Irodalmi boncasztal

2005. október 18., kedd

Kérdőív

Hiszel Istenben? Milyen formában?
Hiszel a szabad akaratban vagy determinista vagy?
A férfiakat szereted? A nőket? A gyerekeket?
Mi a véleményed a házasságról?
Ha meghallod azt a mondatot, hogy „Száz év múlva is minden ugyanilyen lesz”, igaznak, banálisnak vagy hamisnak gondolod?
Mi a legnagyobb boldogság, amit el tudsz képzelni?
Mi a legszörnyűbb szerencsétlenség?
Mi az első? Család, karrier, szabadság?

Ha nem tudsz válaszolni ezekre a kérdésekre, vagy nem vagy biztos magadban, akkor nem vagy érett arra, hogy olyan történeteket írj, amelyek az élet fontosabb témáival foglalkoznak. A legjobb művek erős meggyőződésből fakadnak – bizonytalansággal nem mész semmire. Ha nem ismered a saját véleményedet, hogyan akarsz értékrendet közvetíteni az írásaidban?

7:54 | író | trükktár | Editor Diaboli | |

2005. október 17., hétfő

Orwell és Vonnegut

Korábban már ejtettünk szót Kurt Vonnegut tanácsairól kezdő és haladó íróknak. A litera.hu-n ezúttal George Orwell jótanácsaival együtt olvashatunk arról, hogyan érdemes írni.

"George Orwell Hogyan írjunk jól angolul? címen foglalta össze alkotói reguláját.

Soha ne használj metaforát, hasonlatot vagy más beszédalakzatot, amelyet nyomtatásban szoktál látni.
Soha ne használj hosszú szót ott, ahol a rövid is jó.
Ha egy szót ki lehet húzni, akkor ki kell húznod.
Soha ne használj passzív szerkezetet, ha mást is tudnál.
Sose használj idegen frázist, tudományos kifejezést vagy zsargont, ha eszedbe jut egy hétköznapi angol megfelelő.
Előbb szegd meg a fenti szabályok bármelyikét, minthogy valami durva hagyná el a szádat…"

2005. október 16., vasárnap

Lajos lába nyoma

Korábban már említettem Egri Lajost, és ígéretet tettem arra, hogy amint beszerzem a könyveit, írok róluk ismertetőt. Az ígéretet nem felejtettem el, meg is próbáltam eleget tenni neki, de sajnos nem jártam sikerrel - az edinburghi négyemeletes Waterstone's-ból az utolsó példányt is elvitték februárban. Bizakodásra nem ad okot, hogy azóta sem töltötték föl a készleteket.

De majd idővel. Talán.

7:47 | írástechnika | író | Editor Diaboli | |

2005. október 13., csütörtök

Tanulj meg látni

Dorothea Brande tanácsai

A zseni ugyanolyan éberen közlekedik a világban, ahogy a gyermek csodálkozik rá. Sokan a kamaszkor után lassan elvesztik a képességüket, hogy tartósan nyitott szemmel járjanak-keljenek, és lassan belesüppednek a megszokásokba. Sokan teljesen csak a saját világukkal foglalkoznak, és csak a legkülönösebb események képesek kirángatni őket megszokásaik közül (katasztrófák, balesetek, szokatlan történések). Ez a közömbösség valódi veszedelem az író számára. Ha egy író nem készül fel arra, hogy nap mint nap befogadja az új érzéseket, eseményeket, mindig vissza fog nyúlni a múltba alapanyagért, és újra meg újra gyerekkora élményeit írja meg.
Mindenki tud olyan írót mondani, akinek szemmel láthatóan csak egy elmondani való története van. Lehet, hogy a karaktereket máshogy hívják, és a történet is mindig változik egy keveset, de mégis az az ember érzése, amikor az író új könyvét olvassa, hogy ezzel egyszer már találkozott. Nagy a kísértés, hogy újra és újra földolgozzuk a számunkra érzelmileg fontos momentumokat, és ezzel nincs is baj, amíg az újrafeldolgozás ügyesen van kivitelezve.
Annak ellenére, hogy a múlt bizonyos eseményeihez érdemes visszatérni, fontos, hogy új élményeket szerezz. Jelölj ki egy időtartamot, amikor minden nap megpróbálod újra előidézni a gyermeki rácsodálkozás képességét. Lehet, hogy furcsa lesz tudatosan összpontosítani olyasvalamire, ami hajdanán ösztönösen is ment, de tapasztalni fogod, hogy rövid idő alatt is értékes alapanyagot gyűjtesz össze. Egyelőre még ne használj föl mindent, mert széteső lehet a végeredmény; szükséges, hogy az elméd földolgozza az élményeket, és mintázattá szője őket össze.
Ha idegen városba érsz, minden élesen bevésődik az elmédbe. Próbáld ezt felidézni: ahogy az utcán jársz vagy fölszállsz a villamosra, tizenöt percig mindent alaposan figyelj meg, ami csak a szemed elé kerül. Milyen színű a villamos, milyen reklám van az oldalán? Hogy néz ki belülről? Hogy állnak az ülések? Ki ül veled szemben? Hogy vannak öltözve az utasok? Milyen hangokat hallasz, milyen tapintása van a fogantyúnak és a kárpitnak? Máskor töprengj el az útitársaidon. Miféle emberek? Mi lehet a történetük?
Érdemes a városnak olyan szegletébe is ellátogatni, ahol még nem jártál; menj el kiállításokra, csavarogj! Próbáld új szemmel látni az iskoládat, munkahelyedet, családodat! Vannak hangokat, amelyeket annyiszor hallottál már, hogy észre sem veszed egyedi sajátosságaikat, gyakori szófordulataikat.
Ami még fontos: mindig igyekezd pontosan megfogalmazni a benyomásaidat, mielőtt a tudatalattid gondjaira bíznád őket. Nem kell keresgélned a szavak után, de ha nem nyomatékosítod a tapasztaltakat, akkor ki fognak siklani az ujjaid közül.
Ha nyitott szemmel jársz, a reggeli gyakorlatok során termelt szövegek elevenebbek lesznek. Nem csak az új anyagot építed be apránként a leírtakba, de régebbi emlékeket is felelevenítesz általuk. Minden újdonság asszociációk láncolatát indítja el – ez a jó írók kimeríthetetlen forrásának titka.

(jegyzet: Hanna)

Ui: A szakaszos feltöltés oka, hogy föl kell dolgoznom a jegyzeteket - nem minden kerül fel, csak azok a részletek, amelyeket legfontosabbnak tartok. (a szerk.)

13:21 | író | trükktár | Editor Diaboli | |

Önelemzés

Ha sikerült elvégezned a két első gyakorlatot – képes vagy kora reggel és saját magaddal kötött megállapodás keretében írni –, nagy utat tettél meg az íróvá válás felé. Szert tettél a folyékony írás képességére, és valamekkora önfegyelemre, márpedig mindkettőre szükséged lesz.
Most pedig itt az ideje, hogy a gyakorlatok során termelt rengeteg anyagot átnézd. Legjobb, ha eddig bele sem pillantottál az írásaidba. Amíg a könnyed írásra és a fegyelemre szoktatod magadat, minél ritkábban nézed át kritikusan a munkádat, annál jobb. Most azonban sok mindent tanulhatsz a pötyögéseidből.
Az egyik utasítás a reggeli gyakorlattal kapcsolatban az volt, hogy egy szót se olvass, mielőtt leülsz írni, és ha lehet, ne is beszélj. Az oka: mindannyian szavak között élünk, és az írók különösen fogékonyak mások szavaira. Tudat alatt is befolyásolhatja őket egy nagyra becsült szerző stílusa, holott a cél, hogy a saját hangjukra rátaláljanak. Legkönnyebben úgy kerülhető el a majmolás csábítása, ha az ember fölfedezi saját erényeit és stílusát.

Vedd elő tehát azokat a töredékeket, amelyeket a gyakorlat során leírtál magadnak. Első kérdés: mit írsz, mi az első dolog, ami az eszedbe ötlik, ha írni kezdesz? Úgy olvasd át az anyagot, mintha egy vadidegené lenne, ne foglalkozz azzal, hogy mást írtál, mint szerettél volna, és ne nyafogj, hogy béna lett. Keresd inkább a visszatérő ötleteket, ismétléseket, gyakori írástechnikai megoldásokat. Ezek mutatják meg, mihez van természetes affinitásod, bár nem muszáj később pont ezekre erősítened. Más stílusokban is kipróbálhatod magadat, és meglehet, hogy sikerrel; de a vizsgálat feltárja, mi a legerősebb oldalad.
Aki az éjszakai álmokat jegyzi le, vagy egy komplett anekdotát vagy párbeszédet ír a reggeli gyakorlat során, az többnyire novellista lesz, míg a mélyebb karakterelemzések, lelki mélyfúrások, az ugyanolyan konfliktussal szembesülő eltérő karakterek regényíróra utalnak. A gyakorlatok során produkált írások másik haszna: kiegészíthetők vagy fölhasználhatók más írásokban

Önelemzés

Mostanra már felületes véleményt alkottál írói oldaladról. Bármennyire is homályos még a kép, már most fölismerheted azokat a pontokat, amelyekre összpontosítva javíthatsz az írásodon, vagy amelyek segítenek a természetes és gördülékeny fogalmazásban.
Próbáld megragadni azokat a pontokat, amelyek a gyengéid, és elemezd ki azokat, majd keress megoldást a kijavításukra. Ha nem vagy biztos abban, miért érzel bizonyos részeket erőltetettnek vagy rossznak, mutasd meg az írásodat valakinek, akinek az értékítéletében megbízol, és kérd ki az ő véleményét is. De mindenképpen próbáld meg először magad elemezni a szöveget – nem lesz mindig melletted egy éles szemű olvasó, és a szerkesztő sem a vállad fölött áthajolva fogja olvasni a szöveget. Minél többet tudsz saját magad javítani magadon, annál jobb.
Vizsgáld meg az összes olyan pontot, amellyel kapcsolatban kételyek merültek fel benned. Túl sok rövid mondatot használsz? Túl sok felkiáltójelet? A szókincsed elég nagy, vagy inkább szerény? Kerülöd az érzelmek leírását? Túlteng a köpenylobogás?
A megoldás – a tudatos szerkesztésen túl – az olvasnivaló megválasztása. Minden írónak van „ellenszere”. Aki túl visszafogott, olvasson Swinburne-t és Carlyle-t. Ha unalmasan írsz, olvass Chestertont, és így tovább. Miután kielemezted a saját írásodat, és belőtted a saját stílusodat, olvass olyan íróktól, akik tőled gyökeresen eltérő módon írnak, és ugyanakkor hanyagold azokat, akik rendes körülmények között vonzanának! Ezután próbálj meg összefüggést találni az előző napi tevékenységeid és a reggeli írások között. Mit csináltál megelőző napon, amitől unalmas/érdekes, jó/rossz lehetett a végeredmény? Barátok közt voltál, vagy moziba, színházba mentél? Ha van az előző napi tevékenységnek jótékony hatása az írásodra, jegyezd meg, mi volt az, ami segített!

(jegyzet: Hanna)

2005. október 12., szerda

Két gyakorlat

Miután sikerült beazonosítani a legfontosabb problémákat, Brande két kezdő gyakorlatot kínál a tudatalatti felszabadítására és a "kézzár" feloldására:

1. gyakorlat

Kelj föl fél vagy egy órával korábban a szokottnál! A lehető legkorábban – mielőtt még bárkivel beszélnél, elolvasnád a reggeli újságot, vagy kézbe vennéd az előző este lerakott könyvet – kezdj el írni. Írj bármiről, ami csak az eszedbe jut: az álmodról, ha emlékszel rá, vagy írj le egy párbeszédet, valóságosat vagy képzeletbelit. A lényeg, hogy gyorsan és visszaolvasás, megállás nélkül írj. Az írásod minősége egyelőre még nem számít.
A gyakorlat lényege, hogy megtanítsd magadat arra, hogy az alvás és az ébrenlét közti szürke órákban írj. Felejtsd el, hogy van egy beépített szerkesztőd; még semmit ne olvass vissza abból, amit írtál, másnap reggel sem. A legfontosabb: úgy írj, hogy még semmit nem olvastál.
Egy-két nap múlva észre fogod venni, hogy valamennyi szót fáradtság nélkül, folyékonyan le tudsz írni. Később ezt a határt megpróbálhatod mindig egyre több mondattal kitolni. Ha szorgalmasan elvégezted a gyakorlatot, észre fogod venni, hogy az írás többé nem kínszenvedés, és nem válik unalmassá. Később is visszatérhetsz ehhez a gyakorlathoz, valahányszor úgy érzed, hogy egyre többet ülsz tétlenül a gép előtt. Tedd félre mindazt, amit reggelente leírtál: jó ötletek és jelenetek is akadhatnak köztük.
Ha elvégezted az 1. gyakorlatot, észre fogod venni, hogy sokkal inkább íróként gondolkodsz, mint korábban, a napi eseményeket könnyebben szavakba öntöd, a nap közben látottakat-hallottakat elraktározod, hogy az írásaidban fölhasználd. A következő lépés az, hogy bármikor képes legyél írni.

2. gyakorlat

Miután reggel felöltöztél, vedd sorra, mit fogsz aznap csinálni! Biztos, hogy napközben van legalább tizenöt perc szabadidőd: döntsd el, mikor szánod írásra ezt a negyedórát. Nagyon fontos, hogy ha megbeszélted magaddal, hogy mondjuk négy órakor leülsz írni, akkor négy órakor ülj le írni! Ha négykor történetesen éppen egy beszélgetés kellős közepén vagy, kérj elnézést, de tartsd be a saját magaddal kötött megállapodást!
Ha magányra van szükséged, akkor menj ki a mosdóba, és írj egy noteszbe. Ugyanúgy írj, mint az előző gyakorlatnál – vagyis bármiről. Írj szinopszist, verset, írd le, mit gondolsz a főnöködről vagy beosztottadról vagy a tanárodról, jegyezz le egy párbeszédrészletet, bármit. Mindegy, mennyire akadozva vagy rosszul írsz, a lényeg, hogy töltsd ki írással a tizenöt percet.
Mindennap végezd el a gyakorlatot, de minden nap más időpontban (elvégre minden nap más a programod, és máskor tudsz elszabadulni). A lényeg, hogy a reggel kitűzött időpontban azonnal kezdj el írni, és szoktasd rá magadat, hogy ennél semmi nem lehet fontosabb. Észre fogod venni, hogy a tudatalattid tiltakozik a gyakorlat ellen, és elkezd kibúvókat keresni. Vedd tudomásul, hogy a tudatalattid egy lusta dög, és nem szívesen megy bele olyan dolgokba, amelyek szabályokat és megkötéseket jelenthetnek. (Bizonyára előfordult már veled, hogy megkérdezted magadtól: „Nem elég, ha tíz perc múlva kezdek írni?”) Ha azonban betöröd, és nem teszel neki engedményeket, előbb-utóbb megszokja a gyakorlatot, és hirtelen könnyebbé válik az írás.

A két gyakorlatot egészen addig folytasd, amíg szinte bármikor képes nem leszel írni, de legalább két hétig.

Fontos figyelmeztetés

Ha ezt a két gyakorlatot többszöri próbálkozásra sem sikerül végrehajtanod, akkor add föl az írást. Az ellenállásod nagyobb, mint az írás utáni vágyad, és jobb, ha inkább valami más csatornát keresel az energiáid levezetésére.

(jegyzet: Hanna)

9:45 | író | trükktár | Editor Diaboli | |

Legfontosabb problémák

Vendégcikk Dorothea Brande: Becoming a Writer könyve alapján

Az írók legfontosabb problémái nem írástechnikával kapcsolatosak – azok csak később merülnek fel, mivel el kell jutni addig, hogy egyáltalán legyen csiszolnivaló alapanyag. A legfontosabb problémák a következők:

Egyáltalán nem megy az írás

Az első probléma, hogy leülsz a papír vagy a monitor elé, és nem tudsz belefogni az írásba. Ennek számos oka lehet: az író túl fiatal vagy túl alázatos, túl tudatosan próbál írni, különböző gátló elvárásai vannak az írással szemben, vagy valami isteni szikrára vár, amelyről hallott már, és amit véleménye szerint csak a Jóisten gyújthat meg.

Egykönyves író

Jóval gyakoribb az olyan író, aki egyszer már dobott egy nagyot, de azóta sem volt képes megismételni. Ez gyakran azért van, mert részben önéletrajzi ihletésű regényt írt, és nem képes emlékeit és életét új kombinációkban földolgozni (elvégre minden író a saját életéből is építkezik). Az ő esetében a megakadás nem technikai hiányosságokra utal – hiszen egy dobása már volt – sokkal inkább annak az eredménye, hogy nem tudja megismételni a bravúrt, és apránként átadja magát a kétségbeesésnek.

Csak időnként író

Vannak írók, akik hihetetlen hosszú szünet után hatékonyan képesek írni. A szünet oka lehet egy nagyon magasra helyezett léc, vagy hiúság, amely nem engedi, hogy az író bármit is kiadjon a kezéből, amit nem fogadnak mások kitörő lelkesedéssel.

Egyenetlen teljesítményű író

Az ilyen író képtelen az amúgy jó és életképes ötletét végigvinni. Az ilyen írók rendszerint képesek jól elkezdeni egy sztorit, de aztán néhány oldal után zuhan a színvonal – vagy pedig végigírják a történetet, de szárazon és rosszul. Számukra jelentik az írástechnikai anyagok a legnagyobb segítséget, bár az ő kudarcuknak is lehetnek mélyebb okai: lehet, hogy nem elég biztosak benne, hogy jól tálalják a történetet, vagy nem képesek beleönteni a szükséges mennyiségű érzelmet. Ezek a problémák egy dologban hasonlítanak: nem a technikai felkészültséggel van a baj.

Dorothea Brande könyve nem arra tanít, hogyan írjál, hanem hogyan légy író, és különböző gyakorlatokat mutat be a fentebb ismertetett problémák leküzdésére. Amennyiben bármelyik jelenséget igaznak érzed magadra és írói teljesítményedre, nagy a valószínűsége, hogy segítségedre lesznek a későbbi bejegyzésekben ismertetett gyakorlatok.

(gyűjtés: Hanna)

9:14 | író | Editor Diaboli | |

2005. szeptember 24., szombat

Rilke tanácsai a kezdő írónak

Részlet Rainer Maria Rilke leveléből, amelyet Franz Xaver Kappushoz, egy osztrák katonatiszthez, későbbi ponyvaregényíróhoz (nem túl emlékezetes művei születhettek, mivel elsősorban Rilkével folytatott levelezése révén maradt fönt a neve) intézett:

"Azt kérdezi, jók-e a versei. Tőlem kérdezi. Előzőleg másoktól tudakolta. Folyóiratoknak küldözgeti a verseit. Összehasonlítja ezeket más költeményekkel, és nyugtalan, ha egyik-másik szerkesztőség visszautasítja a kísérleteit. Nos [...], én arra kérem: hagyja abba mindezt. Ön kifelé tekint, s most legelőszöris éppen ezt nem szabad tennie. Senkitől sem kaphat tanácsot és gyámolítást, senkitől. Nem segít, csak egyetlenegy eszköz. Mélyedjen önmagba. Kutassa ki azt az okot, ami az írásra készteti; vizsgálja meg, gyökerei vajon a szíve legmélyébe nyúlnak-e, valljon róla önmagának, hogy belehalna-e, ha nem írhatna. Ez a legfontosabb: kérdezze meg éjszakája legcsöndesebb óráiban: kell, hogy írjak? Ásson le a szívébe mélyről jövő feleltért. S ha ez igenlően hangoznék, ha úgy találkozhatna szembe ezzel a komoly kérdéssel, hogy egy erős és egyszerű "írnom kell" lenne a válasz, akkor alakítsa életét e szükségszerűség szerint; életének még legközömbösebb, legjelentéktelenebb órája is e kényszer jele és bizonysága legyen. Azután közeledjék a Természethez. Kísérelje meg legelső emberként mondani el, amit lát, átél, szeret és elveszít. [...] Az általános motívumoktól [...] meneküljön azokhoz, amelyeket a saját mindennapi élete kínál; írja le szomorúságát, vágyait, futó gondolatait, hitét valami szépben - ábrázolja mindezt bensőséges, halk, alázatos őszinteséggel, s önmaga kifejezésére használja fel környezetének tárgyait, álomképeket, vagy emlékeit. Ne hétköznapjait vádolja, ha szegényesnek látszanak; okolja saját magát, mondja inkább, hogy nagy gazdagságuk elővarázslásához nem eléggé költő; met az alkotó számára nem létezhet szegénység vagy közömbös, sivár hely. [...] S ha ebből a befelé fordulásból, ebből a saját-világba merülésből versek születnek, akkor majd nem gondol arra, hogy bárkitől is megkérdje, vajon jó versek-e ezek. Azt sem kísérli meg majd, hogy fölkeltse a folyóiratok érdeklődését e munkák iránt: mert kedves, természetes birtokát, a saját életének egy darabját és hangját fogja érezni bennük. A műalkotás akkor jó, ha szükségszerűségből jött létre. Eredetnek ez a jellege egyben ítélete is: más megítélés nincs. [...] mélyedjen el önmagába, vizsgálja meg a mélységeket, ahonnét élete fakad; ennél a forrásnál megleli majd a feletetet arra a kérdésre, hogy kell-e alkotnia. Fogadja el azt úgy, amint hangzik, s ne tépelődjék rajta. Talán bebizonyosodik: az a hivatása, hogy művész legyen. Akkor vállalja a sorsát, s viselje el minden terhével és nagyságával együtt, anélkül, hogy valaha is érdeklődnék a kívülről várható jutalom felől. Mert az alkotó legyen külön, teljes világ, találjon meg mindent önnönmagában és a Természetben, ha ahhoz kapcsolódott. E magábaszállás és magánybamerülés után azonban talán le is kell mondania arról, hogy költő legyen (elég [...] éreznie, hogy írás nélkül is tudna élni, s ha így van, egyáltalán nem szabad írnia.) [...] végül azt tanácsolnám, hogy csendesen és komolyan nője ki fejlődését; azzal zavarhatja meg a leghevesebben, ha kifelé néz, és kívülről vár feleletet olyan kérdésekre, amelyekre válaszolni legbensőbb érzése is talán csak legcsöndesebb órájában képes."

(fordította Szabó Ede)

-- Malte Laurids Brigge feljegyzései és más szépprózai írások, Fekete Sas Kiadó

2005. szeptember 9., péntek

Fogalmazni csak pontosan, szépen...

különben úgy járunk, mint az egyszeri újságíró, akinek bakijait a szemfüles szerkesztők szerencsére lefülelték. A napilapot, amelynek szerkesztőségéből az alábbi idézetek származnak, nem nevezzük meg.

"A fertőzés széklet útján terjed, és szájon át kerül a szervezetbe."
"... az evezősöknek, úszóknak, pólósoknak is térítésmentesen biztosítja a felkészülésükhöz szükséges vízfelületet."
"...azt szeretné, ha az újpesti embereknek lenne egy erős, lila-fehér színű csapatuk."
"Orbán Péter (ORFK) elmondta, hogy nem akarja elkiabálni, de idén jóval kevesebb bűncselekményt regisztrálnak majd, mint tavaly."
"Az összezsúfolódott emberek a náci haláltáborokhoz hasonlatos benyomást keltettek."
cím: "A malária veszélyes." "Az írott sajtóban fellobbanó közgazdasági pró és kontra vélemények..."
"A macska fára történő mozgásának megvalósítása végrehajtásra került."
"Úgy tűnik, a valóságos magyarok kritikusan, de saját képességiekről jó véleménnyel néznek a jövőbe."
"... az UNESCO legtisztább tengere" "álló vándortábor"
"... kétnapos fiatal tudósok nemzetközi fóruma"
"Ebből az összegből készült a következő produkciónk, amelyik nem lett annyival jobb, mint amennyivel magasabb költségvetés állt rendelkezésünkre."
"E mérkőzés legfőbb színtere ezért esik Európára..."
"jogosan járó járandóságok..."
"...játéktudása messze elmarad az európai élvonaltól - és nem különb a magyarénál. Nos, mivel külföldi szakemberek szerint jelenleg a mieinkre is ezek a jelzők a helytállók."
"...így aztán szent tehénként szaporodnak a kóbor kutyák."
"Eldőlt, hogy a mérgezéssel gyanúsítható állományt leölik. Jelenleg összesen csaknem ezer mezőgazdasági cégre és vállalkozás terjed ki a mérgezés gyanúja."
"Tegnapi bejelentés szerint a hatóságok újabb cégre bukkantak Belgiumban, amely foglalkozott a mérgezésért felelős táp előállításával."
"A víkend előtti utolsó napot emelkedéssel töltötték a tőzsdék."
"A vezető kormánypárt az 1993-as székház-botrány óta másodszor veszítette el ártatlanságát."
"...tehát azonnal teremtődik egy direkt privát forrásbeáramlás a költségvetésbe."
"egész irodalmunk következetesen és transzparensen metafizikátlan,..."
"Ma előlép tudatlanságunk fekete korongja"
"...hűvös vigasztalást nyújt a locsolókocsi széles vízsugara, megszabadítva az önkéntes performereket édes bőrüktől."
"...az otthonukban való maradásra szólította fel..."
"...hogy törvényes büntetés alá essenek azok..."

Ehhez hasonló hibákat mindenki elkövet - élőbeszédben gyakrabban, de ha valaki történetesen író, akkor írásaiban is. Ezeket a hibákat aztán a szerkesztő vagy észreveszi, vagy nem. Amennyiben igen, akkor születhet olyan könyv, mint a Bűnbak bégetése, amely elsősorban (szerencsére) soha meg nem jelent fordítói bakikat tartalmaz. Sajnos az efféle bakik jellegükből adódóan meglehetősen belterjes poénnak számítanak - de mint hibákat, érdemes ezeket áttanulmányozni, és utána elgondolkozni: vajon szuper sötételfes regényemben nem fogalmaztam helyenként félreérthetően? Ha igen, a bakikat szerkesztőségünk szívesen fogadja és mások okulására leközli.

2005. szeptember 5., hétfő

Hogyan írj regényt 100 nap alatt?

A link hasznosságáról még nem volt alkalmam meggyőződni, ugyanis még nem sikerült 100 nap alatt megírnom egy regényt, de egyes olvasók számára még jól jöhet. Ha esetleg valaki az útmutató segítségével megír egy komplett regényt, kérem, jelezze, mennyire találta hasznosnak a linket.

(Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!)

Páros testrészek egyes vagy többes számban?

Noha én magam is, alig néhány bejegyzéssel korábban elítéltem a páros testrészek többes számban való használatát, készséggel elismerem, hogy nyelvi babona áldozatául estem. Az irodalmi példák igazolják, hogy mindkét használati mód elterjedt volt, és gyakran ugyanaz a költő más-más verseiben mindkét formával élt.

"Balassi Bálint: "Angyalábrázata szemeimnek tetszék-é?" (Egy kegyes képében); "Hullnak keservemben szemeimből könnyeim" (Darvaknak szóló). Szenczi Molnár Albert: "Úr Isten! az én imádságom, Kérlek, végyed füleidbe" (5. zsolt.); "Mint a te szemeidnek fényét" (17. zsolt.). Berzsenyi Dániel: "A láthatatlan férgek a te Bölcs kezeid remekelt csudái" (Fohászkodás); "Csontjaimat kezeid takarják" (uo.). Csokonai Vitéz Mihály: "Rózsamézzel harmatoznak Csókra termett ajkaid" (Egy rózsához); "E szóra karjaim kinyúlnak" (Még egyszer Lillához). Kölcsey Ferenc: "Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének" (Himnusz); "Majd töröktől rabigát vállainkra vettünk" (uo.); "Vérözön lábainál, S lángtenger felette" (uo.). Vörösmarty Mihály: "Andalodó szemeket vetett rá Hajna" (Zalán futása); "Meg ne sebezzétek könnyű kis lábait" (uo.); "Anyja kémli hű szemekkel" (Petike). Petőfi Sándor: "S megfürösztöm arcát szemeim könnyével" (A jó öreg kocsmáros); "Mert hisz lábaim már a sír szélén vannak" (uo.); "S mi nyaljuk boldogan kegyelmes lábait" (A kutyák dala); "Ott merengnek szemeim a silbakon" (Nézek, nézek kifelé); "Testi szemeimet behunyom, és lelkem szemeivel nézek" (Kiskunság); "Dicsvágy patakja! ajkaim belőle Sok boldogító mámort ittanak" (Itt benn vagyok...). Arany János: "Térdre esett most a király lábainál" (Toldi); "Míg ajkain a tenger népnek Búsan búgott lassú gyászének" (Keveháza); "Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag" (A walesi bárdok); "Hogy ha magát foglyul kezeidbe adja" (Toldi szerelme). Ady Endre: "Lecsukódtak bús, nagy szemeim Számára a világnak" (Imádság háború után); "Öntözzem e szájjal csak egyszer a Léda őszi szemeit" (Szent Június hívása); "Táncol bolondul a kezein" (Az én koporsó-paripám).

Ugyanezen költőknél ugyancsak gyakran állnak a páros testrészek egyes számban is: Balassi: "Szerelmes táncokban kinek-kinek adván kezére szép mátkáját" (Széjjel tündökleni). Szenczi Molnár: "Dárdádat nyújtsd ki kezeddel" (35. zsolt.); "Vedd füledbe könyörgésemet" (143. zsolt.); "Áldott az Úr, ki kezemet tanítja" (144. zsolt.). Berzsenyi: "Lollim barna szemöldöke" (A közelítő tél); "Ércbuzogány rezegett kezedben" (A magyarokhoz). Csokonai: "S ha képed kezembe akad, Szememből örömkönny fakad" (Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz). Kölcsey: "Kínzó rabság könnye hull Árvák hő szeméből" (Himnusz); "Nyújts feléje védő kart" (uo.). Vörösmarty: "Megbomlott a haja, és szabados fürtökben omolt el, Tündöklő vállán, karján és e kerek emlőn" (Zalán futása); "Hazug szemében hord mosolyt" (Keserű pohár). Petőfi: "Fülemnek ily dicsérést kellett hallgatnia" (Egy estém otthon); "Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába" (Megy a juhász...). Arany: "Sima vállad, puha kebled Töri az a páncél" (Rozgonyiné); "De a magyar ajakon is Neve, híre általános" (Szibinyáni Jank); "Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant" (Szondi két apródja). Ady: "Már vénülő szememmel őrizem a szemedet" (Őrizem a szemed)."
(Szepesy Gyula: Nyelvi babonák)

Mégsem ad hoc módon történt a páros testrészek egyes, illetve többes számban használata, így mégis rendelkezésemre áll egy kiskapu, hogy szakértésemet mentegessem. Ugyanis Szepesy (és az irodalmárok) szerint:

"Egyes számban használjuk a páros testrészek nevét olyankor, amikor a szóban forgó testrészt nem számszerűen fogjuk föl, hanem általánosítjuk, illetőleg elhatároljuk a többi testrésztől. Ilyenkor még a fogak és körmök is egyes számba kerülnek. Egy nyelvhelyességi eszmecsere során valaki szóba hozta ezt a példát: "Jánosnak nagy füle van - Jánosnak nagy fülei vannak." Vajon melyik változat a helyes? Erre azt mondhatjuk, hogy fogalmazhatunk így: "Jánosnak nagy füle van" - ha nem tartjuk fontosnak kiemelni, hogy mind a két füle nagy. De fogalmazhatunk így is: "Jánosnak nagy fülei vannak" - ha szemléletünkben mind a két fül mérete föltűnően túlszárnyalja a normális nagyságot."

8:16 | Editor Diaboli | |

2005. szeptember 4., vasárnap

Egri Lajos

Kicsoda Egri Lajos?

Egri Lajos 1888-ban született Egerben, majd 1908-ban az Egyesült Államokba költözött. A második világháború végén egy New York-i magyar színházban dolgozott színdarabíróként. Az 1930-as évek közepén megalapította az Egri-féle íróiskolát, és több könyvet írt az írástechnikáról, többek között a The Art of Creative Writing és a The Art of Dramatic Writing című alapműveket, amelyeket azóta is kötelező olvasmányként oktatnak az amerikai filmművészeti iskolákban, és James N. Frey is sűrűn hivatkozik rá saját írástechnikai könyvében. Egri az első világháború idején tagja volt az Előre színházi csoportosulásnak, újságíróként és forgatókönyvíróként is dolgozott.

Érdekes azonban, hogy míg angol nyelvterületen könyvei minden író számára ajánlott olvasmánynak számítanak, magyarul soha nem jelentek meg (bár arabra lefordították). A szerkesztőség ehhez a hiányossághoz nem fűzött kommentárt.

A szerkesztőség ellenben megígéri, hogy amint rátette a kezét a fent is említett két könyvre, ír belőlük ismertetőt e blog olvasóinak okulására.

16:24 | írástechnika | író | Editor Diaboli | |

2005. szeptember 1., csütörtök

36 helyzet

George Polti 1868-ban összeállított egy listát arról a harminchat alapvető drámai konfliktus-helyzetről, amely minden sztori - regény, novella, színdarab stb - alapját adja. Bár a szituációk száma és jelentősége vitatható, Polti listája azóta is megállja a helyét mind műelemzési segédeszközként, mind hathatós, inspirációt és önbizalmat nyújtó írói mankóként.

Az inspirációt, azt hiszem, nem kell magyarázni: az ember ránéz egy Polti-féle pontra, és vagy eszébe jut valami a saját eladdig megírt sztoriját - és Polti-féle helyzeteit - illetően, vagy nem. Ha igen, nyert, ha nem, a következő pontra lép. Ha a lista végére ért, vagy kezdi az elejéről, vagy elmegy aludni egyet az egészre.

Az önbizalom visszanyerését illetően annyit érdemes megjegyezni, hogy akit elbátortalanít a világirodalomban fellelhető brilliáns művek sokasága - "Már megírtak mindent, képtelen vagyok újat mondani cselekményt illetően!" -, annak elég kielemeznie egy-két híresebb és / vagy általa kedvelt művet, hogy meglássa, azok is besorolhatók, elemezhetők a Polti-féle lista szerint... és hogy az átütő erejüket nem egy új alapszituációnak, hanem a tálalásnak és / vagy a beléjük foglalt, a szituációkat körülvevő gondolatoknak köszönhetik. Ennek a konstatálása után már csak abba kellene belegondolni, hogy nincs a világon két egyforma ember, ergo hiába építkezik mindenki ugyanazokra az alap-szituációkra, a tálalás mindenkinél más lesz - vagyis egy bizonyos adag eredetiség elméletileg garantált.
Persze, valójában nem ilyen egyszerű a dolog, mert kemény gondok adódhatnak a mások gondolatmintáival való azonosulásból, arra törekvésből - "Írtam egy novellát, ami tisztára William Gibson!" - de kellő élettapasztalattal és bátor, önálló, szintetizáló gondolatisággal előbb-utóbb kinőheti ezeket az ember... de erről bővebben majd inkább egy másik alkalommal. Remélhetőleg mindenkinek leesett, hogy miért lehet önbizalom-növelő, ha ráébredünk arra: mindenki ugyanazokból az alapelemekből építkezik ugyan, ám a szituációs variációk véges száma a személyiség / egyéniség bevezetésével a végtelenbe ugrik. Ha mégsem, mea culpa - rosszul magyaráztam. :)

Mindezek után íme egy link a Polti-féle 36-hoz,
illetve egy másik ugyanahhoz, csak más tálalásban.

Nota bene: a 36 természetesen a szinopszis-írásban - ld. alább - is a segítségünkre lehet.

UI: Ez is egy teszt: az első postom itt. Ezúton is köszönet a meghívásért, dear Editor Diaboli ! ;)

2005. augusztus 31., szerda

Segítség szinopszisíráshoz

Több olyan kiadó és szerkesztő létezik, amely/aki megköveteli a szinopszist. De még ha nem is hat külső kényszer az íróra, akkor sem árt elsajátítania a szinopszisírás művészetét, mivel bimbózó regényötletének logikai bukfencei sok esetben már a leírt vázlatban megjelennek; míg ha mindent fejben tart, figyelme elsiklik esetenként még a legnagyobb ordashibák fölött is. A szinopszis ezenkívül saját maga számára is tömör, átlátható vázlatot, útmutatót jelent, segíthet az összpontosításban, valahányszor leül a számítógép vagy írógép elé. Segítségül néhány hasznos link, egyelőre angolul:

Synopsis: The Negative Image
Synopsis Worksheet - Hogyan készíts vázlatot, amely alapján már neki tudsz látni a szinopszisnak?
Synopsis Format - Hivatalos szinopszisformátum
Index Card Method - Kártyás módszer adatok észeben tartására; ugyanezen az oldalon meseadaptációkról, stíluskeresésről és írói válságokról is olvashatsz
Synopsis revision - Példa rossz szinopszisra és a javításra; linkek más írástechnikai cikkekhez
Writing a Darn Good Synopsis - Hogyan írj kurvajó szinopszist
Bare Bones of Synopses - A legfontosabb kérdések, amelyeket szinopszisírás előtt föl kell tenned
How To Avoid the Top Ten Mistakes in Writing a Synopsis - A szinopszisírás leggyakoribb hibái és kivédésük
Ins and Outs of Outlining - Szinopszisszerkezet

2005. augusztus 30., kedd

Kurt Vonnegut az írásról

Az írás nyolc alapszabálya:
1. Bánj úgy a vadidegen emberek - az olvasóid - idejével, hogy azok ne érezzék elvesztegettnek az írásoddal töltött perceket.
2. Ne tagadj meg az olvasódtól legalább egy karaktert, akiért és akinek drukkolhat.
3. Minden szereplőnek legyenek vágyai és céljai, még ha azok egy pohár vízben ki is merülnek. 4. Minden mondatnak legyen helye: vagy a karaktert árnyalják, vagy vigyék előre a cselekményt.
5. Kezdd a történetet minél közelebb a végéhez!
6. Legyél szadista! Hiába kedvesek és ártatlanok a karaktereid – történjen minél több szörnyűség velük, hogy az olvasók is lássák, miféle fából faragták őket.
7. Ne akarj egynél több olvasónak megfelelni! Ha tágra nyitod az ablakot, és az egész emberiséget be akarod invitálni a világodba, agyon fogják nyomni a történetedet.
8. Minél több információt ossz meg olvasóiddal, és minél hamarabb! Az olvasóknak olyannyira tisztában kell lenniük azzal, mi történik, hol és miért, hogy ha netán csótányok falnák föl az utolsó néhány oldalt, akkor be tudják fejezni a történetet maguktól is.
-- Vonnegut, Kurt Vonnegut, Bagombo Snuff Box: Uncollected Short Fiction (New York: G.P. Putnam's Sons 1999), 9-10.

* Az első két szabály fordítása Whoisnotnak köszönhető, akinek szintén az a perverziója, hogy szeretne jól írni és jót olvasni.

Direkt és indirekt párbeszéd

Tegyük fel, hogy megvannak a történet szereplői, és elég szilárdan élnek az író fejében ahhoz, hogy egy jeleneten belül ne tegyenek személyiségüknek gyökeresen ellentmondó dolgokat. Legyen a nevük Gábor és Edina. Megvan a konfliktus is: Gábor el akarja hívni Edinát az évzáró bankettra, a lány azonban vonakodik. Elvileg minden adott ahhoz, hogy egy feszült és érdekes jelenet bontakozzon ki kettejük között. Ámde…

–Szia! – köszönt Gábor Edinának.
Edina fölpillantott a könyvből. – Szia!
Gábor a lábát csoszorgatta. Biztos volt benne, hogy a gimi büféjében mindenki őt bámulja.
– Mit csinálsz?
– Olvasok.
– Ó. Mit olvasol?
– A Moby Dicket.
– És jó?
– Csak egy halas sztori.
Gábor leült. Végighúzta ujját a gallérja mentén, hogy letörölje a csordogáló izzadságcseppeket.
– Ööö, kérdezni akarok valamit – mondta végül.
– Hallgatlak.
– Ööö, van már kísérőd a bankettra?
– Nem terveztem, hogy elmegyek a bankettra.
– De hiszen mindenki megy! Mit szólnál hozzá, ha elkísérnélek?
– Hm. Gondolkozom még rajta, rendben?
– Ne gondolkozz, gyere! Elkérem az öregem kocsiját. Tele leszek dohánnyal.
– Egész jól hangzik.
– Vacsorázhatunk előtte a Pizza Hutban.
– Oké, rendben.

Elhangozhatna ez a párbeszéd a valóságban? Igen. Van konfliktus? Van, mivel ellentétes érdekek ütköznek (Edina olvasni szeretne, Gábor meg randit kérni). Érdekes a párbeszéd? Nem igazán. Miért? Ez a párbeszéd tökéletesen fantáziátlan. A direkt párbeszéd pontosan azt fejezi ki, amit a karakter gondol, és feledi az olyan nüanszokat, mint a szellemesség, a hazugság, az eufemizáció, az elhallgatás A jó párbeszéd indirekt módon közvetíti a karakter akaratát. Lássuk ugyanezt a szituációt indirekt párbeszéddel!

– Muszáj leülnöm melléd, ez a munkám – mondta Gábor.
–Tényleg? – nézett föl Edina a könyvből.
–Aha, a suli egy ezrest fizet óránként, hogy a büfében tanuljak és jó példát mutassak a többieknek.
– Ülj, ahová akarsz; szabad országban élünk.
Gábor rámosolygott. – Ismerem a jövődet.
– Honnét ismernéd a jövőmet?
– Tarot kártyákból jósolok.
– Nem hiszek a tarotban, a családom unitárius.
Gábor elővette zsebéből a kártyákat, és megkeverte a paklit, majd letette az elsőt az asztalra.
– Este nyolckor fölvesz téged egy zöld Opel.
– Nem mondod.
– Az őrjítően jóképű fiatalember a volánnál fehér zakót és skótkockás nyakkendőt fog viselni.
– Elvisz a gimnáziumi évzáró bankettre.
– Hűha, és ez mind benne van a kártyákban?
– Sőt, még több is. – Gábor eltette a kártyákat. – Nem szeretném az összes meglepetést elrontani.
– Te randira hívsz?
– Eljössz?
– A kártyák is megmondták, nem? Akkor tudnod kéne.

Ez már jobb egy kicsit. James N. Frey szerint ez azért van, mert a karakter indirekt párbeszédet használ. (A szappanoperák sokszor direkt párbeszéddel dolgoznak; részben ezért is olyan unalmasak.) Egy regényben a szereplők többnyire jóval szellemesebbek, elbűvölőbbek, élesebb nyelvűek, mint te, az író. Ennek oka egyszerű: több időd van a párbeszédjeikkel foglalkozni. Bizonyára többször előfordult már veled, hogy valami oltári nagy baromságot vagy egy totál lapos poént nyögtél be beszélgetés közben, és csak utólag jutott eszedbe, hogy mit is kellett volna mondanod helyette. A karaktereid párbeszédén annyit csiszohatsz, amennyit akarsz, amíg érdekes, és ugyanakkor spontánnak ható nem lesz.
Még néhány példa indirekt beszédre:
Soha nem hallottam még magáról. (Valószínűleg egy senki vagy.)
Nem kéne vacsorát főznöd? (Húzz innen, asszony, nézni akarom a meccset!)
Jó sokáig bent tartott a főnököd. (Hol voltál eddig, te rohadék? Biztos megcsaltál!)

10:35 | írástechnika | Editor Diaboli | |

2005. augusztus 26., péntek

Csehov az írásról

„Amikor nyomorúságot és szerencsétlenséget próbálsz ábrázolni, és szánalmat akarsz kiváltani az olvasóból, légy egy kicsit érzéketlen – ezzel hátteret teremtesz mások fájdalmához, amely így élesebben kirajzolódik. A történetedben a karakterek sírnak, te azonban csak sóhajtasz. Igen, légy érzéketlenebb… Minél objektívebb vagy, annál erősebb hatást tudsz gyakorolni az olvasóra."
– Lidia Avilovához írt levelében, 1892. március 19. és 1892. április 29.
***
„Kezdem azzal, ami, véleményem szerint, önmegtartóztatásod hiányára utal. Olyan vagy, mint az a néző a színházban, aki lelkesedésében olyannyira túlárad, hogy saját maga és a közönség többi tagjának hallását is gátolja. Az önmegtartóztatás hiánya különösen a párbeszédeket félbeszakító környezetleírásokban tettenérhető; ha valaki elolvassa ezeket a leírásokat, azt kívánja, bárcsak tömörebbek, rövidebbek lennének – mondjuk két-három sorral.”
– Gorkijhoz írott levelében, 1898. december 3.
***
„Még egy tanács: amikor átolvasod a kéziratod, húzz ki annyi jelzőt és határozószót, amennyit csak lehet. Annyi melléknevet használsz, hogy az olvasó csak nehezen képes követni és beléjük fárad. Ha azt írom: „A férfi leült a fűbe.”, ez érthető, mert világos a fogalmazás, és nem vonja el a figyelmet. Ugyanakkor nehéz fölfogni, és az agyat is túlterhelné, ha ezt írnám helyette: „A magas, göthös, középmagas, vörös szakállú férfi némán, félénken és ijedten körbepillantva leült a járókelők által letaposott fűbe.” Az agy nem képes mindezt egyszerre megragadni, márpedig a művészetet egy szemvillanás alatt meg kell ragadni. Van még valami. Lírikus alkat vagy, lágy a lelked. Ha zeneszerző volnál, biztosan nem komponálnál indulót. Természetedtől idegen a szitkozódás, kiabálás, gúnyolódás és haragtól tajtékzás. Ezért remélem, megérted, ha azt tanácsolom, hogy a kézirat átolvasásakor húzd ki a „kurafiakat”, „gazfickókat”, „bolhás korcsokat”, amelyek itt-ott föltünedeznek az Élet* oldalain.”
– Gorkijhoz írott levelében, 1899. szeptember 3.
* Élet alatt Csehov feltehetően Kim Szamgin életére célzott.
***
„Ha az első jelenetben egy puska lóg a falon, annak az utolsó jelentben el kell sülnie.”
***
„…csak az a felszabadult író, aki nem fél bolondságokat leírni.”
***
„Úgy vélem, a természet leírásának rövidnek és lényegretörőnek kell lennie. Az olyan közhelyek, mint „A lenyugvó nap a sötét tenger hullámaiba hanyatlott, és bíbor sugarait… stb.” „A vízfelszín felett csapongó fecskék vidám csicsergése…”, irtandók. A természet leírásánál ragadj meg apró részleteket, és csoportosítsd őket össze úgy, hogy ha elolvasás után behunyod a szemedet, magad elé tudd képzelni az egészet. Például, ha azt írod, hogy a malom gátján egy törött üvegdarab fényes csillagként megvillant, és egy kutya vagy farkas fekete árnyéka labdaként gurult el melletted, stb. – felidéződik előtted egy holdfényes éjszaka képe. A pszichológia birodalmában szintén részletekre van szükséged. Isten óvjon a közhelyektől! Legjobb, ha egy az egyben elkerülöd a karakterek lelkiállapotának taglalását. Az állapotuk derüljön ki világosan a tetteikből. Ne mozgass túl sok szereplőt! A középpontban ketten legyenek: a férfi és a nő.”
– AP Csehovhoz írott levelében, 1886. május 10.
***
„Az író… olyan ember, aki szerződést kötött a lelkiismeretével és kötelességtudatával.”
***
„Az ember arról írjon, amit valóban, őszintén lát és érez. Gyakran kérdezik tőlem, mit akartam mondani ezzel vagy azzal a történettel. Ezekre a kérdésekre soha nem tudok választ adni. Semmit nem akarok elmondani. Én írni akarok, nem tanítani! Bármiről írhatok, amiről csak akarja… Mondja, hogy írjak egy palackról, és akkor írni fogok egy elbeszélést, „A palack” címmel. Az eleven és őszinte képek magukkal hozzák a gondolatot, de a gondolat nem tud képeket szülni.”
***
„Az a véleményem, hogy nem az író dolga megoldást találni az olyan problémákra, mint Isten, a pesszimizmus, stb.; neki csak annyi a feladata, hogy följegyezze, ki, milyen körülmények között mit mondott Istenről és a pesszimizmusról. A művész nem lehet szereplőinek és azok véleményének bírája; neki csak annyi a dolga, hogy pártatlan szemlélő legyen. Hallottam két oroszt, akik zavaros beszélgetést folytattak a pesszimizmusról, de nem jutottak dűlőre; nekem pedig pontosan ugyanúgy kell visszaadnom ezt a társalgást, ahogy hallottam. A következtetés levonása az esküdtszék dolga, vagyis az olvasóké. Nekem csupán annyi a feladatom, hogy tehetséges legyek, vagyis tudjam, hogyan válasszam szét a jelentős és a jelentéktelen kijelentéseket, megfelelő fénybe helyezzem a szereplőimet, és beszéljem a nyelvüket.”
– Alekszej Szuvorinhoz írott levelében, 1888. május 30.

Napi bölcsesség

Ezt találtam a mai szerencsesütiben:
"Az átdolgozás harc az ördöggel, amely elől nem menekülhetsz, mert szinte bárki képes írni; de csak az írók képesek átírni. Ez a tulajdonság különbözteti meg az amatőrt a profitól."
- William C. Knott

2005. augusztus 25., csütörtök

Hogyan ne

"Már régesrég lemondtam róla, hogy valaha is viszontlátom Egérkét. Úgy vitte el tőlem a csalfa őszi szél, ahogy megismerkedtem vele azon a szeles, novemberi estén Tehát ugyanazt a módszert követtem én megismerkedéskor, mint a szél fúvásakor - vajon milyen módszer lehetett? . Céltalanul ődöngtünk a felső Dunapart hm... sétányán,a kilátónál, amikor egymásba botlottunk. Ezt a jelenetet elképzelve csodálom, hogy a novella nem börleszk. Mindketten végtelenül csalódottak voltunk. Én is az lennék, ha nekimentem volna valaminek séta közben. Én az önmegvalósításom, életcélom dugába dőlésében, míg Egérke természetesen természetes? Miért természetes, hogy 17 éves lány csak szerelmi csalódással küszködhet? Nem sztereotípia ez? a Nagy Ő-ben. Én harminchat éves voltam, ő tizenhét. Túl voltam már életem első szívrobbanásain, bennjártam a férfiklimax harminchat évesen már klimaxol? Bár igaz, ami igaz, fölrobbant párszor a szíve kellős közepében. Esténként elviselhetetlen neszezésekkel félelmetes árnyak osontak szobámba, ültek le ágyam szélére, térdepeltek mellemre, és kajánul röhögtek megüvegesedő szemeimbe hány szeme lehetett?. Testemet kiverte a halálveríték. Mentőt! Vacogva kocogtattam fogaimhoz a konyakospoharat Ez valami bizarr kommunikációs eljárás lehet, talán morzézott az árnyaknak, mohón nyeldekelve a mámorító, bódító redundancia italt. Kétségbeesésemben annyira elbódult a konyaktól, hogy kétségbeesett? képes lettem volna tíz körmömmel lehántani, és újra cserélni Legalább egyszer ezek szerint már korábban is megtette.a bőrömet, levedleni, mint a kígyók teszik tavaszonként. Mindent megpróbáltam, hogy eldobjam eddigi énemet, mint egy használt, megunt, rosszcipőt (a rosszcipő a lábbelik kurvája lehet). Nem próbálkozott eléggé, a pohárkocogtatás nem célravezető öngyilkossági módszer. "

Hát ezért.

Tanuljunk!

"...mért baj az,ha akinek jó művei vannak,azt mondja hogy olvassátok el a novijamat abból tanulhattok szerkesztést stb.Élő irótól akartok tanácsot-akik szóba sem állnak veletek,gőgösen tekintenbek le a piadesztálról-és amikor itt van kéznél valaki,aki tud,azt degradáljátok kicsinyességből,irigységből...nonszensz. Bogumil."

Igaza van. Tanuljunk.

"Már régesrég lemondtam róla, hogy valaha is viszontlátom Egérkét. Úgy vitte el tőlem a csalfa őszi szél, ahogy megismerkedtem vele azon a szeles, novemberi estén. Céltalanul ődöngtünk a felső Dunapart sétányán,a kilátónál, amikor egymásba botlottunk. Mindketten végtelenül csalódottak voltunk. Én az önmegvalósításom, életcélom dugába dőlésében, míg Egérke természetesen a Nagy Ő-ben. Én harminchat éves voltam ő tizenhét. Túl voltam már életem első szívrobbanásain, bennjártam a férfiklimax kellős közepében. Esténként elviselhetetlen neszezésekkel félelmetes árnyak osontak szobámba, ültek le ágyam szélére, térdepeltek mellemre, és kajánul röhögtek megüvegesedő szemeimbe. Testemet kiverte a halálveríték. Vacogva kocogtattam fogaimhoz a konyakospoharat, mohón nyeldekelve a mámorító, bódító italt. Kétségbeesésemben képes lettem volna tíz körmömmel lehántani, és újra cserélni a bőrömet, levedleni, mint a kígyók teszik tavaszonként. Mindent megpróbáltam, hogy eldobjam eddigi énemet, mint egy használt, megunt, rosszcipőt. "

Ebből a novellából rengeteget tanulhatunk. Például, hogy így ne írjunk. Soha.

9:50 | kisördög | Editor Diaboli | |