue, vagy férfi megfelelője, Gary Stu nem más, mint az író fikcióba vetített énje: vagy olyan, mint ő, vagy olyan, mint amilyen lenni szeretne. Időnként "tökéletes" karakterként is emlegetik őket, de természetesen ez a tökéletesség egyben átok is. Mary Sue-nak nevezzük azt a karaktert is, akit egy bizonyos célra teremt az író az általa kitalált világba. Kell egy világot megmentő hős? Presto, íme Mary Sue!

A 'Mary Sue' elnevezés többnyire pejoratív, noha jól megformált Mary Sue-k is léteznek az irodalomban, amennyiben Mary Sue az író kivetített énjét jelenti. Azonban az esetek nagy százalékában - és ez főleg rajongói írásokban vagy sekélyes tucatfantasykben, vámpírsztorikban és scifikben tettenérhető - az instant hős és főszereplő szerény cselekménnyel és legjobb esetben is csak fél lábon álló motivációval rendelkezik. (Miért olyan hősies Mary Sue? Hát... csak! Mert ő a hős. És miért akarja elpusztítani a főgonosz? Ööö... mert ő a jó, és ezért fenyegetést jelent rá nézvést?)

A 'Mary Sue' elnevezés onnan ered, hogy az angolszász nyelvterületen mindkét női név igen elterjedt, és gyakorlatilag bárki lehet Mary Sue. Maga a névpárosítás egy Star Trek rajongói írásban tűnt fel, mint olyan női szereplő, aki románcba keveredett a Star Trek kánon egyik alakjával.

A Mary Sue-t könnyű felismerni. A karaktert az író többnyire kétségbeesetten igyekszik valamivel kiemelni a szürkeségből - talán mert érzi, hogy a kalapból előhúzott Mary Nyúl nem igazán nevezhető karakterformálásnak -, és egzotikus külsővel vagy névvel ruházza fel. Érdekes módon a különleges külső ismertetőjegyek általában semmitmondó egyéniséget takarnak. Rajongói írásokban Mary Sue gyakran a rokona valamelyik kánonba tartozó karakternek.

A Mary Sue-k különböző alkategóriákba oszthatók, ezek a következők:

Klasszikus Mary Sue: Általában szép, néha félig elf, kedves, intelligens, humoros, jószívű, bájos, stb., stb. Mindenki szerelmes belé és bája előtt még a főgonoszok is meghátrálnak. Tragikus múlt nem kizárt.

Harcos Mary Sue: Bátor, ügyes és erős. Nem csak az ellenségeket aprítja miszlikbe, de a férfiak szívét is könnyedén elrabolja. Általában nem adja be harc nélkül a derekát és rendszerint az érzékiséggel társítják.

Nyomorult Mary Sue: rettenetes szülők által nevelt, nyomorúságos gyermekkort megélt karakter, akinek vagy nem voltak testvérei, vagy azok túl tökéletesek voltak hozzá képest, vagy meghaltak, fiúja nincs, és a legrosszabb esetekben még meg is erőszakolják.

Mindenható Mary Sue: Állandóan MacGuyver üzemmódban van. Nincs semmi, amit ne tudna megoldani, általában különleges erőkkel bír.

Skizofrén Mary Sue: Egyik nap még ártatlan, mint a ma született bárány, a másik nap már Szauronnak dolgozik. Általában gyönyörű, intelligens, és a történet végén vagy tragikus körülmények között meghal, vagy vissztér a jó oldalra.

Romantikus Mary Sue: Ezek a karakterek nem az író idealizált másai, hanem az író idealizált szerelmét ábrázolják.

Gary Stu: Noha a korábbi kategóriák nagy része is ráhúzható férfiszereplőkre, a Gary Stu általában magányos farkas, aki természetesen kissé veszedelmes is. A törvényt ritkán tiszteli, és általában a maga módján teszi a jót.

Általánosságban véve a különleges külső jegyek mellett a gyermekkorukban olyan súlyos traumák érték őket, amelyek mindörökre rányomták bélyegüket az életükre. Az átélt nélkülözések azonban sokszor egyáltalán nem látszanak meg személyiségükön - még egy ok, amiért a Mary Sue negatív jelző. Gyakran meg nem értett szerepben ábrázolják őket, vagy üldözik őket. Rendszerint azonos a hobbijuk, ízlésük és véleményük a szerzőjével (ami önmagában nem gond, mivel megfelelő íráskészség esetén ez akár előny is lehet), máskor olyan tevékenységeket űznek, amelyeket az író izgalmasnak vél. A Mary Sue-k szinte mindig jobb képességekkel vannak megáldva a többi szereplőnél, csak a történet elején ezt nem mindig tudják. Általában erkölcsösebbnek ábrázolják őket másoknál és gyakran életüket áldozzák mások boldogságáért. A Mary Sue-t a többi karakter és a narrátor bő nyállal dicséri, vagy ámuldozik azon, milyen csodálatos. Ha vannak is rossz tulajdonságai vagy hátrányai, azoknak célja, hogy szánalmat és együttérzést ébresszenek az olvasóban.

Mivel nagyon sok Mary Sue karakter van, nem lehetsz biztos benne, hogy te vajon beleestél-e a Mary Sue-készítés csapdájába. Tájékozódásul olvasd el Feana útmutatóját a Mary Sue-khoz (elsősorban fantasy), vagy válaszd ki a kérdéses karaktert az írásodban, és végezd el a fantasy Mary Sue-tesztet vagy az általános Mary Sue-tesztet!

2006. április 6., csütörtök

Mit mondott? Röf-röf?

Mit mond a holland kakukk? Koekoek! Koekoek!
Hát a japán malac? Bu-hii, bu-hii...

Állathangok és parancsok fordításához kiváló segédeszköz lehet Derek Abbot állathang-gyűjteménye. De megtudhatjuk azt is, hogy a mackó finnül mesikammen, és a csirkét a németek put-puttal hívják magukhoz.

2006. április 2., vasárnap

Gondolatok a forgatókönyvírásról

Nemrég egy magyar forgatókönyvíró, Julia Berber belefogott, hogy összegezze gondolatait és tapasztalatait a forgatókönyvírásról. Noha oldalain egyelőre kevés a tartalom, érdemes lesz néha visszanézni mindazoknak, akik a forgatókönyvírás felé kacsintgatnak. Gondolatait az írás művészetéről itt, a forgatókönyvírással kapcsolatos híreket és információkat pedig itt olvashatjátok.

2006. február 27., hétfő

Gyerekkrimi

A 8-12 éves gyerekek nagyon szeretik a nyomozós történeteket. Gondoljunk csak az Emil és a detektívek című klasszikusra vagy A közös kutyára, ahol szintén van egy nyomozó szál, nem beszélve Rónaszegi Miklós gézengúzok-sorozatáról. A népszerűség oka, hogy az ilyen könyvekben a nyomok alapján az olvasó is következtetni tud a végkifejletre, és a főhőssel azonosulva sikerélményként éli meg, amikor a rejtélyről végre lehull a lepel.

A 8-12 éves gyerekeknél már derengeni kezd, hogy a szülők és más tekintélyes felnőttek is követhetnek el hibákat, és ebben a korban kezdenek dacolni velük. Gyakran gondolkoznak fekete-fehér felosztás mentén, és szívesebben töltik idejüket barátaik között, mint szüleik mellett. Érdeklődésük feltámad a másik nem iránt, ami elsősorban kérkedésben és tréfálkozásban merül ki.

Nagyon fontos az ilyen korosztály számára írt könyvekben a párbeszéd. A gyerekek beszéljenek úgy, ahogy az igazi gyerekek szoktak. Figyeld hát meg, hogyan beszélnek a környezetedben az ilyen korú gyerekek.

Az ilyen korosztály számára készült nyomozós történetekben a gyerek főszereplő más gyerekkönyvekkel ellentétben nem megy át nagy személyiségfejlődésen, illetve, ha változik is, csak kis mértékben, hiszen nem erre van kihegyezve a regény. A karakterének már a könyv elején erősnek kell lennie, olyan tulajdonságokkal, amelyekkel az olvasó azonosulni tud, vagy amelyekre felnézhet. A főszereplő jellegzetes tulajdonságai a rejtély megoldásában is szerepet játszhatnak (pl. fényképmemória), ha az olvasó időben tudomást szerez a létezésükről.

A krimiregényekben csak elenyésző mértékben van jelen más téma (magányosság, más gyerekek csúfolódása). A cselekmény viszi előre a történetet, és a feszültséget az okozza, ami a karakterek körül történik, nem az, ami bennük zajlik.

Az ilyen történetekben a gyerekszereplőnek legalább olyan okosnak kell lennie, mint a felnőtteknek, vagy még okosabbnak. Időnként a felnőttek is segíthetnek neki, de a főbb konfliktusokat neki kell megoldania, és a rejtélyt is neki kell felgöngyölítenie.

A nyomozás tárgya (a bűn) és a nyomok legyenek olyanok, amelyek egy igazi gyerek életében is előfordulhatnának, különben nem lesz eléggé hihető a sztori. Egy gyerek például nem tudhatja, hogyan buherálta meg valaki egy autó fékjét, de egy bicikli átszerelését valószínűleg észreveszi. Szintén fontos, hogy az olvasó ugyanúgy hozzáférjen a nyomokhoz, mint a főszereplő. Nem fair, ha az író visszatartja az információt, vagy utólag húzza elő a kalapból.

Segít, ha a szerző minden szálat elvarr a végén, és összegzi a történéseket. Ezt gyakran a főszereplő teszi meg a végső rejtély megoldása előtt, így emlékezteti az olvasót az eddigi nyomokra, és esélyt ad neki, hogy maga is megoldja a rejtélyt.

Forrás: Laura Backes - Right Writing

2006. január 8., vasárnap

Fantasy Receptklub 1-2

1. Fantasylimonádé

Hozzávalók:

1. egy, esetleg két E/1-es főszereplő;

2. egy, esetleg két telihold, de csakis azt a kiszerelésűt, amelyet kísérteties fényben tartósítottak;

3. régi, gazos-ligetes temető, vagy sötét barlang, romos kastély, mély erdő, melyben kizárólag elfelejtett ösvények vannak;

4. karó, vámpírok ellen, kereszt, vámpírok ellen, íj, kard bárki ellen;

5. sikoly, ami hatásosabb, ha egy szőke nőé, üzletekben darabonként kapható (olyan kis befőttes üveg, rá van írva);

6. sötétség (ezt por alakban árusítják, levegőben oldódik, adagolási útmutató a csomagoláson, szigorúan nem betartandó);

7. helyesírási hibák (ehhez kell ugyan vény, de ki nem tud olyat szerezni? Gyógyszertárakban kapható.);

8. pár darab vérpatron;

10. szerelem (kis vörös, szív alakú üvegcsébe csomagolják, a mennyiséggel nem kell vigyázni, ha sok, akkor mérgező lesz, így már nem kell mérget venni külön);

11. gyűlölet, mely szintén kapható sokféle kiszerelésben, közkedvelt a tesco gazdaságos;

12. hirtelen támadó fényár, mely felismerés, ritkábban megvilágosodás néven beszerezhető az újságárusoknál is. Ha így sem találni, akkor deus ex machina címszó alatt szinte biztosan, melyet elkeverve egy kevéske hirtelen-magyarázat-fűszerrel fényárat is kaphatunk, további útmutató és ellenjavallat a csomagolásokon, de azt nem kell betartani;

13. átlátszó jelképek, a piacon minden szerdán és vasárnap vagy a legközelebbi viszonteladónál kapható, de csakis a színezetlen, triviális, vagy jelentéssel egyáltalán nem bíró, szájbarágott jelkép a megfelelő a recept tökéletes elkészítéséhez;

14. egy-két meg-kell-menteni kategóriás, pózoló, modell-alkatú nő, ha ő maga a főszereplő: lásd 1-es pont. Szintén nem gond, ha többet is veszünk belőle, mert bár drága, egymással nehezen jönnek ki, puszta használatuk pikáns párbeszédekkel fűszerezheti meg készülő művünk;

15. orkok és elfek; vigyázat, sok fajtájuk létezik, mivel nagyobb mennyiségben lesz rájuk szükség, érdemes itt is a tesco gazdaságos változatot választani, hiszen a célnak az is tökéletesen megfelel. Különleges ízre vágyóknak troll, goblin, gólem, mágus, illetve törp elnevezésű, fagyasztott, elősütött, előfűszerezett termékek is rendelkezésre állnak, bár ezeket általában meg kell rendelni;

16. versleves (külön elkészítési útmutató a 2.es receptben);

17. szóismétlések (lásd. 7-es pont);

18. méreg (mely szerelem is lehet, lásd 10. pont)

19. kínhalál (külön kiszerelésben is, de magunk is keverhetünk vérpatron és a 4-es pontban felsoroltak segítségével);

20. pikáns párbeszédek (mi magunk is előállíthatjuk az 1, 7, 14, 15, 17 és 21-es, 24-es pontokban írtak révén, külön útmutató nélkül);

21. sekélyes párbeszédek (mi magunk is előállíthatjuk az 1, 7, 14, 15, 17 és 20-as, 24-es pontokban írtak révén, külön útmutató nélkül).

22. még több vérpatron;

23. karakterjellemzések és kivágható életutak (különösen az árva, megalázott, nem-volt-gyerekszobája, félőrült, őrült, illetve makulátlanul tisztességes, velejéig romlott jellemek közkedveltek, a receptünk sikere ezek nélkül nem garantált);

24. öncélú trágárság és

25. szimpla pornó (a siker ezek nélkül is elmarad).

Elkészítési útmutató:

Tedd fel a fejedre a kék alapon ezüstcsillagos, csúcsos süvegedet, öltözz be a varázspalástodba. Végy egy aranypálcát, és gyújtsd meg a tüzet a sütőben, de ne feledd, ez egy limonádé lesz! Ezután a kondérba öntsd bele a fagyasztóból kivett, mikróban felolvasztott betűket, és jól kavard fel, miután ráöntötted a holdfényt és a sötétséget.

Aztán jöhet a többi hozzávaló, a lényeg, hogy mindegy, milyen sorrendben és mennyiségben öntöd össze őket, csak ne hagyj ki semmit! Hűtve, felmelegítve, langyosan, állottan, frissen egyaránt fogyasztható. Kifejezetten ajánlott 14-18 éves korig, efölött fokozott szellemi igénybevétel esetén is, vagy csak úgy, a hétköznapokra, kötelező olvasmányok és szépirodalom helyett. Ezeknél sokkal tápanyagdúsabb, és mivel a megemésztése is gyorsabb, szervezetünk hamarabb jut energiához.

2. Versleves

Hozzávalók:

1. egy kéz

2. egy jól fogó toll

3. egy papír

4. 2 és 3 hiányában számítógép

5. fagyasztott betűk

6. verskocka

7. lábasban víz

Elkészítési útmutató:

Az irodalmi eszközöket véletlenül se keverjük bele, mert rögtön elrontja készülő levesünket.

Tedd fel a lábasban a vizet főni, és szórd bele a hozzávalókat. A sorrend mindegy.

Jól kavard fel.

Desszertnek, vagy fantasylimonádéban elszórtan adagolva, esetleg bevezetésként, vagy utójátékként tetszés szerint adagolható. Mégis a legjobb, ha önmagában, főfogásként fogyasztjuk!